Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-25 / 21. szám
Fotó: Bottá Dénes Ev angélikus Élet 2003. MÁJUS 25. 3. oldal Egyházkerületi közgyűlés Északon és Nyugaton A tavaszi beszámoló közgyűlések sorában az Északi Egyházkerület május 16-án tartotta összejövetelét a budahegyvidéki egyházközség templomában. A megnyitó áhítatot a gyülekezet lelkésze, Bácskai Károly végezte. IThessz 5,23 verse alapján arról szólt, hogy Isten kész egész életünket-testünket, lelkünket és szellemünket - megszentelni. Az a reménységünk, hogy ő veszi munkába kerületünket is, s az ő kezében lehetünk mi is olyanokká, akik feddhetetlenül juthatnak el a Krisztus megjelenése napjára. Az ő lelke hassa át ezt a tanácskozást is - zárta szavait. A tavaszi közgyűlések régi rendje szerint az illetékesek ekkor számolnak be az elvégzett munkákról. Ez alkalommal a hangsúly az értékelésre esett D. Szebik Imre püspöki jelentésében. „A szolgálati paraméterekből sok egyéb mellett az tűnik ki, hogy a lelkigondozás végzésében a legnagyobb a visszaesés és a hiány, ezért úgy döntöttem, hogy püspöki jelentésemben elsősorban erről szólok a közgyűlés színe előtt. A lelkipásztori látogatások száma a bevallott adatok alapján egyházkerületünkben 2427-tel csökkent, még ha a hivatali beszélgetések száma valamelyest nőtt is” - hangsúlyozta. A társadalom nagy szabadságot biztosít .az egyénnek saját életvezetése kialakítására, ugyanakkor bizonytalanságba taszítja, és magányba sodorja az embereket. A lelkigondozás feladata, hogy tájékozódási pontokat adjon Isten irgalmára alapozva, illetve Jézus Krisztus evangéliumának örömhíre iránti bizalmat ébresszen a rábízott személyben. Az egyházkerület lelkészi vezetője megemlítette a lelkigondozás bibliai alapjait, és nagy vonalakban felvázolta annak történetét. „Evangélikus egyházunkban a hitre nevelés, illetve a kölcsönös testvéri intés és vigasztalás került előtérbe... Napjainkban pedig külön hangsúlyt kapott a gyülekezet egészének felelőssége és az arra alkalmas személyek képzése, szolgálatba állítása a hívek gondozása érdekében.” A lelkigondozásra ma gyakorlatilag korlátlan számú lehetőség kínálkozik a konfirmandusok felkészítésétől kezdve a temetések alkalmával felbukkanó hozzátartozók gyülekezetén, a betegek otthoni és kórházi gondozásán át a katasztrófa- és egyéb szükséghelyzetben lévők közötti szolgálatig. Olyan új, modem eszközök is bekapcsolhatók á gondozásba, mmt-a telefon vagy az Internet. Napjaink túlterhelt életű embereinek esetében á magángyónás segíthet a nyomorúságokból való megszabadulásban. A püspök-elnök ezt követően a statisztikai adatok tükrében elemezte a kerület lelki életét. Jelentésében megemlítette azt a sok konferenciát, összejövetelt, fórumot, melyet az elmúlt évben kerületi szinten tartottak. Különösen fontos feladatnak tartotta a gyülekezeti munkatársak keresését, képzését és létszámbeli növelését. Gazdasági téren a gyülekezeti alapítványok létesítését szorgalmazta. Ez utóbbi gondolatokat folytatta jelentésében Benczúr László egyházkerületi felügyelő is. Külön részben szólt a lelkészi szolgálatról, a lelkészek szerteágazó munkájáról. „A jó szándékkal vállalt feladatok a lelkész igazi küldetésének és szolgálatának rovására mehetnek” - hangsúlyozta. Azt javasolta, hogy a lelkészek keressék meg, kutassák fel a nem lelkészi szolgálatra alkalmas testvéreket, és állítsák őket munkába. Sok lemondást és áldozatot is kíván ez, de hitünk erősítése közös ügyünk, ismeretlen testvéreink elérése és a gyülekezet közösségbe szervezése pedig Istentől kapott feladat. Ezt követően a kerület területén munkálkodó különböző intézményekről szólt, majd a gazdálkodással kapcsolatosan tolmácsolta azt a kérést, hogy a beruházások megkezdéséről, a költségfedezetek megszerzéséről, a pályázatok elnyeréséről mindig időben tájékoztassák az elnökséget. Végezetül kiemelte: hálásak vagyunk a bajor testvérek sokszori segítségéért. „Úgy gondolom, hogy ezt az odaadó figyelmet nekünk is erősíteni kellene a nálunk szegényebb, határainkon túl élő evangélikus magyar gyülekezetek irányában” - mondta. Eleven hozzászólások jelezték a két jelentés megértését, továbbgondolását. Szóba került az is, hogy a statisztikákat nem egy évre vetítve, hanem hosszabb időszakra nézve kellene értékelnünk, illetve felvetették újra azt a már korábban elhangzott javaslatot, hogy a zsinat foglalkozzon a lelkészek és egyházi vezetők politikai szereplésével, nyilatkozatával. A kerület korábbi püspöke, dr. Nagy Gyula köszönettel hallgatta az előremutató jelentéseket, és hangsúlyozta, hogy minden időben szükség volt és lesz az állam és egyház közötti kapcsolat rendben tartására. Többen kifejezték örömüket, hogy a tanácskozáson előtérbe került a lelkigondozás szolgálata. 'A missziói előadó pedig azt kérte, hogy az egyházmegyék tartsanak fórumokat saját missziói feladataik megbeszélésére. Tóth-Szöllős Mihály A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület évi rendes közgyűlését Kaposvárra hívta össze az egyházkerület elnöksége. A május 18-án tartott tanácskozáson több fontos döntés is született. Az együttlétet Szemerei János esperes áhítata alapozta meg, aki Lk 12,7 alapján hirdette Isten igéjét. Ezután dr. Weltler János egyházkerületi felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd Ittzés János püspök olvasta fel jelentését. Beszámolóját - melyet a mögöttünk lévő uniós népszavazás és az előttünk lévő európai uniós tagság gondolata köré épített - három témára osztotta: Európa a sorsunk? Magyarország az otthonunk. Egyházunk a szívügyünk. Beszéde végeztével javasolta a közgyűlésnek, hogy testületileg mondjanak köszönetét Helfrich Péternek, egyházunk ingatlanügyekért felelős osztályvezetőjének, aki sokat tett az államosított egyházi épületek kárpótlása érdekében, valamint Weltler János felügyelőnek, aki súlyos betegségében is hűséges munkatársa volt az elmúlt időszakban. Elnöktársa egyedül Isten kegyelmének tekintette elvégzett munkáját, és kérte, hogy a köszönő szavakat egyedül Urunk dicsőségére jegyezzék be a jegyzőkönyvbe. Ezután felolvasta felügyelői jelentését, amelyben egyházi törvényeink és szabályrendeleteink betartását és komolyan vételét hangsúlyozta. Az elnökség jelentéséhez hozzászólva Vincze Csaba határozati javaslatot vetett fel, amelyben megfogalmazta, hogy mivel egyházunk anyagi forrásai és lehetőségei nőttek, ez fokozott felelősséget ró minden döntéshozóra. Ezért kérte, hogy hatástanulmányokkal alátámasztva törvényesen, demokratikusan és szeretettel hozzanak döntéseket az erre felelős személyek egy-égy nagyobb egyházi beruházással, kiadással kapcsolatban. A közgyűlés a jelentéseket és á határozati javaslatot elfogadta. Deme Dávid lelkészi jegyző ismertette az egyházkerületi presbiteri ülés határozatait. Ebben elhangzott, hogy a pápai gyülekezet javaslata alapján Gyurátz Ferenc-díjat alapítottak, amelyet minden évben az őszi pedagógus-csendesnapon adnak át az arra leginkább méltó pedagógusnak. A legelső díj átadása 2004 őszén lesz. Ebben az évben az ágfalvai parókia renoválására 400 000 forint segítséget nyújt az egyházkerület, valamint az Evangéliumi Színház két előadását alkalmanként 300 000 forinttal támogatja. A soproni oktatási intézmények integrációja folytán Tubán József csornai lelkészt választotta be a presbitérium az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatótanácsába. Az országos evangélikus találkozóval kapcsolatos előkészületekről Kissné Kárász Rózsa és Bencze András esperes számolt be. Elmondták, hogy váiják a jelentkezéseket, mert a férőhelyek, szálláshelyek, kitűzök, programfüzet készítése miatt tudniuk kell minél hamarabb a résztvevők létszámát. Bencze András hozzátette, hogy a résztvevők ne csupán a szombatra koncentráljanak, mert a legfontosabb eseményekre péntek este kerül sor. Kérte, hogy a gyülekezetek ne kirándulásnak vagy evangelizációnak tekintsék az alkalmat, hanem találkozónak, mely péntek este lehetőséget kínál a beszélgetésre, ismerkedésre is. Végezetül a ciklus végéig megválasztandó jelölőbizottság' tagjait szavá'ztá meg’ a1 közgyűlés^ aítitíybé minden egyházmegye javasolt’ égy-egy küldöttet. A szavazás eredményeképpen a testületet munkájában ezentúl Deme Dávid, Bojtos József, Sztrókay Attila és Isó Zoltán vesz részt, elnöknek pedig Kissné Kárász Rózsát választották. Menyes Gyula Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra Székesfehérvár, június 27-28. - A találkozó témája: Gyógyulást a világnak! Uj hittankönyvek A székesfehérvári IV. országos találkozó témáját nem a szervezők találták ki. Az eddigi alkalmakon mindig olyan mottó, cím került napirendre, amely egyfajta belső vívódás nyomán fogalmazódott meg a hazai előkészítők szívében, lelkében, imádságai közepette. A szív és a lélek sok imádsága most sem maradt el, sőt éppen az vezetett el arra, hogy belesimuljunk a nagyobb család közösségébe: a világ evangélikusságába. Idén augusztusban lesz ugyanis a Luthe ránus Világszövetség következő, X. nagygyűlése a kanadai Winnipegben. Erre a következő útszakaszt meghatározó találkozásra tűzte ki témául a világszövetség a mottót: Gyógyulást a világnak! Amikor a hazai evangélikusság: idei nagy összejövetelére készül, akkor egyszerre szeretne világméretekben gondolkodni, hiszen az egyház - Isten mindent átfogó szeretetének a jeleként - jelen van az egész világon, részese a világ örömeinek és gondjainak, sőt mandátuma is az egész földkerekségre szól: áldássá lenni. Ugyanakkor tudjuk, hogy a globalizálódás idején sem szabad szem elől téveszteni kontinensünk, országunk, régiónk és ezekben egyházunk sajátos helyzetét, kérdéseit, feladatait. Ezért szeretnénk, ha a világ evangélikusságá- nak széles látókörében vizsgálhatnánk meg aktuális dolgainkat, tennivalóinkat, és tervezhetnénk jövőnket. A cím eredetileg kettős jelentésű, talán így fogalmazhatnánk meg: gyógyulást és gyógyítást a világnak. A gyógyulásnak mi is részesei vagyunk, a gyógyítás pedig Urunktól rendelt, hitből fakadó küldetésünk. Nemcsak azt keressük, mitől gyógyul a világ, s gyógyulunk mi magunk is, hanem azt is, hogy milyen eszközként kíván használni minket Isten a gyógyítás folyamatában, és hogyan képez orvosokká, ápolókká bennünket a nagy Názáreti Orvos. Gyógyulást a világnak! - már a cím is jelzi: gyógyulásra van szükség. Beteg a világ. Ezt azonban nem állapíthatjuk meg kárörvendő módon, „külsősként", egy egészséges közösség tagjaként, hibátlan keresztény emberekként. Éppen ellenkezőleg: az egyházban és egyéni keresztény életünkben érezzük meg igazán, mennyire beteg a világ. És ahhoz, hogy orvossá és ápolóvá válhassunk Isten küldötteiként, elsősorban a magunk háza táján kell söprögetnünk, a magunk szeméből kell kivenni a gerendát, a saját, belső „kórokozóinktól” kell megszabadulnunk. Miért is beteg a világ? - tesszük fel a kérdést Székesfehérváron. A kérdésre lehet sokféle részválaszt adni, de minden diagnózis közös gyökérre vezethető vissza: a világ beteg, mert elszakadt Istentől. Csak ezt a tényt komolyan véve kerülhetjük el, hogy félrekezeljük a betegséget. Csak ezt a tényt alapul véve lehet a gyógyulásban reménykedni, a gyógyításra felkészülni, a gyógyító Úr eszközévé válni. A természeti katasztrófák, az embervilág háborúkban megnyilvánuló működési rendellenességei, a gazdasági válságok periodikusan visszatérő, embert nyomorító időszakai, az embertelen egyéni és közösségi létformák, az igazi értékek devalválódása, az egyházban tapasztalható feszültségek, testi és lelki nyomorúságaink mind-mind ide vezethetők vissza: Istentől elszakadt a világ. Gyógyulni és gyógyítani csak úgy lehet, ha keressük a Teremtőhöz, Megváltóhoz, Megszentelőhöz visszafelé vezető utat. Ez a keresés azonban csak úgy és csak azért lehetséges, mert ő már keres, hív minket vissza az egészséges (üdvösséges) életbe, azaz a vele való közösségbe itt és odaát. Úgy kerülhet helyére az életünk (megigazulás), úgy válhat valósággá az álom (a testvéri közösség), úgy találhatunk egyházként egységet (ökumené), úgy tudjuk kezelni a globalizációs folyamatokat, úgy tudjuk megszüntetni a kirekesztéseket, igazságtalanságokat, az erőszakot, és úgy tudjuk megmenteni a pusztuló világot, ha Istenre figyelünk, tőle kérünk tanácsot, kezébe kapaszkodva aktivizáljuk magunkat a gyógyulás és gyógyítás munkájában. Nem mellékes téma tehát az országos találkozó mottója. Életbevágóan fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. S ha minél többen jönnek el a találkozóra, annál többen élhetjük meg, hogy az együttlét is ígérete a gyógyulásnak. A gyógyító Úr - hisszük - ott is velünk lesz szemet nyitogató, életet rendbe hozó igéjével, az egészséges örök élet táplálékával és testvéreinek, tanítványainak áldást jelentő közösségével. Ma, amikor egyházunk egy egészség- ügyi centrum létrehozásán fáradozik - a gyógyítás, a rehabilitáció és az oktatás szándékával -, fontos, hogy a szolgálatunkat ilyen összefüggésben gondoljuk végig, és engedjünk, hogy Isten gyógyító szeretete másokra is kisugárzó valóság legyen a magyar evangélikusság és a magyar evangélikusok életében. Hafenscher Károly (ifi.) „Nem valami zugban történt dolgok ezek” - mondja Pál Fesztusznak és Agrippa királynak, amikor Jézusról és az evangélium hirdetéséről beszél előttük. Ez a mondat jut az eszembe, amikor újra és újra kiderül, mennyi fontos esemény, örömteli dolog történik egyházunkban, ami rejtve marad, aminek a híre csak szűk körben ismert, ami sokszor azokhoz sem jut el, akiket érintene. (A rossz hírek terjedési sebessége furcsa módon valahogy más. Pedig megfogadhatnánk Pál tanácsát: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. ” Ef 4,29) Ezért érzem szükségét annak, hogy beszámoljak minden kedves Olvasónak, szülőnek és nagyszülőnek, illetve a hitoktatóknak és lelkészeknek arról, hogy ebben a tanévben a Katechetikai Bizottság gondozásában hat évfolyam számára készülnek párhuzamosan hittankönyvek. A tavaly őszi tankönyvhiányt sokan megtapasztalták a saját bőrükön, a híre pedig bizonyára jóval tágabb körbe jutott el... Ekkor határoztuk el, hogy az amúgy is megpályáztatott 9-10. évfolyamos tankönyvcsalád mellett belevágunk a négy alsó tagozatos évfolyam könyveinek elkészítésébe. Nyolc tanító és hitoktatásban gyakorlott lelkész vállalta a tavaly őszre elkészült tantervek alapján a könyvek megírását. Megfeszített munkával dolgoznak, lektoraiktól folyamatos visszajelzéseket kapnak. Az eddig elkészült anyagok ismeretében úgy látom, hogy a gyermekeket kedvesen megszólító, változatos feladatokkal ellátott müvek születnek; az életkornak megfelelő játékosság és a beszélgetések komoly tartalmat hordoznak. Két elismert grafikus illusztrálja a gyermekek könyvét. Készül minden évfolyam számára tanári kézikönyv is, amely ötleteket ad a hitoktatóknak - de akár a szülőknek, nagyszülőknek is - arra, hogyan használják a könyv feladatait, szövegeit, milyfen - ott nem szereplő - megoldásokkal tehetik még érdekesebbé az órát. Sok gyülekezetben, iskolában heti egy hittanórára van lehetőség, ezért a tankönyvek is ezzel az órakerettel számolnak. Adnak ugyanakkor sok továbbvivő ötletet is, hogy evangélikus iskoláinkban, ahol zömmel heti két óra van, szintén e kiadványokra lehessen támaszkodni. A lendületes munka ellenére sem tudunk csodát tenni, és egy év alatt behozni a rendszerváltás óta eltelt 13 év lemaradását. Mégis bízunk benne, hogy szeptemberre a négy könyvből minél több elkészülhet. A 9-10. évfolyam hittankönyve sem csak a gimnáziumainkban tanító testvéreinket érinti. Hét füzetből álló sorozatunk egy-egy tagja jól használható lesz majd például a konfirmációi előkészítésben (a Jézus életéről szóló, az ószövetségi történetekhez készült, illetve a Biblia című kis füzetke), az ifjúsági órák vagy akár a felnőtt-bibliaórák megtartásához, az arra való felkészüléshez (a páli levelekben előforduló fontos témákat vagy az Újszövetség könyveit feldolgozó és a világvallásokról szóló füzet). Mindezekhez készül tanári segédanyag is, további ötletekkel, valamint egy közös bevezetéssel. A sorozat átfogó címe várhatóan Közelebb... lesz. Ennek elkészítésében hat lelkész és hittantanár vesz részt. Végül hadd említsem meg azt a három hittankönyvet, amely az elmúlt években már elkészült az 5., 6., és 7. évfolyam számára: Örömhír Jézus Krisztusról, Ószövetségi hittankönyv és olvasókönyv, Krisztus tanúi a változó világban. Meggyőződésem, hogy ezek az elsősorban iskolai hitoktatásra szánt művek jól használhatóak a gyülekezeti oktatásban is, csak az anyag megfelelő szelektálására, összerendezésére van szükség a helyi lehetőségek ismeretében. Sólyom Anikó t •* * * *
