Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-19 / 3. szám
Evangélikus 68. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2003. JANUÁR 19. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet A TARTALOMBÓL Evangélikus úrfelmutatás? Magyar kultúra napja Születésnapi beszélgetés Schéner Mihály festőművésszel Soltvadkert anno... Szüntelen imádkozzatok! ÁRA: 135 Ft Erdő Péter esztergom-budapesti érsek beiktatásáról beszámolónk a 4. oldalon Fotó: Menyes Gyula Hit és egészség A fenti témacímmel rendezte meg az 1HS Alapítvány és a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete azt a tudományos konferenciát, amelyet január 11-én tartottak az egyetem Nagyvárad téri épületében. A három kitűnő előadás az alábbi kérdéseket járta körbe: a spiritualitás és az orvostudomány ellentmondásos, ám napjainkban ismét feléledő kapcsolata; a vallás magatartástudományi vonatkozásai; illetve a vallásos hit és a fizikális egészségi állapot viszonya. Az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Harold Koenig professzor - aki jelenleg a Duke Egyetem belgyógyászat- és pszichiátriaprofesszora, Valamint a spiritualitás és az egészség kapcsolatának tanulmányozására létrehozott központ alapítója és igazgatója - kutatásai során megállapította, hogy szoros összéfüggés figyelhető meg a vallásosság és a gyógyulás között. Referátumában arról számolt be a jelenlévőknek, hogy a hívő emberekre kevésbé jellemző az aggodalmaskodás, a depresszió és az öngyilkosság, illetve ritkább közöttük az ellenségeskedés. Azok, akik vallásosak, jobban megbirkóznak feladataikkal, mivel magasabb szintű az együttműködési készségük. A felmérésekből az is kiderül, hogy ezen megfigyelések elsősorban azokra igazak, akik rendszeresen gyakorolják a hitüket: hetente egyszer istentiszteletre járnak, naponta olvassak a Bibliát, és mindennap imádkoznak. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének professzora előadásában elmondta, hogy hazánkban még inkább érvényesek ezek az összefüggések. A vallásos emberek mentális egészsége jobb, és nagyobb reménységgel élik életüket. Ennek következtében immunrendszerük megfelelőbben dolgozik, könnyebben küzd meg a stresz- szel. Körükben éppen ezért kevesebben halnak meg rákban, szívbetegségben, és általában tovább élnek. Az előbb említetteken kívül az előadók az egyház szerepének fontosságát is kiemelték. A közösségekhez való csatlakozás, a szerető Istenben nyugvó hit, a bensőséges vallásgyakorlás meghatározó tényező lehet az egészség megtartásának érdekében. Honti Irén TANÍT a múlt Abelovától Zavadáig A könyveknek megvan a maguk sorsa - tartja a latin mondás. Igaz ez Révész László (1914-1990) lelkész munkájával kapcsolatban is, aki kiváló szlovák nyelvtudására alapozva kezdett hozzá a „Nógrád megyei evangélikus lelkészek és tanítók díjlevelei 1784-1804” című anyag fordításához. A könyv a megye anyaegyházaiban és fíliáiban lelt lelkészi, rektori és tanítói díjlevelek (korabeli nevén hiványok) magyar nyelvű gyűjteménye. Az - egyebek mellett - egyház-, gazdaság- és iskolatörténeti, valamint néprajzi és nyelvészeti szempontból is fontos forrás mostantól fogva minden érdeklődő számára elérhető és olvasható. Az igényes kiadványt D. Szebik Imre elnök-püspök ajánlotta az érdeklődők figyelmébe január 17-én délután a budapesti Huszár Gál könyvesboltban. Révész László munkájának létrejöttét dr. Hausel Sándor főlevéltáros, igazgató- helyettes, a mű szerkesztője ismertette . A könyv alapját egy vászonba kötött, 18. század végi, 19. század eleji 556 oldalas kézirat, a korabeli díjlevelek hiteles másolatainak gyűjteménye képezte. A Nógrád megye 41 anyaegyházának területén készült összeírások tartalma egységes szempontrendszerre utal: a lelkész anya- egyházbeli, majd a fíliából származó jövedelmének részletezése után a rektor, illetve a tanító(k) javadalmazásának felsorolása következik. A javadalom-ösz- szeírás szlovák nyelvű, a hitelesítő záradékok pedig latinul íródtak. A gyűjteményt nem egy személy foglalta írásba, minden anyaegyház jegyzékénél másmás kézírást olvashatunk. Az összeállítását végző személye ismeretlen. Nem könnyű feladatot vállalt tehát a fordító, Révész László. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek" (Zsid 13,7) - idézte bevezetőjében D. Szebik Imre püspök. Biztosak vagyunk abban, hogy a Nógrád Megyei Levéltár és Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Kollégiumának támogatásával megjelent könyv lehetővé teszi a fenti igeszakasz megvalósítását minden történelem és egyház iránt érdeklődő olvasó számára. G. Zs. Bottá Dénes Felvétele Fenyvesi Félix Lajos Himnusz minden időben Gondolatok a magyar kultúra napjára Szép gondolat volt, akárkié is az érdem, hogy Kölcsey Himnuszának születésnapját választotta a kultúra ünnepének. Abban a reményben tehette ezt, hogy a szívünknek legkedvesebb, az oly sokszor olvasott és énekelt Hymnus tovább mélyül jelentésében, és gazdagodik évszázadokon át sugárzó üzenetében. Kölcsey Ferenc verse a magyar költészet legszebb, legfontosabb kincsei közé tartozik, örökké érvényes értelmezése nemzeti létünknek, sorsunknak és jövőbeni feladatainknak. Emelkedett pátoszával sokaknak nem tetsző verssorokkal szól hozzánk, de akik értik, érteni és hallani akarják, azok tudják: az oly sokszor emlegetett - s talán mindig aktuális - nemzethalál ellen küzd a. szavak erejével! Kérdez: hogyan és mi végre? És felel: nem a politika, a gyűlölet, hanem a kultúra, a könyvek, a versek, a képek, a zene üzenetével szebbíteni és gyógyítani az életet. Érdemes volna egy-egy mondatot áldozni a népi, nemzeti és polgári, anyagi, szellemi és társadalmi kultúra fogalmára, arra, hogy miképpen értelmezik és fordítják ma egymás ellen ezeket. Miért beszélünk egyre kevesebbet erkölcsi tartásról, munkamorálról, létromlásról, a mindennapok romboló hatásairól... Kölcsey korához hasonlóan új évszázadunk első éveinek nehéz, vajúdó óráiban is úgy tűnik, az egész világban újfajta értékrendekre kell választ adnunk... Január 22-én, a magyar kultúra napján talán azt kell hangsúlyoznunk, hogy ne csupán ezen az egy napon merítsünk hazánk kultúrájának kínálatából, hanem folyamatosan - gazdagítva és áttekintve - egész évben. Újragondolva és -teremtve, kínálva a nagyvilágot, hogy utódaink ne csak emlékezzenek ránk (miként mi Kölcseyre és korára), de büszkék is legyenek éberségünkre és nem szűnő szorgalmunkra. Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! ” A Himnusz kérdéses soráról A Himnuszt nemzeti imádságnak mondjuk. Istentiszteleteinken is énekeljük. Van gyülekezet, ahol minden vasárnap elhangzik. De nagy ünnepeinken mindenütt. Énekeink közé számítjuk a magyar himnuszt egyházunkban. Lehet a Himnuszt lélektelenül énekelni, nem figyelve oda a szöveg értelmére. De lehet „lélekben és igazságban” is énekelni, átérezve dallamát, átélve szövegét. Ez utóbbi esetben azonban sokan fennakadtak már utolsó mondatán: „Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt.” Hogyan? Isten már olyan vétkeinkért is büntet külső csapásokkal, amelyeket -még el sem követtünk, csak ezután fogunk elkövetni a jövőben? Ezenkívül: Isten büntethet ugyan minket külső csapásokkal is, de nem minden ilyen csapás Isten büntetése. Feltéve hát, de meg nem engedve, hogy minden külső csapás isten büntetése rajtunk, Istent ahhoz az iskolamesterhez hasonlítottuk, aki a gyermeket nemcsak elkövetett vétkéért fenyítené meg, de azokért is, amelyeket ugyan még nem követett el, de a jövőben megtehet. A Himnusznak ez a sora Istent olyan bíróhoz hasonlítja, aki elítéli a vádlottat még el nem követett vétkeiért is. Istenkáromlást érzünk ki a Himnusz eme sorából. Menthetetlen volna ez a verssor akkor, ha próza volna és nem vers. De nem próza, amelyet szó szerinti értelemben kell vennünk, hanem vers, hasonlat, metafora, amelyet szimbolikusan kell és szabad értelmezünk. Azt az igazi érzésünket fejezi ki, hogy olyan sok szenvedés érte immár nemzetünket, mintha Isten nemcsak a múltat tekintené, de a jövőben elkövethető vétkeinkért is megbüntetett volna már, feltéve mindig, de meg nem engedve, hogy minden külső csapás Isten büntetése. Nem akarjuk mi a magunk logikáját Istenre kényszeríteni, hogy ti. olyan sokat büntetetett a múltért, de a jövőért is, hogy azért hoznia kell ránk víg esztendőt; nem akarunk ilyen módon mágikusan hatni rá. Csak kifejezni érzésünket: úgy tűnik a látás számára, mintha a jövendőért is megbünhődtünk volna; a látás azonban - mint minden költői, művészi szimbólum - nem elemezhető tudományos értelemmel, mintha próza lenne és nem vers. Ezért énekelhetjük továbbra is „lélekben és igazságban” a magyar Himnuszt. Dr. Ferdinand Istvánt MEGHÍVÓ Az ökumenikus imahét országos megnyitó istentiszteletére 2003. január 19-én (vasárnap) 18.30 órakor kerül sor a budapesti Szent István-bazilikában. Az igehirdetés szolgálatát dr. Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsek és Ittzés János evangélikus püspök végzi. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában az Ökumenikus Tanács tagegyházainak vezetői szolgálnak. Az országos megnyitó istentiszteletre minden érdeklődőt hív a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. „... Isten megtör és meggátol minden gonosz szándékot és akaratot, mely nem engedi Isten nevét megszentelni, és országát hozzánk jönni. Ilyen az ördögnek, a világnak és testünknek akarata. Ellenben megerősít, és szilárdan megtart minket igéjében és a hitben életünk végéig. Ez az Ő kegyelmes és jó akarata. ” Luther Márton: Kis káté (Prőhle Károly fordítása) « \ 0 t I
