Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-18 / 20. szám

2003. MÁJUS 18. 7. oldal Evangélikus Élet romjain romjain Mai események felülnézetben Lejtőre jutva eleinte nehéz, később egy­re lehetetlenebb megállni. A világ las­san, ám a gyorsulás törvénye szerint egyre nagyobb tempóban halad a szaka­dék felé. A nagy Ellenség - hol „Nagy Testvérinek, hol sikerre, gazdagságra csábító óriásreklámnak álcázva magát - először a maga oldalára terelgeti a gya­nútlan embereket, és amikor ott már ele­gen összegyűltek, rútságát is felfedi. Ekkor sokan azok közül, akik zavartalan élvezettel rágcsálták a kekszet a legkülön­félébb horror-, akció- és egyéb filmeket on­tó tv-készülék előtt, vagy loholtak a siker felé vivő utak egyikén - riadtan, mint ál­mukból ébredők - dörzsölgetni kezdik sze­müket. Dehogyis látták, s talán még mindig nem látják az összefüggést, de azt már tud­ják, hogy ők nem ezt akarták. Csakhogy a nagy méregkeverőt ez egyáltalán nem zavarja. Ami mellett a többség dönt, az a demokrácia szabálya szerint érvényes a kisebbségre is. Tehát akár jogi alapon sem ítélhető el a Világ ■fejedelme, ahogyan a Biblia nevezi még őt. Szabadon garázdálkodhat - a többség mellette voksolt. Ám legyen óvatos, aki Isten népéhez tartozóként most az e világi választásokra asszociálva érzi ökölbe szorulni a kezét. Senki ne gondolja, hogy ő az e világi vá­lasztása szerint áll egyik vagy másik olda­lon. A nagy hitetőnek ugyanis minden egyes földi tömörülésben ott vannak az alattvalói, miként azok is, akik a mennyei Atyához tartozónak vallják magukat. És most az sem érdekes, hogy melyik fajtá­ból van feltehetően több vagy kevesebb egyik vagy másik tömörülésben. Aki mégis így osztályoz, az a Diabolosz tábo­rát erősíti, szándékán kívül is. Isten népének most egyetlen szempont szerint szabad rendezni sorait: ahogyan a vasreszelék is összerendeződik, amikor a mágnes közelít feléje. Az egyetlen szem­pont: mit tanított, mit élt elénk Jézus. Harciasabb típusú emberek előszere­tettel mutatnak rá a korbácsot ragadó, asztalokat felborogató Jézusra, a harag- vó Úrra. Eltekintve a nála megmutatko­zó haragvás és szelídség arányától, az a döntő ebben a képben, hogy az Atyának felszentelt hajlékon belül a mammon ku- fárjai ügyködtek áí; igaz Isten tiszteleté­re, imádására összegyűltek között: Ab­ban az egyben tehát biztosak lehetünk, hogy az efféle cselekedet mindenkor Is­ten haragját vonja maga után. izemek Irakból rképet. Indul- ánulságos le­rn 2000 táján 30 éve meg­yében így ha­szel: „Urban neonfényben lőtt, Los An- ajon meddig girbe-gurba ai között. Az ;atomákat, a un-re vájt új Ábrahám hite azonban mindvégig megmaradt. Amint a Zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk: „Hit által engedel­meskedett Abrahám, amikor elhivatott, hogy induljon el ar­ra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. ” (Zsid 11,8) Isten választotta ki Ábrahá­mot egy olyan családból, amely más isteneket tisztelt, ki­vezette őt Űrből, és elvezérelte az ígéret földjére. Ma is vannak ilyen csodák, amikor valakit egy nem keresztény családban megszólít és magához térít a feltámadott Úr. BABILON - AZ ELBIZAKODOTTSÁG ISKOLAPÉLDÁJA Babilon a Kr. e. 8. és 6. században egy hatalmas biroda­lom fővárosa volt, a gőgös, romlott újbabiloni rendszer központja. A Nabukadneccar által építtetett település minden alkotása pompázatos és óriási, csak éppen Isten ellen irányuló volt, amit a legszembetűnőbben a bábeli torony bizonyít. Ma romváros az Eufrátesz partján. A tég­őtt készült képeslapon lalap alakú várost valamikor egy nyolc kaput tartalmazó fal vette körül, ezek közül leghíresebb az Istár-kapu. (Az eredetit Berlinben láthatjuk.) Amikor itt jártam, a fogsági prófétákra, elsősorban Ézsaiásra gondoltam, akiben Isten vigasztalót támasztott a foglyok számára. Őrá gondoltam, aki vigasztalt egy szebb jövő ígéretével, de sokszor nem volt képes elhinni, hogy Isten a nép szétszórt, elgyötört maradékát még egy­szer szabaddá teheti. Mégis megtörténhetett. Az „Egyházunk mai fogsága” című levélben ezt olvas­hatjuk: „egyházunk mai fogsága a szekularizmus, ami a reánk bízott evangéliumi tanítástól való könnyed eltérés, a minket körülvevő és csábító világ értékrendjeinek való behódolás és az egyre erősödő anyagias gondolkozás”. Hiszem, hogy bűneinkből, tévelygéseinkből, mai babilo­ni fogságunkból egyedül csak Jézus Krisztus tud kiszaba­dítani minket. Nélküle szétporladunk, és rommá lehet egyházunk a Duna partján. NINIVE - JÓNÁS VÁROSA Ninive a Kr. e. 11. századtól az asszír birodalom főváro­sa volt. Ma Irak második legnagyobb városa, és Moszul a neve. A keresztény hagyomány szerint az itt élők nagyon ha­mar elfogadták a keresztény hitet, és a város melletti Jó- nás-dombon a 4. században már kolostor állt. A körülöt­te lévő település a 6-7. században püspöki székhely volt. Mára az iszlám szorításában egyedül ezen a környéken maradtak meg nesztoriánus keresztény közösségek, ame­lyek a régi Kurdisztánhoz tartoztak. Igaz, a kurdoknak so­ha nem volt saját hazájuk, Szíria, Irak, Törökország és Örményország területén laknak - állandó feszültséggóc­ként az országok testében. (Amikor egy embereket és kecskéket szállító éjszakai autóbuszon utaztam Bagdad­ból Ninivébe, egymás után ellenőriztek engem az iraki katonák, hogy nincs-e nálam fegyver a kurdoknak. Még a kenyeremet is kettétörték, abban is fegyvert keresve.) Nehéz lesz Irakban békességet teremteni. Még eligazí­tó, bölcs tanácsot sem könnyű adni. Úgy gondolom, Ba­bits Jónás imája többünkben visszhangra talál: „Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú-szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé...” Bolla Árpád Isten a szíveket vizsgálj^, nem a ko­ponyákat. Mert ami ebben van, az úgyis bekerül a szívbe, ha valódi. Isten előtt teljesen mindegy, ki melyik felekezet, párt, tömörülés tagja. Mit lát az egyes ember szívében? - ez a döntő. Most mindennél fontosabb az Igével táplálkozni, anélkül hogy ahhoz hozzá­tennénk, vagy abból elvennénk valamit. Tekintetünket a testben közénk jött Isten Fiára összpontosítani, figyelmünket föl­di, e világi dolgoktól függetleníteni a töl- tekezés ideje alatt, hogy azután - a Menny levegőjével átitatódva - Isten használni tudjon bennünket a világ, em­bertársaink javára, és segítségünkre tud­jon lenni a földi kuszaságok közötti el­igazodásban. Az Útmutató mai igéiben is az élő Is­ten szól hozzánk Pál apostolon keresz­tül: „A Krisztus evangéliumához méltó­an viselkedjetek!" (Fii 1,27) Jeremiás prófétán keresztül pedig biztosít mai helyzetünkben is bennünket: nem fordul el tőlünk, jót tesz velünk, egy útra terel, és egy szívet ad nékünk, feltéve - de ezt már én gondolom —, ha mi nem ragasz­kodunk a „különszívűséghez”. Szántó Vilmosné Magánvélemény Az iraki események még mindig az első helyen szerepelnek a hírekben, de az em­bereket kezdi egyre kevésbé érdekelni a dolog. Normális érzésű emberként én sem örülök egy háborúnak, ártatlanok, emberek halálának, annak, hogy egy vélt vagy valós igazság nevében egy hihetetlenül gazdag ország nekizúdul egy „engedetlenkedő” diktátor miatt egy másik országnak. Az jut eszembe, hogy az „igazság bajnokainak” miért nem fájt 40 évig a mi nyomorúságunk? Miért nem fáj nekik egy milliós áldozatokat követelő afrikai törzsi háború, miért nem fáj az észak-koreai éhező és éhen haló gyerekek tömege, akiknek szüleit szintén egy diktatúra ölte meg, majd kitaszította őket a biztos pusztulásba? Miért nem fáj az, hogy egy hatalmas ázsiai országban jogi végzettség nélküli bírók ítélnek ha­lálra embereket politikai okok miatt? Mert ezek egyike sem „fáj” annyira, hogy nekiessenek. Tulajdonképpen még sosem volt annyira „békés” a Földünk, mint most. Mert most tévén nézhetünk egy háborút, és senki sem fél attól, hogy egy újabb világégés lesz belőle - ha nem tetszik, csak megnyomjuk a távkapcsolót. Aki tanult közgazdaságtant, tanulnia kellett a II. világháború utáni gazdasági változásokat, a különböző szervezetek, uniók kialakulásának folyamatát. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, csak annyit hadd mondjak: az Európai Unió gondolata abból a csírából indult el a há­borút követően, hogy „soha többé ilyet”. Azok az országok, amelyek nem a szocialista táborhoz tartoztak, árgus szemmel kezdték figyelni egymás acél- és széniparát, nehogy valamelyikük ti­tokban felfegyverkezzen. Apró lépésen­ként kialakult az a gondolat: ha létreho­zunk egy „Európai Egyesült Államokat” (és ezen felül egy egységes Földet), ahol sem határok, sem vámok nem lesznek, így minden mindennel összenő majd, az emberek szabadon mehetnek oda, ahova akarnak, és a szívüknek kedves földjü­ket nyugodtan érezhetik a magukénak, akkor majd nem lesz ok - de lehetőség sem - háborúra, hiszen önmagunk ellen hadakoznánk. Tudomásul vesszük-e vagy sem, de tény: a világunk túlszabályozott, össze­zsugorodott, a fő politikai döntések is a tőzsdék árfolyamaitól függenek. Egy ki- bogozhatatlafr máfionettzsinór-tömegre kötözte fel magát a világ, és senki sem mer arra gondolni, mi lenne, ha a saját zsinórját elnyisszantaná. Ennek létreho­zása nagyon sokba került már, így a po­litikusok és pénzemberek lábán kényel­metlen „bütyök” egy diktátorocska, aki­nek csak annyival nagyobb a jelentősé­ge egy másiknál, hogy a föld egyik leg­nagyobb olajmezője fölött uralkodik. A világnak az a szeglete a fekete aranyból származó jövedelem miatt gazdag. (Nem szegény, ahogyan sokan hiszik! Elég megnézni a statisztikai adatokat, az egy főre jutó jövedelmek alakulását. Például 1995-ben Irakban 3654 [!] dol­lár, míg Magyarországon 3010 dollár volt a GNP.) Sok ottani országban a jö­vedelem alanyi jogon jár, dolgoznia egyetlen állampolgárnak sem kell, min­dent vendégmunkások végeznek. Hol nyomorog akkor a nép? Ott, ahol a ve­zető nem népe javára fordítja országa ja­vait, hanem fegyverekre, hogy leveije a lázadókat, megtámadja szomszédait, és palotákat, atombunkereket épít, holott népe éhezik, és gyerekek halnak meg a gyógyszerhiány miatt. Lehet-e igazságos egy háború? Nem! Örülnünk kell-e annak, ha a „Nagy Test­vér” újabb típusú békét (pax Ameri­cana) kényszerít a világra? Azt hiszem, nem. De ülhetünk-e ölbe tett kézzel, ha az orvos közli velünk: súlyos kór tá­madta meg szervezetünket, műteni kel­lene? A világ megannyi szállal összeöl- tött gazdaságainak egysége a test, és az olajellátásban keletkezett zavar a „kór”. Akár tetszik nekünk, akár nem, akár megértjük, akár nem, mi is haszonélve­zői vagyunk ennek az „új rendnek”, ké­nyelmünk, jelenlegi életformánk nem létezhetne nélküle. Kegyetlen a diagnó­zis? Igen. Mennyire szép is lenne, ha szétoszthatnánk mindenünket, és követ­hetnénk Jézust, ahogyan tanította. De ezúttal nemcsak színből, hanem szívből is. Mert sajnos hiába tudjuk, hogy min­den hatalom az Övé, és akkor lesz vége ennek az „új rendnek” is, amikor ő akarja, bénává dermeszt minket a felis­merés: ha szív szerint akarjuk követni Őt, akkor mindent fel kell áldoznunk, ami jelenlegi anyagi létünket, kényel­münket jelenti. Dr. Ajtony Zsoltné MEGHÍVÓ A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend tisztelettel meghívja Önt a környe­zetvédelmi világnapot, a teremtés ünnepét köszöntő idei konferenciájára. A terem­tett világot, természeti, épített és szellemi környezetünket a keresztyén-keresztény ember lelkületével szemlélő társadalmi szervezetként konferenciánk középpontjá­ba azt a vezérgondolatot állítottuk, hogy új magatartásformák szükségesek a kör­nyezetvédelemben, az új teremtés ajándékának számításba vételével. t Új magatartásformák - új teremtés Fővédnök: D. Szebik Imre elnök-püspök A konferencia helye: a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Székháza, Budapest XI., Magyar tudósok körútja 3. A konferencia időpontja: 2003. május 30. 14.30-tól május 31. 16-ig. A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel várja híveit és barátait 2003. május 18-án a békásmegyeri evangélikus templomba az összegyiiiekezés napjára. Délelőtt 10 órakor konfirmációi ünnepély, igét hirdet Donáth László lelkész. 12 órakor közös ebédre hívjuk vendégeinket. Délután 2 órakor Kertész Ákos beszél Illyés Gyula A reformáció genfi emlékmű­ve előtt című verséről. Délután 4 órakor a „Tavaszi orgonaestek a békási evangélikus templomban” soro­zat második hangversenyén Deák László orgonaművész ad koncertet. Műsor: G. Frescobaldi': Toccata sesta per Torgano sopra i pedali - G. M. Trabaci: Canzona francesa - G. Muffat: Toccata octava - G. Frescobaldi: Capriccio sopra il cucho - A. Scarlatti: Toccata prima - D. Scarlatti: Tre sonate - M. Reger: Toccata in d Op. 59. Délután 5 órakor vecsemyét tartunk, igét hirdet Fiilöp Attila. * A „Tavaszi orgonaestek a békási evangélikus templomban” sorozat harmadik hangversenyét, Varga Petra orgonamüvész koncertjét 2003. május 25-én 18.00 órakor tartjuk. Műsor: J. S. Bach: F-dúr toccata és fúga BWV 540 - J. S. Bach: D-moll trió­szonáta BWV 527 - W. A. Mozart: F-dúr andante KV 616 - J. S. Bach: Dór toc­cata és fuga BWV 538 *** Az alkalmakra a belépés ingyenes, de önkéntes adományaikat jó szívvel fogadjuk. (Cím: 1038 Budapest, Mező u. 12., tel.: 368-6118)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents