Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-18 / 20. szám

8. oldal 2003. MÁJUS 18. Evangélikus Élet Konferencia az egyházi szaknyelvi vizsgáról A Károli Gáspár Református Egyetem (KGRE) Idegen Nyelvi Lektorátusa április 24-én országos konferenciát rendezett az egyházi szakmai nyelv­vizsga szükségességéről és lehetőségei­ről. A tanácskozást Bogárdi Szabó Ist­ván dunameiléki református püspök nyitó áhítata vezette be. Németh Dávid professzor, a KGRE Hittudományi Karának dékánja előadá­sában kiemelte, hogy hiány van a megfe­lelő fordítói képességekkel és képzett­séggel rendelkező, a szakmát magas szinten művelő teológusokból. A ma­gyar nyelvű teológiai szakirodalom - ré­szint a múlt terhes örökségeként - szegé­nyes. Már a szakdolgozat készítéséhez is szükség van (volna) idegen nyelvű iro­dalom felhasználására, amihez egy álta­lános középfokú nyelvvizsga mögött meghúzódó tudás általában nem elegen­dő. A külföldre került ösztöndíjasok is sokszor értékes hónapokat töltenek nyelvtanulással ahelyett, hogy nyelvi ne­hézségek nélkül kezdettől az érdemi ku­tatómunkával tudnának foglalkozni. Ezenkívül a nyugatnak („Európának”) is szüksége van a magyar teológiai gon­dolkodás megismerésére, arra a nyitott konzervativizmusra, amellyel mi gazda­gíthatnánk a térvesztéssel küszködő nyu­gati egyházakat, illetve teológiát. Egyhá­zi viszonylatban az igények s nem az anyagi megtérülés szempontjából kell vállalnunk a feladatot. Fekete Károly rektor (Debreceni Re­formátus Egyetem) a lelkész-teológus végzettségűek számára szervezett szak­nyelvi képzés szükségességét húzta alá. A debreceni hittudományi karon az álta­lános nyelvvizsga megszerzése után minden hallgatónak szaknyelvi fordítói kurzuson kell részt vennie. Ennek ered­ményeképpen az utóbbi években hallga­tói közreműködéssel több hiánypótló müvet fordítottak le. Tanulságos volt Tolnay István (Partiu- mi Keresztény Egyetem, Nagyvárad) elő­adása. Romániában a diploma megszer­zésének csupán két éve kötelező feltétele a nyelvvizsga, amelyet csak négy akkre­ditált vizsgaközpontban, Kolozsvár, Te­mesvár, Jászvásár (Iasi) és Bukarest álla­mi egyetemein lehet letenni. A vizsgadíj a magyarországinak a négyszerese. Eddig az egyházi felsőoktatás, a teológus)tovább)képzés szempontjából ejtettünk szót a szakmai nyelvvizsgáról. A nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumban tanító Pongó Zsuzsanna a nyelvóra és a lelki nevelés kapcsolatá­ról beszélt. Mint kiemelte: az egyházak középiskoláikat a misszió nagy lehetősé­geinek tartják. Kevesen gondolnak rá, de e törekvésnek a nyelvóra is lehet eszkö­ze. Az idegen nyelvű bibliaolvasás során például egy-egy jól ismert szakasz új megvilágításba kerülhet, illetve rögzült félreértések és félremagyarázások tisztá­zódhatnak. Ezt követően Liska Endre (Fasori Evangélikus Gimnázium) arról szólt, hogy a nemrég átdolgozott német-ma­gyar akadémiai nagyszótárakba sem ve­zették át a szaknyelvi lektor minden aján­lását. Szinte minden egyházi intézmény készített - többnyire belső használatra - teológiai szószedetet. Ezek színvonalas összehangolása, kiegészítése is elenged­hetetlen lenne a tervezett nyelvvizsgához. A vallásos-egyházi szóhasználat a tö­megkommunikációban nemegyszer zava­ros: riportereink egy részének mindegy például, hogy misét vagy istentiszteletet celebrálnak-e, konfúzus az egyház szó használata (mára a vallási közösség szi­nonimája lett - például buddhista „egy­ház”), az utca emberének pedig minden lelkész plébános az egyszerűség kedvéért. A megfelelő szóhasználat és stílus elsajá­títása, a kultúrák közötti különbségek tu­datosítása, a nemzeti és hitbeli identitás erősítése mind az anyanyelvvel történő folyamatos összevetés fontosságát támo­gatja. Idegen nyelvet jól elsajátítani csak az tud, aki áll nem hadilábon a saját anya­nyelvével. A fent említett szükségletek mellett ez is a kétnyelvű vizsga mellett szólna - hangsúlyozta Sárosdyné Szabó Judit (KGRE BTK). Az akkreditációs szempontokat ismer­tető Dávid Gergely (ELTE BTK) rámuta­tott a szakmai nyelvvizsga indításának fe­lelősségére. Komolyan kell mérlegelni, hogy lesz-e folyamatos igény a nyelvvizs­gára, milyen vizsgázói csoportokra szá­míthatunk, lesz-e vizsgáztatói kapacitás, és általában mikor rentábilis egy (esetleg több) vizsgaközpont fenntartása. Az Európa Tanács fehér könyvének nyelvtanulásra vonatkozó ajánlásait (ti. hogy valóságos kommunikációt tartal­mazzon, tartalomközpontú legyen, inter- kulturális szemléletet tükrözzön, gyakor­latban hasznosítható ismereteket biz­tosítson, a nyelvtanuló gondolkodását fejlessze) is érdemes figyelembe venni a tervezett új teológiai szaknyelvi vizsgá­val kapcsolatban. A tervezett budapesti (KGRE) mellett szóba került egy lehet­séges debreceni (Református Egyetem) és győri (Katolikus Hittudományi Főis­kola) vizsgaközpont. Végezetül Kelemenné Farkas Márta, a KGRE Idegen Nyelvi Lektorátusának vezetője számolt be munkatársaival együtt a „Tanuljatok tőlem...” sorozattal kapcsolatos tapasztalatokról. Az egyházi szaknyelv szélesebb körű megismerteté­sének nagy szolgálatot tett és tesz ez az audiovizuális nyelvi tananyag, amelynek egyes egységeiből angol, francia, német és olasz nyelven sajátítható el a szüksé­ges szókincs, valamint a célnyelvi orszá­gok egyházi kultúrája, szokásai. Az igé­nyes kiállítású, szakmai és ökumenikus összefogással készült sorozatért a KGRE Idegen Nyelvi Lektorátusa 2002-ben Eu­rópa Nyelvi Díjat kapott. Egyes darabja­it haszonnal forgathatják a nyelvtanárok és diákjaik, de a hittantanárok is sok használható ismeretet, módszertani ötle­tet meríthetnek belőle. Szentpétery Mariann Borszentelés SoltVadkerten Egyre gyakrabban előfordul, hogy egyházunk lelkészeinek különböző szente- lési és avatási ceremóniákon „kell” jelen lenniük. Amellett, hogy a teológiá­ban járatosak számára világos: a protestáns egyházak nem szentelnek tár­gyat, így bort sem, itt mégis árnyaltabb fogalmazás és hozzáállás szükséges. A lakosság - főképpen pedig a hívek - ugyanis egy-egy jeles eseményre elvár­ják papjukat, és ha ő ez elől ki szeretne térni, akkor hangzik el a „tisztelendő úr, majd kitalálja, hogy mit mondjon...” kezdetű mondat. (Borszentelésnél ez arány­lag egyszerű, hiszen a Bibliában több százszor fordul elő a borra, a szőlőre és a szőlőművesre való utalás.) Jelen esetben is ez történt Soltvadkerten, ami azzal ne­hezedett, hogy ökumené ide, ökumené oda, a katolikus pap súlyos műtétje miatt nem tudott jelen lenni a neves eseményen. A tavaly megkezdett hagyományokhoz híven idén is megrendezte a helyi Krämer Fülöp Borlovagrend a borszentelési ünnepséget május elején. A zászlós Ezerjó bor bemutatása után Káposzta Lajos evangélikus esperes-lelkész és Sípos Ajtony Leven­te református lelkész tartott igehirdetést. Sípos tiszteletes a Prédikátor könyvéből választott igeszakaszt. Az isteni dolgok felfoghatatlanságáról beszélve kiemelte: az emberi munka gyümölcsét élvezni is kell, de a hálaadásra ugyancsak időt kell biz­tosítani. Éppen ez az, ami az embert az állatok fölé emeli. Káposzta Lajos esperes a körülöttünk uralkodó egyházi és világi rendre hívta fel a figyelmet. A pince rendje együtt jár a bornak és a termelőnek szóló alázattal. A borkóstoláshoz éppúgy hozzá tartozik az ének, mint a borszenteléshez. Ez azonban tényleg ének, és nem holmi sláger! Mivel Soltvadkerten még élnek a népegyházi keretek, a közönség és a ven­dégek között kiosztott éneklapok segítségével nem volt gond a közös éneklés sem. A református templom előtt tartott ceremónián a kiskunhalasi, a keceli és a kis­kőrösi borrendek delegációi is megjelentek, akiket a vadkerti borlovagok fogadá­son láttak vendégül. Ifj. Káposzta Lajos A média kultúraközvetítő szerepe „Az egyházak közreműködési szerepe a mai magyar társadalomban” címmel rendezett konferenciát a Magyar Művelődési Intézet május 6-7-én az egri Kál- vin-házban a helyi református egyházközség segítségével. A konferencia szerve­zői két evangélikus előadót is meghívtak. Dr. Frenkl Róbert a média kultúraköz­vetítő szerepéről, míg Kiss János kecskeméti lelkész az egyház szervezetében működő közösségi életről fejtette ki gondolatait. A lelki kultúra ápolása az egyházak - és az egyházi média - evidens, természe­tes feladata. A nemzeti kultúrában, a lelki­ségben meghatározó az egyházi élet. Ha van hiányérzetünk a lelkieket illetően, ez az egyház kultúraközvetítő szerepének a deficitjét is jelenti. Talán meglepő, de eb­ben a kultúrában az ősi, egyben a világon mindmáig a leginkább elteijedt média maga a Szentírás. Az egyház kultúraköz­vetítésének a hitelét, erejét a Szentírás szellemisége adja, illetve az ebben meg­nyilvánuló mindazon kulturális érték, amely azok számára is jelentős, akik ele­ve nem hittel közelítenek a Bibliához. Az elmúlt évtizedekben az írott sajtó mellett az elektronikus médiumok, a rá­dió és különösen a televízió vált megha­tározóvá az informáaióáramlásban. Ez rendkívüli módon kiemeli a médiának a kultúraközvetítésben való jelentőségét. A világi sajtó bulvárosodása megnö­velte az egyházi médiumok szerepét, fe­lelősségét. Anélkül, hogy túlzott terhet rónánk az egyházi sajtóra, meg kell fo­galmaznunk azt az igényt, hogy ha vala­ki „csak” egyházi médiumokból infor­málódik, az is teljes képet kell, hogy kapjon a hazai és a nemzetközi életről. A média kultúraközvetítésben betöl­tött szerepét a kultúra fogalmának legál­talánosabb értelmezésével kell megkö­zelítenünk. Alapvető a mindennapi kultúra, a magatartás- és viselkedéskultúra, a for­mák iránti igényesség. Fontos a minta­adás, a pozitív személyiségek bemutatá­sa, ezért is örvendetes például a Magyar Rádió Aranyemberek című sorozata. Szükség van a pozitív mintákra. Kívánatos lenne az egészséges élet­módnak, az egészség- és testkultúra ér­tékeinek az egyházi médiumok segítsé­gével történő közvetítése. Bizony az e téren meglévő elmaradás is szerepet ját­szik a magyar népesség kedvezőtlen megbetegedési és halálozási adataiban. Az iskolák, a gyülekezeti közösségek - elsősorban is az ifjúsági csoportok - ter­mészetes terepei az öntevékeny művésze­ti csoportoknak. Számos énekkar, zene­kar, irodalmi kör működik. Ezekről nem elsősorban az országos médiumok szol­gálnak híradással, hanem a helyiek - hír­levelek, újságok, települési rádiók, kábel­tévék egyaránt. A lokális energiák mozgósítása segíthet a globalitás negatí­vumainak - magányosodás, személyte­lenség, elidegenedés - kompenzálásában. Természetesen fontos az elit kultúra értékeinek a közvetítése is az egyházi médiumokban, mind a hazai, mind az egyetemes kultúrát illetően. Különösen szép és hálás feladat a saját egyházi élet kulturális eseményeiről beszámolni (például hírt adni a Bach-hétről és az Evangéliumi Színház darabjairól). Ugyanakkor szembesülnünk kelj az egyházi médiumok kultúraközvetítő szerepének csapdáival, korlátáival is. Ilyen gond a fundamentalizmus. A kultúraközvetítés nyitottságot, tágkeb- lüséget igényel. „Csak aki korán tanulta meg, hogy lelkét messze kifeszítse, tud­ja később magába fogadni az egész vilá­got” - írta Stefan Zweig. Az a problé­ma, hogy amíg a hitvallásunk közös azokkal, akik úgy vélik, hogy Krisztus keresztje mindenre megoldást ad, addig az ő számukra ezen igazság mechanikus értelmezése akár szükségtelenné teszi a kultúra számos értékét. így érthető, hogy a gyakorlatban mekkora gondot okoz a szerkesztőknek a fundamentalisták kritikájától való fé­lelem, akik a sokszínűség egészséges törekvésében azonnal az elvilágiasodás rémét vélik felsejleni. Bizony szomorú, ha az egyházi médiumok szerkesztőiben hasonló védekező mechanizmusok ala­kulnak ki, az ideológiai pressziótól félő öncenzúra reflexei, mint amelyek a dik­tatúra évtizedeiben voltak jellemzőek a sajtóban. Inkább pozitív előjelű probléma a nemzeti és az egyetemes kultúra megfe­lelő képviselete, a helyes arányok meg­találása. Az egyházaknak meghatározó szerepe volt a magyar művelődéstörté­netben, ugyanakkor az egyetemes kultú­rában is. Sajátos felelősségünk - ma különö­sen is - a magyar nyelv ápolása, a nyel­vi kultúra értékeinek a megőrzése, fej­lesztése. Különösen nagy az igehirdetők- de minden médium - felelőssége az élő nyelv értékeinek a közvetítésében. Tiszteletreméltóak azok, akik képesek a mai embert elérő élő nyelven szólni, ír­ni, és nem archaikus „egyházi” nyelven beszélnek. Remélhető, hogy a jövőben megszű­nik - legalábbis csökken - a ma még meglehetősen jelentős gond, ti. hogy hi­ányoznak az egyházi ügyekben és a mé­diában egyaránt jártas szakemberek. Szükséges, hogy a médiatörvény előbb-utóbb bekövetkező módosítása­kor az egyházak is érdemben befolyást gyakorolhassanak. A jelenlegi törvény kétségtelen pozitívuma az egyházi mű­sorok garantált volta. Igaz, megjelenik ebben a gettósodás veszélye, a „vallási műsorok” megjelölés eleve minősítő jellege. A rendelkezésre álló műsoridő minél színvonalasabb kitöltése mellett- volt már erre több jó példa, főleg a Duna Televízióban, de ilyen az említett Aranyemberek sorozat is - az egyházi programoknak önmaguknak helyet kö­vetelő művekkel kell kitörniük az izolá­cióból. Az egyházi médiumoknak kettős a feladata van: egyrészt az egyház népének kell közvetíteniük a kultúra értékeit, másrészt el kell, hogy éljék az egyháztól távolabb élő társadalmi csoportokat is. így a kultúraközvetítés közvetve a misz- szió részévé is válhat. Igen örvendetes, hogy a kultúra érté­keinek terjesztésében hangsúlyos az ökumenizmus. Gyönyörű kettősség ez, hiszen az alapvetően ökumenikus gon­dolkodás nem zárja ki, sőt sajátosan erő­síti a különböző felekezetek kulturális értékeinek, hagyományainak megfelelő interpretálását. Frenkl Róbert INFORMÁCIÓ, EDUKÁCIÓ, REKREÁCIÓ, PROKLAMÁCIÓ Dr. Fabiny Tamás előadása a televíziós evangéliumi szolgálatról „ Tegyetek tanítvánnyá minden népet... ” (Mt 28,19) Páratlanul érdekfeszítő és lelkileg is építő előadásnak lehettek részesei minda­zok, akik a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet meghívására az Evangéli­kus Értelmiségi Fórum keretében meghallgathatták, illetve megtekintették dr. Fabiny Tamás lelkész-szerkesztő videobejátszásokkal illusztrált beszámolóját, melyet a televíziós igehirdetési szolgálatról tartott. Dr. Fabiny Tamás a Duna Televízió Vallási Szerkesztőségének egyik vezető mun­katársa. Mint ismeretes, az utóbbi időben a Vallási Szerkesztőség munkája jelentő­sen kibővülhetett, miután a Duna Televízió az elmúlt karácsony óta immár 24 órán át fogható, és műsora az amerikai kontinensen, valamint Ausztráliában és Új-Zélan- don is látható. (Reménység szerint még ebben az évben Latin-Amerika is ezen terü­letek közé tartozhat.) Igaz, a lelkész-szerkesztő előadásában arra is célzott, hogy míg a Magyar Televí­zió adásai minden magyarországi nézőhöz eljutnak, addig a Duna Televíziót csak azok tudják élvezni, akik valamely kábeltelevíziós társaságnál, illetve Budapesten az Antenna-Mikránál előfizettek rá. Pedig a Duna Tv - amint előadónk is kifejtette - a világ magyarságának összekötő kapcsa. A televíziós szolgálatról vallott gondolatait négy fontos fogalom köré csoportosította, s közben a mondottakat videofelvételekkel is illusztrálta. Az első az információ, ezen be­lül is a hiteles információ közlése. Ez a médiára is teljes egészében kell, hogy vonatkoz­zon! Nem szabad a híreket elferdíteni, objektiven, elfogultság nélkül kell tájékoztatni. Nem könnyű feladat ez a kereskedelmi televíziók világában. (Bizony kissé meghökken­tő volt az az amerikai felvétel, amelyen a miseközvetítést reklámbejátszások kísérték...) A második, igen fontos feladat az edukáció, vagyis a nevelés. Az előadó ennek szemléltetésére a Duna Televízió Vallási Szerkesztőségének hetente jelentkező mű­sorait - a szombatonként jelentkező „Isten kezében”-t és a vasárnap délben látható „Élő egyház”-at - hozta fel példának. Az Isten kezében egy-egy önálló témát kíván feldolgozni: például bemutatta a 100 éves Dobos Károly református lelkipásztor éle­tét, tudósított a Budapest Arénában megrendezett ifjúsági találkozóról, illetve életpá­lyákkal, sorsokkal ismerteti meg a nézőt. Az Élő egyház pedig pár perces riportokat mutat be ökumenikus szemlélettel, s figyelemmel kíséri a határainkon túl élő magya­rokat érintő eseményeket is. A harmadik, jelentős feladat a rekreáció, a felüdülés. A naponkénti megújulást ter­mészetesen a Szentírás olvasása, az imádság nyújtja, de egy televíziós adás is lehet esz­köze ennek a törekvésnek. (Bár az előadáson nem hangzott el, e sorok írója bizonyít­hatja, hogy a Duna Tv már azzal is megvalósítja e célt, amikor - elsősorban az idősebb nézők kedvéért - műsorra tűzi a harmincas-negyvenes évek legjobb filmjeit.) A negyedik cél a proklamáció, azáz az igehirdetés, a bizonyságtétel. Itt szeretnék arra - az előadó által videón is bemutatott - filmsorozatra utalni, amely „Semper reformanda” címmel a reformáció emlékeit, zenei kincseit dolgozta fel a Kárpát-me­dence régióiban a Gryllus testvérek hű közreműködésével. Ez a hitvalló sorozat egyébként önálló videokazettákon is megjelent a Duna Televízió terjesztésében. A Vallási Szerkesztőség igen fontos feladata a különféle felekezetek istentisztele­teinek közvetítése, amelyeket részben felvételről, részben élő adásban sugároznak. Hála legyen Istennek azért, hogy ezeket éjjelente megismétlik, így Észak-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland magyarjai is láthatják őket. Végezetül utalnunk kell még az Ordass Lajos püspökről szóló nagy hatású filmre, amelynek ősbemutatója éppen a budahegyvidéki gyülekezetben volt. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Fabiny Tamás lelkész-szerkesztő kitű­nő érzékkel választja ki témáit, és jó kapcsolatot tud kiépíteni munkatársaival. A nézők nevében Isten áldását kérjük mind az ő, mind a Duna Tv Vallási Szerkesztőségének munkájára! Kolosváry Bálint 1 ■ r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents