Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-11 / 19. szám

6. oldal 2003. MÁJUS 11. Evangélikus Élet A kereszténység és az Európai Unió Kritikus reflexió Orbán Viktor gondolataira Az Evangélikus Élet április 27-i számának negyedik oldalán hosszú beszámolót olvashattunk az „Egyházak és Európa” konferenciáról, Európának lélekre van szüksége címmel. A tudósítás Orbán Viktor volt miniszterelnök köszöntőjének részletes ismertetésével kezdődik, amely a cikket író Szabó Szilárd szavai szerint „markáns, továbbgondolásra késztető kérdésekre” épült. A volt miniszterelnök természetesen nemcsak kérdéseket tett fel, hanem megfogalmazta válaszait is. Köszöntőjének tartalma négy csomópont körül bontakozott ki: az egyházak közéleti szerepe az Európai Unióban és Ma­gyarországon, a keresztény politika megítélése Magyarországon, a keresztény politika feladata s végül Európa keresztény karaktere. Öröm, ha egy tekintélyes politikus megosztja velünk a kereszténység helyzetéről alkotott véleményét, egymás és a magunk komolyan vétele pedig megkívánja a reflexiót. Az alábbiakban - a tudósításban ismertetett gondolatokra támaszkodva - erre teszek kísérletet. AZ EGYHÁZAK KÖZÉLETI SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON A volt miniszterelnök szavai szerint ma meglepő módon azt tapasztaljuk, hogy napjainkban az egy­házak közéleti szerepe és véleménye hazánkban és régiónkban sokkal hangsúlyosabb, mint Európa azon országaiban, ahol a kereszténydemokrácia hosszú múltra tekint vissza. Nem teljesen világos, hogy a kereszténydemokrácián itt az európai demokrácia harmadik - a liberális demokrácia és a szociáldemokrácia mellett megjelenő - nagy kísér­letét értsük-e vagy pedig a tőlünk nyugatra eső kereszténység általános helyzetét, amire a volt kor­mányfő korábbi szavai szerint az jellemző, hogy keresztény testvéreink számára természetes volt az egyházak állandó és folyamatos jelenléte a minden­napi életben. Az egyszerűség kedvéért most válasszuk az általánosabb olvasatot, s forduljunk egy ennél fontosabb bizonytalanság felé: milyen tapasztalatokra utalhat itt Orbán Viktor? Szavaiból ez nem derül ki; az én tapasztalataim és ismereteim pedig éppen ennek az ellenkezőjéről beszélnek. Vegyük például az angol és a német kereszténység szerepét, illetve közéleti súlyát az iraki háborús készülődés során kibontakozó békemozgalomban. Az új canterburyi érsek, Rowan Williams tavaly őszi beiktatását követően egyik első cselekedeteként nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítélte az iraki konfliktus háborús megoldását. Az egyház háborúel­lenes hangja az anglikán püspökök révén azóta is folyamatosan jelen van a brit parlament fel­sőházában. Ennek eredménye nemcsak a milliós londoni béketüntetésben mutatkozott meg, hanem ennél is pregnánsabban abban, hogy Tony Blair miniszterelnök végül a saját kormányzó Munkáspárt­ja képviselői többségének „nem” szavazata ellenére, az ellenzéki Konzervatív Párt képviselőinek támo­gatásával tudta csak elfogadtatni a parlamenttel Nagy-Britannia hadba lépését. Ha valaki nem értené az összefüggést: az anglikán püspökök egy része hagyományosan a Munkáspárthoz áll közel, s rajtuk keresztül a közéleti kereszténység hatást gyakorol a brit baloldalra is. A korábbi két részből álló, majd újra egységes Németországban régóta erős az egyházi békemozga­lom. A legutóbbi német választások során ennek közvetlen közéleti hatása is megmutatkozott. Elég itt egyedül a berlini evangélikus püspök, Wolfgang Huber nevét említenünk, aki - ahogyan erről Prőhle Gergely berni nagykövet az Evangélikus Élet hasáb­jain is beszámolt - a háborút elutasító egyházi vélemény erőteljes meghirdetésével Gerhard Schrö­der választási győzelméhez is hozzájárulhatott. A tapasztalatok tehát nem támasztják alá, hogy Európa régi demokráciáiban kisebb lenne a kereszténység közéleti súlya, mint a mi egyházainké, amelyek még mindig a helyüket keresik a közéletben. A KERESZTÉNY POLITIKA MEGÍTÉLÉSE MAGYARORSZÁGON Nem értek egyet azzal a gondolattal, hogy azoknak, „ akik vállalják a keresztény jelzőt, nem lesz könnyű dolguk a világ ezen sarkában ”, hiszen az ilyen közéleti szereplőket szinte azonnal klerikálisnak, nacionalistának, populistának és - „inkább gyakrabban, mint ritkábban ” — antiszemitának fogják bélyegezni. Úgy vélem, hogy itt egy fontos igazság helytelen aktualizálásával találkozunk. Hogy a keresztények nincsenek soha teljesen otthon ebben a világban, az régi tapasztalat, amivel minden új generációnak meg kell birkóznia. Minél inkább keresztények, annál nehezebb a dolguk, nemcsak nálunk, de a régi demokráciákban is, sőt abban az Amerikai Egyesült Államokban is, ahol minden pénzérmén és bankjegyen ott áll az „In God We Trust” felirat, s ahol a polgárok több mint fele rend­szeresen templomba jár. Annál rosszabbat pedig nem lehet mondani a keresztényekre, mint amit a kereszténység egyik legmeggyőzőbb korszakában kellett elviselniük: az emberiség ellenségei. Éppen azért, mert ez a kereszténység alaphelyzete, a kereszténység sem önsajnálathoz, sem sérelmi politikához, sem abból fakadó ellenségkép­építéshez nem lehet partner. Keresztény perspek­tívában nem lehet helye az „azok ott (ennyire általánosan) majd ezt fogják rád mondani” szerkezetű gondolatfüzéseknek sem, melyek szinte megelőlegeznek bizonyos vádakat, azonnal hoz­zátéve, hogy mindezt azért olvassák majd a fejemre, mert vállalom kereszténységemet. Valóban igaz, hogy a kereszténység nyilvános képviseletével nálunk ezek a bélyegek járnak együtt? Nem az történik inkább, hogy a kereszténységre hivatkozó politikusok némelyike történetesen klerikális, nacionalista, populista vagy antiszemita? Az ilyen vádak elleni küzdelemnek egyetlen módja van: szóban, tettben, gesztusokban következetesen és félreérthetetlenül megmutatni, hogy nem vagyok klerikális, nacionalista, populista és antiszemita - és a sort csak azért nem folytatom, mert Orbán Viktor beszédében éppen ezekre hívta fel a figyelmünket. Ha a legjobb és legvilágosabban kommunikált szándékai ellenére valaki mégis megkapja ezeket a vádakat, ne tulajdonítsa azokat azonnal vállalt kereszténységének, mert ez veszélyes rövidzárlat. A vádak lehetnek alaptalanok, de önvizsgálatra is indíthatnak, amire a valóban keresztény politikus­nak újra meg újra szüksége van. A KERESZTÉNY POLITIKA FELADATA Következő lépésében az exminiszterelnök a keresz­tény politikus számára jelentkező dilemmát igyekezett feloldani, az igazság és a többség szempontjának feszültségét, azaz: mit tegyen a keresztény politikus, ha az igazság és a többség között választania kell? Véleménye szerint „a keresztény európai gondol­kodás középpontjában az igazság érdekében a több­ségért való munkálkodás kell, hogy legyen a cél". A magam kereszténysége és politikai meggyőződése szerint ezt a tézist így fogalmazom át: a keresztény európai gondolkodás középpontjában az igazság képviseletében a mindenkiért való munkálkodás kell, hogy legyen a cél, akkor is, ha ez a politika élvezi a választók többségének támogatását, és akkor is, ha nem. Az európai keresztény politika ezen az alapon működik: az európai kereszténység legjobb hagyo­mányai ezt a programot alapozzák meg. EURÓPA KERESZTÉNY KARAKTERE A beszámoló szerint Orbán Viktor kiemelte: bár a média olyan Európát közvetít számunkra, amit a keresztény értékrendet követők nem éreznek sajátjuknak (liberális eszmék, szabadosság, érték­semlegesség), Európa évezredes keresztény múltja tagadhatatlan tény, és az Erópai Parlamentben is a kereszténydemokrata pártok vannak többségben. Mint korábban láthattuk, itt is alaposan megkérdő­jelezhető véleményekkel kapcsolódik össze az - ebben az esetben a keresztény Európára utaló - elemi igazság. A - nagyon is heterogén - média valóban semmit nem mutat meg a keresztény Euró­pából? Említhető-e egy lapon a részben keresztény gyökerű liberalizmus, a kétségkívül negatív szaba­dosság és a bizonyos helyzetekben alkalmazható kormányzási szemlélet, az értéksemlegesség? Euró­pa kereszténységét csupán a kereszténydemokrácia politika jelenléte biztosítja? Az Európa-szerte a legkülönbözőbb demokratikus pártokban politizáló keresztények nem egy sokkal szélesebb alapokon nyugvó keresztény hatásról, kereszténységgel átita­tott közéletről tanúskodnak? EURÓPA SZÍVE ÉS LELKE Végül még egy gondolat, ezúttal már a konferen­ciához fűződő programhoz: Szívet és lelket adni Európának. Sosem értettem ezt a törekvést, amennyi­ben arra utal, hogy Európának nincs szíve és lelke, s ránk, valakire vár, hogy ezt megkaphassa. Európá­nak szíve és lelke is van, ami talán nem látszik min­den sarokból egyformán. Lehet olyan perspektívát és médiát választani, ami ebből keveset mutat meg, de egy kis mozgékonysággal megtalálható az a hely, ahonnan jól látható. Ez a szív és lélek természetesen távolról sem makulátlan, s nem is feltétlenül tisztább, értékesebb, mint a mi szívünk és lelkünk, de van, s a magunk értékei megőrzése mellett lehet hozzá kapcsolódni. Feloldva a képes beszédet: legalább mi, keresztények tudjuk, hogy olyan országokhoz csatlakozunk, ahol aktív és eleven kereszténység él. Ez számunkra nem új, s korábban még a vasfüggöny sem tudta eltakarni. Ha csak ennek a két szervezetnek a nevét írom le: Martin Luther Bund és Gustav Adolf Werk, bizonyára olvasók sokasága gondol renovált templomokra, tanulmányi ösztöndíjakra, nyelvtanfolyamokra, szol­gálati autókra, konferenciákra, a legkülönbözőbb dologi, lelki és szellemi természetű támogatásokra, amely mögött áldozatot hozni kész keresztény testvéreink ezrei állnak. Ezek a szervezetek is az Európai Unió keretén belül dolgoztak és dolgoznak. Szív és lélek, amiről nagyon furcsa volna most - valamiféle politikai kísérlet logikájának engedve - megfeledkeznünk. Szív és lélek, ami, ha az unióba kerülve változik a helyzetünk, a miénket is erősítheti. Képletesen vagy valóságosan - de annál tudatosab­ban - kelet felé fordíthat, hogy jobban láthassuk azokat, akiken segíthetünk. Aki megreked az önsajnálatban, a nyugati kereszténységgel szembeni szorongó bizalmatlan­ságban, a felesleges, de annál több energiát lekötő bizonyítási kényszerben, aki csak pártban vagy szekértáborban képes a kereszténységet is elképzelni, az éppen azt teszi a maga számára nehézzé, hogy ez a szív és lélek naggyá nőjön benne. Pedig a gyen­gébbre figyelő szolidaritás - mint a kereszténység egyik legszebb gyümölcse - Európa szívének és lelkének szerves része. Csepregi András MEGHÍVÓ A protestáns egyházak kommunizmus alatti helyzetéről szóló - „Isten vagy törté­nelem” című - kétrészes dokumentumfilm bemutatására kerül sor május 15-én csütörtökön 18 órakor a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Ka­rának (Budapest IX., Ráday u. 28.) dísztermében. A filmet Szabó Eszter rendez­te. A vetítés után beszélgetés lesz a film készítőivel és néhány szereplőjével. (Az m2 2003. május 3-án és május 10-én este mutatta be a filmet.) Május 11-én, Jubilate vasárnap egyházzenei áhítat lesz a bonyhádi evangélikus templomban. Műsoron: J. S. Bach kantátái BWV 23 Du wahrer Gott und Davids Sohn BWV 105 Herr, gehe nicht ins Gericht Előadják: Jani Gabriella szoprán, Tőkési Emese alt, Marosvári Péter tenor, Klézli János basszus, Lozsányi Tamás kontinuo, a Szekszárdi madrigálkórus, a Műegye­temi zenekar tagjaiból alakult kamarazenekar. "n. Vezényel: Jobbágy Valér. Igehirdető: Krähling Dániel. FÉBÉ-KONFERENCIÁK 2003-BAN A Fébé idén is két hitmélyítő konferenciát rendez gyülekezeti tagok részére a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban: az egyiket május 29. és június 1.; a másikat augusztus 21-24. között tartja. A májusi konferencia előadói (a Fébé lelkészein kívül): Koskai Erzsébet, Ko­vács László és Zólyomi Mátyás lelkészek. Jelentkezni lehet május 20-ig levélben vagy telefonon, Taschner Erzsébet he­lyettes főnökasszony címén: 1131 Budapest, Pajtás u. 42. Tel.: 349-0845. Az augusztusi konferenciára a jelentkezési határidő: augusztus 10. Szeretettel várjuk testvéreinket mindkét alkalomra. Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Dávid és Salamon korabeli település Izraeli régészek újabban felszínre hozott leletei alátámasztják a Bibliából ismert Dávid és Salamon király történelmi léte­zését. A Kineret-tó (Genezáreti-tó) térségé­ben folytatott ásatásaik eredménye ellent­mond azoknak a Biblia-kutatóknak, akik a két uralkodót, akárcsak Ádámot és Évát, a mítoszok világába sorolnák - állapította meg a jeruzsálemi Héber Egyetemnek a 1 Kathpress által ismertetett közleménye. A régészeknek sikerült bizonyítékokat találniuk arra, hogy a Genezáreti-tó köze­lében emberi település létezett a Krisztus előtti X. évszázadban. Olajbogyókon és elégett gabonán végzett korszerű vizsgá­latok segítségével lehetségessé vált az időpont „igen pontos” meghatározása. Abban az időben, Sisak egyiptomi fá­raó uralkodása alatt a Genezáreti-tó kö­zelében fekvő Rehov városát tűzvész pusztította el. A fáraó serege Kr. e. 925- ben tört be a Szentföldre, ez egybehang­zóan megállapítható a Biblia és a kama- ki (Egyiptom) Amon-templom falán olvasható győzelmi jelentésből, amely egyértelműen meghódított városként emliti Rehovot. Mivel Sisak csak né­hány évvel Salamon király halála után pusztította el Rehovot, a kutatók ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a város Salamon idejében létezett és vi­rágzott. A település most meglelt marad­ványai tehát újabb „támasztékul” szol­gálnak a „mitológiai királyokról” beszámoló bibliai szövegrészeknek. A Kineret-tó (más nevein: Gene­záreti-tó, Tiberias-tó, Galileai-tenger) a Szir-Jordán-árok északi részén, Izrael és Szíria területén fekszik, kiterjedése 166 négyzetkilométer. Legnagyobb mélysé­ge 481 méter. A rajta keresztülfolyó Jor­dán számos halfajnak ad otthont, és a környék lakosainak az ősidőktől folyta­tott halászat nyújt megélhetést. Az Ószövetségben az izraeli törzsek és a szomszédos királyságok közötti határt jelentette. Az Újszövetség számos jelen­tős eseményének színhelye volt a tó kör­nyéke, ahonnan Jézus galileai tanítóútja­ira indult. A Genezáreti-tó partján hangzott el a Biblia szerint a Hegyi be­széd is. (Panoráma) Olaszország - le akarnak sújtani a sátánista szektákra Olaszország erélyesen fel akar lépni a sátánista szektákkal és más okkult csoportokkal szemben, amelyek egyre na­gyobb teret nyernek az Appennini-félszigeten. A Nemzeti Szövetség (AN) nevű jobboldali kormánypárt képviselői törvénytervezetet terjesztettek a parlament elé, amelynek értelmében - Olaszországban először - törvénybe iktatnák az ezoterikus szertartásokkal való visszaélések elleni fellépést, és büntetnék az ilyen cselekményeket.- A szekták olaszországi elterjedése már riasztó méreteket öltött, és vészhangulatot váltott ki a társadalomban - mondta Roberto Alboni, a törvénytervezet értelmi szerzője. Szakértők szerint 650 sátánista szekta tevékenykedik Olasz­országban. A legveszélyesebb csoportok közé az úgynevezett pszichoszektákat sorolják, amelyek „őrületbe és anyagi rom­lásba” kergetik híveiket. A 15 olaszországi pszichoszektának együttvéve már 8500 követője van. Sok szekta külföldi erede­tű, mint például az Indiában terrorcsoportnak minősített Anan- da Marga vagy a japán Soka Gakkai. Több volt szektatag nemi erőszak elkövetésével és más sze­xuális visszaélésekkel vádolta meg a szektavezéreket. A szekták áldozatait segítő Favis egyesület adatai szerint már hárommillió olasz került a szekták és sarlatánok hálójába, amelyek, illetve akik okkultizmussal, rituálékkal, sőt erőszak­kal teszik rabszolgájukká a híveket. (MTI) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents