Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-11 / 19. szám

2003. MÁJUS 11. 5. oldal Evangélikus Élet Szombathely, Kőszeg és Körmend után április 30-tól május 23-ig Sárváron is látható Polgár Rózsa Kossuth-díjas gobelinművész kiállí­tása. A Nádasdy-vár Arcis Galériájában tartott megnyitó egyszerre volt a megye, a város és a sárvári evangélikus gyülekezet ünnepe: a rendezvényen megjelentek a település közéleti és kulturális személyiségei, valamint az egyházközség vezetői és tagjai is. Képünk e jeles esemény ünnepélyes pillanatait örökítette meg: a művésznőt - Cebula Anna művészettörténész társaságában - Kondor János galé­riavezető köszönti. Hegedűs László felvétele Evangélikus Egészségügyi Központ - nyilvános fórum Két éve tartó előkészületek után reményteljes közelségbe került egyházunk ré­gi-új tervének, egy evangélikus egészségügyi (gyógyító és oktató) központnak a megvalósítása. Az utóbbi hetekben kialakultak azok a keretek, amelyek tartal­máról együtt gondolkodhatunk. E célból 2003. május 17-én, szombaton 10 és 15 óra között a Budapest-Deák téri templomban fórumot, előadásokkal beve­zetett beszélgetést szervezünk. A TERVEZETT PROGRAM: D. Szebik Imre Prof. dr. Fabiny Tibor Prof. dr. Frenkl Róbert dr. Cserháti Péter Mihályi Zoltánná Kezdő áhítat Evangélikusok a magyar egészségügyben Egyházunk mai diakóniája Beszámoló a kórházalapítás előkészületeiről Beszámoló a szakiskola-alapítás előkészületeiről Hozzászólások, vita 12- 13 óra: szünet 13- 15 óra között egészségügyi, illetve gyógypedagógiai szekcióban szeretnénk a szakemberekkel részletesen megvitatni a tervezett intézménnyel összefüggő etikai, missziói, szakmai és finanszírozási kérdéseket. Felkért előadók: Prof. dr. Nagy Zoltán, dr. Bereznai Benjámin, Márkus Eszter Szeretettel hívunk minden érdeklődőt, laikusokat és szakmabelieket egyaránt, hogy elmondják véleményüket, gondolataikat! Reméljük, sokan vannak, akik át­érzik az új szolgálat lehetőségének jelentőségét, s személyesen vagy imádsággal bekapcsolódnak majd a szervezés munkájába! D. Szebik Imre elnök-püspök Dr. Cserháti Péter megbízott szervező Prof. dr. Frenkl Róbert országos felügyelő Zengővárkony kincsei Testvérek közt a „Barátok” festője Régi vágyam teljesült, amikor a hangzatos nevű Zengővárkonyt húsvétkor meg­látogathattam. A szépséges néven kívül a Pécsváradtól 3 km-re fekvő 450 lelket számláló kis falvacska vendégszerető, dolgos lakóit is alkalmam nyílt megismer­ni. A dimbes-dombos vidéken derűs változatossággal megépített tiszta házak­ban laknak az itt élők, kertjeikben sokféle tarka virág teszi még szebbé a kör­nyezetet. A falu közepén áll az egyetlen - református - templom. A lelkészlak falán emléktábla hirdeti, hogy e helyütt szolgált református lelkészként hosszú időn át Fiilep Lajos művészettörténész-akadémikus, akinek tiszteletére külön emlékszobát alakítottak ki. Ez a láthatóan jómódú falvacska hűségesen őrzi a múltját. Minden lakója is­meri az értékes emlékhe­lyeket, büszkén és készsé­gesen irányítja a járatlan idegeneket. Ezen a kicsiny­ke településen több múze­um is működik. A Szalmamúzeum egy esztendeje ad otthont a világ 17 országából származó 450 szalmából készült tárgynak. Módszeresen összeállított anyaga bemutatja a külön­féle szalmafonat-készítési módszereket, majd az elké­szített tárgyakat. Számos vallási jelkép akad közöt­tük: a kereszt mindenféle változatával találkozhatunk. A Famúzeum tulajdonosa maga készí­tette a kiállított szép famunkákat. Még „fabatka” is látható közöttük. A falu ut­cáit is a faművész különleges, erre a cél­ra készült alkotásai díszítik. A Kossuth Lajos utcán található a gazdag népművészeti gyűjtemény. A falu lakói adták össze az évek, sőt évszáza­dok során megőrzött családi kincseket. Van itt tulipántos láda, faragott szekrény, asztal és ágy. A vetett ágy pámaszéleit kézzel gyártott csipkék díszítik. A szép, díszes tükör mellett a falra jó pár szebb- nél-szebb kézzel festett tányért erősítet­tek fel - akárcsak odahaza. A tányérok között többön ez a felirat olvasható: „Él­jen Kossuth Lajos!” A régi fényképek megkoptak, de még így is ráismerhetünk az egyedülálló, kü­lönleges tarka népviseletre. A sajátos „tornyos bársonyt”, vagyis fejkötőt csak­is itt viselik. Népi tánccsoportjuk ebben szokott fellépni nagy, országos sikerrel. A néprajzi háztól nem messze található az ország egyetlen Tojásmúzeuma. Német­országban élő magyar tulajdonosa évek hosszú sora alatt gyűjtötte össze a mintegy ötezer darabból álló hímestojás-gyüjte- ményt. Ebből háromezer alkotja a páratlan és érdekes kiállítást, ahol a látogatót a Ka­levalából vett idézet fogadja. A tojásnak sajátos, megkülönböztetett szerepe volt. Jelképnek, a világminden­ség megtestesítőjének tartották évszá­zadokon keresztül. A készítőket név sze­rint említik, hiszen művészet ez a javából: népművészet. Az „írótüvel” az alkotók, népművészek karcolásos, viasz­bevonatos, rátétes, batikolt, gépi karco­lásos, horgolt, lószőrrátétes, fémszálas, lyukasztott, patkóit és megannyi más módszerrel készült díszeket alkotnak. Többféle anyagot alkalmaznak a hí- mes tojások elkészítéséhez. Találunk itt a tyúk-, liba- és kacsatojáson kívül óriás strucc-, fa-, érc- és ásványtojást is. A tu­lajdonos nemrég vásárolta meg az utolsó orosz cár tojásgyüjteményéből fennma­radt két ásványtojást, amelyek most a ki­állítás értékes díszei. A minták szemkáp­ráztató ötletességgel kavarognak a néző szeme előtt. Jellemzőek alkotóikra, de van bennük valami közös. Színviláguk, megmunkálásuk egyértelműen a készítő­ikre vallanak. A látogatóknak átadott ka­talógus - amelyben az összes tojás leírása megtalálható szép, követhető rendben - mindegyik darabnál megemlíti azt, hogy kinek a keze munkáját dicséri. Nemcsak magyarországi, hanem Európa más orszá­gaiba szakadt magyar népművészek alko­tásai is megtekinthetők itt Középgyimes- loktól, a gyimesbükki kantárostól a dévai csángókon át Kolozsvárig és Lakitelekig, illetve Baranya megyéig. Talán a legérdekesebbek azok az óriá­si strucctojások, amelyekbe a gazdag képzeletű alkotók magyar nemzeti him­nuszunk dallamának hangjegyeit és Köl­csey Ferenc versét lyukasztották bele. A sok szemet gyönyörködtető darab kedvet ébreszt a nézőkben arra, hogy maguk is fessenek tojásokat. Ezt a vá­gyat elégíti ki az odakészített papír és rajzeszköz. Elsősorban a gyermekek örülnek ezeknek, és mindig akad közü­lük olyan, aki örömmel örökíti meg a lá­tott szép tojásokat, így is biztosítva en­nek a művészetnek, nemzeti kincsünk­nek a továbbélését. A zengővárkonyiak mindnyájunknak példát adnak a hagyományok ápolásá­ban, nemzeti értékeink megbecsülésében és megőrzésében. Berényi Zsuzsanna Agnes Találkozás Vári Zsolttal „Létem alapja: egyezség az emberi­séggel: ez ad tartást, fakaszt derűt... míg utam a végtelenbe vész... " Vári Zsolt: Ars poetica Vári Zsolt roma származású fiatal festőművész, a kelenföldi evangélikus gyülekezet tagja. Nemrégiben egy bu­dapesti áruházban jótékonysági árve­résre bocsátotta az egyik népszerű filmsorozat sztárjairól készített képeit. Munkatársunk ennek apropójából ke­reste meg őt.- Ha röviden be kellene mutatnia, ki is az a Vári Zsolt, akkor mit mondana?- Ha néhány szóban be kellene mutat­koznom a lap olvasóinak, akkor azt mon­danám magamról, hogy egy olyan ci­gány fiatal vagyok, akit talán televíziós szerepléseinek köszönhetően többen is ismernek. Olyasvalaki, aki ez idáig a festményeivel hivta fel magára a figyel­met, mostanában pedig a cigány kultúrát igyekszik támogatni. Arra törekszem, hogy kapcsolatot alakítsak ki a roma képzőművészekkel, és ha kell, segítsem, felkaroljam őket. Minden egyes érintet­tet természetesen nem tudok képviselni, de jó lenne, ha akadna öt vagy tiz olyan tehetséges művész, akinek a képeit rend­szeresen láthatnák az emberek. A leg­újabb tervem pedig egy Roma Képző- művészeti Alapítvány létrehozása. Ez a kezdeményezés még tényleg egészen friss. Május 3-án, szombaton ideiglenes helyünkön - a Magyar utca 3. alatt - tar­tottuk a megnyitó közgyűlést, ez volt egyben a hivatalos megalakulás napja is.- Ön azonban nemcsak a cigány mű­vészeket támogatja, hiszen a legutóbbi ­április 23-tól május 4-ig tartó - jóté­konysági kiállításán befolyt összeg a Magyar Vöröskeresztet illette.- Azt gondolom, mindenki úgy segít­sen az embereknek, ahogyan tud. Én pél­dául képeket festek, azokat eladják, és a befolyt összeg a Vöröskereszté lesz, amit beteg gyerekek nyaraltatására fordítanak majd.- Képei a „Barátok közt” című szap­panopera szereplőit ábrázolják. Miért éppen őket?- A sorozat készítői kértek fel arra, hogy fessem le a szereplőket. Azért pont rám esett a választás, mert a tévé más műsoraiból már ismertek. Amikor a pro­ducer megkeresett, nem azt nézte, hogy cigány, hogy volt állami gondozott va­gyok, hanem azt, hogy tudok valamit, ér­tek valamihez. Egyébként 28 éves va­gyok, és még nincs saját lakásom. Kollégiumban lakom a mai napig is. Saj- náltathatnám is magam, de én nem aka­rom, hogy azért segítsenek nekem az emberek, mert állami gondozott voltam. A tehetségemet és a tudásomat szeret­ném kamatoztatni.- Hogy ezt valóban meg is teszi, an­nak bizonyítékai az itt bemutatott képek is. Mi volt az oka annak, hogy a külön­böző művészeti ágak közül a festészetet választotta?- Különösebb oka nem volt. Azért döntöttem úgy, hogy festő akarok lenni, mert észrevettem, hogy ez az, ami érde­kel, ami tetszik, amit szeretek, és szíve­sen csinálok.- Korábban a kelenföldi evangélikus gyülekezetben is volt már kiállítása, Ba­logh Tibor és Horváth Kálmán roma származású, szintén állami gondozás­ban felnőtt művészekkel együtt. Hogyan került kapcsolatba a hittel és az egyház­zal?- Tizenhat évesen ismerkedtem meg Szeverényi János lelkésszel, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. O kérdezte meg egyszer, hogy meg vagyok-e már keresz­telve, és én mondtam neki, hogy még nem. Sokat beszélgettünk, aztán kitűztük a keresztelő időpontját. így lettem evan­gélikus és a kelenföldi egyházközség tagja.- Hogy érzi ott magát? Sokat jelent nekem, hogy örülnek, ha látnak, és mindig nagy szeretettel fo­gadnak. Sajnálom, hogy az utóbbi idő­ben „megcsaltam őket”, és kevesebbet vagyok ott, mint korábban. Pedig fontos dolognak tartom, hogy az ifjúsági biblia­órákon, nyári táborozásokon szoros és őszinte emberi kapcsolatok alakulhatnak és alakulnak ki. Jó érzéssel tölt el, hogy otthon és testvérek között érezhetem ma­gam a gyülekezet közösségében. Gazdag Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents