Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-04-13 / 15. szám

4. oldal 2003. ÁPRILIS 13. Evangélikus Élet Lelkészvizsga a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben Április 7-én az egyházkerület győri székházában második alkalommal került sor lelkészvizsgára. A vizsgabizottság előtt Selmeczi Diana rábaszentandrási, Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna ecsenyi, Kerekes Csaba uraiújfalui, Szigethy Szilárd tatabányai. Nagy Zoltán bakonytamási segédlelkészek, valamint Kapi Zoltán pusztaválni és Magassy Zoltán nemeskéri diakónus lelkészek kaptak lelkészi oklevelet. Váltóállítás a bajor zsinaton „Váltóállítás a jövő egyháza felé” címmel harangozta be rothenburgi testvérla­punk, az Evangelisches Sonntagsblatt a Bajor Evangélikus Egyház tavaszi zsina­tának küldetését. Néhány beszédes adat a 2,75 millió tagot számláló egyház évente kétszer egy héten át ülésező vezető testületéről: a 108 tagból 34 teológus, 74 úgynevezett „világi” hivatású, a női delegátusok száma pedig 41. A würzburgi Sí. Johannis-templom adott otthont a zsinat nyitó-istentiszteletének. A temp­lom csonka tornya mementóként figyelmeztet a háború pusztítására. Szomorú aktualitása van az épület melletti emlékműnek is. Vadim Sidur alkotásának címe: Halál bombák által... Az április 1-5. között Würzburgban tartott zsinat komoly kihívásokkal szem­besült. A csökkenő egyházi adóbevéte­lek miatt a következő három évben 50- 100 millió euróval kell mérsékelni a költségvetést. Ez lelkészi állások átszer­vezését, leépítését, bizonyos munkaágak redukálását, sőt esetleges megszünteté­sét is megköveteli. Johannes Friedrich püspök hangsú­lyozta, hogy ebben a kényszerhelyzet­ben sem szabad egymással szemben ki­játszani a gyülekezeti és közegyházi feladatokat. A legfontosabb, hogy „Jé­zus Krisztus evangéliumát a lehető leg­jobban tudjuk továbbadni”. Heidi Schülke, a zsinat elnöke (foglal­kozására nézve különben háziasszony Coburgból) kiemelte, hogy ezek a nehéz döntések az egyház megújulásához, egy­fajta profiltisztuláshoz, a prioritások vilá­gos meghatározásához is vezethetnek. Egyházunk és a bajor egyház elevenen működő partnerkapcsolatának rangját mutatja, hogy ebben a feszült szituáció­ban, a zsúfolt napirend ellenére (a munka reggel 9-től este 10-ig folyt) - a német katolikus egyház küldötte mellett - egy­házunk képviselője is szót kapott a plená­ris ülésen. Gáncs Péter köszöntésében - utalva a közelgő LVSZ-világgyűlés mot­tójára:,, Gyógyulást a világnak! ” - emlé­keztetett arra, hogy olyan súlyos beteg vi­lágban élünk, ahol tragikus módon egyesek a fegyverektől várnak „gyó­gyulást”, amely viszont csak egyre mé­lyebb sebeket üt. Ebben a krízisben meg­nő az egyházak azon felelőssége, hogy miként tudnak gyógyító szóval és tevé­keny szeretettel fáradozni az igazi gyógy­ulás érdekében. A missziói lelkész röviden beszámolt arról, hogy egyházunk - lehető­ségeihez mérten - igyekszik élni a gyógyí­tó szolgálat lehetőségeivel. Többek között ennek jegyében bővítettük a közelmúltban a sajtó munkáját, indítottuk el egyházunk ökoprogramját, és tervezzük a közeljövő­ben az evangélikus egészségi centrum megnyitását Budapesten. Hálásak vagyunk, hogy ezekben az erőfeszítésekben mindig számíthatunk bajor testvéreink lelki, szellemi és anya­gi támogatására. G.P. Tavaszi „veteményezés” EKE-csendesnap Győrben Tavasz van. Az évnek ebben az időszakában megindulnak a kerti munkák, a ta­laj-előkészítés és a veteményezés. A gondos gazdák a bőséges termésben remény­kedve vetik a földbe a magot. A Szentírás is sokszor használja a vetés és aratás ké­pét Istennek ebben a világban végzett munkájára. Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) április 5-én megrendezett csendesnapjának témájául e természeti kép bibliai üzeneteit választotta. Az alkalom és a hozzá kapcsolódó ese­mények is mind az Isten veteményezésének eszközei kívántak lenni. A győri csendesnapra sok gyülekezeti csoport több száz kilométeres utazás után érkezett meg. A korai kelés kellemetlen­ségei, a zötykölődés, a kényelmetlen ülés lehetett volna a beszédtéma egész úton, de akik felfedezték az ismerős vagy addig ismeretlen testvérekkel való együtt uta­zásban, az ismerkedésben, a testvéri be­szélgetésben kapott lehetőségeket, azok számára már útközben megkezdődött a magvetés és az aratás is. A győri gyüleke­zet tagjai nagy szeretettel fogadták a ven­dégeket, és minden külső feltételt megte­remtettek a magvetéshez. Ittzés János püspök úr a Gál 6,7-9 alap­ján tartott igehirdetésében arra figyelmez­tetett, hogy nemcsak Isten vet, hanem a Sá­tán is megpróbál hamis dolgokat a szívünkbe ültetni. Ha Pál szavai nyomán visszagondolunk az apostoli korra, könnyen támadhat irigység a szívünkben: milyen jó lett volna akkor vagy akár a reformáció idejében élni. De a hamar támadt vágyako­zás után rádöbbenhetünk a ma is aktuális lutheri igazságra: „Ahol az Isten templo­mot épít, ott az Ördög is elkezdi építeni a maga kápolnáját. ” Az ördög kápolnája pe­dig az isteni kegyelmet pótolni akaró hitet­hatalmát legyőzze szívünkben. A benne bízókat Isten maga vezeti a néha görön­gyös, de mennybe vezető úton. Ne vonat­koztassuk másokra az isteni figyelmezte­tést: „Ne tévelyegjetek!”, magunk álljunk Isten ítélete alá. így majd Isten irgalma fel­emeli tekintetünket azokra a harcmezőkre, melyeken Urunktól kapott szabadságunk­kal szolgálhatunk. Amikor az igehirdetés után Győrfi Mihály az EKE történetét, hitvallását és szolgálatát mutatta be, arról a magveté­séről beszélt, amelyet Isten e közösség­ben végzett. Az EKE-re is igaz az, amely a földművelésben használt eke jellemző­je, hogy a Gazda felhasználja ugyan, de nem az eszközön van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, amit az Úr végez rajta, keresztül és benne. Az elmúlt idő­szakra visszatekintve a közösség Isten munkájáért ad hálát, és a jövőre figyelve is csak benne van reménysége. Az EKE ifjúsági akciócsoportja egy rövid jelenetben mutatta be, hogy a jó­nak tűnő lehetőségek kihasználásával az ember hogyan válhat azok rabjává. A bű­nöktől terhelt állapotból valóságos sza­badulást csak Jézus Krisztus adhat. Mt 13,36-43 alapján. Igehirdetésében arról szólt, hogy Isten országának építé­se töretlenül megy a beteljesedés felé. Jézus józanul mondja, hogy az ellenség sem tétlen: az ördög mindent meg akar rontani. Krisztus küldetését is sokszor derékba akarta tömi, de nem sikerült ne­ki. Mi is tapasztaljuk a gonosz rontó szándékát magunkon. Az Isten országa embereken keresztül teljed, őket nevezi a példázat Isten országa fiainak. A go­nosz hatalma is embereken keresztül ter­jed, ők a gonosz fiai. A kérdés az, hogy mi mit telj észtünk, mit vetünk ebben a világban. Úgy is fogalmazhatnánk: hová tartozunk? Ne mondjuk azt, hogy ez majd csak az utolsó napon fog kiderülni! Hiszen Jézus ma is jó magokat vet, azaz Isten országa fiait. Adjunk hálát azért, ha ismerhetjük őt Megváltónkként. Az Isten országának fia kifejezés álla­potot fejez ki: Krisztushoz tartozást, még akkor is, ha vétkezünk. Nincs szó tökéle­tességről, hiszen csak az Úr volt bűntelen, tiszta. A végső ítélet Isten kizárólagos jo­ga, ezért ne tartsunk senkit „konkolynak”. A mostani pillanatkép még változhat. Sa­ulból is Pál apostol lett Isten munkája ré­vén. Ne minősítsük a másikat, viszont megkérdezhetjük őt, számára ki Krisztus. A lelki közösség, az együtt szolgálás ugyanakkor igényli, hogy résztvevői Isten országa fiai legyenek. Mi a feladatunk Is­ten országa fiaként? Nem a minősítés, nem az ítélet előrehozása, nem a kritizá- lás, hanem a Krisztusról való tanúskodás. len, önző emberi cselekedetből épül fel. Minden énnel kezdődő mondat Isten mun­kája ellen van, és hamis. Pedig az Atyának úgy tetszett, hogy a kereszt egyszerűsége által tartsa meg a hívőket. Ha naponta nem szánjuk oda magunkat Isten követésére, a gonosz könnyen el tudja gáncsolni új éle­tünket. A kereszt azért áll, hogy az ördög Az ebéd közben személyes beszélge­tésekre is lehetőség nyílt. A délután fo­lyamán többen bizonyságot tettek arról, hogyan szólította meg őket Isten egy-egy igén keresztül, hogyan ért az életükben Isten vetése gyümölccsé. A záró istentiszteleten Göllner Pál a búza és a konkoly példázatáról beszélt a Az alkalmat záró úrvacsorái közös­ségben a jelenlévők ízelítőt kaphattak ennek ez eljövendő országnak az örömei­ből. A mennyei Gazda ezen a napon is bőkezűen szórta a magot, azzal a re­ménységgel, hogy jó földbejutva sok és jó gyümölcsöt terem. Herkely János A XII. országos hittanverseny győztesei A kicsik csapatai (1-2. osztály) I. Pécs II. holtversenyben Boba és Orosháza (Orosházi Evangélikus Általános Is­kola és Gimnázium) Ili. Pápa, Gyönk. Iklad, Lucfalva, Mis­kolc, Monor A középső korosztály csapatai (3-6. osztály) I. Erdőkürt II. Boba III. Farmos További csapatok betűrendben: Bánk, Bököd, Budafok (Don Bosco Ált. Iskola), Bp.-Fasor (gyűl.), Győr (Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ). Keszthely, Kiskőrös, Luc­falva, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szarvas (Otemplom), Zirc A nagyok csapatai (7-8. osztály) I. Nyíregyháza II. Győr (Péterfy Sándor Evangélikus Ok­tatási Központ) III. Szarvas (Ótemplom) További csapatok betűrendben: Bököd, Bp.-Zugló, Gyón, Iklad, Kecskemét, Keszthely, Kőszeg, Mis­kolc, Pécs, Vanyarc, Várpalota hittan­csoportjai Ifjú lelkészek találkozója Tatrangon „Ifjúlelkész-csendesnapot” tartottak az erdélyi Tatrangon március 31. és április 1. között. A találkozó az elmúlt időben megfogalmazódott igényre adott válaszként valósulhatott meg. Több fiatal lelkész említette ugyanis, hogy szükség lenne egy olyan együtt- létre, ahol meghitt és családias kör­nyezetben, fenntartás és szorongás nélkül beszélgethetnének örömeikről és gondjaikról. Egy ilyen találkozó azért fontos, mert a lelkipásztoroknak is kell időnként töl- tekezniük: szükségük van az elcsendese- désre, a közös imára, egymás lelkigon­dozására. Az összejövetelt a két esperes, Adorjá- ni László Zoltán és Köncze G. Árpád kez­deményezte. Azok a segédlelkészek, lel­készek kaptak meghívást, akik az elmúlt öt évben végeztek, és a második lelkész­képesítő vizsga előtt állnak. Az alkalom mottóját a Galata-levélből választották: .,Egymás terhét hordozzátok: és így tölt­sétek be a Krisztus törvényét" (Gál 6,2). A találkozón tíz ifjú segédlelkész vett részt, akik jókedvet, nyitott szívet és ér­telmet, optimizmust hoztak magukkal, de nem hagyták otthon problémáikat, terheiket sem, amelyekre a szolgatársak­kal együtt kerestek megoldást. Elmondható, hogy ez az együttlét mindenkinek erőt és bátorítást adott, mert a két nap alatt egy olyan közösség­gé formálódott a kis csoport, amely az egységet, az együttműködést, a dolgozni akarást tűzte ki céljául. A nap áhítattal kezdődött és végző­dött, mindenki imádkozhatott közösen és egyenként is, illetve „kiönthette” lel­két a kollégái előtt. Az esperes urak nagy szeretettel fogadták a nyitott lelkű és új ötleteket hozó fiatal lelkészeket, és meg­próbáltak mindenben segíteni, utat mutatni. A találkozó második témája az „Egy­házunk a 21. század küszöbén. Paradig­maváltás vagy a régi agóniája" címet kapta. A jelenlévők eszmecserét folytat­tak arról, hogy miként fér össze a tradíció és a nyitottság, a hagyomány és a moder- nitás, a spiritualitás és a menedzsment. A kezdeményezés sikert aratott a fia­tal lelkészek között, akik a jelent és a múltat elemezve válaszokat, perspektí­vákat találhattak a jövőre nézve is. F. A. Média és misszió „Az írott és elektronikus sajtó, a nyomtatott és digitális könyv szerepe a 21. szá­zad keresztény missziójában” címmel tartottak előadást és megbeszélést április 2-án Krizbán, a Brassói Egyházmegye lelkészértekezletén Magyarországról ér­kezett vendégeink: Kendek K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója, T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője és Szabó Szilárd, a Magyarországi Evangéli­kus Rádiómisszió képviselője. A megnyitó istentisztelet után Szabó Szilárd prezentációjában a rádiómisszió új honlapját mutatta be, és ízelítőt adott az internet által kínált missziós lehetőségekből. Előadásában az alábbi kérdésekre kereste a választ: ki legyen a „célközönség”, aki fe­lé a sokrétű médiamunka irányul? Lehet-e az internet egy új médium, amivel missziót végezhetünk? Felválthatja-e a digitális könyv az írott könyvet? A felvetődött témák a meghívottakat és a helybelieket egyaránt foglalkoztatják. Az előadást követő eszme­csere során erdélyi lelkészeink számos hasznos ötlettel gazdagodtak az internet fel- használását illetően, talán ösztönzést és bátorságot kapva egy honlap elkészítésére is. „Az Evangélikus Életre szüksége van az erdélyi evangélikus népnek” - többek kö­zött ez is indítéka volt annak, hogy a magyarországi és az erdélyi evangélikus sajtó képviselői a kapcsolat felújításáról tárgyaltak. A megbeszélés során szó esett a ter­jesztés kérdéseiről is: arról, hogy az Evangélikus Élet miként juthatna el minél na­gyobb példányszámban és minél gyorsabban az erdélyi gyülekezetekbe. Ezenkívül a résztvevők megállapodtak az információ- és „tartalomcseréről” mind az írott, mind pedig a rádiós és internetes médiamunka vonatkozásában. Érdekesnek és hasznosnak bizonyult ez a találkozó, mivel választ adott sok, eddig fel nem tett kérdésre, és tudatosította a résztvevőkben azt, hogy az egyház missziója bárhol, bármikor, bármilyen eszközön keresztül végbemehet. Fehér Attila HETILAPUNK HONLAPJA AZ INTERNETEN: A N I 0

Next

/
Thumbnails
Contents