Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-04-13 / 15. szám
Evangélikus Élet 2003. ÁPRILIS 13. 5. oldal A mai kor technikai lehetőségeit is felhasználó, különleges böjti meditációba kapcsolódhattak be mindazok, akik részt vettek a kelenföldi evangélikus gyülekezet áprilisi szeretetvendég- ségén az elmúlt szombaton. Ez az alkalom odaállított mindnyájunkat a kereszt elé. Megmutatta, hogy bizony a mi saját, elfajzott szavaink is tanúk a keresztre szegezett, követelésével minket terhelő adóslevélen (Kol 2,14). A Golgotán hét szó hangzott el. Nem erőszakosan, nem vádakat üvöltve, hanem halkan és alázatosan, értünk kimondva. Mennyi mindent elmondtak ezek a testté lett Ige ajkáról! Mi nem akartuk és nem akarjuk hallani, azóta is százszor túlkiabáljuk e csendes szavakat. Ellenük szólunk, kigúnyoljuk és kinevetjük őket, büszkén elmegyünk mellettük újra és újra. Mert gyorsan találunk szavakat, ha engedetlenül szembe kell szegülni, ha oda kell mondani. Pedig az ő mondatai mellettünk álltak ki, mindennek ellenére, érthetetlenül. De akik meghallják őt, azoknak elfogynak a szavai.- Mert nehéz megszólalni, ha Isten megszólít. Ennek a megszólításnak csodálatos közvetítő eszköze ez a zenés, meditációs képsorozat, melyet Győri Gábor pestlőrinci evangélikus lelkész írt, és az Új Teremtés együttes tolmácsolt Győri Gábor Dávid vezetésével. A szolgálatban részt vett a lőrinci ifjúság, az orosházi fiatalok egy csoportja és Győri Péter Benjámin szolnoki segédlelkész is. Mi, akik a kelenföldi bemutatón ott voltunk, hallhattuk a megszólítást. Azok pedig, akik ezúttal elmulasztották, az alábbi alkalmakon még meghallgathatják: április 13. 17.00, Pestszentlőrinc; április 18. 18.00, Cinkota; április 19. 17.00, Szolnok. Akinek van füle, hallja meg! Gy.T. Hét szó az emberért Szent tér és egyházzene - ökumenikus szemszögből Az Evangélikus Élet Liturgikus Sarok rovata az utóbbi hetekben nemcsak az istentisztelet liturgiájával foglalkozik, hanem külön figyelmet szentel annak a térnek, amelyben a liturgia megvalósul, az istentisztelet ünneplése zajlik. A templom, ahol Isten népe minden ünnepnapon együtt van, és Krisztus feltámadását ünnepli, a keresztény ember életében fontos szerepet tölt be. Hogy mi az, amit ki-ki saját gyülekezetének templomában különösen jelentősnek tart, vagy amire nagyobb figyelmet fordít, eltérő lehet. Függ attól, hogy az illető gyülekezeti tagként, istentisztelet-látogatóként vagy éppen lelkészként van jelen Isten házában. Az azonban bizonyos, hogy az ünnep, az istentisztelet nem választható el attól a tértől - a templomtól, a gyülekezeti teremtől vagy más épülettől -, amelyben folyik. A Magyar Egyházzenei Társaság ő maga élete folyamán hogyan jutott 2003. március 13. és 15. között Szegeden tartott VI. kongresszusa a szent tér és az egyházzene, a liturgia összefüggésének vizsgálatát választotta fő témájául. A példaértékűen ökumenikus indíttatású és lelkületű társaság istentiszteleti keretbe foglalta a szakmai munkát is. A különféle lelki alkalmak lehetőséget adtak az egyes felekezetek liturgiájának és templomainak megismerésére. Római katolikus, szerb ortodox és protestáns istentiszteletek segítették a böjt áldásaiban való részesedést. A konferencia résztvevői a gyakorlatban ismerkedhettek meg többék között azzal az új evangélikus istentiszteleti renddel is, amelyet egyházunk Agendaszerkesztő és Liturgiái Bizottsága állított össze. A tanácskozást David Hiley előadása nyitotta meg. A regensburgi professzor személyes hitvallásként szólt arról, hogy egyre közelebb a gregoriánhoz. Ezt videofelvétellel illusztrált beszámoló követte a kopt ortodox liturgiáról, amelyet dr. Déli Balázs A második nap programját a fő téma, a szenntérés azegyházzerte-viszonya1 határozta meg. Előadások és kerekasztal-be- szélgetés keretében ismerkedhettek meg a jelenlévők a szent tér felekezeti értelmezéseivel, annak kialakulásával, régi és mai formáival. Teológusok, liturgiái szakemberek, építészek közös gondolkodása volt ez a nap arról, hogy melyek azok az ősi hagyományok és elvárások, illetve mai igények, amik a szent terek megformálásában, kialakításában érvényesülnek, vagy érvényesülniük kellene. Természetesen e beszélgetés elsődleges feladata az volt, hogy megtalálja azokat a téralakítási lehetőségeket, amelyek az egyházzene szolgálatában állhatnak például azzal. hogy lehetővé teszik a kórus vagy az orgona megfelelő elhelyezését a templomban. Az egyházzenészek és az építészek közös véleménye volt az, hogy gyakrabban kellene találkozniuk, és szakmai beszélgetéseket folytatniuk azoknak, akik egy-egy templom tervezésében, megrendelésében, megépítésében, majd használatában részt vesznek. Isten háza ugyanis olyan épület, amelynek rengeteg igénynek meg kell felelnie, sok mindennek helyet kell adnia. A kongresszus harmadik napján tisztújító közgyűlésre került sor. A tagság újabb két évre megerősítette tisztségében a társaság immár 12 éve munkálkodó elnökét. Dőbszay Lászlót, és alelnö- két, ifj. Hafenscher Károlyt, az Országos Egyházi Iroda igazgatóját. Ez a három nap az ökumenikus együtt gondolkodás és a párbeszéd szép példája volt a különböző keresztény felekezetek tagjai, egyházzenészei között. Megmutatta. hogy lehetséges a közös tervezés, a szakmai párbeszéd azok között, akik azt akaiják, hogy Isten háza valóban az O dicsőségére épüljön fel, és méltó helyet biztosítson a - reménység szerint mindannyiunkban meglévő - lelki igény megvalósulására, Isten énekkel, zeneszóval történő dicséretére. Wagner Szilárd Versengés az irodalom jegyében A Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye tavaly irodalmi pályázatot hirdetett. A versenyre tizenhat alkotás - vers, mese, elbeszélés - érkezett. Az eredményhirdetést az elmúlt hétvégén tartották a csornai templomban. Az egyházmegye ifjúsági lelkésze, Tubán József érdeklődésünkre elmondta: az ötlet abból a „sajátos hagyományból” született, hogy majdnem minden gyermek megpróbál legalább egyszer verset írni. Az elmúlt év őszén meghirdetett pályázat legfiatalabb alkotója 8, a legidősebb 30 éves. Tubán József megjegyezte, hogy az irodalmi verseny mindenki számára nyitott volt, így az evangélikusok mellett néhány ifjú katolikus tollforgató is jelentkezett. Hozzátette: szeretnének hagyományt teremteni ebből a versengésből, ha nem is minden esztendőben, de kétévenként meghirdetnék a pályázatot. Kovács Imre vönöcki lelkész, a zsűri egyik tagja úgy nyilatkozott, hogy örömmel és érdeklődéssel vállalta a feladatot. Öröme csak tovább fokozódott, amikor olvasni kezdte a beérkezett írásokat. - Fontos tény, hogy a mai számítógépes, multimédiás világban a gyerekek tollat fognak, amiből vers, mese és elbeszélés születik. Örömmel tapasztalhattuk azt is, hogy a beküldött anyagok között jó néhány érett alkotás is szerepelt, amely a jövővel kapcsolatban komoly reménnyel kecsegteti a szerzőt. Fogalmazhatnék úgy is: talán a jövő evangélikus irodalmának egyik képviselőjét láthatjuk az illetőben. A versek között például egészen meghökkentő, szép műveket olvashattunk, amelyek mind témájukban, mind pedig hangulatukban az evangéliumi szikár nyelvezetet juttatták eszembe. Az egyházmegyei irodalmi pályázat nyertesei az alsó tagozatos versek kategóriában: 1. Nagy Olivér Zsolt (Sopron), 2. Légrádi Edina (Kimle), 3. Derdák István (Sopron); az alsó tagozatos próza kategóriában: 1. Soós Anna (Sopron), 2. Halász Tamás (Sopron), 3. Bocskai Barbara (Sopron); a felső tagozatos versek kategóriában: 1. Rasztovich Katalin (Csorna), 2. Ternyák Anna (Sopron), 3. Rátz Virginia (Sopron); a felső tagozatos próza kategóriában Jánosa Eszter (Győr) ért el helyezést. A középiskolások között Horváth Szabina (Tét), a felnőtt kategóriában Hidegh Virág (Győr) bizonyult a legeredményesebbnek. G. Cs. Demonstráció az önkormányzati gimnáziumért Szarvason Szarvasi szülők kisebb csoportja demonstrált a város főterén múlt csütörtökön, mert attól tartanak, hogy a település egyetlen gimnáziuma az evangélikus egyház fenntartásába vagy tulajdonába kerül. A demonstrálok a városi polgármesterek szarvasi országos találkozója kapcsán „az önkormányzati gimnáziumot támogató szülők randevúja” feliratú transzparenssel vonultak a főtérre. Józsa Vilmos, az iskola szülői munkaközösségének és a város oktatási bizottságának tagja elmondta: információik szerint az oktatási intézmény fenntartásához 50 millió forint hiányzik a város költségvetéséből, ezért akatja a polgármester átadni az egyháznak a gimnáziumot. Józsa Vilmos hangsúlyozta: ez az összeg Szarvas költségvetésének mindössze másfél százaléka, ennyit képes kigazdálkodni a város. Babák Mihály polgármester az MTI érdeklődésére elmondta, hogy a gimnázium költségvetéséből valóban hiányzik 50 millió forint, mert az állami normatíva az iskola működési költségeinek 60 százalékát fedezi. Tudatta: számításaik szerint a város közoktatási intézményeinek fenntartásához éves szinten összesen 320 millió forint hiányzik. A polgármester szerint ekkora hiányt csak abban az esetben képes a város finanszírozni, ha egyéb bevételeit erre a célra fordítja. Babák Mihály közölte: a képviselő-testület már döntött arról, hogy a gimnáziumot nem adják át a megyei önkormányzatnak, mert a megye is csak 60 százalékos normatíva alapján tudná működtetni az iskolát. Hozzátette: ezért kerültek szóba olyan fenntartók, közöttük az evangélikus egyház, amelyek képesek a gimnáziumot biztonságosan működtetni. MTI József Attila: „Ember vagyok, így vagyok nevetséges” Szegény József Attila, a születéséről kellene emlékezni, mégis - „ könnyű köznapi megszokásként ” - megrendítő halála jut eszembe. Szegény József Attila: őrültnek hitték életében, politikai divattá degradálták Szárszó után, évtizedekig. Őrültnek hitték, pedig bármily furcsán hangzik: egy volt a kevés teljes emberek közül. Az életét meghatározó, kínokkal kivert tényekből építette fel azt a világot, amelynek súlya alatt többször, majd végül összeomlott. A hiányról írt, ám mégis a lélek parányi érzékeny rezdülései, a teljesség milliárdnyi eleme tárulkozik szavaiban. Tudta és leírta, hogy közöttük minden determinál: a család, a társak, a politika, de még talán a levegő is. Életében sokat veszített, keveset kapott. Önmagát áldozta, másoknak élt. Apja elhagyta: a család „terhe" alól különös kalandorként Amerikába menekült. József Attila a hűtlen apa helyett hűséges Atyát kapott. Verseiben gyakran beszélgetett Istennel, gyakran kérdezte a teremtett világ nehezen érthető, emberien furcsa dolgairól. Valahogy úgy volt vele, mint egykor ama tékozló fiú: hogy megbocsátást nyerjen, a szülői házhoz vissza-visszatért. A költő Istenben néma, mégis tisztán érthető szándékú társra, hitre és nem vallásra lelt. Emberi igazsága az őt dédelgetö-fojtogató, majd tövises szenvedéssé egyszerűsödött valóságból született. Az elmúlásba görnyedt édesanyját, a Mamát, minden csökönyös, gyermekien tiszta próbálkozás ellenére sem tudta kedveseiből újrateremteni. Koldulta a szerelmet: igazán kevesen szerették, mosolyával szánalmat fakasztott, simogató kezével inkább görcsöket. Az indulat és a vágy, a düh és a sírás, de főként az olthatatlan lelki szomjúság oly törékeny hajszálhídján egyensúlyozott szüntelen. József Attila ember volt: sokaknak nevetséges, másoknak szánalmas vagy éppen esendő, megint másoknak elvakult szörnyeteg. A megalázott, belül - az utolsó időben gyakran kívül is - folyton zokogó kisgyermeket kérlelhetetlen kézzel vonszolta a kést rejtegető, ölni kész indulat. Harminckét évet élt, és közben ,ki tudja, hányszor tévedt be az önpusztító mélység labirintusába. Folyton menekült, költészete egyre magasabbra emelkedett kimondva- kimondatlanul Isten felé. A mindenségben élt, s körötte gyatrán pózoltak társai. Ettől volt örökké egyedül, s attól, ha el akarták vele hitetni: „próbálkozunk, de látod, minden hiábavaló ”. Szegény József Attila, maga alá csábította Szárszón az őrjítő kerékcsattogás, hideg testét egy térkép, a Haza melegítette, sínekre ficamodon vállán sokan sírták el az „őszinte" szeretetet. József Attila az utolsó álom előtt feltárta minden titkát, de a há- lyogos álszemérem, a hazug szemforgatás tagadni, eldugni akarta a Szabad ötletek jegyzéke keserű és végtelenül fájdalmas, csontig és szívig hatoló, keserű tintával irt sorait. Csak, ami a vörös keretbe vágott képbe illett, az volt olvasható. Megcsonkították a teljességet, József Attila önmagából épített, hófehér kozmoszát. Hány éve már, hogy megszületett, hány éve már, hogy meghalt, de sokan még ma sem akarják tudomásul venni: József Attila nem divat, nem ideológiáktól hamis irodalomtörténet, nem politikai alku tárgya. József Attila nem eladó! Gülch Csaba Fénylik titka keresztfának Passió a Nemzeti Táncszínházban Színvonalas műsorral örvendeztette meg a magyar néptánc és -zene kedvelőit március 25-én este a Honvéd táncszínház együttese. A két részből álló, „Ki népei vagytok” címet viselő előadásnak a budai Várszínházban otthonra lelt Nemzeti Táncszínház adott helyet. A Honvéd együttes tánckara 1948- ban alakult, az ország első hivatásos művészegyütteseként. Legfontosabb céljuknak a Kárpát-medencei néptánckincs és népzene megőrzését és bemutatását tekintik. Nagy formátumú táncdrámáik éppoly sikeresek, mint a táncban elbeszélt vígjátékaik. A most bemutatott „Ki népei vagytok” című produkció első része egy passiójáték. „Először öt évvel ezelőtt mutattuk be az Erkel Színházban. Akkor a nagyhét éppen a tavaszi fesztivál idejére, előadásunk pedig nagypéntek estére esett. Most is húsvét előtt állunk, ez jó alkalmat kínált a felújításra” - nyilatkozta lapunknak Foltin Jolán, Erkel- és Kossuth-díjas koreográfus, a darab szerkesztője és rendezője. A ,fénylik titka keresztfának” címet viselő rész Krisztus életét beszéli el a zene és a tánc segítségével - születésétől fogva keresztre feszítéséig. A táncosok remekelnek, mozdulataikban mindvégig érezhető az átélés és a lendület. Jézus szerepében Juhász Zoltánt láthatjuk, Júdást a Harangozó-díjas Lányi Attila alakítja. A zenei aláfestést - a Honvéd táncszínház fellépéseinek állandó kísérője - az 1983-ban alakult Hegedős együttes adja. A zenét Kiss Ferenc állította össze. Foltin Jolántól megtudhattuk azt is, hogy a passió erdélyi (moldvai) zenei és táncelemeket dolgoz fel. Kivételt képez Jézus és Júdás kettőse, amely a kalotaszegi legényesen alapul. Az előadást a tánc és a zene mellett a szöveges részek tették még szebbé és színesebbé. A Honvéd táncszínház Marosvásárhelyről származó prózai színészei, Kovács Agnes és Kátai István a Csíksomlyói passióból és a Bibliából vett részleteket olvastak fel. A „Fénylik titka keresztfának” című,' igényes kivitelezésű előadás igazi húsvéti ajándékkal örvendezteti meg a népzenét, néptáncot kedvelő és értő közönséget.- gazdag A következő előadás április 16-án 19 órakor lesz a Nemzeti Táncszínházban (Budapest I., Színház u. 1-3. Tel.: 375-8649). Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) áprilisi kerekasztalfórumát „A Szentírás és értelmezése" címmel április 10-én, csütörtökön du. 16.30 órai kezdettel rendezi meg a kelenföldi gyülekezet tanácstermében (XI.. Bocskai út 10.). Bevezető előadást tart D. Takácsné Kovácsházi Zelma lelkész, teológiai előadó és Széli Bulcsú lelkész. Áhítattal Kapi Zoltán lelkész szolgál.
