Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-30 / 13. szám

2003. MÁRCIUS 30. 9. oldal Evangélikus Élet Negyedik parancsolat „ Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosz- szú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! ” Felületes értelmezés szerint ez a paran­csolat a gyermekeknek szól. A „tiszteld a szüléidét” annyit tesz, mint jól tanulni, szót fogadni, segíteni a házimunkában. Még a keresztény hitoktatásban is ez a szempont érvényesül leginkább, egyhá­zunkban pedig kiegészül Luther kissé szerencsétlenül és kény­szeredetten megfogalmazott - s oly sokszor nemtelen célok érdekében hangozta­tott - felsőbbségtiszteleté- vel. Pedig ez a parancsolat is Izrael egész népéhez szól. Vagy ha még szigorúb­ban vesszük az ószövetségi kultikus rendet, a felnőtt izraeli­ta férfiakhoz. Mit jelent mégis? Hogyan értsük? Milyen tiszteletről beszél a parancsolat? Hiszen tudjuk, hogy nem minden ember tiszteletre méltó. Sajnos a szülők sem mindig azok. Fölvetődhet a kérdés: vajon mi tisztelni való akad egy olyan apán, aki nem dolgo­zik, viszont mindennap leissza magát, és gorombáskodik a családtagjaival? Mi tisztelni való lehet egy anyán, aki nem tö­rődik gyermekeivel, ellenben minden ide­jét szépségszalonokban tölti, és csak ma­gával foglalkozik? Ennek a parancsolatnak a lényegét akkor értjük meg, ha számításba vesz- szük, hogy a választott népnek, Izrael­nek adott belső alkotmányról van szó, nem pedig egyetemes erkölcsi normák­ról. Természetesen a tízparancsolat szel­lemisége összhangban áll az egyetemes erkölcsi értékekkel is, sőt nagy valószí­nűséggel - csakúgy, mint a Szentírás egésze - hatással volt azok kialakulásá­ra, de saját összefüggésében mégis Izra­el népéhez szól. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, ame­lyet Istened, az Úr ad neked! Mit jelent ez? Azt, hogy kövesd az előtted járó nem­zedék hitét. Isten ígéretei ugyanis a tör­vény megtartásához, a hozzá a való hű­séghez kapcsolódnak. Amennyiben az előtted járó nemzedéket kegyelmesen megtartotta Is­ten, akkor ez a te lehetőséged is. Ha ugyanis letérsz erről az útról, nem leszel hosszú életű az ígéret földjén. Isten bevált­ja fenyegetését, és szétszór a népek közé. Ez a parancs tehát elsősorban kultikus jel­legű: fordítsd oda füledet a törvényhez, apád és anyád intelméhez, és ahogy kap­tad, úgy cselekedd meg. Ugyanakkor a kö­vetkező nemzedék felé is ajtót nyit: légy te is olyan szülő, mint amilyenek a tieid vol­tak! Tanítsd gyermekeidet Isten ismereté­re, hogy ők is hosszú ideig élhessenek azon a földön, amit az Úr atyáidnak adott! Természetesen e parancs erkölcsi, szociális vonatkozását sem szabad elvi­tatni. Amikor Jézus megfeddi a farizeu­sokat, azon kortársait, akik magukat na­gyon törvénytisztelőknek tartották, éppen azt veti a szemükre, hogy álságos, vallásosnak tetsző ürüggyel megtagad­ják idősödő szüleik támogatását. Ebben a vonatkozásban sajátos aktualitása van ennek a parancsolatnak. Profán olva­satban akár úgy is értelmezhetnénk a szöveget, hogy aki szeretne hosszú életű lenni, az ne sajnálja az előtte járó nemzedéktől sem a hosszú életet. Öreg napjait sen­ki nem úgy képzeli el, hogy megszolgált jövedelméből ne tudjon magának élelmet, ruhát venni, számlákat fizetni, senki ne nyissa rá az ajtót, vagy még rosszabb esetben akár hajlék nélkül maradjon. Ha pedig saját jövőnket nem így tervezzük, ak­kor vegyük észre, hogy élnek körülöttünk olyanok, akik szá­mára ez a jelen. Akik régebben voltak aktívak, és most töltik jól megérdemelt pihenésüket. Ke­vésnek bizonyulunk, és jobbra mi sem számíthatunk, ha csak olyasmi telik tő­lünk az öregekkel való találkozások alkal­mával, mint a „Nem tud vigyázni, tata?!”, vagy ,Az a világ már elmúlt, mamóka, fogja be a száját!”. És akkor még nem is beszéltünk a tiszteletről. Mert az ilyesmit valóban gyerekkorban kell megtanulni. A mostani gyerekekért megint csak mi, mai felnőttek vagyunk felelősek. Bőven akad tehát tennivaló, ha tiszteletre méltó atyák és anyák szeretnénk lenni. Mégis megéri a fáradságot, ugyanis az eredményt a sa­ját bőrünkön érezzük majd. Főleg akkor, ha hosszú élettel áld meg minket az Isten. Bartha István Aktuális találós kérdés ' £ Mi is látjuk, és saját életűnkön érezzük, hogy korunk nem a helyes úton halad, életünk nem a helyes mederben folyik. Belátjuk, hogy minden nyomorúságunk egyik legfőbb oka az, hogy az ember, a kor, a népek, nemzetek, országok, földi hatalmasságok és vezérek letértek az igaz útról. A korszellem valami posha- dást mutat. A társadalom az önzés fer­tőjében él. Az emberi lélek törekvései a porban kúsznak, és csak a test körül mozognak. Még a lélek is inkább csak a könnyebb érvényesülés érdekében gya­rapítja kincseit. A társas életet nem a szeretet hatja át, és az embereket nem a szeretet kötelékei fűzik össze egymás­sal. Még a családi tűzhely sem olyan meleg többé, mint volt azelőtt. A min­dennapi életben csak a tülekedés, lár­ma, tipródás él, melynek zajában meg sem hallatszik a fájó szív zokogása, a késeffiség sóhajtása, a félretaszított igazság szava, az alázatosok szerény könyörgése. Önző célokért és kicsinyes érdekekért dúl a harc, tombol az életol­tó küzdelem. Azt hirdetik, hogy a val­lást ki kell zárni az iskolákból, és he­lyette valami józan embertant és valami langyos illemtant kell tanítani. Hogy a mai kor embere ismerje meg a maga testét, amelyet hordoz,, és a lelkét, amely őt hordozza, és tudja testét is, lel­két is az életben tetszetősen érvényesí­teni. Minden az anyagiak érdekében történik. II. Ma rettenetes nyelven beszélnek az em­berek. Nézzük csak meg a napilapok nyelvét: csupa kicsinyesség, hivalkodás, önhittség, bujtogatás és lélekmételyezés árad ki belőle. Mintha nem történnék eb­ben a zavaros társadalomban semmi más, csak csalás, gyilkosság, ravasz fon- dorkodás és alacsony önzés! Nézzük meg a társas élet nyelvét: olyan a tárgya is, a formája is, amelyet még csak lefesteni sem szabad. Nézzük a „szépirodalom” nyelvét: mindennek, csak szépnek nem lehet mondanunk. De nézzük a világ hatalmasainak nyelvét: merő képmutatás, önzés, gyű­lölködés húzódik meg az ámító szavak­ban. Ágyúk nyelvével akarnak békét diktálni, és elfelejtik, hogy csak a szere­tet nyelvén lehet a háborgó lelkeket le­csendesíteni. Ki ÍRTA És MIKOR? * Megfejtés: (SZ61) Jopues TI '(9l6l)J°pu?S A-jJBH T Közli: Madocsai Miklós Tavaszi impressziók Mondhat nekem meteorológus, csillagász, bölcsész, matematikus, amit akar. Szá­momra akkor kezdődik el a legszebb évszak, amikor kora reggel az ajtón kilépve meghallom a madarak köszöntőjét. Márpedig ma reggel dalolt egy rigó! Szokott he­lyén, a telefonpózna tetején gubbasztott, és füjta-fújta rendületlenül. Bár a nappal csillogó víztócsák tetejét itt-ott még jégréteg fedi hajnalban, s a nap is sokáig lustál­kodik a látóhatár alatt, de az én kisrigómat ez egy cseppet sem zavarta. Dalolta, zeng­te, hogy nemsokára jön már az évszak, amelyet annyira várunk. Sokan vannak, akik elfáradtak, megfakultak, átfagytak, borússá váltak a hosszú, kemény tél alatt. S ekkor megjelenik Isten e csepp kis teremtménye, és konokul ének­li, hogy nem a sötét hideg győzött, s hogy nemsokára felkél a nap, amely megvilágít és átmelegít mindent. Hogy van remény! Nem csoda, hogy írókat, költőket, gondolkodókat ihletett meg a tavasz és a mada­rak éneke, s olyan is akadt közöttük, aki beszédbe elegyedett e kedves, jámbor te­remtményekkel. A böjti időszak közepén járunk. Elmélkedések, csendes befelé fordulás és a ke­reszthalál borzalmával való szembesülés vár ránk, de látszik már a fény, beszűrődnek már a feltámadást ünneplő, örömöt megvilágító sugarak. A Mindenható csodálatos világot készített és adományozott nekünk. Teremtsünk hát rá alkalmat, hogy a templomi közösség melegében vagy az erdő csöndjében eltű­nődhessünk ezen, és ismét egy picivel többet megértve világunkból, megköszönjük ezt az ajándékot. Hogy olyan nyitott, megújult lélekkel tudjuk várni, fogadni a feltámadás ünnepét, ahogyan a természet várja, fogadja a tavaszi megújulást. Gyarmati Gábor Sport és hitélet Az emberi test és lélek szemben áll egy­mással: testünk e világhoz kötődik, lel­künk viszont Istenhez vágyódik. A spor­tolás, testgyakorlás, egészségünk meg­őrzése mégis fontos dolog, még ha a lé­lek edzése és ápolása előbbre való is. A sport és hitélet témakörét tekintve sok hasonlóság, párhuzam fedezhető fel. Vannak kulcsszavak, fogalmak, melyek mind a sport-, mind a hitélet területén lé­nyegesek. Ilyen például a rendszeresség, az állhatatosság, az elkötelezettség, a hit, az odaadás vagy a lemondás. Az eredményes sportoláshoz, fejlő­déshez elengedhetetlenül szükséges a rendszeresség, amely az edzésterhelés egyik alappillére is. Hitéletünkben is döntően fontos az Istennel való folyama­tos kapcsolattartás imádságban, bibliaol­vasásban, igehallgatásban. Luther Már­ton is hirdette a naponkénti megtérést. A bünbánat, Istenhez fordulás lényeges lel­ki folyamat. Ha valaki Jézussal akar járni, döntenie kell mellette, és állhatatosan kell követ­nie őt. A sportolónak, testgyakorlónak is el kell köteleznie magát egy adott sport­ág vagy az egészségesebb életmód mel­lett, ha eredményesen szeretné azt mű­velni. Állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát - biztat minket Pál apostol. Képe elsősorban a hitéletre vo­natkozik, de társítsunk csak egy kicsit a futó helyzetével, aki nem veszi félvállról a versenyt vagy az edzést, és nem enged a fáradtság csábításának, hanem kész a holtpontokon is túljutva, új erőre kapva küzdeni tovább. A hit szó első hallásra inkább a ke­resztény élethez kapcsolódik, de képzel­jük csak magunk elé a súlyemelőt, aki nem hisz a sikerben, miközben a csúcs megdöntésére készül. Vajon milyen lel­kesedéssel sportol valaki, ha nem hisz a fejlődésében, abban, hogy értelme van annak, amit cselekszik? A „habituáció” az edzéselmélet egyik fontos fogalma. Röviden annyit jelent, hogy a megszokott inger nem fejt ki inge­rületkiváltó hatást. Ha például valaki adott fejlettségi szint után nem változtat edzéseiben a rendszerességen, a gyakori­ságon, az intenzitáson vagy a restitúciós időn (azaz a szervezet helyreállító folya­mataira biztosított időn), nem tud to­vábblépni, fejlődni, és teljesítményében visszaesés következhet be. Nincsenek újabb ingerületkiváltó hatások, melyek változásra ösztökélnék a szervezetet. Sok hívő ember is megfáradtán, fásul­tan éli keresztény életét: nincs lendülete, nem elég gyümölcsöző a szolgálata. A megoldás kulcsa a változtatásban van, hogy a megfáradt lélek új erőre kapjon, hogy ne tűnjön el „az első szeretet”, melyre a Jelenések könyve figyelmeztet. A sport és hitélet is nehézségekkel, le­mondásokkal jár. Az egészségét, erőnlétét javítani vágyó ember talán sokszor nehezen indul kocogni a finom vacsoraillat ellené­ben vagy valami jó televízió-műsor kezde­tekor. A keresztény életet is nehézzé teszi a világ csábítása, és csak Krisztussal állha­tunk helyt. Kemény elvárások ezek, de a célra tekintve megéri küzdeni, harcolni a „hit nemes harcát”, ahogy Pál apostol fo­galmazott. Tőle idézném azt a sportból vett képet is, melyben bizonyságtételével min­den keresztény testvért buzdít: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlan­ná a küzdelemre.” (lKor 9,26-27) Károlyfalvi Zsolt (Megjelent az Erős Vár 2003. februári számában.) HANGZÓ AJÁNDÉK KONFIRMANDUSOKNAK A 60 perces kazetta a konfirmáci­ói vallástétel tartalmát segít végig­gondolni. Szöveg: Gáncs Péter. Ének: részletek a Gryllus testvérek, az Izsóp és a Promise együttes, Koczor György, Smidéliusz Gábor és társai felvételeiből. Kapható az evangélikus könyvesboltban (Üllői út 24.), a Hu­szár Gál könyvkereskedésben (Deák tér), valamint megrendelhető postán az Evangélikus Rádiómissziói Köz­pont címén: 1656 Bp., Pf. 22. tel./fax: 400 3057 e-mail: evmis@axelcro.hu „Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál. " (Péld 21,21) AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYE­TEM REKTORA SZERETETTEL MEGHÍVJA ÖNT 2003. ÁPRILIS 9-ÉN, SZERDÁN AZ EGYETEM DIES ACADEMICUSÁRA. Az akadémiai napot egykori professzoraink emlékére, Jánossy Lajos születésének 100. és Muntag Andor születésének 80. évfordulója alkalmából rendezzük. HELYSZÍN: Az Evangélikus Hittudományi Egyetem díszterme 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel: 3636-451, 3834-537 E-mail: teologia@lutheran.hu PROGRAM 9.30-10.00 Reggeli zsoltáros istentisztelet a temp­lomban 10.00- 10.20 Szabó Lajos: Kincseik a kincseink ­Bevezető gondolatok 10.20-10.40 Fabiny Tibor (id.): A liturgikus meg­újulás úttörője - 100 éve született Jánossy Lajos professzor 10.40-11.10 Dobszay László: Liturgia és zene a 20- 21. században. 11.15- 11.35 Hafenscher Károly (ifj.): A változó ál­landóság. Liturgia Isten erőterében 11.35-11.55 Szünet 11.55-12.15 Csepregi Zoltán: Luther-reneszánsz a bibliakutatásban - 80 éve született Muntag Andor professzor 12.15- 12.45 Karasszon István: Muntag Andor és Jób könyve Ebédszünet 14.00- 14.30 Kamarazene a templomban (Finta Ger­gely - orgona, Johann Gyula - harsona) 14.45-15.45 Varga Gyöngyi és Béres Tamás doktor­rá avatása. Habilitációs oklevelek át­adása Fabiny Tibor (ifj.), Szabó István, Zsengellér József részére 16 órától Fogadás Közreműködnek: Az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara (vez.: Csorba István) Az Evangélikus Hittudományi Egyetem fúvóskara (vez.: Johann Gyula) Az Evangélikus Hittudományi Egyetem liturgikus ének szemináriuma (vez.: Finta Gergely) Hagyományt szeretnénk teremteni ezzel a nappal az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Fontosnak tartjuk, hogy hálával tekintsünk vissza elődeinkre, és tisztelettel gondolkodjunk együtt újra életükről, mun­kásságukról és tudományos eredményeikről. Ebből a kapcsolódásból rajzolódik ki az a célunk is, hogy egy- egy fontos témát úgy dolgozzunk fel ezen a napon, hogy mélyebbre ássunk, és távolabbra tekintsünk. Ün­nepi órákat éljünk át együtt akkor is, amikor köszönt­jük azokat, akik ebben az évben fontos állomást értek el a tudományos életpályán, és bátorítsuk őket a to­vábbi kutatás és szolgálat útján. Mindazok a barátaink és támogatóink pedig, akik a teológia művelésében az egyházi élet egészét maguk előtt látják, találkozzanak egymással. A beszélgetésekből és a közösség megélé­sének örömeiből megújult erőt kapjunk mindannyian Isten Szentlelkének ajándékaként. Szabó Lajos, rektor t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents