Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-30 / 13. szám

10. oldal 2003. MÁRCIUS 30. Evangélikus Élet Mítosz és valóság Az alma nem esett messze a fájától Mítosz és valóság - ezzel a címmel hív­ta az érdeklődőket a csillaghegyi gyü­lekezet márciusi összegyülekezési nap­jára, melynek középpontjában a közelmúlt értelmezésére született (egyház)történeti kísérletek sajátos vizsgálata állt. Dénes Iván Zoltán történész, a 19-20. századi magyar történelem jeles kutatója, hazai és külföldi egyetemek előadója be­vezető előadásában a kialakítandó nyilvá­nos diskurzus fontosságáról szólt. „A szükséges nyilvánosság híján a magán­életbe szorul vissza a kiszolgáltatottság élményéből származó rengeteg feldolgo­zatlan sértettség, indulat és agresszió, hogy vagy másokat pusztító módon buk­kanjon ismét fel (...), vagy önpusztító cse­lekedeteket, illetve áltevékenységeket gerjesszen” - idézte idevágó tanulmányát. Beszélt azokról a csapdákról, amelyekbe a magyar politikai gyakorlat mintegy tör­ténelmi hagyományként időről időre bele­kényszeríti az embert, látszatellentétek - haza és haladás, nemzet és emberiség, ha­gyomány és fejlődés - hamis választása elé állítva őt. A hivatalosság szabta köz­beszéd egyetlen alternatívájának a szabad és szabadon szóló-gondolkodó „referen­ciacsoportok” megteremtése tűnik. „Ha a túlnyomó többség valóban birtokba veszi a közösséget, a közösség kohéziója és tag­jainak emberi méltósága között kölcsön­hatás alakul ki: minél inkább biztosítja a demokráciában élő közösség tagjai szá­mára személyiségük közvetlen és közve­tett kibontakoztatását, annál inkább legiti­málja magát a közösség.” Nem mítosz és valóság, hanem mítosz és ellenmítosz áll szemben egymással - ezzel a meghökkentő, a beszélgetés címé­vel polemizáló kijelentéssel kezdte mon­dandóját a másik előadó, Csepregi András lelkész-teológus, a nyíregyházi főiskola tanára. A leleplezett „rossz mítosz” ellen­pontjaként ,jó mítosz”-t rajzoló Bibó Ist­ván munkásságát megidézve vázolta fel egy olyan tudós-politikus alakját, aki nem volt rest akár önkritikus módon szembe­nézni a maga kora, társadalma, történelme adta nagyon súlyos kérdésekkel. Az az at­titűd, amely személyiségét és tudósi mód­szerét egyaránt meghatározta, eleve kizár­ja, hogy életútja és életműve tárgyává vál- hassék a mítoszteremtő szándéknak, „az eszményítő és önigazoló visszaemléke­zésnek”. A kifejezést Dénes Iván Zoltán használta „Egy mítosz születése” című esszéjében, s az ilyen megközelítésmódot azokban véli fölfedezni, akik a maguk és a megidézett tevékenysége között folyto­nosságot látnak. A mitológiateremtés ket­tős meghatározottsága rajzolódott ki az előadásokat követő beszélgetésből: az eszményítő-önigazoló visszaemlékezé­sekre alkalmas személyiség mellett mí­toszra vágyó közösség kell a mítosz szüle­téséhez. Bibó István nem - vagy másképp: nem Bibó István - vált a cso­portmitológiák alakjává. A ritka szellemi csemegét jelentő dél­utáni beszélgetés az összegyülekezés napjának már hagyományossá vált kere­tébe illeszkedett. A délelőtti úrvacsorái is­tentiszteleten Szebik Imre püspök prédi­kációja hangzott el, mely szokatlan „interaktív” megoldásával - az igehirde­tésbe épülő, belső csöndet teremtő korá­tokkal - valóban nyitánya lehetett a nap­nak. Most is közös asztal mellé telepedett aztán szlovák származású evangélikus és tudós zsidó, Békásmegyer paneljében la­kó munkás és a város túlsó végéből érke­ző értelmiségi, öregember és kisiskolás. Mindannyian otthon voltak. Az oltár kö­rül és az asztal mellett megteremtődött közösség folytatódott a délutánt lezáró rö­vid hangversenyen és a vecsemyén is. Fülep Márk fuvolán és Pál Diana zongo­rán játszott a 20. század klasszikusaiból és kortárs zenét, Dohnányit és Kodályt, Jeney Zoltánt és a nagyközönség számára szinte ismeretlen, erdélyi származású Oláh Tibor különleges hanghatásokra épí­tő, a fuvola lehetőségeinek határait pró­bálgató kísérleti müvét. A vecsemyén Csepregi András prédi­kált, újra felidézve előadása egyik súlyos gondolatát: éltető és gyilkos mítoszok között élünk. Személyes felelősségünk, melyiket választjuk. (A békási Hét Hárs tudósítása) „NEM BOLONDSÁG, HANEM ISTEN EREJE!” Gyülekezeti evangélizáció Alsóságon Korunkban egyre aktuálisabb Pál apostolnak a keresztről szóló beszédről megfogalmazott üzenete. Ezért az egyházközség vezetősége és az Alsósági Evangélikus Nőegylet március 10-16. között evangélizációsorozatot szerve­zett a gyülekezet tagjainak és minden érdeklődőnek. Az alkalmak témái egy-egy korosztályt, illetve réteget igyekeztek megszólítani napról napra: „Isten ereje a családban, a magányban, a szolgálatban, a megpróbál­tatásokban, a mai világban és a gyermekszívekben”. A helyi lelkészen kívül bizony­ságot tett Pecznyík Pál és Szakos Csaba. A sorozat keretében került sor a női ima­napra is, amelyen Kovácsáé Tóth Márta tartott vetített képes előadást Libanonról. A liturgiában a nőegylet tagjai vettek részt. A hittanos gyermekeknek szervezett va­sárnap délutáni együttlét hitoktatók, pedagógusok és szülők közös szolgálatával zaj­lott le. A hét folyamán egyre többen érdeklődtek az alkalmak iránt. A jelenlévők örömmel fogadták a kezdeményezést, és aktivitásuk nyilvánvalóvá tette: nagy az igény a hasonló jellegű programokra. Isten áldása legyen az elhangzott bizony­ságtételeken és az igehallgatókon! - vi ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. március 30. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, Hl., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Benkóczy Péter (szuppl.); Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Németh Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 511b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Fe­renc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; 1X„ Gát utcai római katolikus templom de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X„ Kápol­na u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Klenovics Katalin (teol.); Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Klaus Wollenweber (görlitzi ev. püspök); du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngve, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Horváth-Hegyi Olivér; Budahcgyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Klenovics Katalin (teol.); XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Klenovics Katalin (teol.); Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII.. Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest. XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák térde, fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. LAETARE (BÖJT 4.) VASARNAPJAN a lekció; Gál 4,21-31; az igehirdetés alapigéje; Jn 6,48-59. HETI ÉNEKEK: 360, 365. Összeállította: tszm Tóth János evangélikus lelkész közel negyven esztendőn keresztül szolgált Kemenesmagasiban. Fia, Tóth Péter, bár nem követte édesapját a lelkész! szolgálatban, a ménfőcsanaki gyüleke­zet felügyelőjeként maga is egyházi szol­gálatban áll. Mondhatjuk tehát, hogy az alma nem esett messze a fájától.- Hogyan gondot vissza gyermek­korára? Milyen volt abban az időben egy papi házban élni?- Tizennégy éves koromig laktam ott­hon, és nagy-nagy szeretettel gondotok vissza gyermekéveimre. Annak ellenére, hogy nem dúskáltunk az anyagi javak­ban, és más körülmények között, más politikai helyzetben éltünk, mint ma, igazán meghitt gyermekkorom volt, amit szüleimnek köszönhetek. Édesapám szíwel-lélekkel a hivatásának élt, mai napig ő jelenti számomra a lelkészi szol­gálat etalonját. Életre szóló nyomot hagytak bennem az akkori karácsonyok. A kemenesmagasi hatalmas templom zsúfolásig megtelt, harminc-negyven hittanos gyermek szavalt az ünnepi is­tentiszteleten. Sajnos én ma már nem tu­dok ilyen karácsonyokat adni a gyerme­keimnek. Nagyszerű emlékként maradtak meg bennem azok a nyarak is, amikor ti­zenegy unokatestvéremmel a nagyné- némnél nyaralhattunk a Balatonon. Ti­zennegyedik születésnapomon pedig a balatonszárszói evangélikus üdülőben lehettem, amelyet akkor Kardos József vezetett. Vagyis a mainál jóval szeré­nyebb életfeltételek ellenére is megtalál­ták a szüleim annak módját, hogy a kö­rülményekhez képest felhőtlen és szép gyermekkorom lehessen.- Ilyen szülői háttérrel indulva nem gondolt arra, hogy a lelkészi hivatást vá­lassza?- Gyermekkoromban testvéreimmel sokszor játszottuk azt, hogy lelkészek va­gyunk, de igazán komolyan ez a lehető­ség nem vetődött fel bennem. Pedig a konfirmációm is szép emlékként maradt meg bennem. Az áldó igém így hangzott: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy." (Ezs 43,1) Akkor elhatároztam, hogy egész életemet ennek szellemében próbálom élni, de nem lelkészként. Ezért is örülök annak, hogy bár én így döntöttem, mégis akadt a csa­ládban folytatója édesapám munkájának: a lányom ugyanis a teológián tanul, és el­végezte a kántorképzőt is.- Hogy vezeteti az útja Kemenes- magasitól Ménfőcsanakig?- A kemenesmagasi parókia tatarozá­sát úgy éltem meg, hogy milyen nagy­szerű dolog építeni, újat alkotni. Kedvet kaptam ehhez a munkához, és a győri szakmunkásképző iskolában kitanultam a kőműves szakmát. 1968-ban végeztem kiváló eredménnyel. A következő évben esti iskolában leérettségiztem, és mester- vizsgát tettem. Szerettem volna oktatói munkát végezni, és erre később lehetősé­gem nyílt. Hat szép évet töltöttem el szakoktatóként. Ezután két évet Német­országban dolgoztam, hazajövetelem után pedig önállósítottam magamat, és vállalkozóként munkálkodtam tovább. 1976-ban megnősültem, és a leányunk mellett még egy fiunk született. 1977- ben Ménfőcsanakon építettem fel családi házunkat. Ekkor tudtam valamennyit visszaadni szüleimnek abból a sok gon­doskodó szeretetből, amit tőlük kaptam, hiszen édesapám és édesanyám nyugdí­jas korukban tíz szép és nyugodt évet tölthettek velünk Ménfőcsanakon.- Mikor kapcsolódott he ilyen tevéke­nyen a ménfőcsanaki gyülekezet életé­be, és mit tart felügyelői munkája leg­nagyobb eredményének?- Mindig rendszeres templomjárók voltunk, de amikor szüleim nyugdíjas­ként hozzánk költöztek, még szorosabb lett a kapcsolatom a gyülekezettel ami­att, hogy édesapám sokszor szolgált a vasárnapi istentiszteleteken. Először presbiter lettem, majd amikor látták, hogy komolyan veszem a presbiteri szol­gálatot, és tevékenyen veszek részt a gyülekezet életében, felügyelővé válasz­tottak. Ez két évvel ezelőtt történt. Kez­dettől fogva szívügyem volt egy olyan gyülekezeti ház felépítése, amely alkal­mas ifjúsági táborok és konferenciák megrendezésére, mert szerettem volna életet látni a templom és a gyülekezeti ház körül. Az építkezést elkezdtük, és re­ménység szerint még az idén sikerül befe­jeznünk. Úgy vélem, szolgálatom eddigi legnagyobb eredménye ennek a gyüleke­zeti objektumnak a megvalósulása.- Vannak-e további tervei a gyüleke­zetben?- Tervek mindig vannak, hiszen a munka soha nem fogy el, legfeljebb csak átalakul. így van ez a gyülekezetben is. A régi iskolánkat rendbe kell tenni, a templomnak is új bejáratot kell építeni. További tervem még, hogy egy olyan rámpát építsünk a templom bejáratához, aminek segítségével a mozgássérültek akadálymentesen tudnak kocsijukkal be­menni a templomba. Jó volna egy olyan gyülekezeti járművet is beszerezni, ami­vel vasárnaponként össze tudnánk szed­ni gyülekezetünk olyan idős tagjait, akik maguk már nem vagy csak nehezen tud­nak eljönni az istentiszteletre. A többi megoldandó feladatot pedig az élet úgy­is elém fogja adni, ettől nem félek. K. M. In memóriám Bárány Gyula <1927-2003) A II. világháború után, 1945 őszén 12 ifjú és egy leány kezdte meg tanulmányait az Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karán Sopronban, nagyon mostoha körülmé­nyek között. Kollégium hiányában az egyetem fütetlen tanter­meiben és tanári szobáiban laktak. Gyakran éheztek. Az ifjak között volt Bárány Gyula is. Győrött született egy ötgyermekes egyszerű munkáscsalád első gyermekeként. A győri Öregtemplomban keresztelték, s ott is konfirmálták. Iskolai tanulmányait az egyházi elemi iskolában kezdte, majd a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett. A jeles érettségi után neki is azt tanácsolták - amit akkor töb­beknek is -, hogy ne jelentkezzék a teológiára, mert az egyház­nak nincs jövője. Ő kitartott szándéka mellett, s teológus lett. Döntésében meghatározó szerepe volt hívő szüleinek - akik örömmel vették, hogy fiuk a papi hivatást választja - és hitokta­tójának, Groó Gyulának, valamint a többi győri lelkésznek. Bárány Gyula sikeresen, jeles eredménnyel végezte egyete­mi tanulmányait. 1949 őszén Turóczy Zoltán püspök a győri Öregtemplomban lelkésszé avatta, és segédlelkészként kiküldte őt Szabó Lajos esperes mellé Kissomlyóra. Két évig ott, majd Kisfaludon szol­gált. Később a Répcelaki Belmissziói Intézetet vezette. 1951. november 25-én kötött házasságot Szalay Idával, aki­vel boldog házasságban élt haláláig. Házasságukból gyermek nem született. 1953-ban a kisbaboti gyülekezet hívta meg őt lelkészének, ahol 18 évig szolgált. 1971 őszén a beledi egyházközség pászto­ra lett. Itteni szolgálata idején, 1977-ben a Győr-soproni Egyház­megye esperesének választották. Ezt a tisztséget 19 éven át töl­tötte be. 1980-tól pedig a győri gyülezetben szolgált lelkészként és esperesként 1996-ig, nyugatomba vonulásáig. Bárány Gyula jó teológus, kiváló igehirdető, hűséges lelki- pásztor, bölcSj egyhjízkormányzó, pontos adminisztrátor volt. Pa­pi szolgálatát nagyon komolyan vette, és igyekezett azt hűsége­sen elvégezni. Egyszerű család gyermekeként megértette és szívén viselte az emberek gondját. Kész volt mindenkin segíteni. Kegyességét meghatározta a hívő presbiter édesapa és a gyermekeit nagy gonddal, szeretettel nevelő édesanya hite, illetve az ősi győri gyülekezet szellemisége, puritán kegyessége. Bárány Gyula szelíd, derűs ember volt. Sajátos humorával megvidámította az embereket. így is segítette az emberi gyarló­ságok okozta feszültségek feloldását. Évekkel ezelőtt megromlott az egészsége. Betegsége terhét hittel, türelemmel viselte. Nem panaszkodott, pedig lett volna rá oka. Március 10-én kelt levelében - amit mivel már nem volt ereje az íráshoz, hűséges párjának diktált - ez olvasható: „Na­gyon legyengültem. De az Úristentől fogadom el ezt is, mint ahogy a jót és szépet is az Ő kezéből vettem. Hálát adok a szol­gálatban eltöltött évekért.” Amikor ezt írta, bizonyára nem gondolta, hogy ez lesz utolsó levele. Bárány Gyula hálát adott Istennek, hogy szolgálhatta Őt. Mi is hálát adhatunk mindazért, amit rajta keresztül kaptunk Mennyei Atyánktól. Személyes vallomásként elmondom, hogy ő volt az egyik legjobb barátom. Betegségében is többször meglátogattam. Re­méltem, hogy felépül. Isten azonban másként végzett felőle. Folyó hó 18-án szerettei jelenlétében hazahívta őt a mennyei hazába. Azzal a reménységgel, hittel búcsúztunk tőle március 25-én a győr-újvárosi temetőben, hogy találkozunk majd, és Krisztus kegyelméből együtt leszünk a menny örömében. Táborszky László HIRDETÉS ORMOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Küzdelem a magas vérnyomás ellen A Távol-Kelet tüszúrásos gyógymódjának, az akupunktúrá­nak évezredes tapasztalataira a nyugati világ orvosai is egy­re inkább odafigyelnek. Az alternatív gyógyászatot folyta­tó gyógyközpontok hatásosan alkalmazzák a módszert. Az akupunktúrás kezelést a testünkön lévő több száz aktív pont és zóna teszi lehetővé. Ezek ingerlésekor - legyen az nyo­más, szúrás vagy masszírozás - visszahatás keletkezik a pontokhoz tartozó szervben. Ezt nevezzük reflexterápiának. A 65 éves Madarász Jánost két éve alaposan kivizsgálták ' a kórházban. Megállapították, hogy magas vérnyomásához vegetatív idegrendszeri zavarok is társulnak. Állandóan szédült, a füle be volt dugulva, egyensúlyzavara volt, há­nyinger, erős fejfájás kínozta, zsibbadt a karja, lába, vizele­tét nehezen tudta visszatartani. A kivizsgálás után folyama­tos orvosi ellenőrzés alatt állt. Több mint tízféle gyógyszert kipróbált. Úgy érezte, nem javul az állapota, ezért végső el­keseredésében az Ormos Intézethez fordult, ahol reflexterá­piás kezelést kapott. Először a füldugulása szűnt meg, majd fokozatosan az egyéb panaszai is. Legmakacsabb tünete a szédülés volt, de kismértékben ezen is enyhített a kezelés. Végül két hónap után vérnyomása a 120/85-ös értéken stabilizálódott. Házi­orvosa ma már nem tartja szükségesnek a vérnyomáscsök­kentő gyógyszerek szedését. János a betegsége miatt néhány hónapig nem tudta ellát­ni magát, de nem esett kétségbe: ezzel a problémájával is az Ormos Intézethez fordult, ahol gondoskodtak róla. Koráb­ban hallotta ugyanis az idős emberektől, hogy haláluk után kicsinyke vagyonukat az intézet alapítványára hagyják. Az Ormos Intézet ingyen nem fogadja el az adományt, hanem szerződést köt a gondozásra szoruló betegekkel, hogy szán­dékukért cserébe ápolást, törődést, ebédszállítást, anyagi tá­mogatást, életjáradékot biztosít nekik. így esténként min­denki nyugodtan hajthatja álomra fejét. Most már Madarász János is! Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 I f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents