Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-30 / 13. szám

Evangélikus Élet 2003. MÁRCIUS 30. 7. oldal KIT KERESTEK? II. Keresztény ifjúsági találkozó „Jó volt látni, hogy igenis tudunk egységben lenni. Nem a felekezet a fontos, ha­nem Jézus Krisztus, akiben egyek vagyunk. Örülök, hogy volt bizonyságtétel, előadás, dicsőítés (bár lehetett volna több is). Remélem, jövőre is lesz!” Az I. ke­resztény ifjúsági találkozó (2000, Petőfi Csarnok) egyik résztvevőjének kívánsá­ga most valóra válik: április 6-án újra együtt tölthetnek egy napot a keresztény fiatalok. A Budapest Arénában tartandó rendezvényre tizenkétezer érdeklődőt várnak az ország minden tájáról. A változatos programokban bővelke­dő alkalmat, amely délelőtt 10 órától es­te 20 óráig tart, a katolikus, református és evangélikus felekezet kezdeményezte. Az előkészítés feladatait a három egyház küldötteiből álló szervezőbizottság a két éve működő Ökumenikus Ifjúsági Iroda, a Fokoláre mozgalom és számos önkén­tes bevonásával végzi. A találkozón való részvétel ingyenes. A költségeket is a fent nevezett vallási közösségek állják az összlakosságra vetített megoszlás ará­nyában. Az összejövetel az ökumené szellemé­ben zajlik. A három felekezet képviselői be szeretnék mutatni mindazt, ami közös bennük, és ami összeköti őket. A II. ke­resztény ifjúsági találkozó nem titkolt cél­ja, hogy elősegítse a saját felekezeti hova­tartozás megerősödését, valamint felhívja a figyelmet a másikkal szembeni nyitott­ságnak, az egymást tiszteletben tartó élet- szemléletnek, valamint a kereszténység egyetemes értékeinek a fontosságára. A találkozó címe: Kit kerestek? A ke­resés a fiatalokra több szempontból is jellemző. Keresik életcéljukat, társukat, barátaikat, helyüket a világban és a társa­dalomban. A szervezők arra szeretnének rámutatni, milyen segítséget és útmuta­tást adhat mindenkinek Jézus Krisztus személye és tanítása, az általa mutatott út és értékrend. Hívják és várják mind a már elkötelezetteket, mind pedig az Urat még csak most keresőket. Délelőttre olyan embereket hívtak meg, akik érdekes és értékes élettapaszta­lataikról mesélnek majd. Például arról, ők hogyan találkoztak Jézussal, hogyan élik meg hitüket a mindennapokban. Az együtt töltött időt rövid jelenetek bemuta­tása, közös imádság és dalok teszik még színesebbé. Mindenki találhat valami kedvére valót: a jelenlévők a legkülönbö­zőbb kórusok, művészek, színjátszó és tánccsoportok fellépésére számíthatnak. Emellett lesz még csendes sarok, mely te­ret biztosít a lelki beszélgetésekhez is. A lehetőségek piacán a keresztény ifjúsági szervezetekkel és közösségekkel ismer­kedhetünk meg. A képzőművészeti kiállí­táson pedig keresztény művészek alkotá­sait lehet megcsodálni. Megtekinthető még továbbá egy újfajta kezdeményezés, a „láthatatlan színház” előadása is, amely a helyzetgyakorlatra és a pszichodrámára épül. A gyerekeket kézműves-foglalko­zással és játszóházzal várják. Videós üzenete segítségével „találkoz­hatunk” Chiara Lubich-kal, a Fokoláre mozgalom alapítójával is. Ez a keresztény lelkiségi mozgalom a második világhábo­rú után született, mára pedig az egész vi­lágon elterjedt. A tagok munkájukon és emberi kapcsolataikon keresztül tesznek tanúságot az evangéliumi - kölcsönös - szeretet megéléséről, illetve annak fontos­ságáról. Ebben az úgynevezett „életige” is a segítségükre van: egy-egy hónapban mindig az éppen aktuális bibliai szakasz­hoz kapcsolódó tanítást igyekeznek minél intenzívebben átélni és megélni. A Fokolárén belül az ifjabb generáció szá­mára a Fiatalok az Egyesült Világért moz­galmat hozták létre. A találkozót záró koncert előtt öku­menikus liturgia lesz a három történelmi egyház püspökeinek részvételével. A szolgálattevők - egyebek mellett - saját felekezetűkért, valamint a békéért és az egységért könyörögnek majd. Ezután ismert keresztény együttesek lépnek színpadra: a Testvérek, a debrece­ni Kántus, Csiszár László és zenekara, a Só együttes, a Vészbejárat, a Tandem, valamint a fokolárés fiatalok csapata. Az evangélikus színeket a Gryllus testvérek (Kaláka), a Promise és az Evangélikus Egyetemi Gyülekezet 2000-ben alapított gospelkórusa, az Égigérő képviseli. Kit kerestek? - hangzik az idei találko­zó mottója. Mindazoknak, akik április 6- án ott lesznek a Budapest Arénában, lehe­tőségük lesz arra, hogy - testvérek közösségében - találják meg azt, akit ke­resnek, és aki őket is hívja, várja és keresi.- gazdag ­További információkat az Ökumenikus If­júsági Iroda címén - 1118 Budapest, Himjy u. 9. Tel.: (06-l)-365-2998 — vagy a internetes oldalon találhatnak az érdeklődők. Százkilencven éve született David Livingstone Százkilencven éve, 1813. március 19- én született a Glasgow melletti Blantvre-ban Dávid Livingstone skót misszionárius és Afrika-utazó. Családját' szegénység, hitbuzgalom? kemény munka, tudásvágy és küldetésttí- dat jellemezte. Heten nőttek fel egy szo­bában, David tízévesen a pamutfonóban dolgozott. Első keresetéből latin nyelv­könyvet vett. Kálvinista hitben nevelke­dett, később egy szigorúbb keresztény gyülekezet tagja lett. Az egyház felhívá­sára elhatározta: orvos-misszionárius lesz. Munka mellett két évig görögöt, te­ológiát és orvoslást tanult Glasgow-ban. A Londoni Missziós Társaság 1838-ban elfogadta jelentkezését, de az 1839—1842- es ópiumháború meghiúsította, hogy Kí­nába menjen. Találkozott viszont Robert Moffat hittérítővel, aki rávette, hogy Afri­kában vállaljon missziós szolgálatot. 1840-ben szentelték hittérítővé, és 1841. március 14-én érkezett Fokvá­rosba. Moffat kurumani missziójá­ba, a Fokföld határára ment, majd tovább indult az északi feltárat­lan vidékre. Itt nagy közössé­gek éltek, s ő a bennszülöttek segítségével kívánta terjeszte­ni a hitet. Megismerte a helyi nyelveket és szokásokat. 1842-ben messzebb hatolt a Kalahári-medencébe, mint előtte bármely fehér ember. 1844-ben egy oroszlán megse­bezte. Egy másik balesete mi­att bal keze sérült maradt. 1845-ben feleségül vette Moffat lányát, Maryt, aki több út­jára elkísérte. Az asszony 1852-ben egészségi állapota és a gyerekek ta­níttatása miatt hazaköltözött Angliába. Livingstone az 1849-es expedíció révén vált ismertté, amelyet William Oswell vezetett. Eljutottak a Zambézi és a Cuando folyókig, s felfedezték a Ngami- tavat a mai Botswanában, ezért a Brit Királyi Földrajzi Társaságtól aranyérmet és pénzjutalmat kapott. A társaság ké­sőbb is támogatta őt. Családját biztonságba helyezve 1853. novemberben indult a kontinens belsejé­be, hogy „terjessze a kereszténységet, a kereskedelmet és a civilizációt”. Csak kisszámú makololo törzsbelit vitt magá­val a Zambézi menti Linyantiból, hogy utat keressen az Atlanti-óceánhoz. A le­gális kereskedelem révén akarta a rab­szolga-kereskedelmet megingatni, s a makololók vidékét a búrok területeit megkerülve elérhetővé tenni. A búrok 1852-ben lerombolták a házát, s megtá­madták afrikai barátait. Nagy viszontag­ságok árán 1854. májusban érte el az an­golai Luandát. Szeptemberben indult vissza, mikor egészsége helyreállt. Egy év múlva ért Linyantiba. 1855. novemberben kelet felé indult a Zattibézi ifien'tén, s' felfedezte a nagy vík- esést, a Mennydörgő füstöt, melyet Vik­tória királynőről nevezett el. 1856. május­ra jutott el a mozambiki Quelimanéba, átszelve Afrikát. Angliába érkeztekor nemzeti hősként fogadták, beszámolója, a „Missziós utazások és kutatások Dél-Af- rikában” 70 ezer példányban kelt el. Jövedelme megnőtt, családja jobb körül­mények közé került. Elvált a Londoni Mis­sziós Társaságtól, és úti beszámolókat tar­tott. Ezek is megjelentek könyv alakban. Második útján, 1858. márciusban Queli-manéba utazott, ahol feladata a vidék kereskedelmi és civilizációs célú feltárása, a rabszolga-kereskedelem visszaszorítása volt. Az afrikaiakat önmagával egyenlőknek tekintette, iparra és földművelésre próbálta őket tanítani. Vezetői készségei kevésnek bizonyul­tak, ráadásul felesége, aki vele tartott, 1862-ben meghalt a Zambézi menti Shupangában. Mégis eljutott a Nyasza- tóig, és felfedezte a Chilwa-tavat. A brit kormány 1864-ben visszahívta az expedí­ciót, mivel Livingstone reményei túlzot­taknak bizonyultak a vidék gazdasági ki­használására. Livingstone hazatért, és öccsével, Charlesszal megírták a „Beszá­moló a Zambézi és mellékfolyói vidékére vezetett expedícióról” című könyvüket. 1866-ban ismét Afrikába ment. Az evangélium terjesztése és a rabszolga­kereskedelem megfékezése mellett a kö­zép-afrikai vízválasztó és a Nílus-forrá- sok felkutatását is célul tűzte ki. Ezúttal csak afrikai és indiai kísérőkkel indult Tanzániából, de a ngoni törzs rajtaütései miatt a tervezettnél délebbre fordultak. Több kísérője megszökött, akik azt ter­jesztették, hogy Livingstone-t megölték a ngonik. Egy év múlva kiderült, hogy él, de ettől kezdve egyre drámaibb hírek keringtek róla. Livingstone a Nyasza-tó déli végénél északra fordult, 1867 végén felfedezte a Mweru-, majd a Bangweulu-tavat. 1869 elején elért a Tanganyika-tóhoz, útját be­tegen folytatta. 1871. márciusban jutott a Kongó egyik ága, a Lualaba menti Nyangwéba, nyugatabbra, mint addig bárki. A folyót a Nílus mellékvizé­nek vélte. Fél év múlva indult vis­sza, ekkor találkozott Henry Stanley-vel, aki őt kereste a New York Herald Tribune megbízásá­ból. Ekkor hangzott el a híres kérdés Afrika belsejében: Dr. Livingstone, nemde? Betegsége dacára Stanley- vel ment, s a Tanganyika-tó északi partján tisztázták: a Ruzizi délnek, a tóba folyik, nem a Nílusba. Ezután a 320 km-re fekvő Unyanyembébe mentek, ám nem volt hajlandó hazatérni, csak naplóit küldte el Angliába. A kapott utánpótlás birtokában is­mét a Nílus forrásainak keresésére indult, de betegségei legyőzték: 1873. május 1- jén a mai Zambiában fekvő Chitambóban meghalt. Bebalzsamozott testét kilenc hónapig vitték a tengerhez, s a londoni Westminsterben temették el. Jegyzetei David Livingstone utolsó naplója cím­mel jelentek meg. Livingstone kutatásai mindenkinél nagyobb hatást gyakoroltak Európa Af- rika-képére. Alapos jegyzetei, pontos térképei a legjobb geográfusok közé emelik, földrajzi, orvosi és szociológiai adatai, felfedezései máig foglalkoztatják a kutatókat. Zambézi-útja révén jött létre a Brit Közép-afrikai Protektorátus, a ké­sőbbi Malawi. Viktoriánus előítéletei el­lenére hitte, hogy Afrika egyszer a mo­dem világ része lesz, így nemcsak a gyarmatosítás, de az afrikai nacionaliz­mus előfutárának is tarják. (PAN) A II. keresztény ifjúsági találkozó tervezett programja (10.00-20.00): DÉLELŐTT hiteles élettapasztalatok hangzanak el egyének és közösségek bemutat­kozásán keresztül a tanulás, munka, család, egyház, közösségi élet témaköreiben. A DÉLUTÁNI PROGRAMBLOKK kiemelkedő esemény lesz Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítójának a találkozó résztvevőihez intézett üzenete. Chiara Lubich egyénisége és az általa életre hívott keresztény lelkiségi mozgalom minden­hol az egységet, együttműködést és a párbeszédet szolgálja. A DÉLUTÁN ZÁRÓESEMÉNYE a szervező egyházak püspökeinek részvételével zajló ökumenikus liturgia lesz, amelyben a résztvevők többek között saját egyházai­kért és a világban megvalósuló békéért és egységért is fognak könyörögni. AZ ESTI ZÁRÓKONCERTEN ismert keresztény könnyűzenei együttesek lépnek fel (a Testvérek együttes. Égigérő gospel kórus, Só együttes). PALYAZAT Evangélikus gyülekezetek informatikai felszereltségének támogatására Az Országos Közgyűlés által elfogadott 2003. évi költségvetés alapján idén 29 da­rab számítógépes konfiguráció (számítógép + digitális multifunkciós fénymásoló, lézernyomtató és telefax) beszerzésére nyílik lehetőség, melyeket a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház gyülekezetei pályázat útján nyerhetnek el. A pályázat célja korszerű ügyviteli és kommunikációs rendszer kialakítása egyházunkban, és ennek keretében azoknak az egyházközségeknek infrastruktú­rával történő felszerelése, amelyek saját iroda- és számítástechnikai eszközökkel nem rendelkeznek, illetve eszközeik elavultak, és a gyülekezet anyagi erejéből nem telik beszerzésekre. Az elnyerhető eszközök a következők: • Dell OptiPlexGXóO számítógép (Celeron 1.7GHz, 128 MB RAM, 20 GB HDD, 24xCD-ROM, 56k faxmodem) 3 éves helyszíni garanciával, LG 700B 17” monitor, • Windows XP Home magyar operációs rendszer, OpenOffice.org 1.0 magyar nyelvű irodai programcsomag és további ingyenes szoftverekből összeállitott csomag, • Brother MFC 9880-as digitális multifunkciós lézernyomtató, A4-es fénymá­soló, telefax és színes szkenner. Pályázati feltételek: • önrész: 50 000 Ft (az eszközök árának 10%-a), • informatikához értő helyi segítő szakember rendelkezésre állása, • internetes kapcsolódás vállalása, • az Internet Munkacsoport által rendelkezésre bocsátott e-mail cím használata, • a gyülekezet honlapjának elkészítése és folyamatos frissítése, • adminisztrációs szoftvercsomag (SÜNI) bevezetése, amint elérhetővé válik, • részvétel központi szervezésű informatikai képzéseken. Nem pályázhatnak: • azok az egyházközségek, melyek rendelkeznek 3 évnél nem régebbi számító­géppel. A számítógépek beszerzése központilag történik, egységes konfiguráció alapján. A sikeres pályázók a döntésről értesítést kapnak, és gépüket előre egyez­tetett időpontban az Országos Egyházi Irodában vehetik át. A pályázatokat a 2003. április 7-ig (postai bélyegző dátuma) kérjük postai úton beküldeni a következő címre: „Számítógép-pályázat”, Országos Egyházi Iro­da 1085 Budapest, Üllői út 24. Benyújtandó a pályázati űrlap és mellékletei 5 pél­dányban. Határidő után érkező, illetve hiányos (az űrlapot mellőző) kérvények nem kerülnek elbírálásra. A pályázati űrlap és mellékletei egyházunk, honlapjáról tölthetők le (http://www.lutheran.hu), illetve kérésre az Országos Egyházi Iroda postán meg­küldi ezeket (telefon: 483-2260). Hafenscher Károly igazgató, Országos Egyházi Iroda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents