Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-30 / 13. szám

Rubóczki Béla Felvételei 6. oldal 2003. MÁRCIUS 30. Evangélikus Élet k „Keressétek először az Ő országát...” Kerületi pedagóguskonferencia Nyíregyházán Nyíregyházi jubileum Egyházközségünk lelkészei és világi vezetői úgy vélik: a 250 éves jubileum olyan kiemelkedő esemény a nyíregyházi evangélikusság életében, hogy a megemléke­zést nem szabad egyetlen napra összpontosítani, egy-két rendezvényre összesű­ríteni. Úgy gondoljuk, csak ünnepek sorozata alkalmas arra, hogy hálát adjunk Istennek hűségéért, szeretetéért, hogy erősítsük Jézus Krisztusba vetett hitün­ket, és megéljük a gyülekezeti tagok közötti összetartozás élményét, örömét is. Szeretnénk, ha - az Istennel és egyházközségünkkel meglazult kapcsolatú - hit­testvéreink visszavágynának és visszatalálnának az „élővíz forrásá”-hoz. Ez a jubileumi év igazi célkitűzése. Mitől jó egy konferencia? Három do­log szerencsés együttállásától: valódi gondolatok cserélhetnek gazdát, talál­kozásokra ad alkalmat, és lelkisége, spi- ritualitása van. 2003. március 22-én ezt az együttállást, kegyelmi állapotot él­hették át a nyíregyházi szimpózium résztvevői. Valódi gondolatok hangoztak el egy­házunk oktatásával, nevelésével kapcso­latosan. Elsőként D. Szebik Imre elnök-püspök tartott előadást „A különböző kegyességi irányzatok jelentősége a nevelésben " címmel, melyben a kegyesség újszövet­ségi hátterének vizsgálatával kezdte gon­dolatait. A kegyesség kettős jelentésű szó: egyfelől istenfélelmet, másrészt val­lásgyakorlatot jelent. E fogalom körül azért bontakozhatott ki vita, mert a szó elsődleges, biblikus jelentése háttérbe szorult. A továbbiakban az előadó hat kegyességi típust emelt ki, megemlítve azok előnyeit és veszélyeit egyaránt: a lutheri, a lutheri ortodox, a pietista, a fel­világosult, a kultúrprotestáns és a taizéi típust. A lutheri irányzatra mintegy fele­letül született a lutheri ortodoxia, amely rendszerezni akarta a tanítást, de sokszor a kizárólagosság csapdájába esett. Ez­után a pietizmus a hitet és az aktív ke­resztény életet kívánta összhangba hoz­ni. A felvilágosodás ugyancsak előnyök­kel és hátrányokkal járt. Evangélikus­ként nem felejthetjük el, hogy ez az idő­szak hozta meg számunkra a vallássza­badságot, de azt is tudnunk kell, hogy az „Ész istennőjét ültette az oltárra”. A hit és az értelem egymáshoz való viszonyá­nak kérdését azóta is vizsgálnunk kell. A teológusok már kidolgozták ezt, de nem jutott el a napi gyakorlat szintjére. A kultúrprotestantizmus a hitből fakadó művészi értékre helyezte a súlyt. A püs­pök írók, költők és képzőművészek (Il­lyés Gyula, Ady Endre, Michelangelo) gondolataival, alkotásaival illusztrálta a téma fontosságát, de azt is aláhúzta, hogy a hit több mint kultúra. A taizéi ökumenikus kegyesség a 20. század ter­méke, amely a meditáció szükségességé­re figyelmeztet. A kegyesség lehetséges veszélyei kö­zül kettőt emelt ki: a gőgöt és a képmu­tatást. Végül feltette a kérdést: mi jel­lemzi az egészséges kegyességet? Az Isten Igéjében való elmélyedés, az imád­ság, az ének, az úrvacsorával való élés és a gyülekezet közösségének felvállalása. Ezt követően azt a kérdést járta körül, hogy mit tehet a pedagógus a rábízott gyermekek érdekében. Hármas útmuta­tás hangzott el: törekedjünk arra, hogy mindenkinek - tanárnak és diáknak egy­aránt - legyen kegyessége a szó elsődle­ges, bibliai értelmében. Senki ne ítélkez­zék. hanem fedezze fel a másik hitének értékét. Végül vonzó élettel, nyitottság­gal éljük tanítványságunkat. Második előadóként Murányi István szociológus az egyházi iskolákban vég­zett szociológiai kutatások eredményét is­mertette. A felmérés hármas céljából - milyen vallási háttérből érkeznek az egy­házi iskolákba a diákok; milyenek a to­vábbtanulási motivációik; milyen családi közeg veszi őket körül - csak az elsőről beszélt részletesen. Elöljáróban azt fejtet­te ki, hogy valójában azt, amin hitet, val­lási attitűdöt értünk, nem is lehet a szoci­ológia eszközeivel mérni, ez pedig az adatok óvatos használatára figyelmeztet. Igen érdekes volt, ahogyan a vallási ön­meghatározás és az intergenerációs folya­mat összefüggéseit vizsgálta meg. Végül arról szólt, hogy a felekezeti besorolás szerint a diákok hogyan ítélték meg isko­lájuk befogadó karakterét. Az adatok azt bizonyítják, hogy az egyházi iskolák kö­zül az evangélikusok a legbefogadóbbak. Csepregi András, a nyíregyházi főis­kola tanszékvezetőjének előadása külö­nös, elgondolkozató címet hordozott: „Egyházi oktatás keresztyén szemmel". Szavait egyetlen gondolat köré építette: ma az egyházi oktatást az teszi keresz­ténnyé, ha képes ellenállni a siker- és tel­jesítményorientált gondolkodásnak. Ab­ból indult ki, hogy ma válságban van a család, a társadalom, a kultúra és az egy­ház. Az egyházi iskola ebből a szem­pontból kettős szorításban él: az egyház mint fenntartó részéről az az igény jele­nik meg, hogy az egyébként kudarcos egyházi életben az iskola „húzó ágazat” legyen, másrészt a szülők, a társadalom részéről azt várják, hogy oldja meg a vál­ságot. A keresztény pedagógus olyan személy, aki a sikert és a kudarcot integ­rálja, téhát az előbbitől nem lesz bekép­zelt, az utóbbit pedig képes elhordozni, így adhat példát és esélyt a hitre. A konferencia mindezeken túl kelle­mes találkozásokra is alkalmat adott. Az előadások szünetében jó volt látni az egy­mással élénken beszélgető csoportokat; az őszinte baráti öleléseket, kézfogásokat. A spiritualitás alaphangját pedig a nagy- templomi nyitó istentisztelet adta meg Bozorády Zoltán püspökhelyetes szolgála­tával, aki arról beszélt, hogy egyformán ne­héz ma pedagógusnak és gyermeknek len­ni, de közös Istenre figyeléssel betölthetjük tőle kapott szolgálatunkat. Köszönet illeti a szervezőket, hogy a három alapfeltétel mellett még egy ne­gyediket is biztosítottak: a kiváló ven­déglátást. Folytatása következzen... Laborczi Géza Havonta ismétlődő ünnepi alkalmak lesznek azok, melyeken Nyíregyházáról elszármazott lelkészek hirdetik az igét vasárnap a Nagytemplomban, és egy- egy jelenlegi lelkipásztorunk tölti be a vendéglátó szerepét. Terveink szerint ezen istentiszteletek után a gyülekezeti teremben lehetőség lesz arra is, hogy - egy csésze tea mel­lett - elbeszélgessünk a meghívottakkal. A következő lelkészek szolgálatára számítunk: Gáncs Péter, Szmolár Attila, Rozsé István, Sándorné Povazsenyecz Gyöngyi, Joób Olivér, Szabó Vilmos, Balicza Iván, Molnár József, Bozorády András. (Lelkészeink saját körzeti isten­tiszteletükre másokat is meghívhatnak, természetesen egyeztetve a nagytemplo­mi alkalmakkal.) Ezeken túlmenően három kiemelkedő esemény szerepel elképzeléseink között.- Június 8-án, pünkösd első napján Misina eperjesi szlovák evangélikus püspök úr lesz vendégünk. — Augusztus 24-ére, vasárnapra a bé­késcsabai, szarvasi és mezőberényi gyü­lekezetek küldöttségeit várjuk vezetőik­kel együtt, hiszen 250 évvel ezelőtt elő­deink többsége ezekről a településekről érkezett Nyíregyházára. AII. világháború után a Felvidékre került volt egyháztagja- ink képviselőit is erre a napra szeretnénk meghívni. Ez lesz talán a legtöbb résztve­vőt vonzó rendezvényünk.- A harmadik jeles esemény kapcso­lódni fog az Emmaus Szeretetotthon 10 éves jubileumához, melyről szeptember 20-án, szombaton emlékezünk meg, s ezt követi vasárnap egyházközségünk ünnepe a Nagytemplomban, Szebik Imre elnök-püspök úr igeszolgálatával. Ezen a kettős rendezvényen az erdélyi, finn és német testvérgyülekezetek küldöttségei­nek részvételére is számítunk. Alkalmaink pontos dátumáról, prog­ramjáról egyházközségünk tagjait és ol­vasóinkat is időben tájékoztatni fogjuk. A jubileumi év alkalmaira imádkozó szívvel készülünk. Kérjük Urunkat, hogy minden jeles napon elmondhassuk: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadoz- zunk és örüljünk ezen!” (Zsolt 118, 24) Demcsákné Balczó Ildikó, másodfelügyelő A nyíregyházi műemlék evangélikus templom alapkőletétele 1784. március 25-én volt. Ezt a napot a nyíregyházi evangélikusok a mai napig saját ünnep­napjukként tartják számon. Kétszázötven évvel ezelőtt - 1753-ban - Petrikovics János szarvasi csizmadia hallotta, hogy gróf Károlyi Ferenc Nyíregyháza és Cserkesz pusztáira bérlőket ke­res, akiknek a vallásszabadságát is hajlandó biztositani. Szarvas, Békéscsaba, Mezőberény lakosaiból 300 tót nyelvű evangélikus család települt át. Az első aka­dályt Harruckern báró gördítette eléjük. Csak úgy volt hajlandó elbocsátani az át­települőket, ha háromévi bérüket előre kifizetik. Ők mindenüket eladták, a bérüket kifizették, a maradékból pedig harangot vásároltak. 1753-ban Vandlik Márton evan­gélikus lelkésszel és Johanidesz Márton tanítóval úrnak indultak. Nyíregyházán a szarvasiak a mai Szarvas utcán, a csabaiak a mai Luther utcán telepedtek le. A várbs jelenlegi főterén nádból csürtemplomot építettek. A mezőket egymás között felosztották, és szállásokat létesítettek rajtuk. Petrikovics Jánosnak a mai Sulyán-bokor környékén mérték ki a területet, amelyet „Petrikocsikának” ne­veztek. Márkus Mihály néprajzos még 1939-ben is találkozott Petrikovics János le­ányági örököseivel. A vallási türelmetlenség sok szenvedést okozott az áttelepülőknek. Egy éjsza­ka le kellett bontaniuk a csürtemplomukat, és a harangot a Sulyán-bokorban rej­tették el. Már távozni akartak, mire a grófnak sikerült a felsőbbségtől kieszközöl­nie a maradásukat. A vallási türelmetlenség 1781-ben szűnt meg végleg II. József türelmi rendeletével. Ekkor a nyíregyháziak építkezésbe kezdtek. Egy kuruc kori temető helyén olyan templomot építettek, melynek szélessége 12, hosszúsága 22 öl lett. A hajlékot 1786. október 22-én szentelték fel. A templomkertet körülvevő vasrácsot Csengery Sámuelné született Szekeres Juliána földbirtokosnő adományozta 1885-ben. A templom főbejáratát oszlopsor­ral, az ablakait keretekkel egészítették ki. Amikor 1936-ban 150 éves lett a templo­munk, külseje nemes vakolatot kapott. Idén, a gyülekezet alapításának 250. évében ezt a külsőt újítja meg a gyülekezet. A templom belsejét 1910-ben Groóh István művész-rajztanár tervei alapján festették ki. A munkálatokban diákként segédkezett egykori vallástanárom és cserkészparancsnokom, Máczay Lajos is. A főbejárat felett a homlokzaton az 1920-as években 12 kisharangot helyeztek el. Ezek minden órában eljátsszák az ,Jövel, Szentlélek Úristen” kezdetű éne­künk első két sorát. Jubiláló gyülekezetünk hálával emlékezik az első 250 évre. Hiszen tudjuk: „Csak az Isten nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.” Dr. Reményi Mihály Pályázati felhívás A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) (Sopron, Széchenyi tér 11.) igazgatótanácsa pályázatot hirdet biológia - bármely szakos középiskolai tanár testnevelés - bármely szakos középiskolai tanár angol - bármely szakos középiskolai tanár fizika (feltétel: szükséges végzettséggel a tantárgy német nyelven való tanítása) történelem (feltétel: szükséges végzettséggel a tantárgy német nyelven való tanítása) nevelőtanár-lelkész állásokra 2003. augusztus 16-i munkába lépéssel. Feltételek: - szükséges szakképzettség (a németül fizikát és történelmet tanító középiskolai tanár esetén minimum felsőfokú német nyelvvizsga), - keresztyén elkötelezettség A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az evangélikus egyházhoz tartozás, tudo­mányos munka, esetleg fokozat jeles vagy jó oklevél, idegennyelv-tudás (állami nyelvvizsga). Juttatások: A szokásos kiegészítő juttatások mellett a németül fizikát, illetve történelmet tanító középiskolai tanár számára szolgálati férőhely, házastársak ese­tén szolgálati lakás. A pályázathoz csatolni kell: - kézzel írott hagyományos önéletrajzot - a ta­nári elképzelések összefoglalását kb. 1 gépelt oldalon - a diploma fénymásolatát- protestáns pályázók esetén a konfirmációi (katolikusoknál a bérmálkozási) em­léklap fénymásolatát - lelkészi ajánlást - nyelvvizsga-bizonyítvány fénymásolatát- erkölcsi bizonyítványt A pályázatokat a líceum címére, Tölli Balázs igazgató nevére: (9401 Sopron, Széchenyi tér 11., Pf. 77.) kell megküldeni 2003. május 16-ig. Információ Barta Róbert igazgatóhelyettestől (99/512-439) kérhető. * 4

Next

/
Thumbnails
Contents