Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-09 / 10. szám

Evangélikus Élet 2003. MÁRCIUS 9. 3. oldal Egyházkerületi nap Sopronban Böjti gondolatok - Európáról (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt évtizedekben sok helyen sérült meg a közösségekhez fűződő kötelék. Fo­gyasztói társadalommá, tömeggé vált az ember, s így könnyen manipulálható. Leg­fontosabb feladatunk éppen ezért a meg­szólítás. Jelen kell lennünk az emberek életében. A jövő egyházának hitvalló egy­házzá kell válnia, amely nem csügged el, hanem végzi a Jézustól rá bízott feladatot. Ittzés János püspök az előadáshoz hoz­zátette, hogy a finn egyház egy családi kátéval ajándékozott meg bennünket, amelyet hamarosan ingyen eljuttatunk minden magyarországi evangélikus csa­ládhoz. Ez jó alkalom a misszióra és arra, hogy a kiadványban elhelyezzünk egy be­tétlapot, amelyben bemutatjuk gyüleke­zetünket, elérhetőségünket! Jövőnk titka Az egyházkerület elnöksége „Kritikus szo­lidaritás” címmel hirdetett meg teológiai pályázatot, amelynek eredményhirdetésére ez alkalommal került sor. Wágner Szilárd hatodéves teológus „A hatodik út” jeligé­vel küldte be dolgozatát. Az értékelés és a díjkiosztás után rövid előadásban elemezte a reformáció tanítása alapján az állam, a társadalom és az egyház egymáshoz való viszonyát. Összegzésképpen megjegyezte, hogy a társadalmi szolgálat egy része álla­mi és egyházi szolgálat is egyben. De az (Folytatás az 1. oldalról.) Lényeges a szeretet, a bizalom, és az, hogy készek legyünk tanulni egymástól” - mondta Honti István felügyelő. Németh Zoltán lelkész szerint a ket­tős vezetési modell nem könnyíti meg az együtt munkálko­dást. A felek - a lel­kész és a felügyelő - közül az egyik vagy behódol a másiknak, vagy állandóan szemben állnak egy­mással, illetve kü- lön-külön végzik a rájuk bízott feladato­kat. De - a gyüleke­zet érdekében - min­denképp közösen kellene munkálkod­niuk. „Felügyelőnek lenni sokszor hálát­lan dolog. Nem min­dig egyszerű az, ha valakinek az üllő és a kalapács - azaz a gyülekezet és a lel­kész között - kell állnia. Becsüljük meg jobban felügyelőinket! - hangsúlyozta a bánki gyülekezet pásztora. egyháznak van egyéni mondanivalója is, amit nem hallgathat el. Ebéd után a templomban folytatódott a program, ahol a soproni fúvószenekar koncértje után az egyházkerület elnöksé­ge az aktuális közegyházi állapotokról tartott fórumot. Többek között előkerül­tek a törvényesség és a lelkészutánpótlás kérdései, valamint különböző anyagi ügyek is. A problémák, nehézségek elle­nére jó tudnunk: az egyház közössége morális védelmet is jelent. Ezt tükrözi, hogy manapság is többszörös a túljelent­kezés egyházi iskoláinkba. Ebből is kitű­nik, hogy az egyház egyik legfontosabb A fórumbeszélgetést követően a pilisi gyülekezet kívül-belül felújított templo­mát csodálhattuk meg. (Krámer György pilisi lelkész lapunknak elmondta, hogy a három esztendeig tartó, 140 milliós költ­ségű munkálatokat tavaly fejezték be, és most kezdődik a parókia felújítása.) Az ebédszünet után csoportbeszélge­jövőbeni feladata a gyermekek közötti szolgálat lesz. A nap zárásaként Ittzés János püspök úrvacsorái istentisztelet keretében hirde­tett igét. Mt 13,31-33 alapján Jézus jö­vőképét vázolta fel, amelyben mustár­maghoz, kovászhoz hasonlítja övéit. Vigasztalás ez az ige. Kicsik és kevesen vagyunk, ez tény, ám Jézus ígéretét bír­juk. Övéi vagyunk, és ő velünk van. Óvakodjunk a kétségbeeséstől. Marad­junk Jézus kezének közelében, hiszen ő fel tudja használni a kicsit és a keveset is. Ebben rejlik az egyház igazi jövője! Menyes Gyula tésekre került sor, ahol a résztvevők olyan, a gyülekezeti életben fontos kér­déseket járhattak körül, mint például a tisztviselőváltás, az építkezés vagy az if­júság problémái. Ezt követően D. Szebik Imre püspök előadását hallgathattuk meg, amely tiz pontban ismertette az egyház fontosabb feladatait. Előadása végeztével megemlé­kezett a közelmúltban elhunyt Andorka Eszter lelkésznőről is. A jelenlévők ezután több kérdéssel is fordultak Szebik püspökhöz. A vála­szokból megtudhattuk, hogy a finn káté magyar fordítása már a nyomdában van, és húsvétra szeretnék eljuttatni a gyüle­kezeteknek. Szóba került az is, hogy mind az evangélikus egészségügyi cent­rummal, mind pedig az evangélikus egyetemmel kapcsolatos elképzelések a tervezés fázisában vannak. Igével indultunk, azzal is térhettünk haza. A találkozásokban, beszélgetések­ben, kérdésekben és válaszokban bővel­kedő alkalom Fischlné dr. Horváth Anna, az észak-pesti egyházmegye, valamint az aszódi gyülekezet felügyelőjének áhí­tatával zárult. Gazdag Zsuzsanna Van valami sajátos üzenete annak, hogy a virágvasárnapot megelőző szombaton kerül majd sor az európai uniós csatlakozásunkkal kapcsolatos ügydöntő népszavazásra: böjtben zaj­lik a készülődés. Ismeretes, hogy az egyházak már állást foglaltak a belépés mellett, püspökeink körlevélben biztatnak majd - megfelelő alapvetést nyújtva - a pozitív szavazásra. Jó dolog ez, hiszen 1997-ben, a NATO- csatlakozás előtt gondban voltunk: egyér­telműen csak az akkori népszavazáson való részvétel szükségességét tudtuk - hi­vatalos egyházi állásponttal - alátámasz­tani. Egyéni véleményként többen meg­fogalmaztuk a nemzeti érdek, a valahová tartozás szükségessége, a katonai szövet­ség védelmi jellege, a szabad döntés lehe­tősége alapján, hogy támogatjuk hazánk NATO-ba való belépését, de mindig ki kellett fejeznünk a tiszteletünket az eluta­sító - fogalmazzunk így: a pacifista - ál­láspont iránt is. Az európai uniós csatlakozáskor őr-' vendetesen pozitív lehet az egyházi állás- foglalás, mely segítheti az egyházon kí­vül élők számára is a döntést. Mert a második évezred kezdetekor az akkori keresztény Európához csatlakozott Ma­gyarország üzen - az egyházak révén - a harmadik évezred küszöbén a mai Euró­pába belépni igyekvő hazának arról, hogy nincs más út. Érdekes helyzet ez. Teljesen eltérő történelmi, társadalmi, technikai, gazdasági, politikai körülmények között a lényeg nem változott. Magyarország szá­mára az Európához való tartozás nyújtja - emberi ésszel gondolkodva - a megmara­dás, a fejlődés esélyét, reményét. Valójában - ahogy erről Granasztói György professzor a Deák téri Értelmi­ségi Műhelyben szólt - nem is lenne fel­tétlenül indokolt az ügydöntő népszava­zás, hiszen az elmúlt tizenkét év minden kormánya egységesen arra törekedett, hogy a belépést munkálja. A nép válasz­tott képviselői - minden oldalon - fele­lősen előkészítették uniós tagságunkat. A kérdés súlya, történelmi jelentősége mégis indokolja a népszavazást, amely­nek azonban - ilyen előzmények után - szinte ünnepi aktusnak kellene lennie. Mindezek alapján határozottan és jó szívvel tudjuk támogatni Szájer József­nek, az EU Konvent tagjának, a Fidesz alelnökének azon javaslatát, hogy az uniós alkotmány tegyen említést az eu­rópai hitbeli hagyományokról és az egy­házak Európai Unión belüli szerepéről. Ez természetesen nem jelent semmiféle kizárólagosságot, mások világnézetének korlátozását, hanem egyszerűen a spiritu- alitásra, a lelki közösségre, Európa évez­redes keresztény tradícióira, ennek mai és holnapi értékeire irányítja a figyelmet. Böjtben különösen fogékonyak va­gyunk erre. Riadtan észleljük önmagun­kon is a mai rohanó, hektikus élet negatív következményeit, a valódi böjt, a belső szoba, az elmélyedés hiányát. Nem lehet elégszer szembesülnünk vele és szólnunk róla, hogy ezer év alatt bármennyit is ala­kult a világ - az emberi természet, sors, halandó mivoltunk, az Úristennel való kapcsolatunk semmit sem változott. A politikai, gazdasági racionalitás teszi szükségszerűvé csatlakozásunkat. Felelő­sek vagyunk utódainkért, de a folyamat ar­ra is jó, hogy a mélyebb következmények­kel, összefüggésekkel foglalkozzunk. Egyszerűen fogalmazva: a globalizáció gazdasági előnyei mellett a hátrányokkal, a kommercializálódással, a nemzeti kul­túra háttérbe szorulásával, az erkölcsi ér­tékvesztés fenyegetésével is számolnunk kell. De hát mindezek nem az uniós belé­pésből következnek, hanem sajnálatosan jelen vannak a mai magyar társadalom­ban is. Belépésünk éppenséggel az ellen­kező oldalon mozgósíthatja az erőket! Is­meretes, hogy Európához képest az egyik leginkább elmaradott területünk a kör­nyezetvédelem - itt például látványosan egybeesik az európai követelmény és a hosszú távú nemzeti érdek. Nem hiszem, hogy orvosi elfogultsá­gom mondatja: legsúlyosabb lemaradá­sunk mégis az egészség mint érték terü­letén van. A közelmúltban jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal jelentése a 2002-es év népmozgalmi adatairól. Ezek szakszerű elemzésére nem térhetek ki, így itt csak azt a szomorú tényt említem meg, hogy nem csökkent a népességfo­gyás üteme. Reális tehát a kérdés: med­dig és milyen arányban lesz magyarság Európában? A gazdasági felzárkózás bi­zonyosra vehető, de lesz-e olyan lelki megújulás, amelyen a humán rekonst­rukció alapulhat? Mert a mai kedvezőt­len adatokban az a leginkább drámai, hogy rosszabbak, mint ahogy ez gazda­sági helyzetünk és egészségügyi rend­szerünk alapján várható lenne. Az erköl­csi, érzelmi értékek devalválódása, az önpusztító életvezetés, a szenvedélybe­tegségek terjedése mind Európától távo­lítanak el minket. Ma a magyar férfiak nyolc, a nők hat évvel élnek kevesebbet, mint európai uni­ós kortársaik. De Csehországban is négy, Szlovákiában pedig egy évvel hosszabb a születéskor várható élettartam! Még Ro­mániában is egy évvel jobb az újszülött fiúk életkilátása, mint Magyarországon. Az emberek egészségi állapotában el­sősorban az egyéni, másodsorban az ál­lami felelősségnek van kitüntetett szere­pe. Am úgy vélem, nem feledkezhetünk meg az egyházi felelősségről sem. Böjt­ben különösen reflektorfénybe kerülnek a spirituális értékek. Ezer éve ezek befo­gadása jelentette a magyarság megmara­dását Európában. Ma sincs másként. Frenkl Róbert Északi egyházkerületi lelkész-felügyelő találkozó Aktuális kérdések A találkozó résztvevői megtekintik a felújított pilisi templomot Evangélikus iskoláink informatikus tehetségeinek részvételével negyedszer rendezték meg a Neumann János-ver- senyt. A decemberi első, írásbeli for­dulón 140-en indultak, köztük - idén először - határon túliak is: a magyar nyelvű Füleki Gimnázium diákjai. A soproni líceum informatikai laborjá­ban tartott döntőben több mint félszá- zan „versengtek” az elmúlt hétvégén - immár a számítógépek előtt. Az idei megmérettetésnek ünnepi jelleget köl­csönzött, hogy az egykori fasori diák, Neumann János 100 éve született. Örömteli, hogy egyházunkban egyre hangsúlyosabbá válik az informatikai fejlődés ügye, és mind többen felisme­rik, milyen sok segítséget nyújthat ez a fiatal tudomány az egyháznak. Mind­emellett diákjaink számára az informati­ka hasznos - hovatovább nélkülözhetet­len eszköz - az ismeretszerzésben. Éppen ezért idén egy újabb kategória, az internetes tartalomfejlesztés is bekerült a verseny feladatai közé. Ennek jegyében az iskolák csapatainak egyházunk egy- egy fontos alakját (például Budaker Osz­kár egykori soproni lelkészt vagy Szabó József néhai győri püspököt) kellett be­mutatniuk életútjaik felvázolásával. A verseny középpontjában az ismere­tek új módszerekkel történő átadása állt. Az egyik programozói feladatban példá­ul egyházunk szimbólumának megrajzo­lásával kellett megbirkózniuk a diákok­nak. Ennek kapcsán tanítványaink olyan Neumann-verseny negyedszerre Felvételünkön a legeredményesebb kerületi informatikusnak járó elismeréshez gratulál Weltler János kerületi felügyelő Szabadkai Márknak. Mögötte az internetes csapattagok - Vitéz Tamás és Giczi Imre - készülnek átvenni az elismerő oklevelet Babies Csaba infor­matikatanártól és Ittzés János püspöktől (középen). Menyes Gyula felvétele új ismeretekre is szert tehettek, amelyek­re más órákon nemigen jut idő. A döntő a versengés izgalmai mellett a találkozások örömteli pillanataival is megajándékozta a jelenlévőket. Mind­ebben igen nagy szerepe volt annak a sok-sok segítségnek, amellyel a szaktár­sak, a líceum munkatársai, valamint a soproniak járultak hozzá a verseny sike­réhez. Külön öröm volt, hogy a líceum egykori és jelenlegi tanítványai is tevé­kenyen részt vettek a rendezvény lebo­nyolításában. Az eredményhirdetését megtisztelte jelenlétével a Nyugati (Dunántúli) Egy­házkerület püspöke, Ittzés János és fel­ügyelője, Weltler János is. Ittzés püspök úr egyúttal átadta az egyházkerület ve­zetőségének ajándékát a legjobbnak ítélt honlapot elkészítő líceumi csapat tagjainak ( Klavács Krisztinának, Ar- kossy Máténak, Giczi Imrének, Szabad­kai Márknak* és Vitéz Tamásnak), vala­mint az egyházkerület legeredménye­sebb ifjú informatikusának. Ezt a címet idén Szabadkai Márk kaphatta meg, aki az internetes tartalomfejlesztés mellett programozói és alkalmazói kategóriában is győztes lett. Az ünnepélyes díjkiosztó után a részt­vevők és a szervezők a következő évi együttlét reményében búcsúztak egymás­tól. Kíséije minden tanár és tanítvány, se­gítséget nyújtó embertársunk munkálko­dását a Mindenható áldása! Babies Csaba <

Next

/
Thumbnails
Contents