Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-09 / 10. szám
Evangélikus Élet 2003. MÁRCIUS 9. 3. oldal Egyházkerületi nap Sopronban Böjti gondolatok - Európáról (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt évtizedekben sok helyen sérült meg a közösségekhez fűződő kötelék. Fogyasztói társadalommá, tömeggé vált az ember, s így könnyen manipulálható. Legfontosabb feladatunk éppen ezért a megszólítás. Jelen kell lennünk az emberek életében. A jövő egyházának hitvalló egyházzá kell válnia, amely nem csügged el, hanem végzi a Jézustól rá bízott feladatot. Ittzés János püspök az előadáshoz hozzátette, hogy a finn egyház egy családi kátéval ajándékozott meg bennünket, amelyet hamarosan ingyen eljuttatunk minden magyarországi evangélikus családhoz. Ez jó alkalom a misszióra és arra, hogy a kiadványban elhelyezzünk egy betétlapot, amelyben bemutatjuk gyülekezetünket, elérhetőségünket! Jövőnk titka Az egyházkerület elnöksége „Kritikus szolidaritás” címmel hirdetett meg teológiai pályázatot, amelynek eredményhirdetésére ez alkalommal került sor. Wágner Szilárd hatodéves teológus „A hatodik út” jeligével küldte be dolgozatát. Az értékelés és a díjkiosztás után rövid előadásban elemezte a reformáció tanítása alapján az állam, a társadalom és az egyház egymáshoz való viszonyát. Összegzésképpen megjegyezte, hogy a társadalmi szolgálat egy része állami és egyházi szolgálat is egyben. De az (Folytatás az 1. oldalról.) Lényeges a szeretet, a bizalom, és az, hogy készek legyünk tanulni egymástól” - mondta Honti István felügyelő. Németh Zoltán lelkész szerint a kettős vezetési modell nem könnyíti meg az együtt munkálkodást. A felek - a lelkész és a felügyelő - közül az egyik vagy behódol a másiknak, vagy állandóan szemben állnak egymással, illetve kü- lön-külön végzik a rájuk bízott feladatokat. De - a gyülekezet érdekében - mindenképp közösen kellene munkálkodniuk. „Felügyelőnek lenni sokszor hálátlan dolog. Nem mindig egyszerű az, ha valakinek az üllő és a kalapács - azaz a gyülekezet és a lelkész között - kell állnia. Becsüljük meg jobban felügyelőinket! - hangsúlyozta a bánki gyülekezet pásztora. egyháznak van egyéni mondanivalója is, amit nem hallgathat el. Ebéd után a templomban folytatódott a program, ahol a soproni fúvószenekar koncértje után az egyházkerület elnöksége az aktuális közegyházi állapotokról tartott fórumot. Többek között előkerültek a törvényesség és a lelkészutánpótlás kérdései, valamint különböző anyagi ügyek is. A problémák, nehézségek ellenére jó tudnunk: az egyház közössége morális védelmet is jelent. Ezt tükrözi, hogy manapság is többszörös a túljelentkezés egyházi iskoláinkba. Ebből is kitűnik, hogy az egyház egyik legfontosabb A fórumbeszélgetést követően a pilisi gyülekezet kívül-belül felújított templomát csodálhattuk meg. (Krámer György pilisi lelkész lapunknak elmondta, hogy a három esztendeig tartó, 140 milliós költségű munkálatokat tavaly fejezték be, és most kezdődik a parókia felújítása.) Az ebédszünet után csoportbeszélgejövőbeni feladata a gyermekek közötti szolgálat lesz. A nap zárásaként Ittzés János püspök úrvacsorái istentisztelet keretében hirdetett igét. Mt 13,31-33 alapján Jézus jövőképét vázolta fel, amelyben mustármaghoz, kovászhoz hasonlítja övéit. Vigasztalás ez az ige. Kicsik és kevesen vagyunk, ez tény, ám Jézus ígéretét bírjuk. Övéi vagyunk, és ő velünk van. Óvakodjunk a kétségbeeséstől. Maradjunk Jézus kezének közelében, hiszen ő fel tudja használni a kicsit és a keveset is. Ebben rejlik az egyház igazi jövője! Menyes Gyula tésekre került sor, ahol a résztvevők olyan, a gyülekezeti életben fontos kérdéseket járhattak körül, mint például a tisztviselőváltás, az építkezés vagy az ifjúság problémái. Ezt követően D. Szebik Imre püspök előadását hallgathattuk meg, amely tiz pontban ismertette az egyház fontosabb feladatait. Előadása végeztével megemlékezett a közelmúltban elhunyt Andorka Eszter lelkésznőről is. A jelenlévők ezután több kérdéssel is fordultak Szebik püspökhöz. A válaszokból megtudhattuk, hogy a finn káté magyar fordítása már a nyomdában van, és húsvétra szeretnék eljuttatni a gyülekezeteknek. Szóba került az is, hogy mind az evangélikus egészségügyi centrummal, mind pedig az evangélikus egyetemmel kapcsolatos elképzelések a tervezés fázisában vannak. Igével indultunk, azzal is térhettünk haza. A találkozásokban, beszélgetésekben, kérdésekben és válaszokban bővelkedő alkalom Fischlné dr. Horváth Anna, az észak-pesti egyházmegye, valamint az aszódi gyülekezet felügyelőjének áhítatával zárult. Gazdag Zsuzsanna Van valami sajátos üzenete annak, hogy a virágvasárnapot megelőző szombaton kerül majd sor az európai uniós csatlakozásunkkal kapcsolatos ügydöntő népszavazásra: böjtben zajlik a készülődés. Ismeretes, hogy az egyházak már állást foglaltak a belépés mellett, püspökeink körlevélben biztatnak majd - megfelelő alapvetést nyújtva - a pozitív szavazásra. Jó dolog ez, hiszen 1997-ben, a NATO- csatlakozás előtt gondban voltunk: egyértelműen csak az akkori népszavazáson való részvétel szükségességét tudtuk - hivatalos egyházi állásponttal - alátámasztani. Egyéni véleményként többen megfogalmaztuk a nemzeti érdek, a valahová tartozás szükségessége, a katonai szövetség védelmi jellege, a szabad döntés lehetősége alapján, hogy támogatjuk hazánk NATO-ba való belépését, de mindig ki kellett fejeznünk a tiszteletünket az elutasító - fogalmazzunk így: a pacifista - álláspont iránt is. Az európai uniós csatlakozáskor őr-' vendetesen pozitív lehet az egyházi állás- foglalás, mely segítheti az egyházon kívül élők számára is a döntést. Mert a második évezred kezdetekor az akkori keresztény Európához csatlakozott Magyarország üzen - az egyházak révén - a harmadik évezred küszöbén a mai Európába belépni igyekvő hazának arról, hogy nincs más út. Érdekes helyzet ez. Teljesen eltérő történelmi, társadalmi, technikai, gazdasági, politikai körülmények között a lényeg nem változott. Magyarország számára az Európához való tartozás nyújtja - emberi ésszel gondolkodva - a megmaradás, a fejlődés esélyét, reményét. Valójában - ahogy erről Granasztói György professzor a Deák téri Értelmiségi Műhelyben szólt - nem is lenne feltétlenül indokolt az ügydöntő népszavazás, hiszen az elmúlt tizenkét év minden kormánya egységesen arra törekedett, hogy a belépést munkálja. A nép választott képviselői - minden oldalon - felelősen előkészítették uniós tagságunkat. A kérdés súlya, történelmi jelentősége mégis indokolja a népszavazást, amelynek azonban - ilyen előzmények után - szinte ünnepi aktusnak kellene lennie. Mindezek alapján határozottan és jó szívvel tudjuk támogatni Szájer Józsefnek, az EU Konvent tagjának, a Fidesz alelnökének azon javaslatát, hogy az uniós alkotmány tegyen említést az európai hitbeli hagyományokról és az egyházak Európai Unión belüli szerepéről. Ez természetesen nem jelent semmiféle kizárólagosságot, mások világnézetének korlátozását, hanem egyszerűen a spiritu- alitásra, a lelki közösségre, Európa évezredes keresztény tradícióira, ennek mai és holnapi értékeire irányítja a figyelmet. Böjtben különösen fogékonyak vagyunk erre. Riadtan észleljük önmagunkon is a mai rohanó, hektikus élet negatív következményeit, a valódi böjt, a belső szoba, az elmélyedés hiányát. Nem lehet elégszer szembesülnünk vele és szólnunk róla, hogy ezer év alatt bármennyit is alakult a világ - az emberi természet, sors, halandó mivoltunk, az Úristennel való kapcsolatunk semmit sem változott. A politikai, gazdasági racionalitás teszi szükségszerűvé csatlakozásunkat. Felelősek vagyunk utódainkért, de a folyamat arra is jó, hogy a mélyebb következményekkel, összefüggésekkel foglalkozzunk. Egyszerűen fogalmazva: a globalizáció gazdasági előnyei mellett a hátrányokkal, a kommercializálódással, a nemzeti kultúra háttérbe szorulásával, az erkölcsi értékvesztés fenyegetésével is számolnunk kell. De hát mindezek nem az uniós belépésből következnek, hanem sajnálatosan jelen vannak a mai magyar társadalomban is. Belépésünk éppenséggel az ellenkező oldalon mozgósíthatja az erőket! Ismeretes, hogy Európához képest az egyik leginkább elmaradott területünk a környezetvédelem - itt például látványosan egybeesik az európai követelmény és a hosszú távú nemzeti érdek. Nem hiszem, hogy orvosi elfogultságom mondatja: legsúlyosabb lemaradásunk mégis az egészség mint érték területén van. A közelmúltban jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal jelentése a 2002-es év népmozgalmi adatairól. Ezek szakszerű elemzésére nem térhetek ki, így itt csak azt a szomorú tényt említem meg, hogy nem csökkent a népességfogyás üteme. Reális tehát a kérdés: meddig és milyen arányban lesz magyarság Európában? A gazdasági felzárkózás bizonyosra vehető, de lesz-e olyan lelki megújulás, amelyen a humán rekonstrukció alapulhat? Mert a mai kedvezőtlen adatokban az a leginkább drámai, hogy rosszabbak, mint ahogy ez gazdasági helyzetünk és egészségügyi rendszerünk alapján várható lenne. Az erkölcsi, érzelmi értékek devalválódása, az önpusztító életvezetés, a szenvedélybetegségek terjedése mind Európától távolítanak el minket. Ma a magyar férfiak nyolc, a nők hat évvel élnek kevesebbet, mint európai uniós kortársaik. De Csehországban is négy, Szlovákiában pedig egy évvel hosszabb a születéskor várható élettartam! Még Romániában is egy évvel jobb az újszülött fiúk életkilátása, mint Magyarországon. Az emberek egészségi állapotában elsősorban az egyéni, másodsorban az állami felelősségnek van kitüntetett szerepe. Am úgy vélem, nem feledkezhetünk meg az egyházi felelősségről sem. Böjtben különösen reflektorfénybe kerülnek a spirituális értékek. Ezer éve ezek befogadása jelentette a magyarság megmaradását Európában. Ma sincs másként. Frenkl Róbert Északi egyházkerületi lelkész-felügyelő találkozó Aktuális kérdések A találkozó résztvevői megtekintik a felújított pilisi templomot Evangélikus iskoláink informatikus tehetségeinek részvételével negyedszer rendezték meg a Neumann János-ver- senyt. A decemberi első, írásbeli fordulón 140-en indultak, köztük - idén először - határon túliak is: a magyar nyelvű Füleki Gimnázium diákjai. A soproni líceum informatikai laborjában tartott döntőben több mint félszá- zan „versengtek” az elmúlt hétvégén - immár a számítógépek előtt. Az idei megmérettetésnek ünnepi jelleget kölcsönzött, hogy az egykori fasori diák, Neumann János 100 éve született. Örömteli, hogy egyházunkban egyre hangsúlyosabbá válik az informatikai fejlődés ügye, és mind többen felismerik, milyen sok segítséget nyújthat ez a fiatal tudomány az egyháznak. Mindemellett diákjaink számára az informatika hasznos - hovatovább nélkülözhetetlen eszköz - az ismeretszerzésben. Éppen ezért idén egy újabb kategória, az internetes tartalomfejlesztés is bekerült a verseny feladatai közé. Ennek jegyében az iskolák csapatainak egyházunk egy- egy fontos alakját (például Budaker Oszkár egykori soproni lelkészt vagy Szabó József néhai győri püspököt) kellett bemutatniuk életútjaik felvázolásával. A verseny középpontjában az ismeretek új módszerekkel történő átadása állt. Az egyik programozói feladatban például egyházunk szimbólumának megrajzolásával kellett megbirkózniuk a diákoknak. Ennek kapcsán tanítványaink olyan Neumann-verseny negyedszerre Felvételünkön a legeredményesebb kerületi informatikusnak járó elismeréshez gratulál Weltler János kerületi felügyelő Szabadkai Márknak. Mögötte az internetes csapattagok - Vitéz Tamás és Giczi Imre - készülnek átvenni az elismerő oklevelet Babies Csaba informatikatanártól és Ittzés János püspöktől (középen). Menyes Gyula felvétele új ismeretekre is szert tehettek, amelyekre más órákon nemigen jut idő. A döntő a versengés izgalmai mellett a találkozások örömteli pillanataival is megajándékozta a jelenlévőket. Mindebben igen nagy szerepe volt annak a sok-sok segítségnek, amellyel a szaktársak, a líceum munkatársai, valamint a soproniak járultak hozzá a verseny sikeréhez. Külön öröm volt, hogy a líceum egykori és jelenlegi tanítványai is tevékenyen részt vettek a rendezvény lebonyolításában. Az eredményhirdetését megtisztelte jelenlétével a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, Ittzés János és felügyelője, Weltler János is. Ittzés püspök úr egyúttal átadta az egyházkerület vezetőségének ajándékát a legjobbnak ítélt honlapot elkészítő líceumi csapat tagjainak ( Klavács Krisztinának, Ar- kossy Máténak, Giczi Imrének, Szabadkai Márknak* és Vitéz Tamásnak), valamint az egyházkerület legeredményesebb ifjú informatikusának. Ezt a címet idén Szabadkai Márk kaphatta meg, aki az internetes tartalomfejlesztés mellett programozói és alkalmazói kategóriában is győztes lett. Az ünnepélyes díjkiosztó után a résztvevők és a szervezők a következő évi együttlét reményében búcsúztak egymástól. Kíséije minden tanár és tanítvány, segítséget nyújtó embertársunk munkálkodását a Mindenható áldása! Babies Csaba <
