Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-09 / 10. szám

4. oldal 2003. MÁRCIUS 9. Evangélikus Élet Vasi hírhármas Gyülekezeti evangelizációs hét Alsóságon Az alsósági gyülekezet március 10-16. között evangélizációs hetet tart. A hét minden napján a gyülekezet más-más korosztályát célozzák meg, de az alkal­makat úgy szervezik, hogy a hozzátartozók, érdeklődők is találjanak számukra megfelelő programokat. A hét folyamán a női imanapot, az ifjúsági együttlétet, a presbiterek napját, illetve a konfirmandusok összejövetelét tartják meg. de odafigyelnek a családokra és az idősekre is. A hét végleges programjáról a lel- készi hivatalban nyújtanak tájékoztatást. Szombathelyi kántortalálkozó Zenei megbízottunk idén is megrendezi a Vasi Egyházmegye kántorainak talál­kozóját. A március 29-én Szombathelyen tartandó alkalmon ezúttal a lelkészek és kántorok közös szolgálatáról lesz szó jeles előadók szerepvállalásával. A felújított parókia szentelése Kemenesmagasiban A kemenesmagasi gyülekezet jelentős áldozatvállalással felújította parókiáját. Ennek az épületnek a szentelését végzi Ittzés János dunántúli püspök április 13-án. Ugyancsak ezen a napon emlékeznek meg Tóth Jánosról, a gyülekezet egykori, az elmúlt rendszert megszenvedett lelkészéről és családjáról. Hűséges helytállásukra ezentúl emléktábla is felhívja majd az arra járók figyelmét. EGYHÁZ ÉS SZÁMÍTÁSTECHNIKA Európa egyetlen egyházi hardvereket és szoftvereket bemutató szakkiállítását ren­dezték meg a közelmúltban a németországi Hammban, melyen több mint 25 stand állt az érdeklődők rendelkezésére. A kiállítást az 1986-ban alapított „félkész § PC” (Pfarrer § PC) szövetség szervezte. Céljuk, hogy tájékoztassanak a lelkigondozással, valamint az igehirdetéssel kapcsolatos modernebb kommunikációs lehetőségekről. Ennek egyik német nyelvű fóruma a www.kirche-intemet.de nevet viselő weboldal. (Glaube und Heimat) ÚJSZÖVETSÉG IRAKNAK Újszövetségek ezreit osztották szét Irakban. Jordánia és Libanon bibliatársaságai 124 500 bibliai naptárt, valamint Újszövetségek és gyermekbibliák ezreit osztottak szét. A bibliai iratok egy részét Bagdadból Basrába, Kirkukba és Mosulba vitték tovább. A Libanoni Bibliatársulat felvilágosítása szerint az akció incidens nélkül zajlott le. (Evangelisches Gemeindeblatt für Württemberg) ÖKUMENIKUS EGYSÉG Május 29. és június 1. között első alkalommal rendezik meg a németországi kato­likus és protestáns egyházak együttes egyháznapjukat Berlinben. Úgy vélik, hogy a kétféle egyházi hagyománynak és gyakorlatnak ezen az ökumenikus nagygyűlé­sen nem marad el a sikere. (LVSZ) Az LVSZ-nagygyűlés európai előkészítő konferenciája - a delfinek szemszögéből Huszonegy európai ország evangélikus egyházainak több mint hetven képvise­lője gyűlt össze 2003. február 23-26. között Bécsben. A konferencia, melyre ér­keztek, egyike azoknak az alkalmaknak, amelyek az idén nyáron Winnipegben tartandó 10. LVSZ-nagygyűlést készítik elő. A tanácskozáshoz kapcsolódóan az LVSZ női szervezete (WICAS) külön is összehívta az egyes országokból érkező női küldötteket. . A kontinensenként szervezett előké­szítő konferenciák célja kettős: egyrészt lehetőséget teremtenek az egy régióba, tartozó küldöttek számára, hogy talál­kozzanak egymással, és megismerjék egymás problémáit, másrészt felkészítik a delegációk tagjait a nagygyűlésre mind tartalmi, mind formai szempontból. Ez most azért is különösen fontos, mivel a winnipegi résztvevők közel kétharmada számára a rendezvény új és ismeretlen él­ményt jelent majd. Ennek megfelelően a bécsi előkészítő ülésen tematikus és gya­korlati programpontok is szerepeltek. A jelenlévők együtt gondolkodhattak az egyes kiscsoportok, az ún. falucsoportok témájáról. Ötleteket gyűjthettek a biblia­tanulmány színpadi feldolgozásához, tá­jékozódhattak a hongkongi nagygyűlés óta eltelt időszak munkájáról, valamint eligazítást kaphattak a nagygyűlések ple­náris üléseinek, illetve a választások me­netének rendjéről is. S hogy honnan kerültek a címbe a delfinek? E kedves állatok ez alkalommal a norvég küldöttség tagjait jelölték, akik azt a feladatot kapták, hogy a konferencia négy napja alatt figyelemmel kísérjék az előadások, hozzászólások és csoportbe­szélgetések menetét, és gyűjtsék össze mindazokat a témákat, amelyek újra meg újra felbukkantak. Inkognitóban folyta­tott tevékenységük nemcsak a hivatalos programpontokra terjedt ki, hanem a szünetek és az esték kötetlen beszélgeté­seire is. Az általuk összeszedegetett in­formációkból álltak össze azok a kérdés­körök, melyek a gyűlést lezáró doku­mentum, az elmúlt héten .tartott ázsiai előkészítő konferencia résztvevőihez címzett levél vázát képezik. A delfinek­hez, az ő „munkamódszerükhöz” hason­lóan gyűjtöttem én is össze néhányat a gyűlés központi témái közül. Az előkészítő konferencia elsősorban természetesen a gyógyulás problémáját igyekezett körüljárni, hiszen ez a nyári nagygyűlés mottója is („Gyógyulást a világnak”). Ezt a fogalmat vizsgálta nyi­tó előadásában dr. Susanne Heine, a bé­csi teológiai fakultás professzora, és azokat a nézőpontváltásokat elemezte, amelyek az egyház saját gyógyulásához, illetve gyógyulást nyújtó közeggé válá­sához szükségesek. Ennek a témának új­szerű feldolgozását kísérelte meg az a rendhagyó színházi előadás is, amelynek első este lehettek résztvevői a küldöttek. A „tükörszínház” (Playback-theater) lé­nyege, hogy nincsen előre megírt darab, a színészek a közönség hangulatát, érzése­it, az általuk elmesélt történeteket adják vissza rövid jelenetek segítségével. A misszió kérdése szintén központi helyen állt. Nemcsak a kelet-európai ré­gió, de az ifjúsági küldöttek csoportja is megfogalmazta azt a problémát, amivel az egyháznak szembe kell néznie: Euró­pa nem egységes, az egyház nemzetisé­gek, vallások, kultúrák, nyelvek, család- típusok sokféleségében él. Ebben a kontextusban kell megtalálnia azokat az értékeket, amelyeket képviselnie kell, és azokat a csatornákat, amelyeken keresz­tül betöltheti hivatását és lényegét, a missziói küldetést Ez a gondolat már a nyitó-istentiszteleten előkerült a magve­tő példázatán keresztül (Lk 8,4-8). Herwig Sturm osztrák püspök igehirde­tésének üzenete az volt, hogy a fold, melybe a magok hullnak, sokfélesége ellenére is égy, mint ahogy egy a mag, és egy a magvető is. Ezt felismerve juthat túl az egyház az elkeseredésen és a so- pánkodáson a világ betegségeit látva, és ezáltal válhat valóban Isten eszközévé. A gyűlés sok figyelmet szentelt a globalizáció jelenségének is. Az előadá­sok és hozzászólások hangsúlyozták, hogy bár a folyamatot gyakran elkerül­hetetlennek állítják be, a globalizáció mégsem a fejlődés egyetlen lehetséges módja. Az LVSZ tagegyházainak euró­pai képviselői szorgalmazták, hogy az egyház aktívan vegyen részt az alterna­tívák utáni kutatásban. A záródokumentumba bekerült egy, a tervezett iraki támadást elítélő állásfog­lalás is. A küldöttek közül sokan aggo­dalmukat fejezték ki a közel-keleti tér­ségben élő keresztények miatt, akik számára a háborús beavatkozás lehető­sége különösen is fenyegető. Balicza Klára „NEM OLYAN-E AZ ÉN IGÉM, MINT A TŰZ?!” Missziói nap Komlón nap ilyen ébresztő, mozgósító életjeladás kívánt lenni. S ebben az igyekezetükben a komlóiak nem maradtak magukra. A felelős anyagyülekezeti gondoskodás szép példáját adták a pécsiek, akik egy­házunk talán egyik legfiatalabb gyüle­kezeti felügyelőjének, Müller Móniká­nak (35) a vezetésével lelkesen szolgáló ifjúsági csoporttal érkeztek a komlói le­ánygyülekezetbe. Klasszikus és modem muzsikával (Hándeltől a gospelig) gaz­dagították a nap sokszínű programját, amelyet az Evangélikus Misszió Köz­pont munkatársai (Boda Zsuzsa, Gáncs Péter és Szabó Szilárd) szerveztek. En­nek keretében sor került számítógépes prezentációra, bibliai filmvetítésre, kre­Komlóról és környékéről álta­lában az energiahordozók, a szén- és uránbányászat jut eszünkbe, bár mindez - több­nyire - ma már a múlté. A bá­nyák bezártak, állítólag nem gazdaságos mélyre ásni a rej­tett kincsekért - új energia- források után kell nézni... atív gyermekfoglalkozásra, ifjúsági és felnőtt csoportos beszélgetésre, majd pedig a közös ebéd után Dinnyés József daltulajdonos verses, zsoltáros bizony­ságtételére. Szimbolikus üzenetet fedezhettünk fel még abban is, hogy a meteorológiai ta­vasz első napján sötét, fagyos hajnalon indultunk Budapestről, s utunk részben rideg hófalak között vezetett, ám a Me­csekben már éreztük a tavasz leheletét. Melegen simogatott a napsugár, megin­dult az igazi olvadás. Imádkozunk azért, hogy mindez lelki értelemben is egyre inkább megtapasztalható legyen Komlón éppúgy, mint szerte e hazában. G. P. Vajon nem kísértenek-e ha­sonló gondolatok lelki életünk­kel kapcsolatban is? Készek va­gyunk-e még mélyre ásni, hogy feltárjuk Isten Igéjének kincse­it, energiáját? Vagy netán az egyház is már más, „korsze­rűbb” erőforrások után kutat manapság? Ezekre a kemény kérdésekre kerestünk választ a minden tekintetben tavaszváró missziói napon, elsősorban a címadó jeremiási ige fényében. Az egykori kommunista bányászváros napjainkban igazi missziói terep. A gyü­lekezetét Pécsről hűségesen gondozó lel­késztől, Baranyay Csabától megtudtuk, hogy a település csaknem fele - több mint tízezer ember - egyetlen felekezet­ihez sem tartozik. Ezért is nagyon fontos, hogy a kicsiny evangélikus gyülekezet, melynek saját épülete sincs a városban, vonzó életjeleket adjon a közösségre vá­gyakozó komlóiaknak. A református és a katolikus gyülekezet helyiségeiben ott­hont kapott első evangélikus missziói Isten akaratát cselekedte Emlékek a mánuszi missziósról Magyarországtól több tízezer kilomé­terre, a Csendes-óceán déli részén ta­lálható Mánusz szigetén fekete már­ványtábla örökíti meg aranybetűkkel Molnár Mária nevét. A református missziósnővér hatvan évvel ezelőtt, 1943. március 12-én a pápuák földjén egy kegyetlen japán katonai mészárlás áldozata lett. A törékeny alkatú diakonissza négy­éves győri szolgálata után, 1927-ben in­dult a külmisszióba. A folyók városában néhányan még emlékeznek Mária test­vérre - többek között Böröczky Gáborné, Erzsiké néni, egyike azoknak az egykori lelkes fiataloknak, akik Győ­rött jelen voltak Molnár Mária kikülde­tés előtti bizonyságtételén. — A Kossuth utcai vasárnapi iskolában tartott előadást arról, miként hívta el az Úr a misszióba. Az őszinte megnyilatko­zás rendkívül nagy hatással volt rám. Egy héttel később, mikor búcsúzott, ismét egybegyűltünk. Akkor egy missziós éne­ket tanított nekünk. Szép hanggal áldotta meg Isten, még most is itt cseng a fülem­ben, ahogy énekelte: „Grönland jeges vi­déki, gyöngykagylós India, Peru aranyös- vényi, a gyászos Afrika. Karját felénk kitárva, könyörgve esdekel, igazság nyo­mára miért nem vezettek el.” Molnár Má­ria komolyan vette az elhívást. Győrből a liebenzelli missziói központba, onnan Mánuszra indult, hogy Jézus Krisztus út­jára segítse a mánusziakat. Egy alkalom­Molnár Mária - még mint győri diakonissza 1923-1926 mai Molnár Mária egyik munkatársával is találkoztam, akivel üzenni szerettem vol­na a szigetre, hogy megfogadtam az egy­kori biztatást: gyűjtöttem gyógynövénye­ket, és rendületlenül imádkozom. Tina Goebel könnyek között tudatta velem a nővér halálhírét. Böröczky Gáborné szívéből az elmúlt évtizedekben sem kopott ki a missziós vértanú emléke. Mint ahogy barátnője, Vereczkeyné Csörnyei Erzsébetéből sem, aki Komáromban egy szeretetvendégsé- gen hallotta Molnár Máriát. A missziós­nővér szabadságra érkezett haza Mánuszról, és közben a bennszülöttek számára gyógyszerre gyűjtött pénzt. Elmesélte, hogy szerettei mennyire féltették a távoli szolgálattól, az emberevő „vademberektől”, mennyire ellenezték elhatározását. Az emlékezésből kiderült: Molnár Mária komáromi hallgatói előtt is bizonysá­got tett arról, hogy „az Úr bízta rá a feladatot, hogy magvető legyen, és hirdesse Isten szeretetét, gyógyítója- tanítója legyen az elmara­dottságban, tudatlanságban élő pápuáknak. Hitt abban, hogy aki küldte, segít le­győzni a nehézségeket... Molnár Mária Mánuszon egy iskolát is alapított, az asszonyokat betegápolásra tanította. Önmagáról keve­set beszélt, küldetésnek érezte, és megszállottként végezte munkáját. Szinte most is magam előtt látom diakonisszaruhájában, ami még töréke­nyebbnek láttatta, mint amilyen volt.” A hetvenhat évvel ezelőtt missziói szolgálatra bocsátott nővérről Takács Istvánná édesanyja emlékeit őrzi, akinek - ahogy mondja - Molnár Mária a „lelki testvére” volt. A gyülekezeti bibliaórákat 1923-24-ben Győrött a család Buda utcai házában tartották, ahol „Mária testvér” - Czeglédy Sándor lelkipásztor mellett - buzgó lélekkel vette ki részét az igehirde­tésből és az ifjúsági munkából is.- Édesanyám testvérem születésekor Mária testvért kérte meg keresztanyának. Ő úgy nyilatkozott, hogy nem vállalhatja, mivel misszióba megy, és egy kereszt­anyának nemcsak a kereszteléskor, hanem később is van kötelessége. Ezt a messzi tá­volból nem tudná teljesíteni. Ennek ellené­re leveleiből is kiderült: lélekben mindig velünk volt - mesélte Takács Istvánná. - Mikor édesanyám súlyos tüdőgyulladást kapott, Mária testvér mellette állt, és elkí­sérte a budapesti kezelésekre. Ez még ben­sőségesebbé tette kapcsolatukat. Amikor 1927-ben misszióba bocsátották, édes­anyám nem tudott elmenni Budapestre, mert mindenórás volt velem. Mária testvér egy aláírt diakonisszaképével ajándékozta meg, amit becses családi ereklyeként őriz­tem, majd a győrszabadhegyi gyülekezet­nek ajándékoztam. Úgy gondolom, ott van a legjobb helye. Molnár Mária nyolc év fáradságos mánuszi szolgálat után - először és utoljá­ra - 1935-ben látogatott haza. Takács Istvánná akkor beteg volt, szomszéduk vi­gyázott rá, hogy édesanyja találkozhasson a „törékeny termetű” misszósnővérrel.- Zsúfolásig megtelt a templom, sokan akarták hallani a messziről hozott beszá­molót. Édesanyám elmondta, hogy Mária testvér előadás után érdeklődött felőlem, milyen vagyok. Anyai nagyszüleimhez is kimentek Pázmándfalura. Amikor vissza­tért a szigetre - ahogy szolgálatra bocsátá­sakor is -, úgy érezte mindenki, mintha egy családtagot engedtek volna el az óceánon túlra. Tudtuk, mit vállalt, és különböző csa­tornákon a háború kitöréséig folyamatosan hallottunk róla híreket. Utána csak egyházi forrásokból érkezett néha-néha egy rövid beszámoló, így a negyvenháromban bekö­vetkezett tragikus haláláról is. Molnár Má­ria szolgálatával, mártíriumával bizonysá­got tett arról, hogy élete mindenkor Isten kezében volt. Úgy, ahogy az embernek eb­ben a világban járni érdemes. A távoli szigeten vértanúhalált halt Molnár Mária emlékét a győrszabadhegyi református parókia bejáratnál egy táblába vésett ige őrzi: „Aki az Isten akaratát cse- lekszi, megmarad örökké.” Gülch Csaba Lomon Józseffel, aki szakácsa, nyelvmestere, majd leg­hűségesebb segítőtársa volt Pitilun, Mánusz szigetén * * »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents