Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-09 / 10. szám
Evangélikus 68. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2003. MÁRCIUS 9. BÖJT 1. VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet A TARTALOMBÓL Martnyit érek? Hatalom és kárászt Böjti gondolatok Európáról ElMórté nélkül... Kitüntetett Evangélikusok —1 ff "i 1—Angyalok? Angyalok! ARA: 135 Ft Felelősséggel egyházunk • •• ff • r f a jövőjéért Egyházkerületi nap Sopronban 1997. február 22-én döntött a zsinat a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület megalakulásáról. Dr. Weltler János egyházkerületi felügyelő javaslatára ezért minden évben az évfordulót követő szombaton egyházkerületi nap keretében gyűlnek össze a Dunántúlon élő evangélikusok. 2003. március 1-jén ezúttal Sopron adott otthont a közel kétszáz fős születésnapi gyülekezetnek. A mAlt szombati találkozónak nem volt vezérigéje, és nem is egy adott tematikára épültek az előadások. Aki viszont mindvégig jelen volt, érezhette, hogy az egyház jövőjéért érzett felelősség motiválta a felszólalókat. Meg kell találni helyünket, feladatainkat a szekularizált világban. Ez nemcsak a lelkészek, hanem mindannyiunk feladata. Mulandóként a maradandót keressük A nap programja a líceum dísztermében kezdődött Vető István lelkész Zsid 13,8 alapján tartott áhítatával. Esperesként a vizitá- ciók alkalmával gyakran tapasztalta, hogy tételesen fel tudjuk sorolni, mi történt velünk, mit tettünk az egyházért. De csupán ez lenne a jövőképünk? Fontos az épületeink állapota, az anyagi helyzetünk, az evangélium hirdetéséhez szükséges megfelelő háttér. Kérdés azonban, hogy az utókor ránk vagy a szavainkra fog-e emlékezni? Az egyház jövője abban rejlik, hogy mulandóként a maradandót keressük. A jövőben a kétkezi munka mellett a dicsőítés áldozata is fontos kell, hogy legyen számunkra. Hitvalló egyházzá kell válnunk Az elcsendesedésre hívó szavak után Jankovits Béla esperes a népszámlálási adatok alapján tárt helyzetelemzést a hallgatóság elé. A nyilvánosságra hozott adatok tükrében egy új, hatékony missziói stratégiát kell kidolgoznunk. (Folytatás a 3. oldalon.) Egymás terhét hordozzátok! r Északi egyházkeriileti lelkész-felügyelő találkozó Magyarország legnagyobb nagyközségi gy ülekezetében, Pilisen első ízben rendezték meg az északi egyházkerületi lelkészek és felügyelők találkozóját. A március elsején tartott alkalom e két tisztség viselői közti kommunikációt kívánta elősegíteni. Együtt Isten országáért A nap Koczor Tamásnak, a dél-pesti egyházmegye esperesének áhítatával kezdődött. Az Útmutató reggeli igéje - Mt 13,31-35 - alapján arról beszélt, hogy a lelkésznek és a felügyelőnek nem egyszerűen az egyházért és a gyülekezetért, hanem Isten országáért kell együtt munkálkodnia. A házigazdák nevében Pintér Miklós felügyelő üdvözölte a résztvevőket, külön is köszöntve az egyházkerület vezetőit, D. Szebik Imre püspököt és Benczúr László felügyelőt. „Öröm, hogy létrejött ez a találkozó - mondta -, mely alkalmat ad a kérdésfelvetésre, a beszélgetésre, valamint a közös probléma- megoldásra is.” Ezután a pilisi gyülekezet lelkésze, Krámer György vette át a szót, bemutatva a vitaindítónak szárit pódi- umbeszéljptés résztvevőit: dr. Müller Miklós budahegyvidéki, Honti István balassagyarmati felügyelőket, valamint János Zsuzsa hévizgyörki és Németh Zoltán bánki lelkészeket. Egyenrangúak, mégsem egyformák Kinek-kinek 5 perce volt arra, hogy hozzászóljon a „lelkészfelügyelő témakörhöz”, tetszés szerinti szempontokat kiemelve. Az itt elhangzó gondolatok - egyebek mellett - rávilágítottak arra, hogy bár a lelkész és a felügyelő egyenrangú munkatársak, mégsem egyformák, ezért fel kell ismerniük a maguk határait és a vezetés különböző feladatait. Fontos, hogy minden kérdésben egyetértésre jussanak. „A lelkész és a felügyelő által végzett gyülekezeti munkát egy szimfonikus zenekar vezényléséhez hasonlíthatjuk. Mindenki - a zenekar és a karmester előtt is - ugyanaz a kotta kell, hogy legyen, és fontos, hogy olvasni is tudják azt. (Folytatás a 3. oldalon.) Ha én egyszer kinyitom a számat... Avagy mennyibe kerül egy kiló emberszáj? Vannak olyan dolgok, amelyeket természetüknél fogva nem szokás piaci tömegcikknek tekinteni. Ezek közé tartozott a legutóbbi időkig az emberszáj is. Persze nem is a köznapi értelemben vett piaci vásárlásra kell gondolnunk, még csak nem is a modern orvostudomány fejlődését sötét árnyékként kísérő emberi szervkereskedésre, sokkal inkább a pénz és a pénzes ember értékek feletti hatalmát harsogó - s egyre gyakrabban hallható - mondásra: „Megveszlek kilóra!" Azaz minden értékeddel, testeddel- lelkeddel együtt felvásárollak, tulajdonba veszlek, esetleg felszámollak, mint multi a hazai gyárat. Sok minden vehető tehát „ kilóra ", még emberstáj, azaz vélemény, támogatás vagy hallgatás is. A konkrét árat ugyan elég ritkán tudhatjuk meg (legfeljebb néhány kiemelt ..médiaszemélyiség’’ jogszerű illetménye lehet tájékoztató jellegű), de vannak olyan kérdések, amelyek - a kritikus keresztény ember számára - a szavakat pénzre váltó árfolyamnál is érdekesebbek. Mennyit ér meg az emberszáj? Már maga a kérdés is bánthatja a fület: mintha az ember arra kapta volna a beszéd képességét, hogy hasznot húzzon belőle, s nem azért, hogy megoszthassa gondolatait, és igazat szóljon szeretetben. A körülöttünk levő világban egyre inkább a piaci ár, a haszon nagysága lesz az érték meghatározója, s ez a beszéd esetében is egyre általánosabb. Nem arról van szó, hogy régen nem voltak például hamis tanúk, sokkal inkább arról, hogy a mai hazug ember könnyűszerrel „megigazul", ha elegendő pénz és befolyás áll mögötte: a hamis tanú többé nem hamis. A megvásárolt beszéd vagy hallgatás azonban csak az egyik oldalon jár - leginkább önző - előnyökkel, a másik oldalon elszegényít, pusztít és öl. Az előző évszázadokból (és nálunk a kommunista rendszer idejéből) máig fennmaradt egyházellenes gyanakvás egyik alaptétele is az a széltében-hosszában terjesztett és sulykolt gondolat, hogy a lelkész pusztán azért hirdeti az evangéliumot, mert ez a dolga, azaz ebből él. Lényegében véve tehát hamis tanú. S olykor tulajdon életünkben is tapasztaljuk, hogy az egyházak és az egyes keresztény emberek is milyen előnyökkel kecsegtető, külső nyomás alatt állnak, hogy ne hallassanak zavaró hangokat, vagy hallgassanak. A kísértés közben előttünk állhatnak a Krisztus születése utáni első évszázadok vértanúi éppúgy, mint Luther, aki nem éppen az előnyszerzés céljából vált hűséges igehirdetővé (bárcsak az ilyen lényeges pontokon emlegetnénk egyházunkban reformátorunkat!). Isten egyetlen korban sem hagyta a világot bizonyság nélkül. Ezért az egyházaknak és a Krisztust úrnak vallóknak kiemelt felelőssége, hogy az emberi beszéd, a vox humana nem válhat egyszerű piaci áruvá. Ezért kell még tovább kérdeznünk: Mennyibe kerül az agy? -ez a kérdés mintha az előző megfordította lenne, hiszen gondolkodni sokba kerül. Nemcsak arról az egyre többször hallható elvről van szó, hogy a közoktatás, tehát az emberek szellemi és emberi ismeretszerzése túlságosan drága (legalábbis ha valaki piaci áron számol). Mindenki tudja, hogy az egészséges gondolkodás megerősödése években és munkaórákban, fáradságban és küzdelmekben egyaránt nagy befektetés. Az agy tehát rendeltetésszerű használat esetén valóban sokba kerül - értékes működése valószínűleg éppen ezért megfizethetetlen. S talán éppen ezért tiltakozik minden erejével az ellen a gondolat ellen, hogyha olcsóbb megvenni az emberi szájat, felesleges a sokszorosát költeni az emberi agyra... Mennyibe kerül az emberi lélek? - szállhatunk még mélyebbre Jézus Krisztus szavai nyomán: „ a szív teljességéből szól a száj ’’. Ami a szájon kijön, vagy éppen nem jön ki, az ember személyiségének legbelsőbb titkairól árulkodik. Vajon felméri-e a világ, hogy a megvásárolható beszéd és hallgatás azt is megmutatja, hogy az emberek mennyit hajlandók eladni saját magukból? S hogy mennyire értékelnek emberi értékeket? S hogy a pénz hatalmának engedve hogyan lesz egyre kevésbé emberi a lélek? Vajon ki vásárolhatja vissza az egyszer már eladott emberi szájat és lelket? Pálnak erre a kérdésre adott. Krisztusra mutató válasza akár az egyházé is lehet: „Áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben " — szájjal is... Bárcsak ne hallgatnánk róla! Korányi András Gyógyulást és megbékélést Európának! Athénben ülésezett az Európai Egyházak Konferenciájának elnöksége Mit vár a világ az egyházaktól ma? Mit adhatnának az egyházak Európának a 21. században? A kérdések megválaszolására az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) aligha találhatott volna jobb helyszínt, mint az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Görögország fővárosát. Athénben pezseg az élet. Az egyházi találkozóval párhuzamosan ott üléseztek Európa oktatási miniszterei is. A városnéző programokat néha megzavarták a politikai tüntetések, amelyek a készülő iraki háború és a szocialista kormány ellen irányultak. Közben lázas útépítő és városszépítő munka folyik mindenütt: Görögország az olimpiai játékok megrendezésére készül. Az 1959-ben alakult EEK ma 126 ortodox, protestáns, anglikán és ókatolikus egyházat fog össze Európa valamennyi országából. A római katolikus egyházzal együtt 1989-ben Bázelben és 1997-ben Grazban tartottak nagy tömegeket mozgató ökumenikus találkozókat. 2001-ben született meg az Ökumenikus Charta, az európai egyházak jövőbeni együttműködését segítő irat. Az athéni elnökségi ülés célja az volt, hogy előkészítse a 2003. június 25—július 2. között a norvégjai Trondheim városába összehívott nagygyűlést, melyre mintegy 700 hivatalos küldöttet, több száz megfigyelőt és vendéget várnak. Gyógyulást és megbékélést Jézus Krisztusban Európának - ez lesz a tanácskozás fő témája. A konferencián a jelenlévők sorra veszik azokat a konfliktusokat, spirituális, gazdasági, nemzetiségi, nemzedéki, egyhtó és Vallásos feszültségeket, melyek Európa történelmi múltjából és jelenlegi helyzetiből adódnak. Arra a kérdésre is megpróbálnak választ találni, hogy vajon a különböző egyházak - amelyek a múltban vallásháborúkkal, felekezeti, nemzetiségi türelmetlenségükkel maguk is kivették a részüket a békétlenség kialakulásában - hogyan tudnak az egyes hívők, családok, gyülekezetek, egyházak, nemzetközi egyházi szervezetek révén Krisztus nevében elöl járni a ki- engesztelődés és békességteremtés útján. Egyházunkat Trondheimben Krámer György pilisi lelkész, az EEK Központi Bizottságának tagja, illetve Szántó Enikő teológus, ifjúsági delegátus képviseli majd. Megtiszteltetés számunkra, hogy a nagygyűlés három moderátorának egyike Harmati Béla püspökünk lehet. HB
