Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-14 / 28. szám
2002. JÚLIUS 14. i = EV. ÉLET mELLÉKLET Nőkonferenciára gyűltünk össze 2001 augusztusának utolsó hetében a Piliscsabai Béthel Missziói Otthonban. Összegyűltünk Isten dicsőítésére, az Ige tanulmányozására, lelkünk és hitünk frissítésére... A hét témája: „A kertben - Edentől a Gecsemánéig" Ennek a témának a fényében tanulmányoztuk Isten igéjét, hitünk erejét, Megváltó Jézusunk értünk vállalt áldozatát. Azt az engedetlenséget, amit az ember követett el az Éden kertjében, és a vált- ságot, ahogyan Urunk gyötrődött értünk a Gecsemáné kertjében, egészen a Golgotáig. Építettük, gondoztuk lelkünk kertjét Isten igéjével, és építettük a templom közepén elhelyezett jelképes kertet is. 8. Pintér Márta lelkésznő, a Női Misszió vezetőjének szeretetteljes hívó szavára szívesen jöttek még olyan testvérek is, akik mozgásukban korlátozottak, bottal járnak. Jöttek messziről, vállalták a többszöri átszállást is, hogy Béthelbe érjenek. Jöttek, illetve jöttünk, mert szükségünk volt a testvéri közösségre, az együttének- lésre, az együttimádkozásra, az Ige közös tanulmányozására, egymás hitének megismerésére, a közös hangra. Hogy mi volt a „közös hangunk?" Isten hangja! O szólt hozzánk az igeszolgálatokat végző lelkésznőkön keresztül. De O épített a meghívott előadóink bizonyságtételével is - így Pintér Győző építészmérnök, Csapó Emma, a Kiút Veled Egyesület elnökének szavai nyomán, és a kedves, fiatal paplány Balogh Zsuzsa által, aki finnországi ösztöndíjas évéről, élményeiről, az ottani evangélikus testvérek életéről tartott élvezetes beszámolót. Kórházban voltam, - lehettem hároméves. Azt hiszem torokgyíkkal. Már lábadoztam, amikor átmentem a szobában fekvő másik gyerekhez, hogy elkérjem a játékát, mert nekem nem volt. Persze, nem adta. Én egy darabig kérleltem, de láttam, hogy hiába, így indultam vissza az ágyamba. Papucs viszont nem volt rajtam és megijedtem, hogy összekoszolom az ágyat. Volt ott a széken egy lavór víz, gondoltam meg kell mosnom a lábamat. Az viszont tele volt, és amint leemeltem a székről - alig értem fel - szépen ki is ömlött. Úszott a kórterem. A nővér dühösen berohant. Üvegfalú volt a kórterem. Engem bevágott az ágyba, és nekiállt feltörölni a vizet. Én kétségbeesve álltam az ágyban, kitártam a két karom és azt kiabáltam neki: szeress, szeress! ... Azóta is így maradtam. Felnőtt fejjel. Csinálom a „balhékat" és szeretném, ha szeretnének... A történetnek van ám folytatása is. A középső fiam úgy négyéves korában asztmás rohamot kapott. Ugyanabba a Jó volt készülni az esti áhítatok ünnepélyes alkalmaira, ahol minden este más-más testvérünk tett bizonyságot életéről, hitéről, Isten oltalmazó, megsegítő szeretetéről, vezetéséről. Az előadások megbeszélése bensőséges, testvéri légkörben folyt. Lehetőségünk volt saját véleményünk kifejtésére, a témához kapcsolódó észrevételeink megtételére. Megmutatkozott, hogy egy ilyen szeretetteljes légkörben, Isten jelenlétében, mennyivel könnyebben nyílnak meg a sokszor bezárt szívek, lelkek. Megszabadultunk a gondoktól, „bajainktól", és megteltünk Isten igéjének vigasztaló, reményt adó, bátorító üzenetével. Ez újra bizonyította a számunkra, hogy mennyire szükség van a Női Misszió által végzett munkára, szolgálatra: a csendesnapokra, a konferenciákra, különféle összejövetelekre, egy helyre, ahol kérdéseinkre választ, a családban, gyülekezetünkben végzett szolgálatunkhoz pedig új indítást, erőt kaphatunk. Bizony előfordult, hogy időzavarba kerültünk, mert hosszúra nyúlt egy-egy téma megbeszélése. Így azután volt, amikor este kilenc órára már lankadt a figyelmünk. De akkor is volt, aki kedves, alkalomhoz illő humorával felrázott bennünket. uß|2f iSVi A gazdag programok mellett azért jutott időnk a pihenésre, az egyéni elkórházba vitték. Rettenetesen félt, hogy otthagytuk, átvirrasztotta az éjszakát. Másnap rohantunk hozzá, kapott kétliteres üdítőt, játékot, meg egy nagy doboz Pilóta kekszet. Neki nem kellett az egész, sírt, hogy vigyük haza. De, haza nem vihettük. Másnap természetesen megint mentünk. Ápolónő kiakadva, a gyerek az ágy mélyére bújva. Kiderült, hogy éjjel leszórta az ösz- szes kekszet, rálocsolta az üdítőitalt és jól összetaposta. Rossz akart lenni, hogy hazazavarják. A vizitnél a főorvos is kiabált vele, hiszen a nővérek mindent elmeséltek. A gyerek meg közölte, hogy ő haza fog menni akkor is, ha nem engedik. Az orvos nyílván rendre utasította, mert a fiam azt válaszolta neki, hogy ha nem engedik, akkor jön az apja, jól „megruházza" az orvost, őt pedig hazaviszi. Mikor jöttünk meg volt ijedve, az ágy sarkában gubbasztott és várt. Várta a „balhét", hogy megszidom... Nem értette, miért ölelem magamhoz. Úgy éreztem, bosszút állt értem. csendesedésre, vagy éppen a családi események megbeszélésére is. A lelki felüdülés és töltekezés mellett sok hasznos orvosi tanácsot kaptunk dr. Szilágyi Ágnes ny. főorvosnőtől. O a szív és érrendszeri megbetegedésekről tartott előadássorozatot, amelyekről szólni nagyon is aktuális napjainkban. De felhívta figyelmünket a szívbetegségek megelőzésének lehetőségeire is. Ám legfőképpen arról szólt keresztyén orvosként, hogy mindnyájan az áldott „Főorvos", Isten kezében vagyunk. O gyógyít emberi eszközein keresztül mind testileg mind lelkileg ... Gondjainkkal, bajainkkal, kérdésekkel teli szívvel érkeztünk Piliscsabára. Lelkileg sokan üresnek éreztük magunkat akkor. A hét végére újra megtelt: Isten iránti hálával. Az O szavával, szere- tetével lett telve! Ahogyan összeállt ez a kis vers is hazaérkezve, Isten iránti hála kifejezéseként: „Béthel felé sereg halad, Ködbe vesznek még az utak. Jézus vár a kis templomban, Oda tér a sereg nyomban. Visszafelé? Oh, mily csoda, Ügy jönnek, mint égi honba, Angyali víg zsolozsmával, Istent dicsőítő szóval. Szívünkben már Jézus szava: Ne félj! Én kísérlek haza!" Leidál Jánosné Köszönöm a szót Köszönöm, Istenem, a szót. A telefonon hallhatót, írásban olvashatót. Köszönöm azt, aki hozzám szólt és ahogyan szólt. Fájt, ha megszidott, szava ütött, goromba volt, de nem sírtam, ha igaza volt. Lelkem kitárult a szóra, a bátorító, vigasztalóra. Ha dicsért, megtáltosodtam, szaváért mindent odaadtam, erőmet megtízszereztem, eleget pedig mégsem tettem. Hajoltam csábító szóra, vidultam vigasztalóra. Mennyi szót kimondtam, leírtam, torlódásukkal sohasem bírtam. De ha belém fojtották a szót, vádoltam sorsom, a valót, hogy miért, vagy miért is nem, mit is akart ezzel az Isten? És akkor végre, végre-végre! Visszataláltam igéjére. { A szóra, amit rég kimondott, I évezredekre érvényes volt, mégis, rám is vonatkozott. Ma is megáll ígérete, ma is cselekvő az Ige. Testté lett kétezer éve, lakozik köztünk, mint ígérte. A szava kőszálként megáll, I nem vesz rajt' erőt a halál ... ! és bár emberi hangja van, úgy szól, mint kinek Hatalma van. 2001 szilveszterén Hespné Házos Mária csak engedem, hogy szeressen az Isten/' címmel rendezzük meg idei hitmélyítő nőkonferenciánkat, ahol a pihenésről, a lelki töltekezés alkalmairól, áldásairól gondolkodunk el közösen 2002. július 29-től augusztus 4-ig az Albertirsai Evangélikus Vendégházban. Szeretettel várjuk még (július 20-ig) érdeklődő nőtestvérek jelentkezését! A konferencia költsége: 5000 Ft Egy férfi vallomása a szeretetről Mentsük meg a vasárnapot! címmel hirdettük meg a tavalyi esztendőben pályázatunkat. Olyan ételek receptjét vártuk, amelyek elkészítése nem vesz el sok időt, s legfőképpen nem veszélyezteti azt, hogy a család a vasárnapi istentiszteleten részt tudjon venni. Pályázatunk határidejét meghosszabbítottuk! Kedvcsinálóként pedig közre adjuk Balogh Sára, csepeli nőtestvérünk vallomását és ételreceptjét: Mit jelent nekem a vasárnap? Jó kérdés, röviden megválaszolható. A hétköznapok gondjainak, örömeinek heti számvetését, melyet csak magamnak és „örök revizoromnak" kell tisztán bemutatnom. A vasárnapi ébredéstől az ige hallgatásáig, hogy milyen lélekkel tudok készülődni arra, mely megnyugvást és szeretetet önt belém, hogy a következő hetet újra felfrissülve, kipihenve kezdhessem. Csodálatosak az unokákkal eltöltött vasárnapok. Az „igaz mesék", amikor arra kérnek, hogy meséljek a múltról. A kirándulásokkal összekötött oktató délutánok, egy hangverseny-, múzeum- vagy templomlátogatás. Az unokák szűnni nem akaró kérdezősködése. Az áhitat pillanatai, amely alatt kicsit megpihenünk, majd indulunk hazafelé... Nekem ezek a legszebb vasárnapok. Fiatalasszonyként ügyes taktikával, okos ötletekkel az ünneplés, a pihenés már délelőtt elkezdődhetett. Az istentisztelet végeztével, a vasárnapi ebéd gyors elkészítésével a család együtt ülhetett délben az asztalnál, és hálával köszönhetett meg minden jó ajándékot Urának, Istenének. Vasárnapi ebéd: Töltött csirke agyagtálban (Römertopf) sütve Hozzávalók: 1 db közepes nagyságú csirke, 1 db kisebb méretű karfiol, 25-30 dkg zöldborsó vagy bab, 1 fej vöröshagyma, 1-2 db zöldpaprika, paradicsom, 1 -2 db tojás, só, petrezselyem, majoránna, 2 db száraz zsemle vagy kenyér, 15 dkg gomba, 1 csirke mája. Elkészítés: az agyagtálat 25-30 percre hideg vízben beáztatjuk, (teljesen lepje el.) A gombát diónyi baromfi zsíron, vagy olajon megpároljuk. A főtt tojást lereszeljük, a nyers májat pedig megkaparjuk és összeállítjuk a tölteléket. A csirkét megtöltve ízlés szerint fűszerezzük és a beáztatott agyagtálba helyezzük, köré rakjuk a megtisztított zöldségeket. Hideg sütőbe helyezzük és lassú tűznél 80-100 percig pároljuk. Majd a fedőt levesszük, bekenjük paradicsompürével, hogy a bőre szép piros, ropogós legyen. 15- 20 további percig erős tűznél sütve, kiadós, de kalóriaszegény ebédet tálalhatunk. Desszertként: fagylalt, vagy madárfej - kinek-kinek fantáziája szerint - adható utána. Előkészítése kb. 25-30 perc, a sütéssel együtt másfél óra, melyet az igehirdetés meghallgatásával lehet eltölteni a templomban, vagy a rádió előtt ülve a „kényelmesebbeknek". 2002. szeptember 1 -jéig várjuk a gyorsan és könnyen elkészíthető ételek receptjét! Szívesen fogadnánk, ha a receptek közreadása mellett a nőtestvérek vallanának is néhány sorban arról: Mit jelent a vasárnap megszentelése? Keresztyén Hölgyvilág Az AFP hírügynökség beszámolója szerint Iránban megnőtt a kereslet egy saját készítésű, „iszlám" üdítőital iránt. A Zamzom- colát egy Mekkában található forrásról nevezték el. Az amerikai üdítőt helyettesítő ital először 1979-ben került forgalomba az iszlám forradalmat követően. Most újra bőségesen található belőle az üzletekben, hiszen a mohamedánok bojkottálják az amerikai árucikkek vásárlását, tiltakozva Washington Izraelt támogató politikája ellen. A hagyomány szerint Jibril angyal fakasztotta a Zam- zam forrást, hogy megmentse Hágád és fiát Ismáelt a szomjhaláltól. (Council for World Mission Info. 2002. május) Goria Rojas Vargas személyében elsőként választott meg lelkésznőt elnöknek a Csilléi Evangélikus Egyház (IELCH). A 48 esztendős teológusnő Buenos Airesben, Argentínában a Latin Amerikai Evangélikus Teológiai Intézetben (ISEDET) végezte tanulmányait, és 1985-ben került sor ordinációjára. Gloria Rojas elnökké választásával az IELCH a második olyan tagegyháza a Latin Amerikai és Karibi térség 14 evangélikus közösségének, amelyik egy lelkipásztornőnek szavazott bizalmat. (LWF Women magazine 2001. augusztus) • Letty Cottin Pogreben, a MS magazin egyik alapító tagja olvasói levelében élesen bírálta a katolikus egyházat, azéd, ahogyan az a pedofilián tetten ért papjait védeni próbálta. „Nincs valamiféle tragikus következetlenség abban, ahogyan az egyházi hierarchia olyan elnézően bánik a gyermekek megrontásának ügyével, miközben hajthatatlan marad, és rendíthetetlenül kiáll a magzati élet védelme mellett?" - kérdezte hozzászólásában L. C. Pogreben. (New York Times 2002. május 1 7.) Összeállította B. Pintér Máda, a Női Missziói Osztály vezetője
