Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-24 / 12. szám

2. oldal 2002. MÁRCIUS 24. Evangélikus Élet UJ NAP - ÚJ KEGYELEM Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is fel­emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. (Jn 3, 14-15) VASÁRNAP ”Am'k°r a naSy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe ' jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltott tak: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!" Jn 12,12-13. (Zak 1,3; Fii 2,5-11; Zsolt 55). Önfeledten örül a nép Izráel királyának érkezésén, de elég a csalódás, hogy Jézusban mást kaptak, mint amit vártak, és máris „Feszítsd meg”-et kiáltanak. így van ez velünk is. Sokan dicsérik az Úr nevét, le is borulnak talán előtte, de ha rájuk szakad a csapás, csalódnak Jézusban, hátat fordítanak neki. Az igazi keresztény hit próbaköve: a kereszt tövében is kitartani Jézus mellett, a kí­sértések között is megállni a hitben. HÉTFŐ „Jézus így felelt Zákeusnak: Ma lett üdvössége ennek a háznak. " Lk 19,9. (Zsolt 74,21; Rám 5,6-11; Jn 18,1-11). Jézustól ítéletet vártak a zsidók. Azt, hogy nem vállal közösséget Zákeussal. Jézus azonban nem elítélni akar, hanem a bűnösöket megmenteni. Ezért a megvetett Zákeus asztalához ül. Ez­zel eléri, hogy Zákeus visszatérjen Istenhez és rendezze kapcsolatát az emberekkel. Jézus ma is, mindig megelőlegezi szeretetét, Hogy megmentse a bűnöst. KFrifi ”Elragadod a halandókat, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint * ‘ a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszá­rad. " Zsolt 90,5-6. (lKor 15,43; Jób 38,1-11; 42,1-6; Jn 18.12-27). Tavasz van, gyönyörű tavasz. Az erdők alja hóvirágoktól fehérük. Gyönyörű a szemnek. Ez azonban rövid ideig tart. A virág elfonnyad, arra sem méltó, hogy egyetlen pillan­tást vessünk rá. Az emberi test is szép, amíg fiatal. Ám az idő múlása az egykor szép és erős testet meggyengíti és megcsúfítja. Aztán eljön a halál, hogy utána hi­tünk szerint Krisztus érdeméért következzen az erőben és dicsőségben történő fel­támadás. házunk fogy. Egyáltalán, fogynak a hitvalló emberek. Ugyanakkor növekszik azok száma, akik a fogyasztói társadalom modem istenei előtt hódolnak. Aggódunk, hogy elvetette volna Isten az ő népét? Szó sincs róla! Maradtak olyanok, akik még őrzik a hit lángját. Őbennük rejtőzik a megújulás áldott lehetősége. CSÜTÖRTÖK '^ki nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten sze- retet. " ÍJn 4,8. (Jer 9,22-23; lKor 11,23-26; Jn 19,1-16a). Is­ten mindig önzetlenül, szerétéiből cselekszik minden jót az emberrel, hiszen ő ma­ga a szeretet. Aki képtelen a szeretetből fakadó jó cselekvésére, az még nem jutott el az Istennel való belső kapcsolatra. Albert Schweitzer egyszer így vallott: „Nem elég egyszerűen csak létezni. Nem elég, ha valaki egyszerűen csak jó apa, vagy jó anya. Mindez nagyon szép. de kevés. Még valamit tenni kell: szeretetből jót csele­kedni. Olyat, amiért nem kapunk jutalmat.” PÉNTEK SZERDA „Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla!" Rám 11,1. (Ézs 44,21b; Ezs 26,20-21; Jn 18,28—40). Naponta szembesülünk a ténnyel: Egy­„Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?" Jób 38,41. (Jn 6,48; 2Kor 5,19-21; Jn 19,16b-30). A szenvedő, a próbatételektől összeroppanó Jób Istent ost­romolja, tőle vár választ a gyötrő kérdésre: Miért? Miért méri rá Isten ezt a sok csa­pást? Sok Jób él körülöttünk, akiket hasonló módon gyötör ez a kérdés. Csak egy válasz létezik: Isten észrevesz minden szenvedőt. Ahogy a legnagyobbtól'a legki­sebb állatig mind megkapja azt a táplálékot, amire szüksége van, úgy adja meg Is­ten minden hozzá kiáltónak a szükséges segítséget. Csak keresd és találd meg őt. SZOMBAT ” ^slen gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysé­ge! Milyen megfoghatatlanok az ö ítéletei, és milyen kikutathatat- lanok az ö útjai. " Róni 11,33. (Zsolt 75,2; Jsir 3,51-62; Jn 19,31-42). Holtan vették le az Urat a keresztről, és most hideg sziklasírban fekszik ruhákkal letakarva. De lassan múlik az éj, jön a hajnali fény és a sziklakő már elhengerítve, a sír pedig üres. A húsvéti hajnal fénye egyszer s mindenkorra elűzte a halál sötét­jét is. Fel nem fogható Isten szeretetének a nagysága, hogy mindezt értünk csele­kedte. Kiss Miklós BÖJT 6. VASÁRNAPJA (PALMARUM) Királyod érkezik hozzád Zak 9,9-12 Virágvasámap szószékeinken az a prédi­káció részlet szólal meg, amit Zakariás mondott el, és amelyet a zsidó vallásböl­cselet messiási próféciának tartott. A ke­resztyén ősegyház pedig egyértelműen Jézus jeruzsálemi bevonulásában látta ezt beteljesedni. Az evangéliumok tanúsága szerint az ünnepre érkező Jézusbegy lelkes kis cso­port messiási királyként ünnepli. Nem nagy demonstratív felvonulás lehetett ez, mert akkor a rómaiak felfigyeltek volna rá. Ennek azonban nyomát sem találjuk az evangéliumokban. Az örömmámoros ünneplők abban reménykednek, hogy a Mester által meghirdetett Isten országa hanlarosan elérkezik és megvalósul. Az ünnepi zarándokokat fogadó 118. zsol­tárt éneklik boldogan - mint minden ün­nepen -, de most ajkukon ez a mondat: „Áldott, aki jön az Úrnak nevében!" - különös hangsúlyt kap. Jézus pedig figyelmeztetni akarja őket. Várakozásukban csalódni fognak! Félre értik a helyzetet! Az evangéliumo­kat olvasva az embernek szinte az az ér­zése, hogy Jézus megrendezi ezt a bevo­nulást, hogy eléjük példázza a zakariási próféciát. Mintha mondaná: Vegyétek észre, nem harci paripán jövök! Nem győztes vezérként vonulok be! Szamá­ron érkezem, alázatosan - pontosan úgy, ahogyan Zakariás jövendölt a Messiás­ról. - Valóban király vagyok, de „az én országom nem e világból való... ” A tömegben azonban nem lehet gon­dolkodni! Az izzó tömeghangulat sodró ereje lehetetlenné teszi az eszmélést, a jó­zan odafigyelő gondolkodást. így járnak még a Jézus közvetlen környezetében élő tanítványok is. Félreértik Őt. Lukács evangéliuma megőrizte számunkra a re­ményeikben csalódott tanítványok hangu­latát: „pedig mi abban reménykedtünk, hogy ö fogja megváltani Izraelt. ” A zsidó vallási vezetők pedig egyértelműen el­utasítják, és indokolatlannak tartják ezt az örvendő lelkesedést. Az a kép, amit szívükben hordanak az eljövendő Messi­ásról, semmiképpen nőm egyezik azzal, amit ők a názáreti Jézussal kapcsolatban láttak, tapasztaltak. Vizsgálódásuk summája: ez a fiatal názáreti rabbi nem lehet a Messiás. Ma sem gondolkodik erről másként a zsidó­ság. Korunk egyik zsidó teológusa ezt így fogalmazza meg: „A Messiás Isten felszentelt képviselője, olyan személy, aki politikai és szellemi megváltást hoz a zsidók számára azáltal, hogy összegyűjti őket ősi hazájukban Erec Jiszraelben és visszaszerzi Jeruzsálem szellemi dics­fényét. Elhozza az egész emberiség er­kölcsi tökéletességének és a népek har­monikus, háborúktól, félelmektől, gyűlölködéstől mentes együttélésének korszakát... .A messiási kor még várat magára.” (Hayim Halevy Donin) S mi, Jézus mai tanítványai tudjuk mit jelent a virágvasárnapi bevonulás? Nem értjük-e félre mi is Őt? Azt kell gondol­nunk, hogy sokan, akik magukat keresz­tyénnek vallják, nem ismerik igazán Jé­zust. Sokan emberi nagyságát hangsúly­ozzák és követendő erkölcsi példaképként állítják elénk. Méltatják Őt, mint a szere­tet vallásának megalapítóját. Olyan vala­kinek tartják, aki nemcsak hirdette a sze­retetek de meg is élte azt. Amikor az emberi gonoszság áldozataként ott agoni­zál a kereszten - nincs benne gyűlölet. Szavaiból még ott is, még akkor is a sze­retet árad. Beszélnek Jézusról úgy is, hogy a szociális érzékenységét hozzák fel példának. Ő a szegények, az elesettek, a kisemmizettek barátja. Együttérző könyö- rületével lehajol és segít a betegeken, a bajban lévőkön. Ezek a megállapítások is igazak. De jeruzsálemi bevonulása ennél sokkal töb­bet jelent. Jézus önként és tudatosan megy a halálba. Mert szenvedése és halá­la jelenti, á mi megváltásunkat! Ahogyan Pál apostol írja: ., Őbenne van - az Ö vére által-a rrii megváltásunk, bűneink bocsá­nata. ” (Ef l',7) Azért halt meg a keresz­ten, hogy a megváltás misztériumát betel­jesítse. Mi emberek képtelenek vagyunk arra, hogy rendezzük kapcsolatunkat az Istennel. S amit értelmünk felfogni képte­len, Isten az, aki megbékéltetett minket önmagával, Fia halála által. (Róm 5,9) Sokszor elfeledkezünk áldozatáról, pedig ő váltott meg minket atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunkból - aho­gyan erről Péter ir a levelében. (lPt 1,18— 19) Annyira megragadták Luther szívét ezek a mondatok, hogy Kis Kátéjában majdnem szószerint idézi az apostolt. Jó lenne, ha mi is Lutherrel - személyes val­lomásként - tudnánk elmondani: „Hi­szem, hogy Jézus Krisztus... - az én ([RAM, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott: minden bűntől, a ha­láltól és az ördög hatalmából megszaba­dított és magáévá tett. Nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az 0 országában Ó alatta éljek, s Ot szolgáljam örök igaz­ságban, ártatlanságban és boldogságban, mert Ó feltámadt a halálból, él és uralko­dik örökké. Ez így igaz! ” id. Pintér Károly ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2002. március 24. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Véghelyi Antal; II., Hűvösvöl­gyi út 193. Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegv-Békásmegyer, III., Me­ző u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., De­ák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. 6. (János passió) dr. Harmati Béla; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz And­rás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Blázy Árpád; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szi­lágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Buda- hegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Hafenscher Károly (ifj.); du. fél 5. (szeretet- vend.) Fehér Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Kis- templom. Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zol­tán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél II. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákos­csaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá­bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél ll .-Lehoczky Endre; Buda­fok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. PALMARUM VIRÁGVASÁRNAPON a liturgikus szín: lila. A lekció: Jn 10,17-18(19-21); igehirdetési alap­igéje: Zak 9,9-12. HETI ÉNEKEK: 209, 198. Összeállította: tszm • • • « SAROK Textuskollekta 3 £ O £ 3 !3 Jelentkezés a nyári tanfolyamokra Idén nyáron négy kántorképző tanfolyamot tartunk Foton: egy egyhetes továbbképzőt már szolgálatban álló kántorainknak és három hosszabbat a tanulóifjúságnak. 1. Továbbképző tanfolyam 2. Kántorképző tábor I. 3. Kántorképző tábor II. 4. Kántorképző tábor III. időpont jún. 23-29. júl. 1-17. júl. 20-aug. aug. 5-21. tanfolyamvezető Bence Gábor Bence Gábor Ecsedi Zsuzsa Kertész Botond részvételi díj ingyenes 20 000 Ft 18 000 Ft 20 000 Ft Jelentkezési határidő: 2002. május 21. Jelentkezési cím: Kántorképző Intézet, 2151 Főt, Berda J. u. 3. tel.: (27) 360-093 A jelentkezéshez mellékletként kérünk lelkészi ajánlást és néhány soros beszámolót is az eddigi zenei előrehaladásról. Kérjük a gyülekezeteket, támogassák anyagilag is a jelentkezőket. Rászorultság esetén néhány hallgatónak - a gyülekezet kérésére - az Országos Egyház segít­ségével módunkban áll a részvételi díjból kedvezményt adni. A téli tanfolyam vizsgája Szeretettel hívjuk az érdeklődőket az idei téli tanfolyam záróvizsgájára is, amelyet 2002. április 20-án, szombaton fél 11-től tartunk a Mandák Intézetben. Különös örömmel látjuk a vizsgázók gyülekezeteinek kis küldöttségét ezen az alkalmon. Ót héten keresztül a „Liturgikus sarokban" egyetlen imádság, a kollekta formáját és tartalmát elemeztük. Nem hideg-rideg vizsgálatnak vetettük alá a könyörgés alkotó­elemeit, hanem a mélyére akartunk nézni, hogy azután va­sárnapról vasárnapra értő füllel és értő szívvel tudjunk együtt imádkozni. Ne üres formulák maradjanak a liturgia részei, hanem megteljenek mindannyiunk számára áldott tartalommal. Istentiszteleti rendtartásunkban (Agenda) a vasárnapok liturgikus szövegeihez tartozik egy kisebb „gyűjtemény", amely a »textuskollekták« címet viseli. Mai - a kollekta témát záró - írásunkban erről gondolko­dunk a kedves, a liturgiát egyre jobban értő olvasóval. (HK - a rovat vezetője) Imádság igehirdetés után Elhangzott a prédikáció. Végigvezetett bennünket egy gondolatsoron. A hallottakat összevetettük életünkkel. Közben azonban több minden jutott eszünkbe, talán el is kalandoztak gondolataink. Nem maradhat meg minden emlékezetünkben. Megpróbáljuk felidézni, mi is volt az alapige, ahonnan kiindultak közös gondolataink. De jó lenne újra hallani, hogy megjegyezhessük, hogyan alakít­suk hitünket, életünket. Ilyen és ehhez hasonló gondola­tokjutnak eszünkbe, amikor az igehirdetés végén elhang­zik: Ámen. Imádkozzunk! Ekkor jön segítségünkre az igehirdetés utáni rövid ima. Igen, ez az imádság Istenhez szól, és mégis a mi gondolatainkat tereli vissza a leglé­nyegesebbekre. Mit is kérhetnénk mást, mint amit az ige a szívünkre helyezett. Ez a rövid imádság, a textuskollekta három részből áll. Az Úr megszólítása után az első mondat hálaadás Istennek az igében hallott tettéért, kegyelméért, Jézus cselekedeté­ért. Az alapige leglényegesebb szavai hangzanak el itt. A második mondat kérés. Könyörgünk azért, hogy amire minket el akar juttatni az Úr, azt el is érhessük. A Szentlé­lek segítségét kérjük, ne feledékeny hallgatói legyünk az igének, hanem megtartói és cselekvői Isten akaratának. A jó igehirdető egy mondatban össze tudja foglalni, hogy igehirdetésével mire akarta eljuttatni a hallgatókat. Ez az egy mondat imádságos formában itt fogalmazódik meg a mi számunkra. A textuskollekta harmadik része a Szentháromság egy Is­ten magasztalása, akinek mindent köszönhetünk: a gyüleke­zetét, a hangzó evangéliumot, az üzenetet befogadó szívet. Ha a testvéregyházak gyakorlatát tekintjük, megálla­píthatjuk, ez az igehirdetés utáni rövid ima ebben a formá­ban egyedülálló. A római katolikus prédikációt közvetle­nül a hitvallás mondása követi. A református egyház gyakorlatában pedig inkább azzal találkozunk, hogy az igehirdetésben előforduló témák kérés formájában hang­zanak el újra, a prédikációt mintegy kiegészítve. (Min­denképp helytelen azonban, és ez az imádság nem arra va­ló, hogy rögtönzött formában pótlólag felhangozzanak azok az értékesnek tartott gondolatok, amelyek a prédiká­cióból kimaradtak.) Végül álljon itt egy példa. Húsvéthétfő egyik textusa (igehirdetési alapigéje) Lázár feltámasztása, Jn 11,17-32. Ebben hangzik el Jézus döntő kinyilatkoztatása: Én va­gyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meg­hal is, él. A hozzá megfogalmazható imádság így hangoz­hat: Elet Fejedelme, Jézus Krisztus! Boldog örömmel áldunk téged azért az élő reménységért, hogy aki hisz benned, ha meghal is, él. Téríts meg minket hitetlenségünkből, és őrizz meg minket minden kísértés között, hogy elérjük hitünk célját, lelkünk üdvösségét a te kegyelmed által, aki az Atyával és a Szentlélekkel egy vagy, élsz és uralkodói mindörökké. Ámen. Mondottuk, az ima neve textuskollekta. Colligo = összegyűjt. Ez gyűjti össze az alapige szándéka szerinti gondolatainkat és könyörgésünket. Hallgassuk figyelme­sen, mondjuk magunkban hittel, és feleljük rá együtt, han­gosan: Ámen. Trajtler Gábor k i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents