Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-24 / 12. szám

Evangélikus Élet 2002. MÁRCIUS 24. 3. oldal Megnyílt a Fénysugár Klub Orosházán Pengett a citera, zengett a tekerős hang­szer, különös hangot adott a doromb - népi énekek és istenes énekek váltogat­ták egymást, közben egy-egy vers ke­rült elő, és számos idézet Szépfalusi Ist­vántól, és szép megnyilatkozások róla - Orosházán járt a bécsi Bornemisza Pé­ter Társaság három tagja: Szépfalusi Istvánná, Antal Imre és Antalné Sebes­tyén Agnes, hogy a rózsát, Jerikó rózsá­ját is magukkal hozzák... Vendégeink már március 15-én, a nemzeti ünnep jeles napján megérkeztek az első esti szolgálatra. Az orosházi gyü­lekezet nagy szeretettel és nyitott szívvel várta őket, és örömteli áhítattal hallgat­ták a lélekemelő előadásokat. Különösen a közös éneklés tetszett nagyon sokak­nak, amikor a népi ének vidám ritmusa és dallama átjárta a rideg világban meg- gémberedett szíveket. A volt kiskőrösi járás területén műkö­dő egyházközségek vezetőivel találko­zott Soltvadkerten Balog Zoltán, a mi­niszterelnök egyházügyi főtanács­adója. A Találkozás Házában tartott összejövetelen Kiskőrös, Kecel, Solt- vadkert, Imrehegy és Tázlár lelkipász­torai és gyülekezeti munkatársai vet­tek részt. A politikus a népszámlálás eredmé­nyeit elemezve kijelentette: 2001-ben az ország lakosságának 75%-a vallotta ma­gát hívőnek vagy valamelyik történelmi egyházhoz tartozónak. Ez azt jelenti, hogy a lelkészeknek és a gyülekezeteknek úgy kell megnyilvánulniuk, hogy ebből a Március 16-án, szombaton/), dr. Har­mati Béla, egyházkerületünk püspöke is megérkezett feleségével. Polgár Rózsa gobelinmüvésszel együtt, akinek munkái­ból másnap délelőtt a Városi Képtár ele­gáns termében nyílt kiállítás. A Fénysugár Klub megnyitását az is­tentisztelet tette ünnepélyessé. A sok száz fős gyülekezet előtt Harmati Béla hirdet­te Isten igéjét, a Judica vasárnapi evangé­lium alapján (Jn 11,53kk), nagyon is szív­hez szólóan aktualizálva az ige mon­danivalóját (beárulás, féltékenység, hata­lomféltés, a győztes mégis a legyőzött). Az istentisztelet hangulatát előbb a kisgyermekekből álló iskolai kórus, majd a Bornemisza Péter Társaság fokozta, va­gyis Antal Imre csodálatos zenéjében és Ágnes fantasztikus énekében gyönyör­ködhettek a résztvevők. Délután 3-kor is szép létszámú gyülekezet tisztelgett tömegből minél több embert tudjanak el­érni, illetve adott esetben képviselni. Balog Zoltán, aki „civilben” reformá­tus lelkész, a kormány egyházpolitikáját és jövőbeni célkitűzéseit is ismertette. Mint elmondta, az egyháznak mindenhol jelen kell lennie, ahol gond van, vagy se­gíteni, nevelni kell. A börtönökben, ahol köztörvényes bűnösök és vigaszra várók vannak, már kiépült a pasztorációs háló­zat. A jövő tervei között szerepel, hogy minden kórházban meg kell szervezni a lelkigondozói rendszert. Olyan munka­társak szükségesek ehhez, akiket minden egyház elfogad. Az iskolai hitoktatás mellé be kívánja vezetni a kormány az Szépfalusi István emléke előtt. Noha leg­többen nem is ismerhették személyesen, de az előadók izzó lelke megéreztette a gyülekezet tagjaival, hogy a modem kor egy különös apostoláról van szó, aki na­gyon sokat segített a menekült magyarok­nak hajdan az elaknásított határ túlsó ol­dalán. De az innen maradóknak is - könyvküldeményekkel és biztató szóval. Megható volt, ahogy a néhai lelkész erős lelkű özvegye csodálatosan emlékezett meg férjéről, s ezt a lehető legjobb érte­lemben egészítette ki a barát, Harmati Béla püspök szubjektív emlékezése a haj­dani diáktársra. Kellenek az ilyen találkozók. Testvéri volt, emberi volt, derűs és jókedvű volt, vidám és sok humorral ékesített, és köz­ben nagyon mély dolgokról tehettünk egymásnak bizonyságot. Szükségünk van egymásra. Ribár János etika tantárgyat is, amiben minden gye­rek részesülne. Erre a szükséges tanerők kiképzése után kerülne sor. A rendszerváltás óta eltelt időt értékel­ve Balog Zoltán fontosnak tartotta kiemel­ni: a 90-es évek elején nem volt egyértel­műen pozitív jelentésű a „nemzeti”, „egyházi” vagy „polgári” jelző. Az elmúlt tíz esztendő szellemi küzdelmeihez az is hozzátartozott, hogy ezek a fogalmak is­mét megtalálták eredeti helyüket úgy a hi­vatalos, mint a közéleti nyelvhasználatban. Az előadást kötetlen beszélgetés kö­vette, majd a vendégek megtekintették a soltvadkerti evangélikus gyülekezet épü­leteit és intézményeit. Soltvadkerti krónika „Az igazi mesékhez már nem mindegyik gyerek juthat hozzá” - hangzott el Lakatosné Hachbold Éva vezető óvónő megnyitó beszédében, az óvodások ré­szére rendezett mesemondó versenyen. A Soltvadkert, Kecel, Kiskőrös, Imre-hegy, Tázlár és Kiskunhalas óvo­dásait megszólaltató rendezvényt a solt­vadkerti Evangélikus Óvoda munkatár­sai szervezték a gyülekezet által működtetett Találkozás Házában. És hogy mi is az igazi mese? Az, amit a családtag: a szülő, nagyszülő vagy testvér mesél a kisgyereknek. Mint Hachbold Éva elmondta, a mai szülők többsége már nem ér rá arra, hogy ezzel is foglakozzék: odaülteti a gyereket a te- levizió vagy a videó elé, ami megfoszt­ja őt az élőszótól. Az óvoda ezzel a ver­sennyel is elő akarja mozdítani azt, hogy a gyermekre figyelő, csak neki szóló, színesen, átéléssel mondott mese újból főszerephez jusson a családokban. A 6 óvodából összesen 26 nagycso­portos és 6 középsős gyerek jött el szü­leivel és a felkészítő óvónőkkel Soltvad- kertre és hallgatták meg egymást nagy örömmel. Jövőre ugyanitt! Szöveg és fotó: ifj. Káposzta Lajos Egy mesemondó, a közönség és (keretben) a zsűri. Hallgatói konferencia - a kapcsolatépítés új formája A pozsonyi Comenius Egyetem Teoló­giai Fakultása március 1—3-ig teológiai hallgatók számára rendezett konferen­ciának adott otthont. A találkozó gon­dolata azzal a céllal született meg, hogy a közép-európai országok felsőoktatási intézményeinek protestáns fakultásai ezáltal is sokrétűbbé tegyék és elmélyít­sék egymással való kapcsolatukat. Az intézmények rendszeres találkozá­sa oktatói szinten már működő gyakorlat. Az az ötlet, hogy hallgatók is találkozza­nak egymással, Igor Kisstől, a pozsonyi teológiai fakultás dékánjától származott, aki ennek az első találkozónak a megszer­vezését is magára vállalta. Ennek a szer­vezőmunkának az eredményeként tölthe- tett három napot Pozsonyban a teológiai fakultás vendégeként a prágai, a komár- nói, a kolozsvári, a sárospataki, a pozso­nyi, a bécsi teológiai fakultások, valamint a debreceni Református és a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem két- két végzős hallgatója. A konferencia a teológiai fakultás há­rom éve átadott új, modem, jelentős kül­földi támogatással megépített épületében folyt. Vezetőinek személyében is a nem­zetközi kapcsolatok fontossága jutott ki­fejezésre, hiszen a három teológiai pro­fesszor három különböző ország képvise­lője is volt egyben: Dr. Igor Kiss - Po­zsony, Dr. Karl Schwarz - Bécs, Dr. Günther Gassmann - Genf. A résztvevők diplomamunkáik témájáról tartottak egy-egy 15 perces előadást német vagy angol nyelven, amelyet - ugyancsak e két nyelv egyikén - beszélgetés követett. A témák a teológia szinte minden rész­területét felölelték, és lehetőséget adtak ar­ra, hogy megismerjük azokat a motiváció­kat, módszereket és követelményeket, amelyek a különböző - a teológiához és az egyházhoz való hozzáállás szempontjából nagyjából azonos történelmi helyzetben lévő - országok hallgatóit és felsőoktatási intézményeit jellemzik. Nem kétséges, hogy az ilyen és ha­sonló konferenciák, amelyek a teológiai hallgatók korosztályát invitálják egymás közötti nemzetközi párbeszédre, nagy jelentőséggel bírnak, hiszen lehetőséget biztosítanak arra, hogy a következő évti­zedek fiatal teológus- és lelkészgenerá­ciója olyan nemzetközi kapcsolatokra és tájékozottságra tegyen szert, amelyek ma szinte elengedhetetlenek a komoly teológiai munkához. Éppen ezért fontos ez a kezdet és éppen ezért fogalmazódott meg a folytatás szándéka is a jelenlevők­ben. Bízunk abban, hogy egy év múlva újra létrejöhet ez a találkozó, talán éppen Budapesten... Wagner Szilárd Sikeres lelkészvizsgák Az újjáalakult Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben első al­kalommal - március 18-án - került sor lelkészvizsgára. A vizsgabizottság előtt Albert Gá­bor csákvári, Szakos Csaba celldömöl- ki, Takács Eszter nemescsói és Vancsai József bakonyszombathelyi segédlel­készek kaptak lelkészi oklevelet. Az Evangélikus Nők Klubja követ­kező alkalmára 2002. március 23- án, szombaton de. 10 órától kerül sor a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájában (1085 Budapest, Üllői út 24.) Az alkalomra mindenkit hív és vár a Női Misszió Osztálya BÖJTÖLNI - DE HOGYAN?! „Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,7) Mostanában olvastam egy nagyon kedves könyvet, a Kegyes kétbalkezes naplóját. Főhőse, Adrian egy szeretetreméltó, valóban kétbalkezes-kétballábas figura, aki na­gyon szereti Istent, és igazán jó keresztény szeretne lenni. Bizonyságtevő életet akar élni, ám ez nem mindig sikerül neki zökkenőmentesen. Egyik hittapasztalatára akkor tesz szert, amikor elhatározza, hogy lelki fejődését és buzgóságát elősegítendő, min­den áldott reggel fél hattól fél nyolcig meditál az örökkévalóságról. Terve szerint így fel tud majd töltekezni belső békességgel, amelyből a nap folyamán bőséggel része­sítheti családját és munkatársait. Az első nap fegyelmezetten fel is kel, halkan leoson a nappaliba, letérdel, maga elé tesz egy ébresztőórát - hogy túl ne lépje véletlenül a 120 percet -, majd elkezd csukott szemmel arra összpontosítani, hogy „ milyen is lehet, ha a dolgok sohasem ér­nek véget", Nem túl könnyű, vallja be később naplójának, a gondolatai minduntalan elkalandoznak holmi nyaralás, meg tűnőfélben lévő piros telefonfülkék felé... 120 percjnek tetsző) kemény koncentráció után végül kinyitja a szemét, s azt látja az órán, hogy csupán /2 perc telt el, ám az olyan volt neki, mint egy örökkévalóság. Elsőre te­hát nem sikerült, de az elszántsága, ugye, tiszteletet érdemel? Miért idéztem fel ezt a történetet? Mert immár böjt második felében járunk, és ta­lán még időszerű feltenni a kérdést: mi is a böjt? A liturgikai tankönyv meghatározása szerint ez a 40 nap hivatott arra, hogy az egyház népe felkészüljön a húsvéti örömhír befogadására. Bűnbánattal, megtisztulással, koncentrációval, imádsággal, Istenre fi­gyeléssel. Böjtben az egyház a korai időktől kezdve aktívabb istentiszteleti életet élt, és az egyes keresztény ember is kereste az elmélyülés, az Istennel való találkozás módját. Tudjuk, hogy ez volt a keresztelési előkészület ideje, amikor az egész gyülekezet a meg- keresztelendővel együtt böjtölt, imádkozott a húsvéti ünnepig. De nagyon izgalmas kérdés, hogy mit jelent ez az időszak a ma kereszténye szá­mára? Először is, gondol-e például a böjt eredeti értelmére - ami nem cél, de böl­csen kitalált „eszköz" - a részbeni tartózkodásra egyes élelmiszerektől? S nem a ma oly divatos reformtáplálkozási mozgalmak követőjeként, hanem azért, hogy szellemi­lelki síkon tisztább látásra jusson? A fokozottabb fizikai önfegyelem gyakorlása a fe­lülről jövő jelzések iránti fogékonyságot segítette elő, ahogyan azt számos helyen ol­vashatjuk a Bibliában. Jelent-e ma tehát valamiféle önmérsékletet a böjt, valamiről való önkéntes lemondást, azért, hogy a legfontosabb, az „egy szükséges dolog" be­fogadását készítsük elő? Másodszor, milyen lelki többletet hoz az életünkbe ez a 40 nap? Ha nem is úgy, mint Adrian, reggelenként meditálva az örökkévalóságról, de megteremtjük-e az al­kalmat az Istennel való együttlétre? A beszélgetésre, a hallgatásra, a kinyílásra, az isteni erőtérbe való lépésrehiszen az említett dolgok (s ezt Adrian is nagyon jól fel­ismerte!) nem „működnek" a szokásos napi rohanás keretei között. Valami csoda kel­lene ahhoz, hogy felkelés - munkába indulás - közlekedés - számítógép előtt 8 óra - házimunka - tévénézés stb. mellett belső békességet érezzünk „csak úgy", magunk­tól. A kisugárzásról nem is beszélve... A böjt Istentől adott idő arra, hogy az említett rossz beidegződéseken változtassunk! Alkalmazzuk a zsoltáros (bizonyosan kipróbált és bevált) módszerét: legyünk csendben és várjunk az Úrra. Teremtsünk időt, amikor nem oldalra, hanem felfelé nézünk. Egy- egy negyedórát, reggel vagy este, amikor megérezhetjük a csendben, hogy tényleg jön erőfentről, letisztulnak a dolgok, helyes arányt kapnak helyzetek, problémák, eldönten­dő kérdések. Tompulnak a nap során ért sérelmek, fájdalmak, és ráismerhetünk a he­lyes rangsorra: az első az Isten országa, s minden más csak ráadásul adatik. Böjtben, csendben lenni az Úr előtt - ez nem tétlenség, hanem egy nagyszerű kom­munikációs lehetőség! Csak az Istené és a rá váró, szavára vágyódó emberé. Jézus kész arra, hogy erőterébe vonjon, de természetesen akkor és úgy, ahogyan azt Ő akarja. (Nem mi adunk „időpontot" Neki.) Lehet, sőt biztos, hogy a csendet és a türelmet, a találkozásra való várakozást ta­nulnunk kell. Fegyelmezettség és bizonyos fokú átprogramozás mindenképpen szük­séges hozzá. Emlékezzünk arra is: Jézus a Hegyi Beszédben a legmesszebbmenőkig elutasítot­ta a böjt külsőségekben történő megnyilvánulásait. Hiszen azt nem kell a világ elé vinni - elég, hogy mennyei Atyánk látja, amit titokban cselekszünk. De mindazt a Krisztustól kapott erőt, új lendületet, belső békességet, a megbocsáttatás felszabadí­tó élményét - ezt igenis szabad megosztanunk a világgal. K. D. Tanári pályázat A Deák téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet elsősorban evangélikus val- lású, egyházunkhoz kötődő pályázók számára a 2002/2003-as tanévre:- középiskolai tanárok:- rajz és művészettörténet szakos,- félállású földrajz szakos,- továbbá egy teljes állású iskolatitkári állás betöltésére minimum érettségivel és lehetőleg gyakorlattal rendelkező pályázók számára. Fizetés a közalkalma­zotti bértábla szerint. A pályázatokat (mellékletek: önéletrajz, lelkészi ajánlás, ezenkívül a pedagógusi állások esetében pedagógiai elképzelések vázlata, az egyetemi diploma másolata; az iskolatitkári állásra a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány másolata) kérjük beküldeni a gimnázium igazgatójának 2002. április 30-ig az alábbi címre: Deák téri Evangélikus Gimnázium, 1052 Budapest, Sütő u. 1. Teológus passió 2002. március 20-29. Márc. 20. szerda Márc. 26. kedd Budapest-Angyalföld - 18.00 Nemescsó - 15.30 Répcelak - 17.30 Márc. 21. csütörtök Budapest-Zugló - 18.00 Alsóság - 19.00 Márc. 27. szerda Márc. 24. Virágvasárnap Uraiújfalu - 16.00 Boba - 10.00 Csönge - 17.30 Kemenesmihályfa - 13.30 Vönöck - 14.45 Ostffyasszonyfa - 19.00 Kemenesmagasi - 16.00 Márc. 28. Nagycsütörtök Budapest-Pestszentlőrinc - 17.00 Márc. 25. hétfő Tompaládony - 16.00 Budapest-Kőbánya - 19.00 Bük - 17.30 Márc. 29. Nagypéntek Szakony - 19.00 Budapest-Kispest - 17.00 Budapest-Cinkota - 19.00 T 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents