Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-17 / 11. szám
Evangélikus Élet 2002. MARCIUS 17. 5. oldal Az okokat kellene megszüntetni Beszélgetés Gorka Sebestyén terrorista-szakértővel Szokásos szerda esti hangulat a soproni Perkovátz-házban, még mielőtt Rotary Klubunk heti összejövetele kezdetét venné. De talán aznap még erősebb volt a várakozás, hiszen híres vendég jött előadni a klubülésre: egy fiatalember, akit tudásáért televízió nézők milliói zártak szívükbe, abban a vészterhes időben, amely szeptember 11. után kialakult. A pub kellemes hangulatában Gorka Sebestyénnel - 10 éve Sopronban élő szülei társaságában - beszélgettünk; a terrorizmusról.- Mi késztette arra, hogy ilyen különleges témakörbe ássa bele magát? Honnan ez a késztetés, és honnan a terrorizmus témakörében való jártassága?- Szüleim ’56 után Angliába kerültek. Én már ott láttam meg a napvilágot, és ott is végeztem a tanulmányaimat. Egyetemistaként - bevallom fogadásból - beléptem a brit tartalékos hadsereg egyik csoportjába, amely éppen antiterrorista feladatokat látott el. Ez volt a fő „késztetés”. A magyar rendszerváltozáskor hazaköltöztem a szüleimmel, és előbb a Honvédelmi Minisztériumban, majd az Egyesült Államokba kerülve, a Pentagon egyik háttérintézményében dolgoztam, ahol - egyebek mellett - a terrorizmus elméletével és kutatásával foglalkozhattam. Innen az elméleti jártasság. Tudja, a terrorizmus-kutatás alig 30 éve létezik. Hosszú ideig egyik tudományág sem vállalta fel igazán azt, amit ma inkább így neveznek: „politikai erőszak-kutatás.”- Az Ön személyét a szomorú szeptemberi tragédia ismertté tette Magyar- országon. Szüleitől hallottam, hogy tulajdonképpen ez volt az első közszereplése a „színes dobozban ”, Ennek ellenére hetekig rendkívüli kitartással, energiával, korrektséggel „szakértett”. Hogy került a „képernyőre", és hogyan bírta ezeknek a tudósításoknak a feszült, hajtás, izgatott hangulatát?- A történet mindössze ennyi: a tévécsatornákon néztük szinte „élőben” a tragédiát és hallgattuk a szakértői véleményeket. Amerikai feleségem biztatott fel, hogy jelentkezzek a tévénél, elvégre jártas vagyok a témában. Úgyhogy egyszerűen felhívtam a szerkesztőséget és bemutatkoztam. Megkérdezték: „Mikorra tud bejönni?” Mondtam: „Azonnal.” Ennyi. Hogy igazából, hogy ment? Most visszanézve látom, hogy mivel direkt akartam lenni és mindenki számára érthető, ezért egy kicsit lassabban reagáltam, mint ahogy máskor szoktam. De ennek ellenére remélem, hogy hasznosítható válaszokat tudtam adni.- Pillanatok alatt belopta magát a közönség szívébe. Tulajdonképpen a tragédia tette népszerűvé. Hogyan éli ezt meg?- Jóleső érzés, amikor bizalommal megkérdeznek a boltban, vagy séta közben, hogy miként látom a helyzetet. Számomra ez „feladat”. Hogy valamit átadhatok ott és akkor az embereknek. Örülök, amikor megnyugtathatom a világháborútól félő rám kérdezőt, hogy nem kell mitől tartania; és a Magyarországot féltőt, hogy itt nincs terroristaveszély.-A standokon számtalan „bestseller” jelent meg szeptember 11-ről, bin Laden- ről, a terrorizmusról. Ha jól tudom, Önt is felkérték egy könyv megírására e témakörben. Ismerve szakértelmét, okkal feltételezem, hogy az Ön könyve színvonalasabb és kidolgozottabb lesz, mint az eddig megjelent, igénytelen „szakirodalom". Beszéljen a könyvéről!- Szeretnék a könyvemmel egy új műfajt teremteni, amely sem nem nagyon tudományos, sem nem sikerhaj- hász. Értelmiségi szinten mutatom be a munkámban a terrorizmus elméletét és történetét, és próbálok választ adni az emberek kérdéseire.- Rátérve a terrorra: IRA, ETA, Izrael - Palesztina, Ciprus stb... Ön szerint ezek a konfliktusok mennyiben nemzeti, illetve vallási összetűzések? Oka-e a harcoknak a vallási hovatartozás különbözősége, vagy ezek az elemek csak hitükkel akarják alátámasztani politikai céljaikat?- Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy bár ezeknek a konfliktusoknak a zöme vallási és nemzeti eredetű is, de mára már majdnem kivétel nélkül átminősültek. Ezek az elemek nem vallási és szabadságharcosok, hanem anyagias haszonszerzők, akiknek már nem az ideológiák kellenek, hanem a szervezett bűnözés és a kábítószer-csatornákon átfolyó pénz. A vallási és nemzeti identitást mára csak elcsépelt érvként használják (ki). Jó példa erre az IRA, amely az 1968-as fellángolás után rájött, hogy a terrorizmushoz rengeteg pénz kell. így a cél az lett, hogy - bűnözői maffiaréteggé válva - védöpénzeket szedjenek, kezükbe kaparintsák a szórakoztató ipart és a drogkereskedelmet, amiből aztán finanszírozhatják a tulajdonképpen célját vesztett harcukat. Az sem véletlen, hogy most miért pont Afganisztán a terrorizmus melegágya: mert a világ ópiumtermelésének 80%-a ide kötődik.- Mit mond a szakértő: a saját lelkiismerete és véleménye szerint helyes lépés volt-e az amerikai katonai csapás Afganisztánon, vagy esetleg lett volna más lehetőség is?- Őszintén? Nem tetszett. Szerintem, ami történt, kevés ok volt egy háborúra. Persze a jelenségnek két oldala van: a bűnözés ellen valóban fel kell lépni rendészeti eszközzel; de itt politikai gondok állnak előttünk elsősorban. Márpedig azokat sohasem lehet fegyverrel megoldani. Itt az okokat kellene megszüntetni! Mégpedig azt, hogy ezekben a szegény államokban sok ezer árva gyermeket nevelnek terroristává, a menhelyekről és menekülttáborokból toborozzák a jövő mindenre elszánt harcosait, akik felnőttként bármire képesek lesznek, és bosszúért lihegnek. A Hamasz egyik vezetője például azt mondta nem is olyan rég, hogy ő 20 éven át tudna kiállítani mindennapra egy öngyilkos merénylőt ezekből. A szegény országok problémáit kellene inkább orvosolni, a fiatalokat taníttatni, megakadályozni, hogy fanatikussá neveljék őket. Mindenesetre hozzáteszem: a csapás eredményessége egyébként engem is meglepett.- A világ mostanában már biológiai háborútól, lépfenétöl, fekete himlőtől retteg. Ön szerint reális veszély, hogy a terroristák következő lépése ezek bevetése lesz?- Nem! Valószínűtlennek tartom. Ez inkább mesterséges hisztériakeltés! Alapvetően rossz az emberek felfogása. Gondoljanak csak bele! Egy tömegpusztító fegyver elkészítéséhez és kifejlesztéséhez hatalmas összegek, szaktudás és szakértelem, valamint hosszú idő szükséges. Magyarul nem éri meg. Pláne úgy, hogy látjuk az eredményeit. Példának ott van a pár évvel ezelőtti japán metrógázas merénylet: több millió dollár kellett a vegyszer kifejlesztéséhez, amelyből végül is csak egy nagyon alacsony százalékú méregre futotta, és amivel ezek után mindösszesen kevesebb mint 20 embert tudnak megölni. Itt azt hiszem, nem a tömegpusztítás a lényeg, hanem ahogyan azt a legnagyobb terrorista-szakértő is mondta: „Nem az a lényeg, hogy minél többen meghaljanak, hanem az, hogy minél többen lássák!” Ha nincs a tévé, akkor a szeptember 11-i tragédiát alig pár ezren látták volna, így viszont 2 milliárdan figyeltek fel rá. Emellett a New York-i és wash i ne: n eseményekben az volt „ötletes", hogy alig pár millióból végrehajtották. Hogy egy pár kés, egy-két mobiltelefon, néhány kiképzés kellett hozzá. Valamint egy repülőgép, amit fegyvernek használtak. Na, ez az igazán „bámulatra méltó” benne!- Tudom, hogy a szakértő nem jós, sem pedig próféta. Mégis, mit gondol, hogyan alakul a világ küzdelme a terrorizmussal? Mi lesz ennek a háborúnak a vége?- Terrorizmus mindig is volt és mindig is lesz. Ez egy ugyanolyan analóg jelenség, mint a gyilkosság vagy a lopás. Mindig is lesznek kisebbségek, amelyek így akarják megmutatni erejüket. Úgyhogy az egyes csatákat meg lehet nyerni, mint ahogy Németországban másfél év alatt felszámolták az ottani gócokat, de a háborút nem. Főleg azért nem, mert amíg a hidegháborúban tudtuk, hogy ki az ellenség, addig most még ezt sem. Most ugyan egy bin Ladent kikiáltottunk ellenségnek, de voltak és lesznek hozzá hasonló más karizmatikus vezetők is. Az ilyen vezéreket élve sohasem fogják el, és nem is fogják tudni bíróság elé állítani. A hírszerzésnek volt esélye a hidegháború alatt, hogy kiderítse: ki, mikor, hol és hogyan fog támadni. Ez ellen még lehetett védekezni, de most már ez sincs így. Megelőzni a következő támadásokat csak úgy lehet, hogy azt kell megtudni; mi lesz az az eddig békésnek hitt hétköznapi használati eszköz, amiből „fegyvert kovácsolhatnak.”- Terrorista-szakértőként bizonyára foglalkozott ezeknek az embereknek a lelki világával is? Elemezné ezeket a fanatikus embereket pszichológiai szempontból?- Általában kétféle terroristáról szoktam beszélni: az egyik az ideológiai terrorista, aki egy rendszert akar megdönte- ni. Neki racionális célja van, és ha azt véghezviszi, akkor akár még konszolidált államfő is lehet belőle. Ezekkel lehet tárgyalni, mert ha az ideáik teljesülnek, akkor céljukat elérve visszavonulnak. A másik terrorista-fajtából viszont egyre több: ők az irracionális „kultusz-terroristák”, akik például világuralomra törnek, az egész civilizációnkat ki akaiják irtani. Az biztos, hogy a többségük lelkibeteg vagy manipulált gondolkodású. Gyermekként érte egy tragikus élmény, amelyért bosszút akar állni. Nem véletlenül kerülnek ki ezekből olyan öngyilkos merénylők, akiket e földhöz senki és semmi nem köt, viszont azt ígérték nekik, hogy a „mennyekben” majd találkozhatnak például a meggyilkolt testvérükkel. Főleg Keleten - ahol a közösségi érdek mindig előbbre való az egyéninél - termelődnek ki azok a pszichológiai esetek, akik számára már nincs olyan tabu, amit meg ne támadnának, ha parancsot kapnak.- Ön szerint a zsidó-keresztény kultúrkörnek van mit tartania az előretörő iszlámtól?- Nem! Szó sincs róla! Ennek a terrorizmusnak semini köze sincs sem az igazi iszlámhoz, sem a zsidósághoz, sem a kereszténységhez! A Korán iá, a Biblia is tiltja az ölést. Akik ezt kicsavarják azzal, hogy „ha szent ügyért harcolsz, akkor megjutalmaztatsz”, nem igazi hívők. Csak szélsőségesek! Amúgy pedig, akik azt prófétálgatják, hogy a közeljövőben háborúk lesznek a két kultúrkör között, azoktól azt kérem: vizsgálják meg, hogy tulajdonképpen mi ma a kereszténység? Mi ma az iszlám? Hiszen mindkettőn belül akkora különbségek vannak!- Végül azt szeretném Öntől megkérdezni, hogy mit tanácsol a magyar keresztényeknek, azon belül is a lelkészeknek? Hogyan és mivel nyugtassuk a félelemben élőket?- Azt kell elmondani, hogy itt Magyarországon nincs mitől félni! Nem vagyunk terrorista célpont; nincs az az érdek, ami szimbolikus támadást mérhetne ránk. Nyugtassák meg a magyarokat, hogy hazánk manapság az egyik legbiztonságosabb állam. Gabnai Sándor Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Számlaszám: 11705008-20464565 Képünk illusztráció
