Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-10 / 10. szám
Evangélikus Élet 2002. MÁRCIUS 10. 7. oldal vél&levél&evél&levél Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam a 2002. március 3-i Evangélikus Életben a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület első egyházkerületi napjáról készített összeállítást. A cikkbe azonban győri előadásom tartalmi összefoglalásával néhány - nem tőlem származó - apró pontatlanság is bekerült. A történeti hűség kedvéért tisztelettel kérem az alábbiak helyesbítését: Túróczy Zoltán tiszai egyházkerületi püspököt nem 1946-ban, hanem már 1945. május 22-én őrizetbe vették Nyíregyházán. Ő volt az első az evangélikus lelkészi karban, akit az új hatalom rendőrsége letartóztatott. Túróczy Zoltán 1952. február 10-én kelt levelében jelentette be lemondását a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöki tisztéről. A zsinat II. ülésszaka azonban csak 1952. május 20-án alkotta meg az I. törvénycikket a Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásának új rendezéséről: az addigi négy egyházkerületes beosztás megszüntetéséről és a két új egyházkerület megalkotásáról. Évekkel később, 1956 decemberében maga Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is így vallott a történtekről: „A tárgyalásokkal kapcsolatban szóba került, hogy elég lenne két kerület, s ezért mondattuk le a két püspököt. [...] Már régóta látom, hogy ez a lemondatás törvénytelen és helytelen volt.” Az 1952-es események kronologikus rendje azonban mégis azt mutatja, hogy Túróczy Zoltán lemondásának oka elsősorban nem az egyházkerületek számának csökkentésével magyarázható. Sokkal inkább általános elvekkel: egyrészt a Rákosi- rendszer egyházpolitikai törekvéseivel és módszereivel, másrészt Túróczy Zoltánnak a püspöki hatalomról vallott nézeteivel. A püspökkel 1952. február 9-én közölték: „... a kormány és az Állami Egyházügyi Hivatal Túróczy Zoltánt megbízhatatlannak tartja, működését a demokráciára nézve károsnak ítéli, s ezért őt lemondásra szólítja fel. [...] Túróczy erre kifejtette, hogy „... a püspöknek mind az egyház, mind az állam részéről bizalmat kell élveznie, s ezen elvi álláspontnak megfelelően dunántúli egyházkerületi püspöki tisztéről [...] lemondott.” Előre is köszönöm a helyreigazítás közlését. Mirák Katalin Romániai magyar egyházak Az Evangélikus Élet február 24-i számában - a Nők Világimanapjára való készülődés jegyében - egy körképet nyújtott a romániai magyar egyházakról. Szerzője négy felekezetet emel ki ezek közül. Az erdélyi magyarság körében legszámottevőbbnek a református egyházat tekinti. Amennyiben itt csak a protestáns egyházakat veszi alapul, akkor kijelentése helytálló, egyébként a katolikus hívek Erdélyben is többségben vannak. Ismertetésének további részében azt írja, hogy „legtöbb adatunk a kis evangélikus egyházról van”,- azonban éppen az evangélikus egyházról szolgáltat kevés és pontatlan adatokat. Míg az unitárius, református és baptista egyházak esetében lélek- és gyülekezetszámot is említ, addig az evangélikus egyház esetében még megközelítőleg sem. Ugyan lélekszámát mi sem tudjuk pontosan (kb. 25 ezerre tehető), azt viszont igen, hogy nincs két püspöksége. Ha a szó szoros értelmét vesszük, akkor valójában egy sem, hiszen Kolozsváron ma szuperintendencia működik, mivel a trianoni döntés után már létezett egy evangélikus püspökség Romániában, mégpedig a szász evangélikus püspökség. így a magyar evangélikusok nem kaptak engedélyt egy újabb püspökség megalakítására. A gyülekezetek száma pontosan 34, a lelkészképzés pedig a Kolozsvári Protestáns Teológián történik, amelyik azonban nemcsak református és evangélikus lelkészeket képez, hanem unitáriusokat is. Veres Emese-Gyöngyvér Evangélikus Arcképcsarnok Örömmel olvastam az Ev. Élet február 3-i számában Kinczler Irén lelkésznő levelét, az evangélikus példaképekről felvetett gondolatokat. Egy éve, a 2001. február 11 -i szám címlapján - a népszámlálás kapcsán - 19 kép jelent meg nagyjainkról, akik evangélikusnak vallották magukat. Ezt az oldalt azóta sokszor fénymásoltattam és osztottam szét hittestvéreknek, rokonoknak, tanároknak a hiányos tudást pótolva ezzel. Hiszen politikusok, írók, költők életrajzából egyházi hovatartozásukról mit sem tudunk. Pedig méltán lehetünk büszkék rájuk! Én is jó gondolatnak tartom, hogy az Arcképcsarnokban már megjelentetett életrajzok - újabbakkal kiegészítve - egy kötetben legyenek elérhetők, így az általános iskolai hittanoktatásban és konfirmációi előkészítőn is könnyebben felhasználható lenne. Egy konfirmandus korú gyerekkel beszélgetve, nemrégiben elszomorított, hogy még nem hallott arról, hogy Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is (aki megyénkben élt!) evangélikus volt. Pedig Kossuth Lajos a Sámsonházi Evangélikus Gyülekezet felügyelői tisztét is betöltötte. A mai kor gyermekeinek még inkább szükségük van példaképekre, tanúkra, akik életpéldájukkal, hitükkel segíthetnek életük küzdelmeiben. Bizonyára gondolnak majd erre egyházunk vezetői is, és mielőbb megjelenik az értékes, evangélikus tanúk életét tartalmazó gyűjtemény olvasmányos formában. Kívánom, hogy így lehessen, sokunk örömére! R. H. (Az „Evangélikus Arcképcsarnok” című kötet várhatóan még ebben a félévben jelenik meg - a szerk.) Barátnőm, a nagy glóriás Február 20-án magam is részt vettem a Parlamentben a Vallás a drogmegelőzésben - drogmegelőzés az egyházban témacímű konferencián. Örülök, hogy az Evangélikus Élet legutóbbi száma, az ügy komolyságának megfelelő mennyiségű anyagot közölt a programról. Az alábbiakban néhány gondolatomat osztom meg az olvasóval, mint aki már több drogos felé hirdette Isten szabadítását. Az első kísértés óta alapkérdése az emberi történelemnek: mi a bűn? A nagy bukás, a bűnbeesés azért történhetett meg, mert a gonosz érvelését elfogadta az ember: „ Valóban azt mondta az Isten? ”, biztos az a bűn, amit Isten annak mond? Miért ne lehetne egyszer az embernek igaza Istennel szemben? Ebből következett és következik ma is az Istentől és szavától való függetlenedés: ÉN döntöm el mi a jó és mi a rossz. (Salamon bölcs és értelmes szívet kért az Úrtól, hogy különbséget tudjon tenni a rossz és a jó között.) Amikor az ember az Istennel való kapcsolatból kiszakítja magát, nem feltétlenül azzal a szándékkal teszi, hogy gonosz legyen. Ellenkezőleg: olyanná akar lenni, mint az Isten. Ez korunk nagy kísértése is (lásd: New Age). Feltételeznünk kell, hogy az emberek nagy része jó akar lenni, de saját akarata szerint. Az ember így elveszíti az isteni vezetést, a világosságot, és ide-oda hajtják ösztönei, gondolatai, csapong a jó és a gonosz között. Mindezt azzal együtt teszi, hogy beképzeli magának a szabadságot, hogy tud választani. Az Istentől levált ember egyre inkább rabságra jut. Minél több szó esik egy-egy korszakban a szabadságról, annál inkább rabszolga módjára, idegen hatalmak szolgálatába befogott az ember, melyekről lehet ugyan, hogy nem tud semmit, ezek azonban éppúgy léteznek és uralkodnak („nem szolgáltunk soha senkinek” - Jn 8,33). A bűn: „idegen uralom, fogság, rabszolgai kötöttség ahhoz, amit gyűlöl az ember.” (Ralf Luther) Esik szó egyházunkban is a bűnről, de nem mindegy, hogyan beszélünk az életünket, örökéletünket befolyásoló valóságról. Talán ismerjük az alábbi kis anekdotát. Vasárnapi ebédnél beszélget a férj feleségével. Férj: Miről prédikált a tiszteletes úr? Feleség: A bűnről. Férj: És mit mondott róla? Feleség: Helytelenítette... Érdemes ezen kicsit nekünk is elgondolkodni. Valóban olyan egyértelmű, hogy helytelenítjük a bűnt? A diabolos ma is keveri a kártyát. Sokan bedőlnek neki. A sátán is „hisz Istenben”, sőt akár „világosság angyalává is átváltoztatja magát”. Ez annyit jelent, hogy Istenre, Isten igéjére, szeretetre, türelemre hivatkozva csapja be az embert. Amikor azon vitázunk, hogy a válás, homoszexualitás, drogfogyasztás bűn-e, máris félre viheti tekintetünket a lényegről. A keresztyén ember számára a bűn nem filozófiai, erkölcsi vagy egészségügyi kérdés, hanem bibliai, teológiai. A keresztyén ember alapvető kérdése az, hogy mit mond Isten, és nem az, hogy mit gondol, ír, vagy nyilatkozik az ember, akkor . is, ha az az Emberi Jogok Nyilatkozata. A Biblia megkülönbözteti a „BŰNT” és a „bűnöket”. Mi a bűn? A bűn az Istentől távol levő állapot, a bűnök (pl. válás, homoszexualitás, szenvedélybetegség) ennek az állapotnak a következményei: Isten- és emberellenes cselekedetek és mulasztások. Luther így ír a Schmalkaldeni cikkekben a bűnről: „Isten ismeretének és tiszteletének hiánya. ” Elvetendő tételeknek tartja, „hogy az embernek megvan a szabad akarata, hogy a jót cselekedje és kerülje a rosszat, hogy az ember a maga erejéből tudja cselekedni Isten minden parancsolatát, hogy Isten minden bizonnyal megkegyelmez az embernek, ha az megcselekszi mindazt, ami tőle telik stb.” Megfontolandó az összegző megállapítása is: „Az ilyen és ezekhez hasonló tanítás onnan származik, hogy sem a bűnt, sem Krisztust, a mi Megváltónkat nem értik és nem ismerik. Igazi pogány tanítás ez: nem tűrhetjük! Mert ha ez igaz tanítás volna, akkor Krisztus hiába halt meg, mert hiszen sem károsodás, sem bűn nincsen az emberben, amiért meg kellett volna halnia. ” Manapság sokan függetlenítik magukat Isten igéjének igazságától még az egyházban is. Pl.: „A drogfüggő elsősorban nem bűnös, hanem gyógyulásra szoruló beteg.” Ez bibliai szempontból helytelen állítás. Orvosi oldalról lehet igaz, de Isten igéjén nem áll meg ez a megállapítás. Ez humánus, liberális gondolat, de nem keresztyén, evangélikus látás. Miért félünk annyira a bűnt bűnnek nevezni? Alapvetően azért bűnös a drogfüggő, mert tékozol. Eltékozolja éveit, emberségét, erejét, tönkreteszi környezetét. A statisztikák szerint a legszekulárisabb társadalmakban él a legtöbb drogos. Tehát a drogfogyasztás és más szenvedély összefüggésben van az istentelenséggel, az Isten nélküli állapottal, tehát a bűnnel. Tudjuk, hogy egy ismert hazai író érvelt néhány évvel ezelőtt az ún. könnyű drogok fogyasztása mellett. Én magam hallottam a televízióban nyilatkozni. Többek között a következőt mondotta: „az igazi szabadság az, amikor az emberek szabadon tönkretehetik magukat.” Micsoda sötét cinizmus ez a liberalizmus köpenyébe bújtatva! Az elmúlt napokban megkérdeztek egy ismert liberális politikust, hogy mit tenne, ha megtudná, hogy saját gyermeke is él a droggal. Azt felelte, hogy együtt szívná el vele a drogos cigarettát és elbeszélgetnének. Nem sorolom az elkeserítő, népünket, fiatalságunkat romboló példákat. Mondanom sem szükséges, hogy ezek az urak nem a klasszikus értelemben vett liberálisok. Sajnos sokan lejáratták ezt a szép bibliai eredetű szót. Ok sokkal inkább libertinisták, szabados gondolkodásúak, akiknek semmi sem szent. Mit is ír a szótár? Libertinizmus = 1. feslettség, züllöttség, kicsapongó életmód 2. vallási értelemben, a szabadság hangoztatásával az erkölcsi törvények kötelező erejének tagadása. Nem azzal szeretem a bűnös, beteg embertársamat, hogy nem beszélek neki a bűnről.-Ha a bűn nem növekszik megjelentőségében életemben, erőtlenné vagy semmivé válik számomra a drága kegyelem! A legnagyobb kegyetlenség ez a kegyelemre hivatkozó álhumánus vallásoskodás, melynek semmi köze az evangéliumhoz. „A bűn egymás kölcsönös magára hagyása! A bűn minden közösség szétbomlasztása. ” (Ralf Luther) Sokan emlegetik ma Krisztust, mint aki mindenkit szeret, elfogad, mindenkinek mindig, mindent megbocsát. Ez így szintén ördögi féligazság. Isten Jézusban valóban minden bűnöst szeret, de nem csak megbocsát, hanem szabadulást is akar adni! A bűntől nincs azonban addig szabadulás, amíg nem törik meg annak hatalma az emberen. (Róm 6,6.18 kk) Amikor Isten legyőzi a bűnt Krisztus keresztáldozata által („ahol megnövekszik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik" - Rm 5,20), akkor a bűn rettenetes kényszerétől is megszabadítja az embert. (Róm 5-7) A szó szoros értelmében röpköd körülöttem! Reggeltől estig, s egészen biztos vagyok benne, hogy éjszaka is. Fáradhatatlanul. Tele van energiával, s mindig „azzal”, amire éppen szükségem van. Jótanáccsal. Megértéssel. Figyelő hallgatással. Segítőkészséggel. Ha kell, ö a lelki szemetes, ha kell, könnyfelszívó vagy jókedvre derítő. Maga a megtestesült optimizmus. Mindig valami frappáns, lénye- grevilágító hagyja el a száját, sohasem „ csak úgy ” bugyognak belőle a mondanivalók. Bár majd’ 100 km választ el minket egymástól, ö rendszeresen jelentkezik - kihasználva a hagyományos kapcsolat- tartási módokat, valamint a modem technika vívmányait egyaránt. Sokat gondolok Rá! Hogy hogyan is bírja. Mert másokkal is „ezt" csinálja. S mellette persze ezer dolga van. De hát hogyan? A jó múltkor említettem is neki. Elérzékenyült. Talán mert valaki észrevette, hogy O hogyan is működik...? Pár nap múlva levelet küldött, megírta, hogy most kicsit sem rózsaszín a világ, nagyon leeresztett, pár napra kivonja magát a forgalomból. Felháborodtam. Első gondolatom az volt, hogy: És velem addig mi lesz? Ki hív, ki támogat, ki hallgat meg? Kisvártatva a rózsaszín felhők közül kikandikált a fejem, s már sokkal reálisabban láttam mindent. Olyan O, mint egy angyalka. De a „ nagy glóriás ” fajtából. A nap 24 órájában a rendelkezésemre áll, startra kész, energiával teli - legyen szó bármiről. Az fel sem merült bennem, hogy ehhez mennyi energia kell. S hogy egy-egy ilyen barátnő mint én, mennyire megcsappantam angyalkám energiáját. Eddig csak azt láttam, hogy kifogyhatatlan. Aztán meg kellett tapasztalnom, hogy a földön járó nagy glóriásoknak időnként töltekezésre van szükségük. Időre, hogy csapzott szárnyaikat elrendezzék, félrebillent glóriájukat megigazítsák, gondterhelt ráncaikat kisimítsák. Csak adnak, adnak, s ahhoz hogy továbbra is adni tudjanak, kell egy kis tankolás. Elengedtem hát tankolni - az Úr „ benzinkútjába ”. És alig vártam már, hogy engem is feltöltsön. Másokat is. Mindazokat, akik Tőle kapnak mosolyt, jó szót, „közvetítést”, lelki-fizikai segítséget... Alig múlt el az óesztendő, nemrég készítettem leltárt és takarítottam életemben. A „felhasználható és szabad terület ”, a kapacitás ezáltal megnőtt. Az új, az évkezdet lendületével kezdtem ezt az esztendőt, energiával teli, s bizony már az első nap végén éreztem, hogy elfáradtam, le- és kimerült vagyok. És hányán vagyunk így! Barátnőm a nagy glóriás rendületlenül röpdösött. Elszégyelltem magam. Elhatároztam, hogy sűrűbben tankolok az Úr kiapadhatatlan „ benzin- kútjából”- a Bibliából. Györky Varga Mária Szeverényi János A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének állásfoglalása az országgyűlési képviselő-választásra hívó, homoszexualitást megjelenítő nagy és óriásplakátok elfogadhatatlanságáról (Budapest, 2002. február 28.) A homoszexualitás az Ószövetségben súlyos bűnnek számított. Az újszövetségi Szentírásban Szent Pál a gyermekek megrontóit a józan tanítás ellen vétőknek mondja, akik nem öröklik Isten országát. A keresztény hagyomány a legrégibb idők óta állást foglal a homoszexualitás- sal szemben, mert ellentétesek a természetes erkölcsi törvénnyel, a nemi aktusból kizárják az élet továbbadását és torzítják az értelmes lélekkel bíró ember én-te kapcsolatának teljességét. Mindazonáltal az egyház tisztelettel fordul a homoszexuális hajlamot hordozókhoz, amely többségük számára megpróbáltatást jelent, és szeretnének kijutni belőle. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. A homoszexuális személyek is arra hivatottak, hogy életükben megvalósítsák Isten akaratát, s amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó nehézségeket és küzdelmeket. A homoszexualitás lappangó hajlama nagyon sok emberben jelen van, ezért óriási a felelőssége a felnőtt társadalomnak, hogy ezeket a rejtett hajlamokat erösíti-e, vagy okos tapintatos neveléssel helyes irányba tereli, gyógyítja. A homoszexualitás nyilvánosság előtti, ráadásul fotómodellekkel történő, mintegy vonzó megjelenítése negatívan hat nemzetünk lelkületűre, a magyarországi ifjúságra gondolva kifejezetten veszélyes és káros. A modem nemzeti lét egyik alapintézményével, az országgyűlési választásokkal kapcsolatba hozni nagyfokú felelősség. fO BERES e9®szs69es emberért Tartalék energia 50 év felett Biológiai szempontból mindnyájan 30 éves korunk körül vagyunk a csúcson, szervezetünk teljesítőképessége és immunrendszerünk ekkortájt nyújtja a maximumát. Sajnos azonban az idő előrehaladtával szervezetünk belső működése lassan megváltozik. Ma már tudjuk, hogy a korral járó problémák java része nem elsősorban éveink számának növekedésére, hanem olyan - befolyásolható - tényezőkre vezethető vissza, mint például az életmód, ezen belül pedig a táplálkozás. A tápanyagok csökkent felszívódása, a rosszabb hasznosulás, illetve a szervezet megnövekedett igénye miatt ötvenes éveinktől bizonyos vitaminokból, ásványi anyagokból és nyomelemekből nagyobb mennyiségre van szükségünk. Ezért fejlesztettük ki, speciálisan az 50 év felettieknek az Actival Senior filmtablettát, amely a hazai szükségleteknek megfelelő összetételével az egészség és fiatalosság megőrzését, az ellenálló képesség növelését szolgálja. Az Actival Senior komplex multivitamin és ásványianyag filmtablettában található 28-féle hatóanyag pótolja az idősödő szervezet megnövekedett vitamin-, ásványianyag- és nyomelemszükségletét, maximálisan figyelembe véve az 50 év felettiek megváltozott tápanyagigényeit. Az Actival Senior összetevői nagyban hozzájárulnak az immunrendszer erősítéséhez, a fittség, a megfelelő aktivitás és a/ általános jó közérzet megőrzéséhez! Ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjanak rajtunk a fáradtság, kimerültség, gyengeség jelei. Milyen jó hallani, mikor egy rég látott ismerősünk azt mondja: Te semmit sem változtál, remekül nézel ki! És milyen jó, ha mi tényleg így is érezzük! És milyen nagy biztonságot ad a mai világban egy nagymama vagy nagypapa, akire bármikor számíthat a család, akinek mindig van egy kis tartalék energiája! Aktiválás korhatár nélkül? A Béres válasza: IGEN! Táplálkozásunk megfelelő kiegészítésével, napi egy Actival Senior filmtabletta bevételével sokat tehetünk szervezetünk öregedési folyamatainak lassításáért! Actival Senior gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészéti S
