Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-03 / 9. szám

2. oldal 2002. MÁRCIUS 3.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

Szemem állandóan az Úrra néz. (Zsolt 25,15)

Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62)

VASÁRNAP

„Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amely- lyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt. Kegyelemből van üdvösségetek!” Ef 2,4—5 (Jer 31,20; Ef 5,l-8a; Zsolt 35,22-28) Irgalom, szeretet, kegyelem, üdvösség - keresztyén életünkben oly sokszor emlegetett szavak. Mit értünk alattuk? Mit mondanak nekünk? Mekkora mögöttes értéket hordoznak számunkra? Jó lenne nagyon komolyan végiggondolni, sőt hálával emlegetni Isten irgalmát, szeretetét, kegyelmét és az általa kapott üdvösséget.

bűntől. ” ÍJn 1,5.7 (Ézs 60,20; Mk 9,38-41; Jn 14,8-14) Istenünk csak jó, és nincs benne semmi, ami rossz lenne - erről beszél igénk. Mi is így gondoljuk? Nem kételkedünk-e sokszor ebben, amikor velünk valami nem kedvünkre való történik. Nem úgy érezzük-e, hogy Isten elhagyott, azaz most már nem is olyan ,jó Isten” 0? Testvérem! De hát van-e jobb annál, aki Fia vére által megtisztít minket?!

CSÜTÖRTÖK

HÉTFŐ

„Jézus Krisztus mondja: Boldogok vagytok, akik most sírtokj mert nevetni fogtok. ” Lk 6,21b (Jer 31,16; Lk 14,25-35; Jn 13,36-38) Boldogok a sírók? Sírtunk már úgy, hogy belül boldogok voltunk? Valószínűlég nagyon kevésszer hullattunk örömkönnyeket, de a fájdalom, kín, betegség, halál okozta szomorúság könnyeit annál inkább. S bizony, de sokszor vad, tehetetlen düh van bennünk inkább,-mint boldogság. Jézus tanít, Jézus kér: ne így legyen! Erezzük, ő velünk van akkor is, és vigasztal, bátorít, boldogságot ígér.

KEDD ” Ví e£et VJ földet várunk az ö ígérete szerint, amelyben igazság lakik. ” 2Pt 3,13 (Ézs 65,19; Jób 7,11-21; Jn 14,1-7) Advent nagy kérdése az, hogy mit várunk az érkezőtől. Bár most böjtben vagyunk, de a kérdés ugyanígy szól most is: Testvér, mit vársz? Várod-e az új eget és új földet, amelyben igazság lakik? Úgy érzem, mi leginkább a nekünk kedvező igazságot várjuk. S hányszor kérdezzük Pilátussal: Mi az igazság?

„Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden

„A tanítványok unszolták Jézust és kérték: Maradj velünk, mert esteledik: a nap is lehanyatlott már! - Bement hát, hogy velük maradjon." Lk 24,29 (JSir 3,57; Mk 8,14-21; Jn 14,15-21) Maradj velünk! - az emmausi tanítványok kérése ez, akik a vándorban még nem ismerték fel Jézust. De valamit éreztek: jó vele lenni! Jézus mennybemenetele előtt misszióval bízta meg övéit, de ígéretet is adott nekik: Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Szabad kérni: maradj velünk! De úgy, hogy ez nem jelenthet kételkedést abban, hogy akár kérjük, akár nem: velünk van a világ végezetéig.

„Elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. ” lMóz 3,8 (Jn 3,20-21; Mt 10,34-39; Jn 14,22-26) Elrejtőzni szégyen, kudarc miatt szoktak. A kisgyerek is, ha rosszat tesz, elbújik. Nincs ez másként felnőttkorban sem. Ádám és Éva felnőttként bújik, rejtőzik el Isten elől. Nem cselekszünk-e sokszor mi is így? Elbújunk, mintha eltakarhatnánk vétkünket, sőt önmagunkat a bűn büntetése elöl? Nem lenne jobb őszintén feltárni a rosszat, s kérni Isten bocsánatát? Ő erre vár. Ne várassuk soká!

SZOMBAT

„ Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. " Zsolt 133,1.3 (Jn 17,21; Lk 17,28-33; Jn 14,27-31) Szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. A kérdés: Van-e ilyen? S ha van, nálatok is van, aki olvasod ezeket a sorokat? Jézus Krisztus azért halt meg, hogy általa és benne legyen egyetértés. Keresztje előtt egyformák vagyunk, sőt egyetértésbe kell, hogy kerüljünk. Őnélküle csak örök halál vár reánk. De vele élet! Sőt, testvéri közösség, egyetértés, öröm!

Tamásy Tamás

BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI)

Figyeljünk Isten intő szavára

lMóz 4,1-16

Gépkocsivezetők jól tudják, hogy az autózókra leselkedő veszélyek elkerülésében milyen fontos szerepük van a veszélyeket előrejelző tábláknak. A veszélyes kanyarok és bukkanok, vadveszélyek, vagy az úttal kapcsolatos bármilyen rendellenességek előrejelzése sok esetben menti meg az autóban ülők életét. Mai igénket is ilyen vészjelző táblának szánták - nyilván nem maguktól, hanem Istentől kapott indíttatásnak engedve - azok a tudós rabbik, akik megszövegezték, és a bibliai elbeszélések sorába felvették ezt a szinte krimibe illő, feszültségekkel teli igeszakaszt. Nem kisebb fenyegetettségről van itt szó, mint az emberiség életét és az emberi együttélést fenyegető veszélyről.

Ez a veszély mindannyiunk által jól ismert: Az első testvérpár közötti „családi” feszültség, az első ártatlanul kiontott testvérvér, a szülőknek mindkét gyermekük elvesztése miatti fájdalma - bár erre nem történik konkrét utalás az elbeszélésben - csak a kezdete mindannak, ami Nőd földjén - a „nyugtalanság földjén”, de úgy is mondhatnánk, hogy a történelem folyamán az emberiségre vár. S a legutóbbi felvonások, amit apáink és jelen nemzedékünk átélni volt kénytelen: a 20. század ártatlan áldozatainak milliói, és a 21. század kezdődő felvonásának néhány elrettentő jelenete!

Mindez egy istentisztelettel kezdődik. Két testvér áldozatot mutat be. Kain - mivel földművelő - a föld gyümölcséből, Ábel, a juhpásztor, bárányaiból ál- dozik Istennek. Kain áldozatát Isten nem fogadja el. Hogy miért, arra a szövegben

nincs konkrét magyarázat. Az elutasítást Kain talán a következményből, az áldás, a bő termés elmaradásából tudja meg, ami a rossz időjárás miatt gyakran előfordul. Mindez testvére iránt irigységet és haragot támaszt szívében. A harag és az irigység mindig rossz tanácsadó! Isten atyai intő szavakkal figyelmezteti is erre Káint: „...a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Most mindez rajtad múlik. Káinnak meg kellene békülnie a testvérétől különböző sorsával. Ez gyakori emberi feladat. Kain azonban nem állja ki a próbát. Alkalmas pillanatban rátámad testvérére és elköveti az első gyilkosságot. (A 8. vers első fele, hogy Kain a mezőre csalja testvérét, későbbi betoldás.)

A kiontott vér - mivel az életet tartalmazza - Istenhez kiált. Isten számonkérő kérdésére: „Hol van Ábel, a testvéred?” Kain bűnbánó beismerés helyett cinikusan válaszol: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” Isten büntető szavai léte alapjában érintik Káint: „Bujdosó és kóborló leszel a földön.” Aki testvére vérével mocskolja be a termőföldet, az önmagát zárja ki az életerők áldó körforgásából. Kain válaszából - „nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám” - talán a megbánás csíráját tartalmazó összetörettetés csendül ki. Innen is érthető Istennek kegyelmi gesztusa, hogy védő jellel biztosítja Kain életének megóvását, s ezzel Istenhez való visszatérésének lehetőségét is.

Káinban és utódaiban válik láthatóvá, mit eredményezett az első emberpár, Ádám és Éva engedetlensége és bukása

az emberi együttélésben és az emberiség történetében. De itt válik nyilvánvalóvá Isten kegyelmes szeretete is. Az igehirdetési textust követő versek (16—26.) azt mutatják, hogy az emberiség kialakulása két ágon indul el. 1. Kain utódainak ágán, amely magán viseli a bűnesettel és a testvérgyilkossággal kezdődő törekvések vonásait, amely úgy akar érvényesülni a világban, hogy kíméletlenül a maga önző akaratát, kizárólag a maga javára próbálja megvalósítani. 2. A másik ág, az Ádám és Éva később született gyermekétől, Séttöl kiinduló ág Énóson át Nőéig. Ez a

csoport Isten nevét segítségül hívva, Isten akarata szerint - nem önző módon, hanem embertársai javát is figyelembe véve - kíván élni. Később ebből az ágból választja ki Isten Ábrahámot, áldásának az egész emberiséghez való közvetítésére. Majd ugyanebből az ágból születik meg Jézus Krisztus, akiben maga Isten jön el az emberek közé, hogy minden embert szeretet- ben járó, új élettel ajándékozzon meg. Aki az ő szeretetét elfogadja, az képes ma is Isten figyelmeztető intéseire figyelve, neki tetsző új életben járni.

Selmeczi János

ISTENTISZTELETI

REND

Budapesten, 2002. március 3.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Péter Zoltán; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er,

111., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. térde. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Bajuszné Orodán Krisztina; V., Deák tér 4. de.

9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Deák Ágota teol. szupplikáció; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Deák Ágota teol. szupplikáció; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Kulcsár Zsuzsanna; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Keczkó Pál teol. szupplikáció; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Keczkó Pál teol. szupplikáció; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Kistemplom, Juhos utca 28. de.

10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Szeverényi János; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefíy Géza.

OCULI (BÖJT 3.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín; lila. A vasárnap lekciója: Jn 1,35-40; igehirdetési alapigéje: Ezs

Ezs 42,J-4. HETI ENEKEK

188, 416.

Összeállította: tszm

• •

*

3

£

5

£

3

13

SAROK

Egyetlen kérés a kollektában

^ Országos papné-csendesnapra

várunk minden papné-testvért március 9-én, szombaton fél 10 órai kezdettel, a Deák téri Gimnázium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.)

A nap témája; „ Amit Isten egybeszerkesztett ... ” - őszintén a házasságról A délelőtt előadói:

Kovács Gézáné, a Társ című könyv fordítója Kovácsáé Tóth Márta lelkész Dr. Cserháti Péter orvos TUDNIVALÓK:

Jelentkezés: 2002. február 28-ig az Északi Püspöki Hivatalban - 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Telefon: 394-2335; Fax: 394-2440.

Gyermekmegőrzésről gondoskodunk, ennek igénybevételét is kérjük jelezni. Szerény ebédet ad, a vonat, illetve távolsági busz költségét téríti az Országos Egyház. Utóbbi kifizetéséhez áfás számlát kérünk hozni a Magyarországi Evangélikus Egyház (1085 Budapest, Üllői út 24.) nevére és címére kiállítva. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papné-testvért!

A Liturgikus sarok nagy (lassan másfél éve tartó) folyamában kis „belső sorozatunk” már több cikket is közölt a kollekta imádságról. Szó volt a megszólításról, az Isten nagy tetteire való hivatkozásáról, valamint arról, hogy mit is jelent a »kollekta« kifejezés... Az elmúlt számban a kollekta imádság fontosságáról és tartalmáról olvashattunk. Ma a kérés kerül elénk.

„Amikorpedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek mielőtt még kérnétek tőle. ” (Mt 6,7-8)

Jézus ezen szavait újra meg újra meg kell tanulnunk. Amilyen nagy veszély, hogy abbamarad, elhallgat a kö- nyörgésünk-hálaadásunk, olyan nagy kísértés az is, hogy medertelen, parttalan, „elfolyó” lesz imádságunk. Az imádság koncentrálást igényel az igazán szükségesre, összpontosított figyelmet a megszólított Úrra. Az imádság nem lehet a könnyelmű fecsegés alkalma. Nem akárki áll szóba velünk, amikor az imádság páratlan lehetőségét felkínálja. Ugyanakkor a szent Isten előtt megálló embernek önmagának is szüksége van arra, hogy tudatosan vigye életét, élete kéréseit, kérdéseit az Úristen elé.

A liturgia - ha hajlandók vagyunk igazán, mélyen megismerni - mindig segítségünkre van ebben a koncentrálásban és a tudatosodó hívő életben. Akik nem veszik a fáradságot, hogy a mélyre nézzenek, azok csak ismételgetett formulákat, vagy felszínesen csengő, olykor túl szikár mondatokat hallanak, netán közhelynek, egyházi frázisnak tűnő gondolatokat. A liturgia kétezer éven át, hívők milliói által csiszolt, „át- meg átimádkozott” mondataiban segít, tanít, nevel, Istenhez emel. A „bizonyságtevők fellege” - ahogy a Zsidókhoz írt levél írja - arra nevel, hogy felnézzünk az Úrra. Méltó módon szólítsuk meg, kerüljünk és maradjunk Vele párbeszédben, élet-beszélgetésben.

A Kedves Olvasó most fogja megérezni, miért is volt szükség e kiadós bevezetésre: a kollekta imádság - a megszólítás és a Szentháromság magasztalása között - EGYETLEN KÉRÉS-ből áll. Lezajlik az istentisztelet első harmada: bevonultunk, énekeltünk, mondtuk vagy énekeltük a Zsoltárt, bűnbánatot tartottunk, hangzott a kegyelem igéje. Közben a gyülekezet énekelt — háromszor is

válaszolva az egyes liturgiái szakaszokra. Alig több mint negyed óra alatt hihetetlen gazdag program. Ezt foglalja, gyűjti össze (innen a kollekta=gyüjteni kifejezés) a most tárgyalt imádság. Nem részletezve, nem a saját kéréseinket halmozva, hanem - miután Istent dicsérve megszólította - egyetlen kérésben mindent összefoglalva.

Jézus azért járatta a tanítványokat az imádság iskolájába, hogy megtanulják ezt az áldott-nehéz „mesterséget”, kihasználják a kiváló lehetőséget. (A Tizenkettő kérte: „ Taníts minket imádkozni”, mire Jézus így válaszolt: „ Ti pedig így imádkozzatok” - és következett a „Miatyánk”. Az imádkozó egyház így tanult meg és tanul folyamatosan beszélgetni Urával. Nem a bőbeszédűségért várva a meghallgatást, hanem szószaporítás nélküli alázattal, az egyénieskedést, az Istenhez jutás „vélt magánútjait” félrerakva, az egyház tömör imádságában.

Ezért érdemes figyelnünk, tanulnunk, együtt imádkoznunk a kollekta imádságot. Ez az egy kérés nem csak summázza' az „eddig történteket”, hanem az egyházi év (ismét csak Isten nagy tetteiről szóló bizonyságtétel!) adott üzenetét komolyan véve, ráhangol az imádság után következő igeolvasásra, majd az igehirdetésre.

Tudjuk, még belegondolni is erősítést jelent, milyen ereje van az együtt mondott Miatyánknak. (Hát még ha tudnánk, hány tíz- és százezren mondják a világ minden táján ugyanabban a pillanatban, ugyanazt az „Úrtól tanult imádságot”.) Egyházunk 1963 óta visszakapcsolódott abba az ősi gyakorlatba, amivel a világegyházban mindenütt találkozhatunk, amit Luther maga is szeretett: vasárnapról vasárnapra imádkozzuk az „óegyházi kollektáf’. Istendicsőítés és egyetlen kérés - mai, különböző felekezetű keresztények ajkáról - szerte az egész világon. Összecsengve, egyet akarva. Emlékezzünk csak Jézus szavára: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám ” (Mt 18,19).

A mai vasárnap kollektája így segítsen összefogottan, a világ kereszténységével összecsengő módon imádkozni: „Mindenható Isten! Te látod gyengeségünket, és meghallgatod kérésünket: emeld fel hatalmas jobbodat, és így őrizd meg híveidet, az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Amen!"

Hafenschcr Károly (ifj.)

i