Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-03 / 9. szám
Menyes Gyula felvételei Eva ngélikus Elet 2002. MÁRCIUS 3. 3. oldal Egyházkerület születésnapja (Folytatás az 1. oldalról.) a püspököt lemondatták. 1957-ben volt még egy harmadik, igaz rövidebb, mindössze kilenc hónapig tartó püspöki időszaka, amikor az Északi Egyházkerület püspöki tisztét töltötte be. Túróczy Zoltán számára a püspöki kereszt valóban nem a dicsőség jelképe volt, hanem a próbatételekkel teli szolgálatnak a jelképe - fejezte" be előadását Mirák Katalin. Ifj. dr. Fabirty Tibor a püspököt, mint igehirdetőt mutatta be. Öt szempont alapján bizonyította, hogy Túróczy prédikációi biblikusak, igeszerüek, lutheriek voltak és minden esetben nyitottak a jelenre. Az igehirdetésekben az emberi gondolkodást igazította Isten igéjéhez. Túróczy Zoltán akkor is elkészítette igehirdetéseit, amikor eltiltották őt a szószéktől. Szerencsére az igehirdetések értékes örökségként az utókorra maradtak, annak köszönhetően, hogy a prédikációkat gyorsírással lejegyezték, majd legépelték és végül a püspökkel jóváhagyatták. A szombati egyházkerületi esemény egy másik nagy hatású, kitűnő evangélikus teológusra, Weltler Ödönre való emlékezéssel zárult. Először dr. Hafenscher Károly személyes hangvételben irt megemlékezését olvasta fel Menyes Gyula püspöki titkár, ezt követően pedig a Weltler Ödön emlékére kiírt teológiai ■pályázat eredményhirdetésére került sor. A beérkezett három pályamű közül a legjobbnak Percze Sándor munkáját találta a bírálóbizottság. A második helyet megosztva Tubán József és Szakács Tamás nyerte el. Kiss Miklós így emlékeznek... Kerek öt esztendővel ezelőtt hozta meg a Zsinat azt a korszakos döntését, aminek következtében lehetővé vált a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület újjászervezése. Az előkészítő munka hamarosan elkezdődött. Az Északi Evangélikus Egyházkerület Presbitériuma, az 1997. évi XI. törvényt módosító 1999. évi II. törvény 7.§. alapján, összehívta a leendő egyházkerület választási előkészítő tanácskozását a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központba, amelyen az új kerületet alkotó egyházmegyék elnökségei és az egyházmegyék választott egyházkerületi közgyűlési küldöttei vettek részt. A küldöttek határoztak a választások kiírásáról és a határidőkről, jelölő és szavazatbontó bizottság kiküldéséről, valamint arról, hogy bizottságot állítanak fel, amely bizottság feladata lesz javaslatot tenni a leendő püspöki székhelyre. Vajon hogyan élték meg a sorsdöntő zsinati ülést és az előkészítő munka nehéz és izgalmas időszakát azok, akik ebben tevékeny szerepet vállaltak? A Győrött tartott egyházkerületi nap kiváló alkalom volt arra, hogy néhány főszereplő visszatekintsen és röviden beszéljen érzéseiről. Márkus Géza a Veszprémi Egyházmegye küldötteként vett részt a zsinati munkában, és végül az ő javaslatát elfogadva döntöttek az utolsó pillanatban a zsinati tagok a háromkerületes struktúra mellett:- A zsinat egész időtartama alatt következetesen képviseltem azt a véleményemet, hogy evangélikus egyházunkban a három kerületes, négy szintes modell valósuljon meg - mondta Márkus Géza - Annak az ülésnapnak a reggelén, amelyen végül megszületett a történelmi döntés, szobámban imádkoztam és utána nyugodtan mentem a fasori gimnázium dísztermébe. A jó Isten meghallgatta imádságomat és úgy vezette gondolataimat, hogy akkor és úgy tudtam szólni, amikor és ahogyan szükséges volt. így egy bizonytalan és nehéz időszak után végre siker koronázta törekvésemet. A zsinat 40 igen és 19 nem szavazattal elfogadta javaslatomat. Az első pillanatban igazán fel sem fogtam, milyen nagyszerű pillanat részese lehettem. . Lackner Pál ajelölő és szavazatbontó bizottság elnöke volt az előkészítő időszakban.- Nekem is, de úgy gondolom másobiak is igen izgalmas feladatot jelentett egyházunk harmadik kerületének újjászervezése. Azt tapasztaltam, hogy mindegyik egyházmegyének a küldöttei komolyan vették feladatukat, hogy korrektül dőljenek el a személyi kérdések, és a kerület székhelyének a kérdése. A Nyugati (Dunántúli) Egyházke- rület megalakulása az elnökség iktatásával, majd az alakuló közgyűlés megtartásával vált teljessé. Ez egy komoly, jelentős folyamat volt minden résztvevő számára. A teljesen megtelt győri Öregtemplomban rendezett istentisztelet, amelyen a megválasztott elnökséget beibatták, a munkánk megkoronázását jelentette. Kiss Attila a Veszprémi Egyházmegye felügyelője. Mint rangidős felügyelő, a rangidős esperessel. Lábossá Lajossal együtt volt jogosult a választási előkészítő-tanácskozást összehívni.- Megtisztelő feladatnak éreztem, hogy rangidős felügyelőként Lábossá Lajossal együtt vezethettük le a révfülöpi gyűlést. Jó szívvel gondolok erre a tanácskozásra, mert mint zsinati tag sokszor jöttem haza szomorú szívvel a zsinati ülésszakokról, ahol bizony néhányszor személyeskedésbe is átváltó heves vitáknak, kivonulásnak voltam szem és fültanúja. Révfülöpön viszont nyugodt hangnemben, testvéri szeretettel, a jobbítás szándékával szóltak a küldöttek. Ma is úgy érzem, hogy jó! döntöttünk, amikor a harmadik kerület felállításáról határoztunk. Smidéliusz Zoltán püspök-helyettes, akkor még, mint a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese vett részt a zsinati döntésben és a kerület megszervezését előkészítő munkában.- A rendszerváltozás utáni első Zsinat nem örökölt könnyű helyzetet. Az egyházi struktúra megújítása iránti vágy sokak gondolatában ott volt, mégsem sikerült hosszú éveken át eldönteni, hogy milyen irányba induljunk el. Különböző nézőpontok, víziók ütköztek egymással. Volt olyan elképzelés, hogy minden maradjon a régiben, mert úgy’ is megfelelő keretek között tudna élni egyházunk. Volt, aki visszatekintett, és a régi kerületi struktúra visszaállítását szorgalmazta, és volt, aki úgy próbált volna a meglévő helyzeten javítani, hogy egyszerűbb, rugalmasabb struktúrát alakított volna ki. Ez egy igen nehéz és vajúdó időszaka volt egyházunknak, hiszen egyik elképzelés sem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Hol egyik, hol másik elképzelés közelített az elfogadáshoz, de minden alkalommal hiányzott néhány szavazat. Amikor már úgy láttuk, hogy minden veszve, akkor végre elfogadást nyert a három kerület. Hála Istennek, azóta ebben a rendszerben élünk. Ebbe a rendszerben kell most a lehető legjobban munkálkodni azzal az evangéliummal és azzal a lélekkel, amit Isten azért adott nekünk, hogy a ránk bízottakat Krisztushoz vezessük, őket Krisztusban megerősítsük és megtartsuk. K. M. Missziói nap Kötésén „Nektek szól Az ígéret... ” A bibliai mottó aktualitását talán nem szükséges magyarázni - egy hónappal a parlamenti választások előtt az „ígéretek földjén” élünk... De vajon, milyen bibliai ígéretekre építhetjük életünket, gyülekezetünk, egyházunk jövőjét? Ezekre a kérdésekre keresett választ a festői fekvésű kis falu, Kötcse kultúrházába összesereglett több mint 120 fos gyülekezet, akik a környék szórványevangélikusságát is reprezentálták: Szóládtól Balatonszárszóig és Telkitől Nagycsepelyig. A bibliai filmvetítés (Noé története) és a csoportbeszélgetések nyomán megfogalmazódott a közös felismerés: a sokszor felelőtlen emberi ígérgetésekkel szemben, életünk és jövőnk igazi alapja az az isteni ígéret, amely Jézusban lett igenné és ámenné. (2Kor 1,20) Délben a házigazda gyülekezet remek gulyáslevessel lepett meg minket. Ezt követően - a Missziói Központ munkatársai által vezetett fórum keretében - áttekintettük a misszió aktuális kérdéseit: Indiától kezdve egészen Kötéséig. Jelenleg, immár kilenc esztendeje, Baranyay Csaba a helyi gyülekezet lelkésze, aki Siófokról gondozza a híveket. A nyáron várható lelkészváltás után, a kötcseiek újra szeretnének helyben lakó lelkipásztort találni, hiszen a hatszáz lelkes településen jelenleg egyáltalán nincsen lelkész. Bátorító volt a jövőre nézve, hogy erre a Missziói Napra életképes gyermek- és ifjúsági csoport jött össze, illusztrálva a bibliai mottó folytatását: „Nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek... " (ApCsel 2,39) A nap „csattanóját” a Promise-együttes koncertje adta. Nomen est omen: promise=ígéret, Az ígéret, Akire nemcsak négy éves távlatban lehet építeni... G.P. Az EKE-találkozó krónikája Az EKE közösség rendszeres kéthavonkénti találkozójára legutóbb február 23-án került sor. Együttlétünk szokás szerint az Isten igéje körüli elcsendesedéssel kezdődött. Ez alkalommal alapigénk a Lk 14,25-35. volt. Az igei együttlét és imaközösség után a jelenlévők beszámoltak családi életük és szolgálatuk örömeiről és nehézségeiről. Azokról a testvéreinkről is igyekeztünk informálni mindenkit, akik valamilyen okból nem tudtak eljönni közénk. Egymás hét- - köznapi életének megismerése egyrészt építi a közösséget, másrészt segít, hogy konkrét dolgokban tudjuk testvéreink életét imádságban hordozni. A délelőtt olvasott ige jól előkészítette a délutáni megbeszélést, amely során az előttünk álló alkalmak kérdésében igyekeztünk Urunk akaratát keresve dönteni. Az ifjúsági hétvégék programja és szolgálói köre már összeállt, hisz egy hét múlva kezdődik az első. A konfirmandus tábor és a pestlőrinci, tavaszi csendesnap programjának kidolgozásával bíztunk meg testvéreket. Az EKE-tagok hétvégéjén amerikai vendégeink a HAUGE misszió képviseletében szolgálnak, témája a bizonyságtétel lesz. Az ősagárdi és a sátoraljaújhelyi gyerekhét mellett, az idén - reménységünk szerint - a Dunántúlon is tudunk hetet szervezni. A két családos hét, az ifjúsági hetek, a felnőtt és az ifjúsági hitmélyítő hetek, valamint a presbiteri hétvége felelőseit felkértük, a programok kidolgozása folyamatban van. Az őszi csendesnap keretén belül tartjuk meg a bibliaiskola tanévzáró és -nyitó alkalmát Piliscsabán. Bibliaiskolát végzett testvérek - gyülekezeti munkatársként - missziói szolgálatba állításáról folytatott a kuratórium három tagja megbeszéléseket Ittzés János püspökkel, erről is hallottunk egy rövid beszámolót. Napunkat imaközösséggel zártuk, majd mindenki útra kelt, hogy a saját gyülekezetében megélve Jézus követését „só, kovász, világosság és hegyen épített város” lehessen. Adja az Úr, hogy valóban így legyen! Herkely János Presbiteri teadélután két felvonásban Egy több ezres gyülekezetben kiemelt rendezvény az éves beszámolóval egybekötött presbiteri teadélután. Soltvadkerten ezt hagyományosan februárban tartják. Idén - mint mindig - a presbiterek feleségei is hivatalosak voltak a rendezvényre. A kezdőének és az igeolvasás után Káposzta Lajos esperes-lelkész 2001. évi jelentése hangzott el. Az események, sikerek és gondok felsorolása után kitért a népszámlálási adatokra is, külön utalva a várható helyi eredményekre. Kulisszatitokként a „kallódó evangélikusok nyilvántartásáról” is szólt. Az Evangélikus Óvoda vezetője, Lakatosné Hachbold Éva az örömre okot adó sikeres rendezvények majd' mindegyikénél közölte azt is, hogy hány gyerek szülei és hozzátartozói kísérték el csemetéjüket. Ebből kiderült, hogy - például - az ádventi templomi műsorokra, amit csoportonként tartanak, a szülők közel egyharmada nem volt kíváncsi. Pedig a saját gyermeke szerepelt... Idén újra megrendezésre kerül a kistérségi szinten is jegyzett óvodások mesemondó versenye, amit az egyházi óvoda szervez a környékbeli (önkormányzati és egyházi) óvodák részére. Vadkerten tehát nem jellemző az az egyházi belterjesség, amire más helyeken még büszkék is. Ezután ifj. Káposzta Lajos az evangélikus fenntartású 884. sz. Hunyadi János Cserkészcsapat életébe nyújtott bepillantást, külön kitérve a gyülekezeti és városi szolgálatra. Ugyancsak ekkor ismertette a Starkné Koltai Margittal közösen írt, és nemsokára a polcokra kerülő, helyi protestáns temetőről szóló könyvet. Ezt követően hozzászólások hangzottak el, majd rövid teázás következett. A „második félidőben” a gyülekezet pénzügyi és rendezvénytervei kerültek előtérbe: a Kossuth-évforduló megünneplése, énekkari feladatok és az óvoda bővítésének lehetőségei. Aki ismeri a soltvadkertieket, nem csodálkozik az ilyenkor hagyományosan kevés hozzászóláson. Otthon azonban minden családban megbeszélik a hallottakat, és hetek múlva csaknem mindenki jelentkezik ötletével, kérdésével, vagy éppen közösségi munkájával. A koraesti órákba nyúló teadélután ismét sok családnak adta meg a lehetőséget az együttgondolkodásra. K. L.
