Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-02-17 / 7. szám
67. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2002. FEBRUÁR 17. BÖJT 1. VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) ÁRA: 89 Ft jA TARTALOMBÓL Istenre figyelő teljes élet Bibliai bábverseny Interjú egy börtönlelkésszel Ami a Magazinból kimaradt Papi sorsok: Záborszky Csaba „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek..." Proksza Gyöngyi festménye (Én vagyok az út...) „A böjtöt és minden gyakorlatot arra kell fordítanunk, hogy ezek az óembert, a bűnös természetet elfojtsák, arra szoktassák, hogy mindazt nélkülözze, ami kívánatos ebben az életben és így naponta mindinkább előkészítsék a halálra, hogy ezáltal a kérésztségnek eleget tegyen. Ezért minden ilyen gyakorlat számára nem a szám, sem a nagyság szolgálhat mértékül, hanem az, amit a keresztség követel. Azaz, mindenki olyan és annyi gyakorlást vállaljon, amilyen és amennyi hasznos és jó a bűnös természet elfojtására és megöldöklésére. ezeket hagyja el vagy növelje, aszerint, amint látja: a bűnök fogynak-e, vagy növekednek. ” Luther Márton, A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása) LVSZ-konferencia Csillebércen „Értékesek vagyunk" címmel, Budapesten tartotta Kelet-közép-európai Területi Konferenciáját a Lutheránus Világszövetség Női Osztálya (WICAS). A február 7-10. között megrendezett alkalmat Brebovszkyné Pintér Márta lelkésznő készítette elő, aki 1994-től e találkozóig munkálkodott a régió koordinátoraként. A Kelet-Európa 11 országából érkezett 17 testvérnő mellett, a találkozón részt vett és előadást tartott Priscilla Singh indiai teológus, az LVSZ Női Osztályának vezetője. (A konferenciáról szóló beszámolót lapunk jövő heti számában közöljük, de a témáról jelen számunk 6. oldalán is olvasható írás, „Nők Luther-kabátban” címmel.) Priscilla Singh köszönti a konferenciát felkereső Szebik Imre elnök-püspököt és feleségét Fotó: Bottá Dénes Egyedül a Szentírás Mai vitáink a keresztyén hit és élet kérdéseiben 1. Az egyház reformációjának és evangélikus hitünknek egyik legismertebb alapigazsága ez: „Egyedül a Szentírás!” (Sola Scriptura). Ez pedig közelebbről azt jelenti: a keresztyén hit és élet egyedüli foltétlen tekintélye és szabályozója (hitbeli vagy etikai normája) a Szentírás, Isten kinyilatkoztatott igéje a Szentírásban. Semmi esetre sem a Biblia egyes szavai vagy kiszakított igehelyei egyma- gukban! Hanem Isten igéje a teljes Szentírásban, az Ószövetség és az Újszövetség egészében. Tehát Isten törvénye és evangéliuma, a középpontjában Jézus törvény-magyarázatával és Jézus megváltó kereszthalála és feltámadása evangéliumával! „A Szentírás önmagát magyarázza.” (Luther) Ahol ezért a Szentírás 66 könyvének egyes szavai vagy kijelentései egymagukban esetleg homályosak lennének vagy ellentmondani látszanak egymásnak, ott más, világos igehelyek, elsősorban Jézus igéi vezetnek el az igazság és élet útjára. 2. Ahol azonban világos és egyértelmű a Szentírás, Isten igéje válasza egyes vitatott hitbeli vagy erkölcsi, etikai kérdéseinkre, ott nincs helye a vitáknak és egymással szemben álló nézeteknek - mai szóval úgynevezett „teológiai pluralizmusnak" - az egyházban, a Krisztus-hívő keresztyének között. Krisztus egyháza kétezer éves történetében a megerőtlenedés időszakai mindig akkor következnek el, amikor az emberközpontú gondolkodás, a világnézetek valamiképpen az egyházban is fölébe próbáltak kerülni a Szentírás igéjének, vagy egyes rajongó irányzatokban „új, belső kinyilatkoztatásokra” hivatkoztak. Krisztus egyháza és a keresztyén hívő ember számára azonban nem lehet más út, mint a hálás meghajlás és befogadás Istennek a Szentírásban kinyilatkoztatott igéje, igazságai előtt. Ahol viszont a Bibliában egyes igehelyek értelmezése homályos, vagy amikor új, eddig ismeretlen kérdések vetődnek föl a hívő ember előtt (így például ma a bioetika vagy az ökológia területén), ott az egyház teológiájának és igehirdetésének egyik állandó feladata, hogy ezekre a kérdésekre magyarázatot adjon, a Szentírás egészének világos és tiszta igei üzenete, Isten törvénye és Krisztus evangéliuma alapján. 3. Az egyházakban világszerte ma is sok vita folyik a keresztyén hit és életfolytatás kérdéseiben. Legújabban olyan alapvető hit-kérdésekben is például, mint Jézus csodáinak és testi feltámadásának valóságos történetisége, vagy ezeknek egyoldalú és kizárólagos „egzisztenciális értelmezése”, csupán belső, hitbeli átélése. De nem kevésbé éles viták vannak a világ egyházaiban nemcsak hitbeli, hanem még inkább keresztyén erkölcsi, etikai kérdésekben is. Ezek közül itt csak kettőt említünk. Az egyik a homoszexualitás ősrégi, ma újra előtérbe került vitakérdése. Senki sem állíthatja, hogy ebben a kérdésben a Szentírásnak - az Ószövetségnek és az Újszövetségnek egyformán - ne lenne egybehangzó, világos és félreérthetetlen válasza. Csak el kell olvasnunk az Ószövetségben Sodorna és Gomora történetét, Isten ítéletét az Isten kinyilatkoztatott teremtésbeli akaratát és jó rendjét megszegők és ellene lázadók fölött! (lMóz 19,1-29). De ezzel együtt az Újszövetség félreérthetetlenül világos igei üzenetét is ebben a kérdésben, Pál apostolnak a Ró- mabeliekhez írt levele döntően fontos első fejezetében (Róm 1,26-32). Ki mondhatná ezek után közülünk, hogy a Szentírásnak, Isten igéjének nincsen világos, ma is érvényes útmutatása ebben a nálunk is sok vitát kiváltó etikai kérdésben? Ugyanilyen széleskörű és sok heves vitát kiváltó kérdés ma az egyházban világszerte, így a mi hazai egyházunkban is, a házassági elválás kérdése. A Szentírásban Isten igéjének üzenete, útmutatása itt is világos és félremagyarázhatatlan. Mind az Ószövetségben, a teremtéstörténetben, mind Jézus erre vonatkozó, saját igéjében, törvénymagyarázatában. A farizeusok tőrbeejteni akaró kérdésére Jézus - szembefordulva Mózes régebbi, és időleges törvénymagyarázatával, amely megengedte a házastárs elbocsátását, a házassági elválást - a Teremtő Isten akaratára, a bibliai teremtéstörténet jó és igaz rendjére hivatkozik (lMóz 1,27-28 és 2,18-24). „Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért hagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza... Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.” (Márk 10,5-9 és a párhuzamos helyek Máté és Lukács evangéliumában). A keresztyén hívő házasfeleknek ezért mindent meg kell tenniük a bűn által megzavart, tönkretett házassági életközösség helyreállítására, vég nélküli megbocsátással, szeretettel, az egymásért, adott esetben az egész családért, elsősorban a gyermekeikért való, Isten előtti felelőséggel. De ha a házassági életközösség nem a hívő keresztyén házasfél bűne miatt, hanem ennek minden szere- tete, minden jóra törekvése ellenére megy tönkre és törik szét, ebben az esetben evangélikus egyházunk nem tartja tiltottnak egy új házasság megáldását. 4.. Sok rendkívül káros, mert egymással szembeállító és megosztó vitát kerülhetnénk el világszerte és hazai egyházunkban is, ha hitbeli és erkölcsi életkérdéseinkben mindig újra visszatérnénk - a reformációt követve - egyházunk világos és szilárd bibliai-igei alapigazságaihoz. Ahhoz, hogy ahol Isten igéje a Szentírásban, de különösen is maga Jézus világos és félremagyarázhatatlan választ ad ilyen vitatott kérdéseinkre, ott nincs helye a további vitáknak. Mert keresztyén hitünk, személyes és közösségi keresztyén életünk alapvető kérdéseiben csak egyetlen út és igazság van számunkra: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. ” - mondja Jézus (Mk 13,31). A régi egyházi igazság szerint: Verbum Dei manet in aeternum - Isten igéje örökre érvényben marad! Dr. Nagy Gyula Egyet fizet kettőt kap Szerkesztői gondolatok egy páratlan sajtófrigy apropóján Az Evangélikus Elet és a Misszió Magazin különös „házassága” bizonyos tekintetben sajtótörténeti kuriózumnak is számíthat. Akik nem figyeltek a beharangozó híradásokra, talán kicsit értetlenül is forgatják a két lapot: eddig csak az Evangélikus Elet, vagy csak a Magazin megrendelője voltam, most pedig együtt kapom a kettőt?! Mi ez az árukapcsolás? Mi motiválta ezt a frigyet? Netán valami érdekházasságról van szó? Ha csak a „korkülönbségre” figyelünk, jogos ez a gyanú: éppen 60 év választja el egymástól a két lapot... Nem is szólva számos egyéb jelentős különbségről: az egyik előfizethető hetilap, a másik kéthavonta megjelenő folyóirat, amelynek hat évig „nem volt ára”... Az egyik fekete-fehér, a másik színes... Mi hozta össze ezeket a látszólag áthidalhatatlan ellentéteket? A döntést alapvetően az a meggyőződés motiválta, hogy egyházunkban a sajtómunka és a misszió összetartoznak, és - stílszerűen fogalmazva -, amit Isten egybeszerkesztett, azt ne válasszuk szét, hanem segítsük együtt élni és növekedni. Ezzel a reménységgel fogadta be az Evangélikus Élet a Magazint, és ezzel a reménységgel adta föl - a ma gyakran hamisan túlértékelt - „függetlenséget” az Evangélikus Missziói Központ folyóirata. Nem arról van szó, hogy az MM egyszerűen az Ev. Élet mellékletévé válik, hiszen több száz korábbi magazin-megrendelő a hetilapot kapta most kézhez - ha úgy tetszik; mellékletként - talán életében először. Egy jó házasságban nem az a kérdés, hogy ki az úr a házban, hanem hogy tudnak-e egymásért élni a házastársak?! Reméljük, hogy ebben a sajátos sajtófrigyben egymást fogjuk segíteni, erősíteni, hordozni. Olyan világban, és tegyük hozzá, olyan egyházban élünk, ahol komoly üzenete lehet a pozitív célokért való egészséges összefogásnak, integrációnak - szemben a sokszor önző módon egyénieskedő, széthúzó és az erőket szétforgácsoló tendenciákkal. E különös házasságkötés alkalmából nem várunk se gratuláló, se részvétet nyilvánító táviratokat... De kérjük Olvasóink imádságait, konstruktív javaslatait, ötleteit, hogy ez a sajtófrigy tartós és gyümölcsöző lehessen. Különösen is számítunk segítségükre a lap (a lapok!) terjesztésének ügyében, hiszen egyik főcélunk, hogy kihozzuk az egyházi sajtót abból a gettóhelyzetből, amelyben még mindig, éppen hogy csak vegetál - immár 12 évvel a rendszerváltás után... Előre is köszönjük leveleiket, telefonhívásaikat! Gáncs Péter, a Misszió - Evangélikus Magazin felelős szerkesztője Missziói pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói Bizottsága pályázatot ír ki az evangélikus gyülekezetek és egyházmegyék missziói munkájának támogatására. Az ifjúsági munka támogatására külön pályázat kerül kiírásra. Pályázni lehet missziói programok szervezésének és missziói kiadványok megjelentetésének a támogatására. A benyújtott pályázatokat a fent említett bizottság delegált tagjai bírálják el. A bizottság döntéséről írásos értesítést küldünk, a támogatottak listája az Evangélikus Életben is megjelenik.- A szétosztható összeg: 2 millió forint- A pályázatok beérkezési határideje: 2002. március 1. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amelyet a Missziói Iroda címén lehet kérni telefonon, vagy levélben: 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: (06-1) 317-5567/129 A határidőn túl érkezett pályázatokat nem fogadjuk el. Járadékban részesülő gyülekezetek nem pályázhatnak. Ha a pályázó a kapott összegről nem számol el a megadott határidőn belül, a következő évben nem pályázhat. t k t
