Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-22 / 51-52. szám
Evangélikus Élet 2002. DECEMBER 22. 9. oldal Mi a karácsony értelme? Az, hogy a hatalmas, láthatatlan teremtő Isten emberi alakban megjelenik a saját, teremtett világában, a saját képére és hasonlatosságára teremtett emberek társaságában. S ennek a megjelenésnek az egyetlen és hangsúlyos oka a tökéletesen önzetlen szeretet, sőt az alázat, amiképpen a mindenható Isten emberi formát vett magára, és mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Hasonlóvá lett hozzánk el- esettségünkben, kiszolgáltatottságunkban, magányunkban, meg nem értettsé- günkben - vagyis mindenben az, aki az egész világot egy szavával teremtette. A karácsony értelme, hogy Isten közénk jött, hozva szeretetét. Ennek a sápadt visszfénye, hogy - általában Isten nélkül - az ember is a szerétéiről motyog valamit, s mindezt az ajándékozás lázas görcsébe merevíti. Szinte ideges feszültséggel vívódik azon, hogy családtagjai, szerettei közül kinek mit is vásároljon karácsonyra, a szeretet ünnepére. Igaz, hogy a karácsony nem a szeretet ünnepe, de az ember makacsul hajtogatja, hogy az, s pénzével kísérletet tesz arra, hogy a szeretetét csökevényesen kifejezze. Csakhogy amikor az ügy az eredeti gyökerétől elszakad, akkor kiüresedik, megfonnyad, formátlanná válik, csak görcsös pénztárcaakarás lesz belőle. Nem is sikerül valami jól, legfeljebb az összeg nagysága adhat némi futó megnyugvást. Márpedig ha a karácsonyban nem látjuk a tiszta, eredeti bibliai tartalmat, ha nem ismerjük, nem fogjuk fel az eredeti történet részleteit és egészét, súlyát és fényét, akkor elszakadtunk a gyökértől, az első, az eredeti forrástól. Olyan lesz az ünneplésünk, mint annak a szép virágnak a sorsa, amelyiket leszakítottak a gyökeréről, és bár vázába és vízbe került, mégis csekély lesz az élettartalma. A gyökerétől leszakított virág hamar elfonnyad, elpusztul, s ha ráadásul a háziasszony még rendetlen is, a vázában a vízzel együtt büzhödik meg az egész. így képes a kiüresített, igazi tartalmától elszakított ünneplés megromlani, ízetlenné válni. A karácsony értelme, hogy a láthatatlan, hatalmas, teremtő Isten kilép az ember által felfoghatatlan valóságából, és belép az ember földi valóságába, hogy láthatóvá, érthetővé, felfoghatóvá tegye magát - sőt megfoghatóvá. Hiszen a másik nagy üdvtörténeti ünnep - a nagyhét, a feltámadás ünnepével - éppen a meg- foghatóságról és a megfeszíthetőségről beszél nekünk. A karácsony értelme az inkamáció: az Ige testté lett, Isten közénk jött látható, hallható alakban. S közénk jövetele után így nevezzük: Jézus Krisztus! Mit is jelent ez? Azt, hogy Jézus a Messiás (héberül), a Krisztus (görögül), a Felkent (magyarul), azaz a Megváltás feladatára kiválasztott Isten egyszülött Fia, vagyis maga Isten. A karácsony értelme, hogy Isten közénk.jött, s a mennyei világosságot hozta el nekünk, az üdvösség fényét, a mennyország szikrázó szépségét, és nekünk ezt szabad látnunk még földhözragadt helyzetünkben is. S ez szebb, sokkal szebb, mint éjjel a sötét égen csillogó messzi csillagok. Sokkal szebb, mert az éjszakai égbolt csillagai csak az elérhetetlennek látszó végtelen messzeségben csillognak, de karácsonykor az Isten világossága, a világ világossága a mi szívünkbe, életünkbe ragyoghat bele. A karácsony értelme, hogy Istentől eljött hozzánk a fény, az Istentől, hogy létünk múlandó és halálos sötétjébe beleragyogjon. S ebben a fényben megfürödve emelkedik fel a lelkünk, tisztul és békül az életünk, és lesz része egészségben, békében, örömben, harmóniában. A karácsony értelme Isten hozzánk való érkezése. Nem pusztán kirándult az unatkozó Isten, hanem közénk jött, és valami nagyon nagy ajándékot hozott nekünk: az életet! A karácsony értelme az élet, az üdvösségre meghívott emberi élet! A bibliai elbeszélés nem egy objektív, semleges, tényszerű történet csupán - bár természetesen az is. Valamikor ez így történt: amikor Betlehemben megszületett a Megváltó, eljöttek őt köszönteni a napkeleti tudós bölcsek és az együgyű pásztorok, s álmélkodtak szívükben. Érdekes megfigyelni, hogy a tudós napkeleti bölcsek, a csillagok világának kitűnő ismerői saját értelmes tudományukkal ismerték fel a Megváltó megszületésének helyét, időpontját, a tudatlan pásztoroknak pedig angyalok jelentették ki a Messiás születésének tényét. A tudósok feladata az volt, hogy fejtsék meg, hogy mikor született a Megváltó, és találják meg, hogy hol született. Értelmes és szívós erőfeszítésüknek köszönhetően megtalálták Őt. A pásztorok csak kinn tanyáztak a mezőn, s hirtelen, váratlanul mennyei, angyali kijelentést kaptak a Messiás megszületésének eseményéről. Mind a tudósok, mind a pásztorok felkeresték az Úr Jézust, és kifejezték hódolatukat, mert megértették a karácsony értelmét. A karácsony értelme, hogy Isten jött közénk emberi alakban. A földre hozta a menny csodáját, a szívekbe békét, örömöt, s'zeretetet, világosságot hozott - mindazt, amitől fényesebbé, szebbé lehet az emberi élet. Boldog lesz, aki ezt felfedezi, de a kesergő szürkeségben, a „meló” és a „gürcölés” unalmában, a hétköznapi csaták sebző valóságában marad az, aki mindezt kizárja az életéből. A karácsony értelme Isten felénk forduló és hozzánk érkező szíve. Rettenetes és végzetes hiba lenne ezt nem felismerni, és a hatalmas csoda mellett közömbösen baktani tovább a sötét halál felé. A karácsony értelme: Isten érkezik hozzád, de úgy, hogy képes légy szívedbe fogadni megváltó szeretetét. Életed megújul, megfrissül, megtisztul, megszépül, és célja lesz, örök célja... Ez a karácsony értelme. Ribár János ■am Ki a címzett? J ózsi, a postás utálta a telet. Ha hideg szél fújt az arcába, hó hullott a kézbesítendő levelekre meg a zöld kabátjára, síkos, jeges úton kellett egyensúlyoznia az elöl-hátul megrakott kerékpárral, soha nem tudott még egy kedves szót sem kiejteni a száján. Morcosán rótta az utcákat, egykedvűen dobálta a nyirkos küldeményeket, és alig várta, hogy végre otthon, a jó meleg szobában a kályha mellé húzódva, illatos süteményeket rágcsálva, teát kortyolgatva kipihenhesse magát. A legrosszabb mégis a ködszitálás, az ember a lelke mélyéig tele lesz a nedves hideggel. És milyen nehezen telik az idő ilyenkor! Ennek a napnak sem akart sehogy vége lenni, ráadásul még van itt egy levél Madármajorba is. A falunak ezt a távolabb eső kis külterületét külön büntetésnek tartotta. Összesen hat házban laktak már, csupa özvegy, magányos idős ember, és mind kinn álltak a postaládánál lesve az ő érkezését - napról napra kitartóan, akár esett, akár fújt. Hogy ráérnek - puffogott magában Józsi postás. Most azonban kapóra jött, hogy itt vannak mindnyájan, mert a nagy táska legalján eg\’ töltőtollal megcímzett boríték lapult, az olvashatatlanságig elázott betűiből csak a „major” volt úgv-ahogy kivehető, a többit most együtt fejthetik majd meg. Az öregek reménytől csillogó szemmel csendesen köszöntötték Józsi postást, és néma izgalommal követték a tekintetükkel, ahogy lassan, magában morgolódva a táska mélyére nyúlt, és kihúzta a küldeményt. Levél! - ujjongott fel a kis csapat, mert tudják ők már, hogy az igazi kincs a levél. A képeslap, a névnapi köszöntő vagy üdvözlőlap az ünnepekre érkezik, de a levélben bármi lehet. Hír és beszámoló, akár több oldal is. Sóvár szemekkel figyelték Józsi postást, vajon kinek nyújtja, de az csak magasra tartotta. Kié? - nézett rájuk kérdőn, mint aki a bűnöst keresi egy gaztett ügyében, amire fény derült. A várakozók meglepődtek.- Hát kinek a neve van rajta? - kérdezte a nagy bajuszú Pista bácsi.- Senkié, elmosódott. Ez a vacak tinta, be kéne tiltani. Az első csepp nedvességre olvashatatlan maszat lesz belőle, aztán nyomozzon a szegény postás. Mintha nem lenne így is éppen elég dolgunk - morgott. A többiek viszont lázba jöttek. Izgalommal töltötte el őket a levél, ami még bárkié lehetett e pillanatban.- A cím se látszik? - érdeklődött Erzsi néni.- „Major” - mutatta egykedvűen a postás.- Talán a feladó... próbálkozott az öreg Ferenc bátya.- Az nincs is rajta. Fel se kellett volna vennie a postának ezt a levelet.- Ej, no, ne mérgelődjön már! - csitít- gatta a mindig vidám Mári néne. - Valahogy majd csak kiderítjük, hogy melyikünké. Néhány percig tanakodtak, aztán arra jutottak, hogy fel kell bontani és megnézni az aláírást, abból biztosat lehet megtudni. Józsi postás nagy nehezen beleegyezett a levéltitok megsértésébe, hangsúlyozva, hogy ő nem vesz részt benne semmiképpen. A megtisztelő feladatra Klára mamát kérték meg mint legidősebbet. Szegényke reszkető kezeivel csak nagy nehezen boldogult az átnedvesedett papírra! is, de az elmosódott írás már igazán elbizonytalanította.- Olvasd te, Zsuzsikám, neked még jobb szemed van - adta át a legfiata- labbnak.- Az aláírás kivehetetlen - állapította meg kis idő után megfontoltan. - A levél nagy része elmosódott. Csak a közepén van egy kis rész, amit ki tudok bogozni.- És mi áll benne? - kérdezte az izgalomtól kipirulva Mári néne.- „Szeretném, ha megbocsátanál neki. Sok év telt el azóta, mindnyájan sokkal tartozunk, csak a Jóisten kegyelme tart meg engem is, téged is, őt is. Bocsássál meg neki, hadd legyen békés karácsonyunk! ” - némán lehajtott fejjel hallgatták. - Ennyi. - törte meg a csendet Zsuzsika. - Kié hát? - nézett körül. De senki sem nyúlt a levél után.- Mi legyen akkor? Én már tovább nem viszem. Vigye el valamelyikőjük! - kérte a postás. így maradt a levél Zsuzsikánál. Mindenki csendesen ballagott az otthona felé. Jó, hogy nem lehet a szívekbe látni - gondolta Erzsi néni, és elhatározta, hogy még aznap összekészít egy kis zacskó csigatésztát ennek a haszontalan lányának. Ha a reggeli busszal megy, még benn éri az iskolában, aztán megmondja neki, hogy már rég nem haragszik rá, csak azt várta, hogy majd ő jön el, de már így is jó. Talán a karácsonyt is együtt tölthetnék idén., Ferenc bátya az öccsének írt levelet ezen az estén, hisz igaza is van a nővérének, csúnya dolog is ez a haragtartás a testvérek között. Klára mama almát válogatott, mert kórházba talán gyümölcsöt a legjobb vinni, és hát úgyis épp a héten hallotta, hogy benn van ez a semmirekellő Sára, most tényleg alkalmas az idő a békülésre. Micsoda vén bolond volt, hogy eddig meg nem kereste, hisz képtelenség egy ilyen buta szóváltás miatt ilyen sokáig duzzogni! Mári néne csokrot készített délután az utolsó kerti krizantémokból az anyósa sírjára. Persze lehetett volna másképpen sok minden, de azért talán ő is el-elenge- dett egy pár tiszteletlen szót. Meg aztán jobb is volna békében élni ott a szívünk mélyén, hát nem írt butaságot ez a Kovácsné. Pista bácsi sokáig ült a kályha mellett. Sehogyan sem tudta rászánni magát, hogy ő kezdjen békülni, hisz any- nyit próbált már szaladni az öccse után, és mindig, de mindig falba ütközött. Becsapta, kihasználta, elárulta... Hány éve is, hogy nem látták egymást? Talán van már tíz is. Vajon hol lehet most, mit csinál? Meglehet, hogy ő is kapott az élettől azóta. Bizony most már valószínűleg nyugdíjas. Lehet, hogy valami otthonban lakik, vagy egyedül él. Lassan, nagyon lassan emelte fel a telefont. Egy pesti telefonszámot kért... Józsi postás kicsit nyugtalanul forgolódott az ágyában ezen az estén. Elég elmosódott volt ez a címzés, talán a „ major" sem volt egész biztos. Ki tudja, kié lehetett ez a levél? Vajon megkapta az illetékes? Füller Tímea Dsida Jenő Hideg téli est Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával fodros hátán mindent, ami volt: esdő várakozások meddőségét, kulcsőltkezü, hasztalan imákat. Hópámás nagy fenyők alatt üljünk le a törpék közé, burkolózzunk a hallgatásba s hunyjuk le félig a szemünket. S míg csillagok kezdenek pislákolni, töprengjünk az eljövő felől: hogyan kellene megszólalni? S mindent élűiről kezdeni?
