Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-02-10 / 6. szám
4. oldal 2002. FEBRUÁR 10. Evangélikus Élet Románia mai kérdései Ahogy a múlt eseményeit csak vázlatosan tudtam ismertetni, a mához érkezve, a sok felvetődő kérdés és probléma közül csak azokat próbálom vizsgálni, amelyek segíthetnek bennünket abban, hogy keleti szomszédainkról hiteles képet nyerjünk. Talán a kevesebb így több lehet. Számunkra Magyarországon nem ismeretlen az a folyamat, ami Romániában a szocializmus évtizedeiben végbement, hiszen az összes kelet-közép-európai országban kisebb-nagyobb eltéréssel ugyanazok a változások követhetők nyomon. Moszkva segítségével megnyert választások, kommunista egyeduralom egy kis réteg irányításával. Következett az államosítás minden területen: bankok, gyárak, a kereskedelem, egyházi és magán ingatlanok, a mezőgazdaság egészének köztulajdonba vétele. Ceausescu még ennél is többet akart: az ország egészét átformálni, egy agrárországból ipari nagyhatalmat teremteni. 5000 kis falut akart vízzel elárasztva megsemmisíteni (ez részben sikerült is), a falusi lakosságot a városok panelházaiba kényszerítve ipari munkásokká formálni. Óriási erőművek épültek, megépült a Duna Fekete-tengeri csatornarendszere (amit politikai foglyok kényszermunkával építettek). Mindaz a probléma, amivel Románia a változás óta napjainkban szembesül, ennek a vétkes politikának a következménye. Az első ezek közül a nagyarányú munkanélküliség. A privatizált vagy működés- képtelen gyárak, üzemek a munkások tömegét bocsátják el. Új munkát nagyon nehéz találni. A munkanélkülieknek csak 22%-a részesül munkanélküli segélyben. Sokan visszamennek a falvakba, és kis magángazdaságokban kezdetleges eszközökkel igyekeznek megtermelni maguknak a legszükségesebbet. Az ENSZ felmérése szerint Románia a fejlettségi lista 64-ik helyén áll Costa-Rica, Mexikó és Kuba mögött. A szegénység elsősorban a családokat, a gyerekeket sújtja. Sok család képtelen eltartani, nevelni gyermekeit. Sokszor maguk küldik el otthonról, vagy a gyermekek menekülnek a nyomorból az utcára. Megdöbbentő adatokat olvasunk: Romániában kb. 100 000 a hajléktalan, utcán élő, magányos gyerek. A nagyvárosok állomásai körül csoportba verődve, kéregetéssel, a szemétben keresgélve a mindennapra való élelmet, tengetik életüket. A főváros földalatti csatornarendszerében a távfűtés csövei elviselhetővé teszik számukra a téli hideget. Sokan drogoznak, vagy lesznek felelőtlen, rosszhajlamú felnőttek áldozataivá. Kevés az árvaház, gyermekotthon, amelyek befogadnák őket. Az egészségügy egy következő égető kérdés. Nincs egészségügyi biztosítás, csak a krónikus betegeknek jár ingyen, vagy olcsó gyógyszer. Az orvosi ellátás szinte teljesen a városokra korlátozódik. Ugyanígy a vezetékes ivóvíz. Vidéken többnyire a kutak - sokszor fertőzött - vizét isszák. Nagyon kevés a rendelőintézet! A kórházi ágyak száma: 1000 lakosra 7,6. Az idősek helyzete is nyugtalanító. Bár a várható életkor elég alacsony, Romániában nagyon sok az egyedül élő idős ember. Falusi, komfort nélküli (áram, víz, fűtés) házakban sok 80 év feletti idős ember tengeti életét a létminimum határán. Hiányoznak a jól felszerelt, az idős embereknek megnyugtató gondoskodást nyújtó szeretetotthonok. A környezetszennyezést már csak megemlítem. Kémiai üzemek tisztítás nélkül engedik ki a mérges gázokat a levegőbe, szennyező anyagok jutnak a talajba, mérgezik a mezőgazdasági területet, a szennyvizek a folyók élővilágát. Ennek lett a közelmúltban a Tisza is áldozata, mindnyájan átéltük a tragédiát! Sötét a kép? Nagyon! Szomorúan írom le ezeket, az információs anyag adja tudtunkra a szomorú tényeket. Azt is elmondják, mennyi erőfeszítéssel próbálják a bajokat enyhíteni. Hogyan próbálnak az asszonyoknak falun munkalehetőségeket teremteni kézimunkával, kötéssel, varrással. Hogyan próbálják szociális munkások az idősek gondjait enyhíteni. Városokban a hajléktalan gyermekeknek menedéket nyújtani. Ezzel a reálisan ábrázolt helyzetképpel nagyobb felelősségre és több imádságra szeretnék buzdítani mindenkit! Keveháziné Czégényi Klára Afganisztánban a szeretetcsomagok Megérkezett az üzbég határra a magyar kormány afgán menekülteknek szánt segélyének első fele, amelyet a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat vasúton szállított a helyszínre - jelentette be Lehel László, a szervezet lelkész-igazgatója. A 200 tonnányi szállítmányt az üzbég-afgán határnál fekvő Termez városában raktározzák, onnan kisebb tételekben, folyamatosan juttatnak az élelmiszerekből a menekülteknek. A lisztet, cukrot, rizst, étolajat, teát és tejport tartalmazó, összesen 30 ezer egység- csomag túlnyomó részét Észak-Afganisztánban, Mazari-Sarif város térségében osztják szét a nélkülöző menekültek között. Az ökumenikus szeretetszolgálat tavaly karácsony előtt indította útnak a szállítmányt, amely fél éven át mintegy ötezer menekült ellátását biztosítja. A magyar kormány október végén döntött arról, hogy 100 millió forint értékű segélyt juttat az afgán menekülteknek. A pénz felét a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat, a fennmaradó 50 milliót pedig a Magyar Baptista Szeretetszolgálat használja fel. Júniusra kész a lágymányosi ökumenikus központ Immár szerkezetkész a lágymányosi Ökumenikus Központ és Egyetemi Lelkészség épülete. A Petőfi híd budai hídfőjénél létrehozott központ ünnepélyes átadását és felszentelését júniusra tervezik, a műszaki átadás március végére várható - nyilatkozta Görög Tibor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) főtitkára. Az építkezés tavaly áprilisban kezdődött meg, az intézmény alapkövét 2001 májusában, ökumenikus istentisztelet keretében helyezték el. A Magyar Szentek Temploma szomszédságában emelt épületet Benczúr László Ybl-díjas építész tervezte. Az ökumenikus centrumban kápolna és imaterem, többfunkciós előadóterem, a református és az evangélikus egyház egyetemi lelkészségeinek több helyisége, valamint az Ökumenikus Tanács irodája kap helyet. A MEÖT, valamint a református és az evangélikus egyház 1999-ben határozta el, hogy felépíti a központot. A létesítmény az építtetők reményei szerint elősegíti majd az egyetemi hallgatók körében végzett protestáns lelkigondozást, továbbá alkalmas lesz hazai és nemzetközi egyházi rendezvények megtartására is. Az építkezés költségeit a református és az evangélikus egyház támogatásából, valamint az Ökumenikus Tanács jelenlegi központjának az eladásából fedezik. Vallás és politika - a 21. század elején Az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek legújabb száma Az Ökumenikus Tanulmányi Központ 17. füzete - négyéves kényszerű szünet után -január közepén jelent meg. A téma mindig is aktuális: hogyan vegyen részt a hívő ember és a hívők közössége a közéletben. (A 8. füzet: „Választások előtt 1994 - Az egyházak és a pártprogramok” már foglalkozott ezzel, de a mostani általánosan és bővebben.) A kérdésnek hatalmas irodalma van, a bevezető rész ezért is utal arra, hogy a szerzők vitaindítónak és gondolatébresztőnek szánják. „Vallás”-on természetesen elsősorban a keresztyénsé- get érti, de röviden foglalkozik a zsidósággal és az iszlámmal is. Remélhetőleg különösen is haszonnal forgatható a II. és a III. rész, a kérdéskörrel kapcsolatos fogalmi meghatározásokkal. A vallásnak már a meghatározása is meghaladja az ember képességeit, ennek fogalmára is áll, amit Augustinus mondott az időről: „Amíg nem kérdezik, tudom, hogy mi, de ha megkérdezik, nem tudom. ’’ Vagyis csak körülírni lehet, amint a folytatás megkíséreli. A politika fogalma valamivel egyszerűbb: „A görög »polisz« szó az Újszövetségben is jelöli a kisebb vagy nagyobb emberi közösségeket: a falut és a várost. Legfőképpen a nagyobb közösség (az ország) ügyeivel foglalkozó intézményt, az államot, de nem csak azt kell érteni rajta.” Majd szól a hatalomról, az államról, annak teológiai értékeléséről, nemzet és állam viszonyáról. Végül nem mulasztja el megjegyezni, hogy „mind a nemzetállam, mind a hagyományos állam szempontjainak érvényesítését a globalizáció hatása kérdésessé teszi”. - Ezt egy ilyen kis országban fokozottan érezzük, a téma külön füzetet érdemelne, jó lenne, ha nem újabb négy év elmúltával... „Konstantinuszi fordulat — vagy visz- szafordulás?” címmel a IV. rész a keresz- tyénség hatalmi helyzetbe kerüléséről, vallás és államhatalom összefonódásáról szól. Ennek hatása néhol napjainkig érezhető. - Nagyon is vallás és politika viszonyához tartozik a következő, „Bűn és megbocsátás - egyetemes emberi gond?” című rész. A Szentírás úgy állítja elénk a bűnt, mint letérést az Isten által az ember számára kijelölt útról. „A kérdés napjainkban, a rendszerváltozás után több mint egy évtizeddel igen élesen jelentkezik, mert a megbocsátás előfeltételének a bűnvallást és bocsánatkérést tartják... Bár emberileg érthető magatartásról van szó, Jézus arra tanít, hogy ő nem köti a bocsánatot sem a bocsánatkéréshez, sem a bűnvalláshoz” a vétkes fél részéről (Mt 6,9-13, a Miatyánk). - Ez ugyanakkor nem kisebbíti az elkövetők Isten előtti felelősségét. Majd az „igazságosság vagy egyenlőség?” (VI. rész) nehéz, nyomasztó kérdése kerül sorra. Igazságosságon „...a Szentírás az ép, tökéletes, hiánytalan, töretlen kapcsolatokat érti Isten és ember, az ember és az ember között”. Ezért „az emberi igazságosságra való törekvés válasz Isten igazságosságára”. A gyakorlatban azonban az igazságosság legfeljebb egyenlő politikai jogokat jelent, a gazdasági egyenlőségre törekvés valójában az egyenlőtlenség még elfogadható mértékét. A legnagyobb érdeklődésre bizonyára a gyakorlati ajánlások számíthatnak - a küszöbönálló választások előtt. Ha a keresztyén hívő „...nem veszi komolyan állampolgári jogait és kötelességeit, akkor önmagát fosztja meg és zárja ki a közéletből, és saját sorsának intézését másokra bízza ......leghatásosabb politikai eszköze a szavazata. Minél inkább részt vesz a közéleti döntésekben, az annál demokratikusabb lesz.” Az egyháznak jelen kell lennie a közéletben, állást kell foglalnia nehéz és égető emberi kérdésekben. Ebben az értelemben küldetéséhez tartozik a „politizálás”, de nem lehet a pártpolitikai csatározások eszköze. Dr. Szentpétery Péter Egyedül nem megy... Azoknak, akik már végeznek önkéntes kórházi szolgálatot: kórházi áhítatra való hí- vogatás, látogatás kórházban és otthonukban lévő betegek között, és azoknak, akik szeretnének bekapcsolódni ebbe a munkába. Ha szeretnél segíteni, de nem tudod, hogyan fogj hozzá. Ha már segítesz, de magad is segítségre szorulsz, Ha egyedül érzed magad és problémáid vannak ezzel a szolgálattal, Ha társakra vágysz, akik szintén önkéntes segítők, Ha közösen tanulva, egymást segítve előre vihetjük ezt a szolgálatot és szívesen bekapcsolódnál közénk, Ha te is így gondolod, szeretettel hívunk és'várunk az Önkéntes Kórházlátogatók és Segítők II. Találkozójára! A Találkozó színhelye: Budapesten a Deák téri gyülekezet 7-es terme. Időpontja: 2002. február 16. Szombat, 10.00. - 16.00. Program: 10.00. Köszöntés - Ismerkedés. 10.15. Kezdő áhítat: Jézus hét szava a kereszten, mint a búcsúzás aspektusai - tartják a kórházlelkészek: Bolla Árpád, Bajuszné Orodán Krisztina, Honti Irén, Lukovits Eszter. 11.00. Előadás megbeszéléssel: dr. Böszörményi Dalma: A hospice szemléletű keresztyén betegellátásról (Két eset ismertetése). 13.30. Kommunikációs gyakorlat: A haldokló kísérése. 16.00. Záró áhítat: Jézus hét szava a kereszten. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK! „Körbeimádkozzuk Budapestet” „Körbeimádkozzuk Budapestet” mottóval indult akció a fővárosban és környékén - közölte az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI), a kezdeményezés egyik szervezője. Az ÖKI és a Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM) által közösen koordinált akció keretében, húsvétig kilenc ikon „vándorol” a jelentkező fővárosi vagy Budapest környéki egyházközségek, csoportok, illetve családok között. „Az ikonok zarándokúba” elnevezéssel is illetett programot a Taizéi Közösség tavaly decemberben Budapesten tartott, „A bizalom zarándoklata” című ifjúsági találkozójának több magyar szervezője kezdeményezte. Szándékuk szerint a most meghirdetett program alkalmat ad arra, hogy a kisebb-nagyobb csoportok továbbra is együtt imádkozzanak, s olyan közösségek, családok találkozzanak egymással, amelyek tagjai eddig nem ismerték egymást. Az akció a főváros mellett Esztergom környékére és a Dunakanyar térségére, valamint a székesfehérvári és a váci katolikus egyházmegye területére terjed ki. Pályázat egyházközségek magyar irategyütteseinek megmentésére A határon túli, elnéptelenedő egyházközségeknél, lelkészségeken, parókiákon őrzött magyar irategyüttesek megmentésének ez évi támogatására meghívásos pályázatot hirdet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - jelentette be a tárca sajtóirodája. A felhívás szerint a beadványokat február 28-ig, postai úton várják. A pályázók levéltári anyag tárolására alkalmas helyiség kialakítására, iratok restaurálására és fertőtlenítésére, irategyüttesek rendezésére, állványok és tárolók beszerzésére, felszerelésére, valamint szállítási költségekre kaphatnak támogatást. A felhívást és az ahhoz kapcsolódó űrlapot a minisztérium a határon túli magyar egyházi központok (püspökségek) részére közvetlenül megküldi, de a dokumentumok letölthetők a minisztérium honlapjáról is (www.nkom.hu). Magánszemélyek nem pályázhatnak. A nyertes pályázókkal a minisztérium megállapodást köt, abban határozza meg a támogatási és elszámolási feltételeket. A kifizetés dollárban vagy euróbán történik, ezért a pályázónak devizaszámlával kell rendelkeznie - olvasható a kiírásban. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítás az NKÖM Levéltári Osztálya címén (1410 Budapest 7., Pf. 219.) és telefonszámán (36-1) 484-7284, fax: (36-1) 484- 7291 kérhető. NYOMDÁBAN AZ ÚJ MAGAZIN Olvasóink az Evangélikus Élet következő, február 17-i számával együtt kapják kézhez a Misszió című evangélikus magazint. A 24 oldalas tematikus képeslap — a Missziói Magazin jogutódja - az Evangélikus Elet folyóirataként jelenik meg az Evangélikus Sajtóosztály kiadásában, az Evangélikus Missziói Központ támogatásával. ♦ ✓ mrsszro HÁNYADÁN ÁLLUNK? FÓKUSZBAN: A NÉPSZÁMLÁLÁS interjú a KSH elnökével (4 -5. ddat) A népszámlálás informatikai háttere (6. ddal) önismeret és történelmi félelmek (?. oldal) Megkérdeztük a kérdezobiztosokat (S~$. oldal) A népszámlálás: figyelmeztetés (KMÚ oldd) Megszém Iá Itattál... evangélikusok a számok tükrében (12. oldat) Isteni számtan (16.-17, oldal) Inkább só, mint tükör (IS oldal) A rádíómísszió láthatatlan gyülekezete (22. oföaf)