Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-11-24 / 47. szám
Evangélikus Elet 2002. NOVEMBER 24. 3. oldal A földhivatal nem tartotta számon Megkettőzött templomtér Gyülekezetiház-szentelés Gyékényesen Hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a hívek a Somogy megyei Gyékényesen november 17-én, vasárnap, amikor megújult gyülekezeti házuk felszentelését ünnepelték. A türelmi rendelet előtti időkből nem sok emléke van a gyékényesi gyülekezetnek. Bár tudomásuk van egy üldözött prédikátorról, akinek parókiája a közeli sűrű erdő bozótjában, a Becseics szálláson volt, egyházi épületekről azonban csak 1786-tól van emlékük. Az elődök fatemplomot és iskolát építettek, iskola- mesteri lakással. Később - 1799-ben téglából emeltek új templomot, és a régit tanítói lakássá alakították át. A jelenlegi gyülekezeti ház egy része 1847-ben papiaknak épült, a szemben lévő telken pedig új iskolát és tanítólakást építettek. A parókiát először 1887-ben alakították át. Egy tűzvész, majd a világháborúk után kellett renoválni az egyházi ingatlanokat, újabb csapásként azonban az államosítás következett, amikor a pártállam elvette, később pedig értékesítette a gyülekezet iskoláját. —A rendszerváltás után megalkotott törvény nem teszi lehetővé a magántulajdonba került épületek után a kárpótlási összeg kifizetését. Egyházunk országos presbitériuma és közgyűlése viszont úgy döntött, hogy ilyen esetekben belső kárpótlásból kapjanak segítséget a kisemmizett gyülekezetek. A gyékényesiek az országos elnökséghez és a Miniszterelnöki Hivatalhoz egyaránt segítségért fordultak. Ez utóbbitól 5 millió, a belső kárpótlásból 12,4 millió forintot kaptak támogatásként. A gyülekezet tagjai további 900 000 forinttal járultak hozzá egykori lelkészlakásuk és gyülekezeti házuk megszépüléséhez. A ma 192 evangélikust számláló közösség az említett segítségek nélkül aligha tudta volna felújítani épületét, amely több évtized során teljesen lepusztult állapotba került. A felújítási munkálatokat nehézségek, problémák, az építkezést elkeserítő pillanatok tarkították. Talán elég, ha csupán arra utalunk, hogy a földhivatal térképén nem is szerepelt a felújítandó épület. Szerencsére Isten terveiben nyilván volt tartva az ingatlan... Az ünnepi istentisztelet liturgiájában Smidéliusz Zoltán helyi lelkész, püspökhelyettes, valamint Szemerei János esperes segédkezett. Az igehirdetés és a házavatás szolgálatát Ittzés János püspök végezte. A főpásztor 2Móz 33,18-23 alapján arról az emberi vágyról szólt, ami istenbizonyítékot követel. Isten népe mindig elbukott, amikor jelekbe akart kapaszkodni, de mindig megmenekült, amikor „csak” hitt. A felszentelt épület a reménység háza lett. A jövőben hirdesse - ebben a létszámában fogyatkozó gyülekezetben -, hogy Isten velünk van. Az istentiszteletet követő közgyűlést Ritecz József felügyelő vezette. Smidéliusz Zoltán ismertette a renoválás menetét, majd a köszöntők következtek. Szemerei János esperes a munkálatokat lehetővé tevő útról szólt, amely többek adakozó kedvét is meghozta. Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelő azt kívánta, hogy a további lelki építkezésben a szeretet legyen a kötőanyag. Wolfgang Boetcher nyugalmazott német lelkész a Házi áldás szövegének komolyan vételére szólította fel az egybegyűlteket. Szászfalvi László református lelkész, országgyűlési képviselő hangsúlyozta, hogy az elvégzett munka túlmutat az anyagi értékeken: egy közösség tanúságtételét mutatja. Jövőnket nem a politikusok, vállalkozások vagy az EU gazdasága, hanem az emberi lelkekben zajló folyamatok döntik el, mert ezek az igazi értékek. Sticker János egyházügyi titkár a megyei közgyűlés elnökének köszöntőjét hozta, majd Csordás József polgármester kért szót. Őt Bándy Katalin követte, aki - egykori lelkészgyermekként - nem csak fizikai, de lelki otthonra is talált Gyékényesen. (A levélben érkezett köszöntések sorában üdvözölte az ünnepség résztvevőit Orbán Viktor volt miniszterelnök is, aki elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen az alkalmon.) Zárszóként Ittzés János püspök juttatta kifejezésre abbéli reményét, hogy hamarosan talán megáll a kis falvakból történő elvándorlás folyamata. Egy eleven vallási, lelki közösség minőségi többletet tud adni környezetének. így tehát van feladatuk a gyékényesi testvéreknek is a jövőben! M. Gy. Az újonnan körülhatárolt r Északi Egyházkerület első közgyűlése A 2001-es esztendő volt az első teljes munkaév az újonnan körülhatárolt Északi Egyházkerület életében. Az évi rendes közgyűlését a Budahegyvidéki Egyházközség új központjában rendezték meg november 16-án. A megnyitó áhítatot Koczor Tamás Dél-Pest megyei esperes tartotta, amelyben a résztvevők figyelmét az egyházi esztendő végére irányítva szolgálatunk betöltésére és a vigyázásra hívott fel. A közgyűlést dr. Smidéliusz László, az egyházkerület másodfelügyelője nyitotta meg, s egyúttal bejelentette, hogy Benczúr László kerületi felügyelő külföldi távolléte miatt veszi át az elnöklést. Elsőként D. Szebik Imre püspöknek adta meg a szót, hogy jelentését ismertetesse. „Az Egyház Ura előtt megállva mondok ma hálaszót az egyházkerületünkben elvégzett sokszínű szolgálat lehetőségéért” - kezdte beszámolóját a püspök. Napjaink gondolkodása, a korszellem sokakat kísért és kerít hatalmába az egyházban is. Keresztény meggyőződésünk és életvitelünk gyakran ütközik kortársaink felfogásával. Mi magunk is sokszor a korszellem hatása alá kerülünk. Híveink is többnyire csak jogaikat hangsúlyozzák, és kötelességükről milyen könnyen megfeledkeznek. Elég, ha a vasárnap megszentelésére, gyermekeik keresztény hitben való nevelésére vagy csekély áldozatkészségükre utalunk. A továbbiakban az újonnan körülhatárolt Északi Egyházkerület sajátos egyházi szolgálatát mutatta be. A 74 anyagyülekezetben 90 lelkész szolgált, illetve szolgál 64 568 nyilvántartott evangélikus testvérünk között. A kimutatott statisztika szerint a vasárnapi istentiszteletekre mintegy tízezren, a hétköznapi alkalmakra pedig 2500-an járnak. Ez 20%-os látogatottságot jelent. Az úrvacsorázók számaránya alacsony, ezért szükséges lenne az úrvacsorái alkalmak számát növelni, és a „függelék” úrvacsorái istentiszteleteket kívánatos vol- na.megszüntetni. Tovább romlott a megkereszteltek és az elhalálozottak aránya, mely 40%-os létszámcsökkenést mutat. A lelkészi szolgálatról szólva rámutatott, hogy az egyik legfontosabb feltétel ma „minél több gyülekezeti munkatárs felkészítése és szolgálatba állítása”. Szabaddá kell tenni a lelkészeket a tényleges lelki munkára. Több gyülekezetben gondot jelent a színvonalas kántori szolgálat biztosítása, melyre nagyobb anyagi áldozatot kellene fordítani. A gyülekezeteket gazdasági, anyagi helyzetükről szólva négy csoportba sorolta. Egyes gyülekezeteknek jelentős külön- bevételük van bérleményekből. Vannak olyanok, melyek nagy összegű járadék évi rendszeres juttatásával számolhatnak, illetve amelyek átlagon felüli alapítványi bevételt könyvelhetnek el. Végül vannak olyanok, amelyek kizárólag híveik, esetleg az önkormányzat támogatásával rendelkeznek. Összegezésképpen két adat: 160 millió Ft saját bevételt regisztráltak gyülekezeteink, ezzel szemben 561 millió Ft volt a kiadásuk. E két szám különbségén érdemes elgondolkozni! A lelkészek fizetésének emeléséről, ennek közös megoldásáról komolyan kell gondolkozni, mert ha a lelkészi pálya nem részesül kellő anyagi megbecsülésben, aligha várhatjuk, hogy a fiatalok jelentkezzenek e szép hivatás betöltésére. A népszámlálás eredményét már olvashatjuk a kiadott ismertető füzetben. A számok ismeretében komolyan kell foglalkoznunk a kérdéssel, milyen módon tudnánk „megkeresni” evangélikusainkat. Részben a családtagok, ismerősök, munkatársak révén. A kábeltelevízió és a rádió is lehet eszköz ebben a munkában, de fontos a lelkészek „átjelentése" is, valamint a kapcsolatfelvétel olyan személyekkel, akik közelebbi útmutatást tudnak nyújtani. A rejtőzködő evangélikusok felkutatása mellett lényeges feladatunk a jövőben a gyülekezeti munkatársak toborzása - ezzel a belső kör erősítése -, az anyagi bázis növelése és a szoros egyházmegyei együttműködés. Benczúr László egyházkerületi felügyelő elkészített jelentését távollétében Mihályi Zoltán főjegyző olvasta fel. A felügyelő beszámolójában számot adott arról, hogy sok gyülekezetben tett látogatást, elkísérve a püspököt igehirdetői szolgálataira. Kiemelten szólott az ifjúsági munkáról és az iskolákról. A lelkészi szolgálatotot tekintve mindössze két ponton látja szükségesnek a munka javítását: az egyik az adminisztráció pontosságára való odafigyelés, a másik a családlátogatások kiemelten való kezelése. Külön beszámolt arról a munkájáról, melyet mint szakmai tevékenységet végzett épülettervezőként egyházunkban (Ökumenikus Központ; Szarvaskend új temploma). Végül az egyházfenntartásra hívta fel erőteljesen a figyelmet, ugyanis ebben az áldozatkészség nagyságrendileg alulmúlja a szükséges minimumot is. Ha komolyan vesszük küldetésünket, szükséges, hogy lássuk kötelességünket is. A közgyűlés a jelentéseket megtárgyalva kiemelten foglalkozott a gyülekezeti munkások képzésével. Több felszólalás hiányolta a megfelelő hittankönyvek kiadását. A látens evangélikusok felkutatását sokan igen fontos missziói feladatnak tekintik. A közgyűlés második részében a különböző munkaágak felelőseinek jelentéseit tárgyalták meg és hagyták jóvá. Az egyházkerület kérni fogja a Zsinattól, hogy nevét a jövőben így használhassa (tekintettel a történelmi előzményekre): Északi (Dunáninneni) Evangélikus Egyházkerület. Tóth-Szöllős Mihály Az evangélikus egyházközségnek Nagyatádon nincs más ingatlana a templomon kívül, ám a gyülekezet tagjaiban felmerült az igény egy kisebb, fűthető terem létrehozására, ahol hittanórákat, bibliaórákat, szeretetvendégségeket tarthatnának. A legpraktikusabb megoldásnak az látszott, ha fából karzatot építenek, és az alatta lévő részt leválasztják a templomtérből. Ennek a megoldásnak a felszentelésére szólt a meghívó november 17-re. A vasárnap délutáni ünnepség azonban egyúttal arra is alkalmat kínált, hogy a jelenlévők a korábbi lelkészek szolgálataiért is hálát adjanak. Az istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált. Igehirdetését Mt 17,4 alapján tartotta. Ebben az igeversben a megdicsőülés hegyén lévő Péter érzését olvassuk, amely sokszor a mi vallomásunk is. Isten bennünket is „hegycsúcsélményekkel” ajándékoz meg. Bár az átlagkeresztényeknek nem mindig adatik meg az, ami Péternek, hogy az eljövendő üdvösség élményéből kap útravalót, de ünnepi pillanatokat mi is átélhetünk. Jó az öröm a munkában, az építkezés sikerében. Adjon fészekmeleget ez a templom, ahol a gyülekezet tagjai is megtapasztalhatják a hegycsúcsélményt Jézussal - mondotta a püspök. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Varga Vince gondnok köszöntötte a vendégeket. A gyülekezet történetének ismertetése után Kendeh László csurgói segédlelkész SzékelyJy Józsefnek köszönte meg a templomátépítés munkálatait, majd az egyházkerület, az önkormányzat és az adományozók támogatását. Megkülönböztetett szeretettel köszöntötte Nagybocskai Vilmost, akit az egyetlen helyben lakó papnak tekintenek Nagyatádon. Az idős lelkész korábban Pilisen szolgált. Mivel el merte mondani, hogy nem ért egyet Ordass püspök elmozdításával, Gerendásra helyezték. Később az egyházvezetés Kiskőrösre engedte, majd onnan ment nyugdíjba, és Nagyatádra költözött fia közelébe. Amikor Szekeres Elemér csurgói lelkész is nyugállományba vonult, Sikter János porrogszentkirá- lyi lelkész vette át a gyülekezet vezetését 1992-től. Tulajdonképpen az ő szolgálati ideje alatt vállalta - az elmúlt évtizedben - a helyben lakó lelkész munkáját Vili bácsi. A köszöntő szavak mellett Ittzés János az egyházkerület ajándékát is átadta az idős lelkésznek. A köszöntők sorában Nagybocskai Tamás is szót kért, aki ezúttal nem egyházmegyei felügyelőként, hanem Nagybocskai Vilmos fiaként szólalt meg, édesapját köszöntve. A testvéri szavakra válaszul az idős lelkész elmondta, hogy nagy öröm volt számára ebben a családias légkörű gyülekezetben szolgálni, ahol felesége - már 56 éve - kántorként is mindig ott volt mellette. A gyülekezeti helyiség szentelésének öröme mellett talán még nagyobb hangsúlyt kapott a szolgatársért való hálaadás. Nagyatádon még vendégként is jó volt átélni azt a családias közösséget és ünnepséget, amit ebben a somogyi kisvárosban élő evangélikusok alkalomról alkalomra átélhetnek. Menyes Gyula Nagybocskai Vilmos Bokrétaünnepség Ménfőcsanakon Kedves ünnepségen adott hálát Istennek a ménfőcsanaki gyülekezet azért, hogy fél évvel az alapkőletétel után tető alá került az egyházközség új, épülő ifjúsági és gyülekezeti háza. A bokréta- ünnepségen Jankovits Béla esperes, Hanvay László helyi lelkész, a református testvérek képviseletében pedig Bittner Ferenc lelkipásztor osztozott a gyülekezet örömében. A gyülekezeti objektum építésének elindulását egy hagyaték tette lehetővé. A börcsi szeretetházban lakó, ménfőcsanaki születésű özv. Németh Mihályné végrendeletében szülőfalujának gyülekezetére hagyta házrészét, ami 1998-ban majdnem három és fél millió forintot ért. Később, miután az örökhagyónak a fia is elhunyt, az ő házrészéből újabb hárommillió forint jutott a ménfőieknek. A gyülekezet ezt követően sikeresen pályázott a Széchenyi-terv támogatására. Ebből a forrásból több mint nyolcmillió forintot tudtak szerezni. Ez az összeg - az önkormányzat támogatásával és a hívek adományaival kiegészülve - elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elkezdődjön az építkezés. A munkálatok Tóth Péter gyülekezeti felügyelő lelkiismeretes és szakszerű irányításával vették kezdetüket. Azóta a ménfői és tényői hívek bizonyságát adták annak, hogy mennyire fontos számukra ennek a gyülekezeti háznak a megépülése. Ezt - egyebek mellett - az is jelzi, hogy az eddig végzett társadalmi munka értéke 350 ezer forintot tett ki. A falazáskor volt olyán nap, amikor 32 gyülekezeti tag dolgozott az építkezésen társadalmi munkában. A ledolgozott órák száma tiszteletre méltó: 1390 óra. Ennek a példaértékű gyülekezeti összefogásnak is köszönhető, hogy az épület az eredeti ütemtervnek megfelelően október közepére tető alá került. Az épület szerkezetileg immáron kész, a külső nyílászárókat beépítették. Tavasszal a válaszfalak felhúzása, belső szerelvényezés, vakolás és festés következik. A végleges átadás időpontja a tervek szerint szeptember 30-án lesz. Az épületben egy kényelmes, tágas lakás és iroda kap helyet, mellette pedig vendégszobák létesülnek. Az objektum alkalmas lesz ifjúsági és gyülekezeti csoportok fogadására is, hiszen a gyülekezet vezetőinek nem titkolt szándéka: az ifjúsági munkát úgy szeretnék felfuttatni, hogy az új létesítményben egyfajta ifjúsági centrum alakuljon ki. (Az épület egy dupla garázzsal és nagy udvarral egészül ki.) Németh Mihály pénztáros elmondta, hogy eddig majdnem 10 millió forintot költöttek a beruházásra, de a kassza nem lett üres, hiszen tartaléknak még ott van a Széchenyi-tervből nyert pénz. Erre az összegre szükség is lesz, hiszen becslések szerint még további 15 millió forint kell a végleges befejezéshez. Kiss Miklós Duna Film Kossuth és az egyházak kapcsolatáról A Duna Televízió Isten kezében című sorozatműsorában november 30-án, szombaton 12.15 órai kezdettel dokumentum-összeállítás lesz látható a 200 éve született Kossuth Lajos és az egyházak kapcsolatáról. Szerkesztő: Fabiny Tamás. Fotó: P. Németh Enikő
