Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-11-24 / 47. szám

4. oldal 2002. NOVEMBER 24. • Evangélikus Élet Evangélikus teológus a HÖOK élén A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) kecskeméti tisztújító közgyűlése 2002. november 16-án Barthel-Rúzsa Zsoltot választotta a szervezet elnökévé a 2003. január 1- től kezdődő kétéves ciklusra. Az új elnök az ELTE Bölcsészettu­dományi Karának hallgatója, illetve az Evangélikus Hittudományi Egyetemen - befejezve az V. évfolyamot - jelenleg szakdolgozatát írja. Személyében elő­ször látja el a HÖOK elnöki teendőit hittudományi képzésben részt vevő hallgató. (A HÖOK tevékenységéről, célkitűzé­seiről lapunk egy későbbi számában be­szélgetünk az újonnan megválasztott el­nökkel.) Csepeli Zeneiskolából Fasang Árpád Zeneiskola A sokoldalú és kiváló evangélikus ze­nepedagógus, karnagy, zeneszerző, Fasang Árpád nevét vette fel október 21-én a Csepeli Zeneiskola, fennállá­sának hatvanadik évfordulóján. Fasang Árpád 1912-ben Krakkóban született, majd a budapesti Zeneakadé­mián zeneszerzést tanult, és középiskolai énektanári-kamagyi diplomát szerzett. Az akkori tanítóképző intézetben ének-zene tanári végzettséghez is jutott. Pedagógusi tevékenységének állomásai: Orosháza, Szarvas, Sopron, Győr. 1941-től 1950-ig a Szarvasi Evangéli­kus Luther Tanítóképzőben zenetanár­ként, utóbb igazgatóként dolgozott. Számtalan feladatot vállalt: egy sze­mélyben volt minisztériumi főtisztvise­lő, karnagy, egyetemi előadó és így to­vább. Kodály Zoltán mellett ő is sokat tett a hazai zenekultúra széles körű ter­jesztése érdekében: ő indította útjára a „Röpülj, páva!” mozgalmat is. 2001 ta­vaszán hunyt el. Hitvallása ma is igaz és erőt adó: „Az emberi világot éppen a Zene teszi és te­heti szebbé!” tott so káig. A fér- g o* jem megbetege­dett, és tüdőbajra gyanakodtak. Az orvos HIV-tesztet kért, amely alapján kiderült, hogy a féljem HIV-pozitív. Összeomlott körülöttem a világ. Ramesh szervezete nem válaszolt a szokásos gyógyszerekre, és az állapota egyre csak romlott. A terhességem alatt őt ápoltam. El kellett adnom az összes vagyonúnkat, hogy a kezelését kifizet­hessem. De minden hiába volt, mert Ramesh rövidesen meghalt. 18 éves voltam, özvegy és 8 hónapos terhes. A szomszédom elvitt az evangélikus Gurukul Kliniká­ra. Rajtam is elvégezték a HIV-tesztet. Pozitív lett. Az or­vosok gyógyszert adtak, hogy a gyermekem ne kapja el a vírust. A féljem családja kidobott. Azt mondták, hogy ör­dög van bennem, és engem hibáztattak a férjem haláláért. A szociális munkás elintézte, hogy a klinikán maradhas­sak. Császárral szültem, és a missziós kórház kifizette a számláim nagy részét. Végre valahol szeretetet és kedves­séget találtam. Egy gyönyörű kislánynak adtam életet. A szociális munkás mesélt nekem a rehabilitációs program­ról, ahol megtanultam gyertyát önteni és gyerekjátékokat késziteni. Elkezdtem pénzt keresni, és egy kis házat is ki tudtam kettőnknek bérelni. A kislányt bölcsődébe vittem, ahol legalább naponta egyszer tápláló ételt kaphatott. Új­ra kezdtem én is talpra állni és megerősödni. Olyan nők­kel találkoztam, akik hasonló problémákkal küszködnek. Megtanultam, hogy nem vagyok egyedül. Megtanultam mosolyogni és újra nevetni. Ma már a HIV-pozitív emberek érdekvédelmi cso­portjának is a tagja vagyok. Azért küzdünk, hogy a kor­mány több embernek adjon lehetőséget az ingyenes or­vosi kezelésre és a gyógyszerekre. Újra célja van az életemnek. A kislányomon nemrégen végezték el a HIV- tesztet. Negatív lett. Már van, miért éljek. Van remé­nyem. Békét találtam. A nevem tényleg békét jelent. (India) Pángyánszky Ágnes A Lutheránus Világszövetség johannes­burgi diakóniai konferenciája több volt, mint egy nagy konferenciateremben lezajló tanácskozás. Az egyház szeretetszolgálatának prófétai megközelítése élettörténeteken, élethelyzeteken és imádságon alapult. eszköz. Ezt az agyagot formáltunk a kezünkkel, miköz­ben mindenki magában imádkozhatott azokért, akiknek ugyanúgy szükségük van Isten gyógyító jelenlétére, mint a Jézussal találkozó vakon született embernek. Az összes résztvevőt mélyen átformáló liturgiák bi­zonyságai voltak annak, hogy Isten minden olyan esz­közt felhasznál, ami bennünket, embereket megszólít, gyógyít és új szolgálatra hív el. A dial^óniában mindez megtörténhet. R eggel 8 órakor mindenki izgatott várakozással igyekezett a konferenciaközpont melletti temp­lomba. Szegénység, erőszak, HIV/AIDS, az egy­ház prófétai szolgálata a világban - ezeket a témákat jár­ták körül a reggeli istentiszteleti liturgiák. Az istentiszteleteket előkészítő bizottság tagjaként pa­píron előre tudtam, milyen liturgia váija a résztvevőket. Ismerve főleg tradicionális, európai „ízlésünket”, kis ag­gódással vártam, hogyan reagálnak majd az em­berek az újszerű, mindenkit megmozga­tó, prófétai liturgiára. Az istentiszteleti liturgiát Lusmarina Campos Garda brazil lelkésznő készítette elő. Rend­kívüli kreativitással és valóban „prófétai” látásmóddal közele­dett a bibliai történetekhez, az imádságokhoz és a keresztény énekekhez. Az első istentisztelet kezdő pillanatától kialakult az a lelki, spirituális közösség, ami nagy konfe­renciákon ritkán tapasztalható meg. Az erőszakról szóló napon a jeruzsále- mi arab evangélikus gyülekezet egyik tanár­nője egy rövid történetet mesélt el Ahmedről, a kisfiútól, akinek életét már örökre megha­tározza a háború, az erőszak. A HIV-fer- tőzésről szóló napon egy Indiából szárma­zó történetet hallhattunk Shantháról, aki 18 évesen tapasztalta meg a HIV-vírus- sal fertőzöttek nehéz életét. Az egyház prófétai szolgálatáról szóló napon a vakon született em­ber történetét dolgoztuk fel. A pantomimes módszerrel művé­szien megjelenített történet után a terem közepén elhe­lyezett tálakból mindenki egy maroknyi agyagot vett a kezébe. Az agyag, a sár ma is használt gyógyászati AHMED A betlehemi óvodába való látogatáskor feltűnt nekem egy kisfiú. Angyali arcán az egyik szemét fehér kötés borítot­ta. A kisfiú nagyon csendes volt, és semmilyen játékban nem vett részt a többiekkel. Kinn a játszótéren sem ját­szott másokkal, csak csendben ült egyedül a sarokban. Odamentem hozzá, és megkérdeztem a nevét. Kis időbe telt, míg válaszolt: Ahmed. Tovább kérdezget­tem, de nem válaszolt minden kérdésemre. Később megérdeklödtem az óvónőtől, miért ilyen ez a kisfiú. Megtudtam, hogy Ahmed nagyon aranyos és okos kisfiú, régebben mindig együtt volt a többi­ekkel, és ö jelentkezett először min­den játékra. Akkor változott meg az élete, amikor egy bombatámadás­ban elveszítette édesapját, bátyját és az egyik szemét. Azóta alig beszél. Nem akar játszani, és gyakran nem is jön az óvodába. Édesanyja szerint csak otthon érzi jól magát. Nem szeret már óvodába járni, és mindig fegyvert kér, hogy játsszon. (Palesztina) SHANTHA A nevem békét jelent. Amikor 17 éves voltam, férjhez men­tem Rameshhez családjaink előzetes megbeszélése alapján. Édesapám a csa­lád összes vagyonát elad­ta a hozományomért. Há­rom hónappal később észrevettem, hogy gyerme­ket várok. Az örömöm nem A vallások együttműködésének értéke a mai Magyarországon Az ősi református kollégium patinás falai között került sor november 5-6-án Debrecenben a fenti témacímű konferenciára, hat egyház képviselői és érdeklő­dő értelmiségiek részvételével. A téma időszerűségét köszöntőjében dr. Bölcskei Gusztáv, a „házigazda” püspök hangsúlyozta. A református főpásztor utalt a kü­lönböző egyházak mentén kialakult veretes vallási és kulturális tradíció értéke­ire, azok továbbadásának fontosságára és az együtt képviselt erkölcsi rend ha­tékonyabbá tételének szükségességére. Mindenki mindenki ellen vagy együtt mindenkiért című, a konferencia alap­hangját meghatározó előadásában dr. Reuss András evangélikus teológiai pro­fesszor szólt a mai élet elüzletiesedő jel­legéről és az emberi értékek háttérbe szorulásának veszélyeiről. Rámutatott, hogy az egyházak esélye a közös szolgá­latvállalásban, az együttes fellépés erejé­ben, az együtt vállalt hitbeli és erkölcsi álláspontok kialakításában rejlik. Nem kevésbé figyelt a hallgatóság dr. Skrabski Árpád szociológus Civil szerveződés és az együttműködő vállal­kozói ideál című előadására. A neves professzor az új világ formálásának egyik lehetőségét a polgári szerveződé­sek létrehozásában látja. Úgy véli, az egyházaknak is szerepük lehet az ilyen jellegű szerveződések kezdeményezé­sében. Jelzésértékűnek mondotta, hogy az egyházi iskolák tanulói nagyobb telje- sitménykészségről tesznek tanúbizony­ságot, s a tanulók egymást elfogadó ké­pessége is szembetűnően magasabb. (A vallás szerepének elemzése során né­hány hozzászóló a „kegyelmi tőke” kife­jezést használta, amely az Istenben való feltétlen bizalom alapmagatartásából származik.) Dr. Dizseri Tamás, a református Bethesda kórház igazgatója hangsúlyoz­ta, hogy gyógyító munkájukat mély emp- tátiával, puritán, de igényes szakmai munkával tudják eredményesen végezni. Dr. Kozma Tamás egyetemi tanár, szocio­lógus a felsőoktatási intézmények belső dilemmáit tárta fel szemléletes előadásá­ban. A tudós professzor számos kérdést bocsátott vitára. Korreferátumával ezen a ponton kapcsolódott a polémiába dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár, országos felügyelőnk (előadásának részleteit lásd a szomszédos hasábokon - a Szerk.). A konferenciát művészi élménnyel gazdagította Sepsi Károly koncertje a Nagytemplom frissen felújított orgo­náján. A tudományos munkára sarkalló környezet, a református egyház egyik legnagyobb szellemi-lelki központjá­nak impozáns épületei egyaránt jelez­ték az egyházak hozzájárulását a társa­dalom erkölcsi szintjének emeléséhez és a tudományos kutatás előbbre vite­léhez. Dr. Horányi Özséb egyetemi tanár, a magyar Pax Romana szervezet elnöke és dr. Várszegi Asztrik püspök, főapát, vala­mint dr. Schweitzer József főrabbi, valamint e sorok írójának jelenléte és szolgálata a konferencia spirituális karak­terét volt hivatott munkálni. (A tanács­kozást megtisztelte jelenlétével Bosák Nándor debreceni megyés püspök is.) A résztvevők összességében meggyő­ződhetek arról, hogy hitükben és gon­dolkodásukban sokkal több a közös, mint az elválasztó elem. Együttes szol­gálatuk hatékonysága a társadalom szé­les rétegeiben ugyanakkor csak a közös teológiai, morális és szociális tevékeny­ség során növelhető. E konferencia magas szellemi színvo­nalú előadásai, értékes korreferátumai, őszinte hozzászólásai után közös élmé­nyünkké válhat a 133. zsoltár vallomása: „Mily szép és gyönyörűséges, ha a test­vérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. ” D. Szebik Imre 4 Értékközvetítés a humán szférában (Részlet dr. Frenkl Róbertnek „A vallások együttműködésének értéke a mai Magyarországon ” című konferencián elhangzott előadásából) A rendszerváltozást követően az egyhá­zak együttes, egyeztetett tevékenységét két tényező is elősegítette: a diktatúra évtizedei alatti közös sors és (részben ez­zel kapcsolatban) a más összefüggések által is erősített ökumenizmus. Ennek társadalmilag is igen jelentős, a jövőt illetően sok értéket tartalmazó eredménye az egyházi közoktatási rend­szer regenerálódása, újjáépülése. Ebben - ami az intézményrendszer, ha tetszik, a struktúra újjáépülését illeti - szinte hi­bátlan volt az egyházak együttműködé­se. Tágabb értelemben hasonló állapítha­tó meg az ingatlanrendezés egészéről. ... Alapvető érték az, hogy az egyházi iskola minőségi iskola kell, hogy legyen. A szónak abban az értelmében, hogy ta­nár és diák egyaránt a tőle telhető maxi­mumot nyújtja, nem elégszik meg az át­laggal, a szürkeséggel. Nem elitiskola, nem csak a legjobbak intézménye - de a minőségi igény révén az elitiskolái szem­pontok is valamennyire kielégíthetőek. A minőségi szemlélet, a garantált tu­dás missziói értékkel is bír a családok, a társadalom számára, hitelességet ad az iskolarendszernek... A keresztény egyházi iskola értékköz­vetítésének alapja az egyedüli érték: Jé­zus Krisztus váltsághalála és az általa megfogalmazott két nagy parancsolat, az istenszeretet és emberszeretet parancsa, amelyek mintegy összegzik a két kőtáb­la, a Tízparancsolat igényrendszerét. ... Ami a felsőoktatást illeti, ott még hangsúlyosabb, hogy csak az erős világ­nézeti elkötelezettséget vállaló, de auto­nóm személyiségek formálódásának az igénye a járható út. Természetesen a hit- tudományi egyetemeken is. Szeretném hangsúlyozni a posztgra­duális, másoddiplomás képzési formákban az egyházak eddiginél jobb együttműkö­désének lehetőségét. Ez kettős előnnyel is járna. Egyrészt segítené az ökumenikus trendet, másfelől erősítené a társadalmi üzenetet. Ez a konferencia rejtett - vagy nem is olyan rejtett - módon arról is szól, hogy az erkölcsi és egyházpolitikai érte­lemben örvendetes együttműködés mellett tartalmilag kevés történt. A posztgraduális képzések nyitást jelenthetnének ebben az irányban. Magam a mentálhigiénés kép­zés, közelebbről a lelkigondozás terén ren­delkezem konkrét tapasztalatokkal. Mivel ez intézetünkben, világi egyetemen kezdő­dött el, érzékelhettem e téren az egyházak belső megosztottságát - félelmeket, presz­tízsszempontokat. Tehát nem egyszerűen az egyházak között, hanem az egyházakon belül is húzódtak, húzódnak választóvona­lak. Félelmek, nemcsak a pszichoterápiá­tól - bár ez is meghaladott kellene, hogy legyen -, hanem a mentálhigiénés képzés­ben megtanulható alapvető segítő techni­káktól is. Attól, hogy a kifejezetten teoló­giai végzettséggel rendelkezők számára világi egyetem szervezzen posztgraduális lelkigondozó-képzést. Pedig könnyű be­látni, hogy ez - szakmai értékén túl - a különböző egyházak egyetemein képzett lelkészek kapcsolatát is örvendetesen erő­sítheti. Lehet, hogy épp ezt nem tartja mindenki kívánatosnak. De általánosság­ban is elmondható, hogy amint az egyhá­zi felsőoktatás gazdagítja a hazai egyete­mi szférát, úgy a világi egyetemek is hozzájárulhatnak az egyházi szellemi élet erősödéséhez. A médiáról. Itt nemcsak együtt, de kü- lön-külön is az út elején járunk. Jól jön­ne egy közös frontáttörés. Egyfelől az egyházakon belül, másfelől a társadalom irányában. Kicsit sarkítva: az egyházi médiát még mindig túlzottan béklyóban tartja a saját hívei miatti bizonyítási kényszer, az, hogy ne érje szó a ház ele­jét se a tárgy, se a tartalom tekintetében. Ezért sem kielégítő például az előítélet- ellenesség az egyházi sajtóban, de még mindig vannak tabutémák is. A másik szükséges frontáttörés a mé­diatörvény módosítását is igényelné. Ki kellene tömi a vallási műsorok gettójá­ból. Nem az identitás vállalását kíván­nánk elhárítani, hanem a címkézésben - nyilván az eredeti szándék ellenére - megnyilvánuló izolációt, elkülönülést. E területen nagyon örvendetesnek talál­nám, ha az egyházi médiaalkotó műhe­lyek, az egyházi újságok között állandó kapcsolat, igazi közös munka alakulna ki. Ez saját értékén túl serkentőleg hatna mind az ökumenikus folyamatra, mind a szolgálatra. Indulhatna a tevékenység publikációk átvételével, akár másodköz­lésekkel, folytatódhatna közös rádió- és tv-programokkal. Az eddigiekből is következik, hogy az egyházi együttműködés a humán szféra egészét, így a kultúrát, a sportot, az egészségügyet, a szociális szférát is érin­ti. Sőt e területeken - az azonos szakmai meghatározottság miatt - még egysze­rűbb, még természetesebb, még hatéko­nyabb kell, hogy legyen az együttműkö­dés, ami azután kedvezően hathat ki a tárgyalt, kétségkívül érzékenyebb szfé­rákra, az oktatásügyre és médiára. Nem kétséges ugyanis a konferencia kiindulópontjának realitása a nem hívő és hívő mentalitás közötti választóvonal­ról. Ez azonban nem zárja ki a természe­tes - ha tetszik egészséges - felekezeti különbségeket meghaladó, nem kívána­tos választóvonalak létét a keresztény egyházak között. A történelmi-politikai okokon túl ezért sem kielégítő még az együttes, egyeztetett fellépés. Ezen mun­kálkodva az ökumenizmust erősítjük. Megőrizve értékeinket, fel kell ismerjük, hogy a vegyes vallású országban különö­sen is erősítheti a missziót, az értékorien­tált gondolkodást, az előítéletek, a kire­kesztés, a gyűlölet visszaszorítását az egyházak közötti békesség, az együttes tevékenység. Ezen az úton juthatunk el a közös fellépésig a konfliktusok megelő­zésében, megoldásában - általában az értékközvetítésben. > X «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents