Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-10-27 / 43. szám

67. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 2002. OKTÓBER 27. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. VASÁRNAP ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL A Biblia mélységei Misszió Magazin plusz Miből él a Magyarországi Evangélikus Egyház? Interjú Szemerei Zoltán gazdasági igazgatóval Nemzetiségi oldal Illyés Gyula Fáklyalángja az Evangélium Színházban ^ ORSZÁGOS ^ REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY október 31-én 18 órakor a Buda pest-Kálvin téri református templomban. Igét hirdet O. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, előadást tart dr. Márkus Mihály református püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke. Az emlékünnepélyre minden érdeklődőt vár a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. S ____ Luthe r Márton homokkőbe vésett címere - A luther-rözsa - a wíttenbergi Luther-ház (1540) homlokzatán. D. SZEBIK IMRE A bajor-magyar evangélikus együttműködés tíz esztendeje 1992 nevezetes esztendő marad a Magyarországi Evangélikus Egyház történeté­ben. Ekkor került sor a bajor testvéregyházzal kötött intenzív együttműködési szerződés aláírására. Bár korábban is voltak az egyházi szolgálatnak olyan terü­letei, amelyek a közös munkát feltételezték - így például a diakóniában de az elkötelező együtt gondolkodást és a készséges segítést a két egyház tíz éve kötött partnerségi szerződése vázolta és biztosította. Melyek azok a meghatározó területek, ahol az együttműködés kialakult? A még korábbi időkre visszanyúló gyülekezeti kapcsolatok megelevened­tek, és hivatalosan is „nyilvántartásba kerültek”. Presbiterek, konfirmandusok, lelkészek látogattak egymáshoz, közös is­tentiszteleteken együtt dicsérték Istent. Sopronban, Szekszárdon és a Budavárban rendszeressé váltak a német nyelvű isten­tiszteletek, melyeken német lelkészek szolgálnak. Diakóniai munkánkban nagy értékű támogatást kapunk szakmai téren éppúgy, mint a felszerelések pótlásával. Munkatársaink közül többen jártak to­vábbképző konferencián a különböző ba­jor otthonokban, egyidejűleg német nyelvtudásukat is felelevenítették. Tanulmányi szinten rendszeres ösztön­díj-lehetőséget kínálnak Neuendettesau- ban és Erlangenben teológiai hallgatók és fiatal lelkészek számára. Néhányan dok­tori munkájukat is itt készítették, vagy most folytatnak előkészülteket tudomá­nyos fokozat megszerzésére. Az erlangeni és lipcsei nyelvtanfo­lyamok jó lehetőséget nyújtanak a szá­munkra nem könnyű német nyelv elsajátí­tására. Ószövetségi teológiai tanszékün­kön német professzorasszony tölti be a tanszékvezetői posztot. A rendszerválto­zást követő években visszanyert óvodá­ink, iskoláink, gimnáziumaink, kollégiu­maink megtalálták testvérintézményüket a bajor evangélikus egyházban. Né- metnyelv-tanáraink továbbképzése is ennek révén indult el. Egyházvezetői szinten többször hang­súlyozták német testvéreink, hogy a ma­gyarokkal való kapcsolat ápolása a legfon­tosabb feladataik közé tartozik Bajoror­szágban, ahol 2,7 millió evangélikus él a 10 milliónyi bajor állampolgár között. A Magyarország nagyságú tartomány evan­gélikus egyháza tehát imádságával, erköl­csi tekintélyével és anyagi támogatásával felsorakozik mögöttünk egyházi feladata­ink végzése során. így köszönjük bajor testvéreinknek a dunaújvárosi templomot és parókiát, a révfülöpi oktatási központot sok más új létesítményünkkel együtt. Az elmúlt negyven év lemaradásának pótlá­sát közel harminc új templomunk építése is jelzi, amelyekben a gyülekezetek meg­elevenedtek, és lelkileg megújultak. Hálával gondolunk azokra a testvére­inkre, akik már eltávoztak közülünk, de a két egyház kapcsolatában szolgálatuk el­évülhetetlen. így Johannes Hansellmann püspökre, Strauss egyházfőtanácsosra és a magyar földön született, de kényszerű­ségből német földre kitelepített Reitinger lelkészre. Fáradozásuk sokszoros gyü­mölcsöt érlelt a bajor-magyar kapcsola­tok mezején. A közös szolgálat korántsem teljes számbavételének alkalma és a testvéri együttműködés jubileuma hivott a közel­múltban mintegy 150 főnyi magyar evan­gélikust a felső bajorországi Schroben- hausenbe. A Gizella királynő hazánkba érkezése óta számon tartott rokonság, a reformációban felfedezett evangélium közös kincse, az egyre gyakoribb német­magyar házasságok, a bajor befektetők megjelenése a magyar gazdaságban, mind-mind kapcsolaterősítő tényező a két állam, a két egyház életében. A spár­gatermeléséről híres kis város azért lett a szeptember végi jubileumi ünnepségek színhelye, mert e település nem nagy lét­számú evangélikussága elsőként kötött testvérgyülekezeti megállapodást hazánk három gyülekezetével. Tíz éven át pél­daértékűen működött ez a kapcsolat a budavári, a budahegyvidéki és a szent­endrei egyházközséggel. Családi téren már a második nemzedék szövi az össze­tartozás szálait egyre szorosabbra. Istentiszteletek sora, egyházzenei al­kalmak, négy különböző témábán fóru­mok gazdagsága jelezte a két és félnapos ünnepség sokszínű választéklehetőségét. A kelenföldi és a budahegyvidéki ének­kar, valamint a teológusok fúvószenekara magas színvonalú művészi élményt kínált a magyar és német résztvevőknek. Ifjak és felnőttek együtt ünnepeltek, énekeltek, imádkoztak a vasárnapi sportstadionbeli istentiszteleten, mivel a helyi evangélikus templom kicsinek bizonyult a nagy lét­számú gyülekezet befogadására. Aki részt vett ezen az együttléten, aligha felejti el a gyermekek vidám táncát, az úrvacsora ünnepi közösségét, az istentisztelet szent áhítatát és zenei gazdagságát. Öröm volt újra Bajorországban lenni, találkozni a régi-új ismerősökkel, testvé­rekkel. Jó volt visszatekinteni, hálát adni az elfogadott ajándékokért, a nyitott szív szeretetéért, egymás szemébe nézni és ragyogásában felfedezni Istenünk min­den elképzelést felülmúló kegyelmét. Áldja meg az Egyház Ura a két egy­ház holnapját, együtt szolgálásának adjon értelmet, egymást gazdagító jó gyümöl­csöket, hogy - például a bajor testvére­ink áldozatkészségéből hozzánk érkezett szolgálati Opel Corsák is - munkálják Isten országának növekedését, gyüleke­zeteink hitben való megerősödését, és ébresszék szórványban élő hiveink, de egész egyházunk háláját. Bizonyosan nem hiába hangzott Pál apostol kérő szava: „Mondjatok dicsére­tet szívetekben az Úrnak, és adjatok há­lát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5, 20) HAFENSCHER KAROLY (ID.) Ő áll a középen Részletek a Zsolt 46, Jn 20,26 kk. alapján elmondott reformáció ünnepi igehirdetésbőf Békesség néktek! — feltámadott Urunk szavával köszöntelek titeket, mint egy­kor tanítványai gyülekezetét üdvözölte Jézus... A reformáció titka: Jézus Krisztus újra középen áll. Zárt ajtók ellenére is megáll tanítványai körében, félénk, remegő tanítványok gyülekeze­tében. A protestantizmus sajátja: a kö­zép foglalt. Senki, semmi sem kerülhet Istenünk helyébe. Addig protestantiz­mus a protestantizmus, amíg Ő van kö­zöttünk a középen, ahogyan textusunk mondja: „közöttünk lakozik az Úr”. Ezért most nem reformációi esemény- történetet kínálok, hanem két textusunk evangéliumát hirdetem. Az élő Isten az igazi kapcsolatunk 1517-tel, 1530-cal és a többi egyháztörténeti dátummal. Ő a tit­ka reformációi hitünknek. Ő a mentsvá­runk, Ő a hadnagyunk, élő Istenünk Ő. Mentsvárunk Ő. Evangélikusok ismert köszöntése Magyarországon: „Erős vár a mi Istenünk.” Zsoltárunk lutheri parafrá­zisa nyomán valljuk: erős várunk Ő. Jó ez a hitvallás, de nem elég. Isten több mint erős vár, de azért ez a kifejezés is újra ér­tékelhető. Oltalmunk, reménységünk, al­kalmas segítségünk - ilyen fordítási lehe­tőségeket olvashatunk. Hozzá menekül­hetünk minden időben: természeti vagy történeti katasztrófák idején is. Jelkép számunkra az erdélyi szász evan­gélikus vártemplomok sora. Asylum, me­nedékhely volt az oltártér az Ószövetség idején is, az északi skandináv országok­ban szinte a mai napig. Madagaszkárt is említhetem: evangélikus egyházunk megmentett ikrek árvaházát hozta létre Antananarivóban, ahol halálra ítélt kis gyermekeket gyűjtött össze. A menedék­hely felirata: Isten mindig nagyobb... 2001-ben a terror és válaszadás vilá­gában, félelmek közt gyötrődve újra ese­dékes ez a bizonyságtétel: erős vár a mi Istenünk. Fontos, hogy ez a vár életünk közepén legyen. Hadnagyunk Ó. Struggle for life..., az élet küzdelem - ismerjük a laposnak tű­nő, de valóságtartalmú közhelyet. Politi­kai csatározás, egyházpolitikai küzdel­mek idején felfigyelhetünk a zsoltárosra. Szenczi Molnár Albert Psalterium Ungaricumjában, a 46. zsoltár feldolgo­zásában ízes magyar nyelven ezt is olvas­suk: „Isten Sebaoth hadnagy, a seregek Ura. Hadnagy a csata Ura. Csillagok sere­gének, népek seregének, katonák seregé­nek hadnagya, akinek hatalma van eltömi az ívet, elrontani a kopját. A küzdelem lármájában kiáltja: legyen már csönd! Értsétek meg, én vagyok az Úr, én va­gyok az Isten.” És megcsöndesedhet a Föld, csillapod­hatnak a tenger hullámai abban az időben, amikor a hívek éneklik: „hullámok, ha rémítenek...” Hadnagy Ő, aki hadiszeke­reket is elégethet, minden háborúság fölött Úr. Ezért szűnjetek meg jajgatni, és ismer­jétek el, hogy én vagyok az Isten. Vagyok, aki Vagyok, vagyok, aki itt Vagyok. Túrmezei Erzsébet egy műfordítása is­merős: Furulyaszó a fenevad torkában. Ez jellemző Isten népére, veszélyek kö­zött is tud gyermeki módon énekelni, hi­szen harcaink hadnagya Ő... „Ha a fene­vad torkában ülnék is! Nem ülünk-e benne naponta? Nincs-e kitárva a Sátán, a Halál torka, a Pokol torka? Mégis furu­lyázni vidáman, mert a mennyben Atyánk van... Megfogózni hatalmas Krisztu­sunkban és furulyázni, és nem félni.” Élő Istenünk Ő. Tamás, a rokonszen­vesen tépelődő, kételkedő és tapasztalat­ra vágyó tanítvány felolvasott szaka­szunk szerint már vall: „én Uram és én Istenem Már nem magyaráz, már nem kérdez, már ifhádja Urát. Megszületett benne a hit, amint János evangéliuma egészének ars poeticája ez: „ezek azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen A sokat szenvedett Jób titka is ez; már nem hallgat nyomorult vigasztaló barátokra, már szájára teszi ujját, és hallgat Ura előtt. Teológusoknak modell lehet, a térden álló teológia il­lusztrációja. Melanchthon írta: „a Szent- háromság titkát nem magyarázni, hanem imádni kell”. Kálvin, az Institutio szer­zője otthonában reggel és este térden áll­va adott hálát, könyörgött, és dicsőítette Istent, mint egykor Dániel, aki napjában háromszor borult le, és Jeruzsálem felé tárt ablakban imádta atyái Istenét. A reformáció igazi titka is ez. Nem új tanítás született Istenről - de Deo -, hanem az élő Isten előtt borultak le őseink. A re­formáció alapjában véve nemcsak tanítás kérdése, hanem az élő Istenbe vetett élő hit megtapasztalása. Isten nem a deisták istensége, aki távol tartja magát teremtett világától, hanem az élő, cselekvő Isten, a Deus in actu... Luther ismert pecsétgyű­rűjén, a Luther-rózsában döntő a gyakran elhagyott felirat: vivit. Él az Úr! És az élő Isten, az én Istenem, a mi Is­tenünk, a mi Atyánk. Isten nem személy­telen, hanem személyes Istenünk. (A pro me - pro nobis elem elengedhetetlen a reformáció megértéséhez.) Mivel Isten élő Isten, a jelenben is munkálkodik, és a jövőben is számítha­tunk rá. Ezért a refonnáció ünneplése nem csupán tradíció kérdése, hanem jö­vőnkkel számoló vízió is. Az élő Isten­nel számolhatunk a 21. században is... Sőt! Az élő Isten nem csupán a vá­lasztott nép, de a pogányok Ura is, akár tudnak róla, akár nem. Globális, univer­zális Isten Ő. Sokfajta kulturális érték őrzője, ápo­lója és továbbadója a protestantizmus, de hatásos erő csak úgy lehet, ha a köze­pet nem téveszti el. Lehet a reformációt társadalmilag, lélektanilag, politikailag, etnikailag, szellemtörténetileg értelmez­ni, de nekünk tudni kell a „centrumról”. 1999. október 31-én Augsburgban je­len voltam én is a Közös Nyilatkozat alá­írásakor. Egy ott elhangzott inteijúban - római katolikus kérdésre -, hogy vajon nem egyszerűsíti-e le túlságosan a keresz­ténység mondanivalóját a protestantiz­mus, egy evangélikus teológus válasza ez volt: mi, protestánsok a Középpontra kon­centrálunk. így hiszem én is. A Közép­pontot nem feledhetjük. Megnéztem az eredeti Károli-biblia- fordítás hasonmását. Szokástól eltérően a Jelenések könyve befejezése után az öreg református bibliafordító zárómon­data így hangzik: „Jézus Krisztusnak le­gyen mindenkor dicsőség, Uram Jézus, jövel hamar, és Te, Uram, meddig ké­sel?” Vagyis a derék fordító egész mun­kája végén Krisztus-könyvnek tartja a Szentírást. Fordítása közben ott állt kö­zépen Krisztus... *Debrecen, 2001 .....az elmélkedés, az elmélyedés és ajélek bármiféle tevékenysége sem használ­hat semmit. Egyetlen egy szükséges a keresztyén élethez, igazságossághoz és szabadsághoz. Ez pedig Isten szent igéje, Krisztus evangéliuma... ” Lu ther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) > » á

Next

/
Thumbnails
Contents