Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-10-27 / 43. szám
67. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 2002. OKTÓBER 27. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. VASÁRNAP ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL A Biblia mélységei Misszió Magazin plusz Miből él a Magyarországi Evangélikus Egyház? Interjú Szemerei Zoltán gazdasági igazgatóval Nemzetiségi oldal Illyés Gyula Fáklyalángja az Evangélium Színházban ^ ORSZÁGOS ^ REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY október 31-én 18 órakor a Buda pest-Kálvin téri református templomban. Igét hirdet O. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, előadást tart dr. Márkus Mihály református püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke. Az emlékünnepélyre minden érdeklődőt vár a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. S ____ Luthe r Márton homokkőbe vésett címere - A luther-rözsa - a wíttenbergi Luther-ház (1540) homlokzatán. D. SZEBIK IMRE A bajor-magyar evangélikus együttműködés tíz esztendeje 1992 nevezetes esztendő marad a Magyarországi Evangélikus Egyház történetében. Ekkor került sor a bajor testvéregyházzal kötött intenzív együttműködési szerződés aláírására. Bár korábban is voltak az egyházi szolgálatnak olyan területei, amelyek a közös munkát feltételezték - így például a diakóniában de az elkötelező együtt gondolkodást és a készséges segítést a két egyház tíz éve kötött partnerségi szerződése vázolta és biztosította. Melyek azok a meghatározó területek, ahol az együttműködés kialakult? A még korábbi időkre visszanyúló gyülekezeti kapcsolatok megelevenedtek, és hivatalosan is „nyilvántartásba kerültek”. Presbiterek, konfirmandusok, lelkészek látogattak egymáshoz, közös istentiszteleteken együtt dicsérték Istent. Sopronban, Szekszárdon és a Budavárban rendszeressé váltak a német nyelvű istentiszteletek, melyeken német lelkészek szolgálnak. Diakóniai munkánkban nagy értékű támogatást kapunk szakmai téren éppúgy, mint a felszerelések pótlásával. Munkatársaink közül többen jártak továbbképző konferencián a különböző bajor otthonokban, egyidejűleg német nyelvtudásukat is felelevenítették. Tanulmányi szinten rendszeres ösztöndíj-lehetőséget kínálnak Neuendettesau- ban és Erlangenben teológiai hallgatók és fiatal lelkészek számára. Néhányan doktori munkájukat is itt készítették, vagy most folytatnak előkészülteket tudományos fokozat megszerzésére. Az erlangeni és lipcsei nyelvtanfolyamok jó lehetőséget nyújtanak a számunkra nem könnyű német nyelv elsajátítására. Ószövetségi teológiai tanszékünkön német professzorasszony tölti be a tanszékvezetői posztot. A rendszerváltozást követő években visszanyert óvodáink, iskoláink, gimnáziumaink, kollégiumaink megtalálták testvérintézményüket a bajor evangélikus egyházban. Né- metnyelv-tanáraink továbbképzése is ennek révén indult el. Egyházvezetői szinten többször hangsúlyozták német testvéreink, hogy a magyarokkal való kapcsolat ápolása a legfontosabb feladataik közé tartozik Bajorországban, ahol 2,7 millió evangélikus él a 10 milliónyi bajor állampolgár között. A Magyarország nagyságú tartomány evangélikus egyháza tehát imádságával, erkölcsi tekintélyével és anyagi támogatásával felsorakozik mögöttünk egyházi feladataink végzése során. így köszönjük bajor testvéreinknek a dunaújvárosi templomot és parókiát, a révfülöpi oktatási központot sok más új létesítményünkkel együtt. Az elmúlt negyven év lemaradásának pótlását közel harminc új templomunk építése is jelzi, amelyekben a gyülekezetek megelevenedtek, és lelkileg megújultak. Hálával gondolunk azokra a testvéreinkre, akik már eltávoztak közülünk, de a két egyház kapcsolatában szolgálatuk elévülhetetlen. így Johannes Hansellmann püspökre, Strauss egyházfőtanácsosra és a magyar földön született, de kényszerűségből német földre kitelepített Reitinger lelkészre. Fáradozásuk sokszoros gyümölcsöt érlelt a bajor-magyar kapcsolatok mezején. A közös szolgálat korántsem teljes számbavételének alkalma és a testvéri együttműködés jubileuma hivott a közelmúltban mintegy 150 főnyi magyar evangélikust a felső bajorországi Schroben- hausenbe. A Gizella királynő hazánkba érkezése óta számon tartott rokonság, a reformációban felfedezett evangélium közös kincse, az egyre gyakoribb németmagyar házasságok, a bajor befektetők megjelenése a magyar gazdaságban, mind-mind kapcsolaterősítő tényező a két állam, a két egyház életében. A spárgatermeléséről híres kis város azért lett a szeptember végi jubileumi ünnepségek színhelye, mert e település nem nagy létszámú evangélikussága elsőként kötött testvérgyülekezeti megállapodást hazánk három gyülekezetével. Tíz éven át példaértékűen működött ez a kapcsolat a budavári, a budahegyvidéki és a szentendrei egyházközséggel. Családi téren már a második nemzedék szövi az összetartozás szálait egyre szorosabbra. Istentiszteletek sora, egyházzenei alkalmak, négy különböző témábán fórumok gazdagsága jelezte a két és félnapos ünnepség sokszínű választéklehetőségét. A kelenföldi és a budahegyvidéki énekkar, valamint a teológusok fúvószenekara magas színvonalú művészi élményt kínált a magyar és német résztvevőknek. Ifjak és felnőttek együtt ünnepeltek, énekeltek, imádkoztak a vasárnapi sportstadionbeli istentiszteleten, mivel a helyi evangélikus templom kicsinek bizonyult a nagy létszámú gyülekezet befogadására. Aki részt vett ezen az együttléten, aligha felejti el a gyermekek vidám táncát, az úrvacsora ünnepi közösségét, az istentisztelet szent áhítatát és zenei gazdagságát. Öröm volt újra Bajorországban lenni, találkozni a régi-új ismerősökkel, testvérekkel. Jó volt visszatekinteni, hálát adni az elfogadott ajándékokért, a nyitott szív szeretetéért, egymás szemébe nézni és ragyogásában felfedezni Istenünk minden elképzelést felülmúló kegyelmét. Áldja meg az Egyház Ura a két egyház holnapját, együtt szolgálásának adjon értelmet, egymást gazdagító jó gyümölcsöket, hogy - például a bajor testvéreink áldozatkészségéből hozzánk érkezett szolgálati Opel Corsák is - munkálják Isten országának növekedését, gyülekezeteink hitben való megerősödését, és ébresszék szórványban élő hiveink, de egész egyházunk háláját. Bizonyosan nem hiába hangzott Pál apostol kérő szava: „Mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5, 20) HAFENSCHER KAROLY (ID.) Ő áll a középen Részletek a Zsolt 46, Jn 20,26 kk. alapján elmondott reformáció ünnepi igehirdetésbőf Békesség néktek! — feltámadott Urunk szavával köszöntelek titeket, mint egykor tanítványai gyülekezetét üdvözölte Jézus... A reformáció titka: Jézus Krisztus újra középen áll. Zárt ajtók ellenére is megáll tanítványai körében, félénk, remegő tanítványok gyülekezetében. A protestantizmus sajátja: a közép foglalt. Senki, semmi sem kerülhet Istenünk helyébe. Addig protestantizmus a protestantizmus, amíg Ő van közöttünk a középen, ahogyan textusunk mondja: „közöttünk lakozik az Úr”. Ezért most nem reformációi esemény- történetet kínálok, hanem két textusunk evangéliumát hirdetem. Az élő Isten az igazi kapcsolatunk 1517-tel, 1530-cal és a többi egyháztörténeti dátummal. Ő a titka reformációi hitünknek. Ő a mentsvárunk, Ő a hadnagyunk, élő Istenünk Ő. Mentsvárunk Ő. Evangélikusok ismert köszöntése Magyarországon: „Erős vár a mi Istenünk.” Zsoltárunk lutheri parafrázisa nyomán valljuk: erős várunk Ő. Jó ez a hitvallás, de nem elég. Isten több mint erős vár, de azért ez a kifejezés is újra értékelhető. Oltalmunk, reménységünk, alkalmas segítségünk - ilyen fordítási lehetőségeket olvashatunk. Hozzá menekülhetünk minden időben: természeti vagy történeti katasztrófák idején is. Jelkép számunkra az erdélyi szász evangélikus vártemplomok sora. Asylum, menedékhely volt az oltártér az Ószövetség idején is, az északi skandináv országokban szinte a mai napig. Madagaszkárt is említhetem: evangélikus egyházunk megmentett ikrek árvaházát hozta létre Antananarivóban, ahol halálra ítélt kis gyermekeket gyűjtött össze. A menedékhely felirata: Isten mindig nagyobb... 2001-ben a terror és válaszadás világában, félelmek közt gyötrődve újra esedékes ez a bizonyságtétel: erős vár a mi Istenünk. Fontos, hogy ez a vár életünk közepén legyen. Hadnagyunk Ó. Struggle for life..., az élet küzdelem - ismerjük a laposnak tűnő, de valóságtartalmú közhelyet. Politikai csatározás, egyházpolitikai küzdelmek idején felfigyelhetünk a zsoltárosra. Szenczi Molnár Albert Psalterium Ungaricumjában, a 46. zsoltár feldolgozásában ízes magyar nyelven ezt is olvassuk: „Isten Sebaoth hadnagy, a seregek Ura. Hadnagy a csata Ura. Csillagok seregének, népek seregének, katonák seregének hadnagya, akinek hatalma van eltömi az ívet, elrontani a kopját. A küzdelem lármájában kiáltja: legyen már csönd! Értsétek meg, én vagyok az Úr, én vagyok az Isten.” És megcsöndesedhet a Föld, csillapodhatnak a tenger hullámai abban az időben, amikor a hívek éneklik: „hullámok, ha rémítenek...” Hadnagy Ő, aki hadiszekereket is elégethet, minden háborúság fölött Úr. Ezért szűnjetek meg jajgatni, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten. Vagyok, aki Vagyok, vagyok, aki itt Vagyok. Túrmezei Erzsébet egy műfordítása ismerős: Furulyaszó a fenevad torkában. Ez jellemző Isten népére, veszélyek között is tud gyermeki módon énekelni, hiszen harcaink hadnagya Ő... „Ha a fenevad torkában ülnék is! Nem ülünk-e benne naponta? Nincs-e kitárva a Sátán, a Halál torka, a Pokol torka? Mégis furulyázni vidáman, mert a mennyben Atyánk van... Megfogózni hatalmas Krisztusunkban és furulyázni, és nem félni.” Élő Istenünk Ő. Tamás, a rokonszenvesen tépelődő, kételkedő és tapasztalatra vágyó tanítvány felolvasott szakaszunk szerint már vall: „én Uram és én Istenem Már nem magyaráz, már nem kérdez, már ifhádja Urát. Megszületett benne a hit, amint János evangéliuma egészének ars poeticája ez: „ezek azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen A sokat szenvedett Jób titka is ez; már nem hallgat nyomorult vigasztaló barátokra, már szájára teszi ujját, és hallgat Ura előtt. Teológusoknak modell lehet, a térden álló teológia illusztrációja. Melanchthon írta: „a Szent- háromság titkát nem magyarázni, hanem imádni kell”. Kálvin, az Institutio szerzője otthonában reggel és este térden állva adott hálát, könyörgött, és dicsőítette Istent, mint egykor Dániel, aki napjában háromszor borult le, és Jeruzsálem felé tárt ablakban imádta atyái Istenét. A reformáció igazi titka is ez. Nem új tanítás született Istenről - de Deo -, hanem az élő Isten előtt borultak le őseink. A reformáció alapjában véve nemcsak tanítás kérdése, hanem az élő Istenbe vetett élő hit megtapasztalása. Isten nem a deisták istensége, aki távol tartja magát teremtett világától, hanem az élő, cselekvő Isten, a Deus in actu... Luther ismert pecsétgyűrűjén, a Luther-rózsában döntő a gyakran elhagyott felirat: vivit. Él az Úr! És az élő Isten, az én Istenem, a mi Istenünk, a mi Atyánk. Isten nem személytelen, hanem személyes Istenünk. (A pro me - pro nobis elem elengedhetetlen a reformáció megértéséhez.) Mivel Isten élő Isten, a jelenben is munkálkodik, és a jövőben is számíthatunk rá. Ezért a refonnáció ünneplése nem csupán tradíció kérdése, hanem jövőnkkel számoló vízió is. Az élő Istennel számolhatunk a 21. században is... Sőt! Az élő Isten nem csupán a választott nép, de a pogányok Ura is, akár tudnak róla, akár nem. Globális, univerzális Isten Ő. Sokfajta kulturális érték őrzője, ápolója és továbbadója a protestantizmus, de hatásos erő csak úgy lehet, ha a közepet nem téveszti el. Lehet a reformációt társadalmilag, lélektanilag, politikailag, etnikailag, szellemtörténetileg értelmezni, de nekünk tudni kell a „centrumról”. 1999. október 31-én Augsburgban jelen voltam én is a Közös Nyilatkozat aláírásakor. Egy ott elhangzott inteijúban - római katolikus kérdésre -, hogy vajon nem egyszerűsíti-e le túlságosan a kereszténység mondanivalóját a protestantizmus, egy evangélikus teológus válasza ez volt: mi, protestánsok a Középpontra koncentrálunk. így hiszem én is. A Középpontot nem feledhetjük. Megnéztem az eredeti Károli-biblia- fordítás hasonmását. Szokástól eltérően a Jelenések könyve befejezése után az öreg református bibliafordító zárómondata így hangzik: „Jézus Krisztusnak legyen mindenkor dicsőség, Uram Jézus, jövel hamar, és Te, Uram, meddig késel?” Vagyis a derék fordító egész munkája végén Krisztus-könyvnek tartja a Szentírást. Fordítása közben ott állt középen Krisztus... *Debrecen, 2001 .....az elmélkedés, az elmélyedés és ajélek bármiféle tevékenysége sem használhat semmit. Egyetlen egy szükséges a keresztyén élethez, igazságossághoz és szabadsághoz. Ez pedig Isten szent igéje, Krisztus evangéliuma... ” Lu ther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) > » á
