Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-09-29 / 39. szám

2002. SZEPTEMBER 29. 5. oldal Evangélikus Élet Kossuth-ünnepség Nyíregyházán „Csak az képes hatalmasan hatni, ki sa­ját korának embere” - az ünnepelttől kölcsönözték a mottót azon a nagysza­bású megemlékezésen, amelyet Nyír­egyházán rendeztek szeptember 19- én, Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója tiszteletére. A város és az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázi­um ünnepsége délelőtt az evangélikus nagytemplomban hálaadó istentiszte­lettel kezdődött. D. Szebik Imre elnök-püspök méltatta a szószékről a múlhatatlan érdemeket szerzett nagy hazafit, a példát, melyet Kossuth élete a mának üzen. „Pénzért vehetünk ágyat, de álmokat sohasem, pénzért vásárolhatunk élelmi­szert, de étvágyat sohasem, pénzért ve­hetünk zászlót, de hazát sohasem... Pén­zért vásárolhatunk luxuskényelmet, de elégedettséget sohasem, pén­zért építhetünk templomot, de Isten országát soha­sem, pénzért vásárol­hatunk keresztet, de a Megfeszítettet csak a hit fogad­hatja el... Az igazi értékek láthatatlan értékek - hirdette igehirdetésében Szebik Imre. Az istentisztelet után a város főterére vo­nult az ünneplő gyülekezet. A Kossuth téren, a városháza előtt állított színpadon - szemben az 1912-ben emelt Kossuth szoborral - előbb Csabai Lászlóné, a város polgármestere mondott ünnepi beszédet. Meghagyva a történelmi elemzést a szakembereknek, ar­ra mutatott rá a páratlanul hosszú - hat év­tizedes - politikusi pálya kapcsán, hogy Kossuth szilárdan hitt a haladás ügyében, s noha már kortársait erősen megosztotta, nem ismert megalkuvást, és erős hitét nem­csak szavakkal, de tettekkel is kifejezte. Nem volt tévedhetetlen, de minden szavát, cselekedetét az vezérelte, hogy az ország és az itt élők sorsát jobbá tegye. ! ‘Az ünnepi megemlékezés az Evangé­likus Kossuth Lajos Gimnázium diákjai­nak műsorával folytatódott. Tapolcai Zoltán és Császár Zoltán olyan látvá­nyos és hatásos térjátékot rendezett az alkalomra, mely az események részesévé avatott minden jelenlévőt a téren. Az evangélikus gimnázium iskolaközössé­gén kívül közreműködtek a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának növen­dékei, Martinovszky István tárogatómü- vész, valamint a Szabolcsi Koncert Fú­vószenekar. A Kossuth beszédeiből, vallomásaiból szerkesztett műsor zárása­ként az ünneplők virágot helyeztek el a szobor talapzatán: egyik oldalról a város vezetői, másikról az evangélikus gyüle­kezet elöljárói, jeles tagjai léptek Kos­suth Lajos szobra elé, kezükben egy-egy szál sárga rózsával, s míg a diákság a Szózatot énekelte, lassan megteltek sárga rózsával a lépcsőfokok. Délután tudományos konferenciával folyta­tódott a rendezvény- sorozat a gimnázi­um dísztermében. Tar Jánosné, az iskola igazgatója köszöntőjében ar­ra emlékeztetett, hogy a tállyai templomban meg­keresztelt Kossuth egész életében őrizte evangélikus identitását. 1889-90-ben személyes kap­csolat alakult ki közte és az iskola veze- ♦ tése között, s így Kossuth még életében engedélyezte a névhasználatot. A nyír­egyházi evangélikus gimnázium 1921 óta viseli a reformkor és a polgárosodó Ma­gyarország nagy alakjának nevét. A tudományos konferencián előbb dr. Takács Péter történész, egyetemi docens a reformkorba ágyazva elemezte Kos­suth munkásságát. Mint mondta, Kos­suth kitörölhetetlen a magyar történe­lemből, mert múlhatatlan érdemei vannak a polgári nemzet jogi kereteinek megteremtésében. Az 1848-as szabad­ságharc Kossuth nevével forrt össze, s minden zsellérház falára odakerült olaj­nyomatos portréja. Dr. Kedves Gyula al­ezredes, a Hadtörténeti Múzeum igazga­tóhelyettese a honvéd hadsereg szervezéséről szóló előadásában először legendaoszlatóként lépett fel: nem a Kossuth gyújtó hangú beszédeinek hatá­sára hadrendbe állt önkéntes népfelkelők nyerték meg a tavaszi hadjáratot, s vitték dicsőségre a szabadságharcot. Mégis igaz, hogy Kossuth hadseregszervező volt, s az ő hívó szavára jöttek vagy szöktek a monarchia területén szétszórt huszárok. Pénzügyminiszterként Kos­suth intézett-szervezett mindent a hadse­reg körül, részt vett a stratégiai tervezés­ben is. Mindez azért fontos, mert a szabadságharc megmutatta, a magyarság képes fegyveres erővel érvényt szerezni a nemzet politikai akaratának. Dr Fabiny Tibor egyháztörténész, nyugalmazott egyetemi tanár tovább ár­nyalta a konferencia résztvevőinek Kos­suth Lajosról formálódó képét. Kossuth egyházi és közéleti tevékenységéről szólva kiemelte az evangélikus egyház­hoz való ragaszkodását, hogy örömmel vállalta Luther tanítását, ugyanakkor szabadgondolkodó volt, aki lelki ismere­tére és a természettudományos eredmé­nyekre támaszkodott. Őszinte, spontán hitbeli megnyilvánulásaival sok hívet szerzett Amerikában is. A konferencia zárásaként átadták az orszá­gos Kossuth-pályázat dijait is. Történelemből első lett Kenéz Anikó (Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium), második Tá­las Erzsébet, harmadik Szabó Emese (mind­ketten a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanulói). Magyar irodalom­ból második helyezést ért el Véland Lilla, a győri Kossuth Lajos Ipari Szakképző Iskola tanulója. Rajzból Bugyi Csilla, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium tanulója és Kovács Balázs, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium diákja lett. A harmadik helyezéssel járó elismerést Major Hajnalka, az Orosházi Evangélikus Ál­talános Iskola és Gimnázium és Nyári Judit, a nyírbátori Báthory István Gimnázium és Szakközépiskola tanulója kapta. Veszprémi Erzsébet Hol konfirmált Kossuth Lajos? Miklya Jenő múzeumigazgató a 80-as években megjelent tanulmányát ezekkel a szavakkal kezdte: „Bizonyos vagyok abban, hogy a Kossuth-kutatók előtt is kevésbé ismert, és sokan válaszolnának nemlegesen a címbe foglalt kérdésre. Ebben a híradás­ban szeretném felhívni a figyelmet Kos­suth eddig ismeretlen emlékhelyére, és a vele foglalkozó történészeket újabb ku­tatásra ösztönözni.” Mivel - tudomásom szerint - e rejtély­re mindeddig nem derült fény, ezért a Miklya Jenő mutatta ösvényen indu­lunk el. Kossuth Lajos a hegyaljai Monokon, az Andrássy-kastély melletti lakóházban született 1802. szeptember 19-én. Azon­ban apjának nem volt itt maradása, „mert ő csak Isten előtt hajol a porba, ember előtt soha”. Apósához költözött Olasz- liszkára, és itt ügyvédi irodát nyitott. A kicsi Lajos évekig egyet- lenke volt a családban. Tanítá­sával a helyi lelkész foglalko­zott. Hatéves korában már olvasta a Bibliát. A család 1808-ban Sátoralja­újhelyre költözött, szép házat vettek, az apa ügyvédi irodát nyitott. Itt járt Kossuth elemi is­kolába, majd édesapja a piaris­ták jó hírű gimnáziumába íratta be. Otthon azonban szülei fog­lalkoztak gyermekük evangéli­kus tanításával. Vasárnaponként édesanyja olvasott a Bibliából, apja magyarázta az igét, és kö­zösen énekelt a család. Miklya Jenő múzeumigaz­gató kutatási eredményeit csa­ládi emlékekkel egészítette ki. Ezt írta: „Édesapám Zsófia nevű nő­vére egy szepességi cipszer (német) származású evangéli­kus lelkészhez ment feleségül, még az első világháború előtt. A Kassától északra fekvő Felső-Kemencén telepedtek le. Ez a kis hegyi falu Ránkfüred szomszédságában fekszik, ahol gejzírforrás adja a szénsavas tartalmú fürdővizet.” A múzeumigazgató családja eleven ro­koni kapcsolatot tartott fenn a Felső- Kemencén lakó nagynénivel. Tőle tudták meg, hogy a falu evangélikus templomában konfirmált Kossuth Lajos. Halála tízéves évfordulóján - 1904-ben - közadakozásból emléktáblát helyeztek el a templomban. Az első világháború után - félreérthető szöve­ge miatt - a táblát kiemelték a falból, majd a papiak irodájában őrizték. A Miklya család rokoni látogatás so­rán elment Felső-Kemencébe (ma a falu szlovák neve: Vysná-Kemenica), ahol megtekintették a templomot. A gyüleke­zet lelkésze kedvesen fogadta őket, és megmutatta nekik az irodában őrzött emléktáblát, amely Kossuth Lajos ottani konfirmációjáról tanúskodik. Személyes emlékezéssel folytatom. Cegléden kezdtem meg segédlelkészi éveimet. Szolgálatvégzésem mellett dr. Sólyom Jenő szeretett, tisztelt egyház­történet-professzorom indítására emlé­kezve elkezdtem kutatni a gyülekezet múltját a keresztelési anyakönyvben. Nagy meglepetésemre a keresztszülők rovatban ezt olvastam: „ama nevezetes, de szerencsétlen újságíró Kossuth La­jos”. A Pesten élő Kossuth Lajos 1837- től 1840-ig - tiltott hírlapszerkesztés mi­att - fogságot szenvedett. A ceglédi keresztelő lelkész erre gondolhatott. A keresztszülői tiszt vállalása annak bizonysága, hogy Kossuth Lajos nem fe­ledkezett meg konfirmációjáról. A ceg­lédi anyakönyvi bejegyzés arról is tanús­kodik, hogy a családi otthonban kapott benyomások nem múltak el nyomtalanul Kossuth Lajos életében. Ferenczy Zoltán A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium hagyományai a Kossuth-évforduló kapcsán Az Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázi­um tanulói már jóval 1945 előtt hagyo­mányt teremtettek a névadó születésnapjá­hoz kapcsolódva. Ok annak idején Tokajból túráztak (gyalog!) Monokra, hogy ko­szorú elhelyezésével adózzanak Kossuth emlékének. Miután gimnáziu­munk ismét egyházi fenntartásba került, 1994-től újra felele­venítettük ezt a ked­ves hagyományt. Évente mindig egy- egy busznyi (közel félszáz) tanuló látogat el szeptember 19-én Monokra. Diákjaink koszorúi Kossuth Lajos szülőházánál A 200 éves évfor- Szabó Dávid Károly felvételei dulóra készülve elő­ször csak a monoki hagyomány egész iskolára történő kiterjesztésében gondol­kodtunk. Végül a nyíregyházi Kossuth-emléknap csütörtöki nagyrendezvénye után, szeptember 21 -én, szombaton vonatra szállt a gimnázium egész diáksága és tantestülete, hogy megkoszorúzza a névadó szülőházát, és ellátogasson a tállyai evangélikus templomba is, ahol Kossuth Lajost megkeresztelték. Tállyán a templomban hálaadó is­tentisztelet keretében előbb Veczán Pál esperes hirdetett igét, majd Nádorvári Béla tanár ismertette meg alaposabban a diákokat Kossuth Lajos életútjával. Előadása után növendékeink rövid kul­turális műsort adtak, azt követően pe­dig a Dongó együttes koncertjét hall­gattuk meg. Délben buszra szálltunk, hogy a monoki szülőház udvarán - rövid meg­emlékezés, szavalat és a Szózat elének- lése után - a tanulók osztályonként el­helyezzenek egy-egy koszorút Kossuth Lajos szülőházának emléktáblájánál. Tar Jánosné igazgató Kossuth Lajos születésének 200. évfor­dulója alkalmából felavatott kopjafa Monokon A leghívebb magyar Gondolatok két új Kossuth-könyvről A magyar történelem egyik legnagyobb egyé­nisége, Kossuth Lajos kétszáz évvel ezelőtt, szeptember 19-én szüle­tett. Izzó hangú politi­kus volt, s meg nem al­kuvó publicista. Talán az 1832-36-i ország­gyűlés röpítette föl ezt a kivételes életet. 1837- ben letartóztatták, és négyévi börtönre ítélték. 1841. január 1-jén a Pesti Hírlap megjelené­sével új korszak kezdő­dött a reformkor törté­netében. írt. beszélt, bírált és leleplezett. Küz­dött a polgári átalakulásért. Az 1848 márciusában kirobbant forradalomban rejlő távlatos lehetőséget azonnal felis­merte, a Batthyány-kormányban pénz­ügyminiszter, majd kormányzóelnök. A bukás után Törökországba menekült, és sohasem tért vissza hazájába; három év­tizeden át Torinóban, önkéntes számki- vetettségben élt. Cikkeiben, leveleiben azonban haláláig szenvedélyesen foglalt állást a magyar állami függetlenség esz­méje mellett. A Kossuth-évfordulóra két fontos könyvet jelentetett meg a Válasz Kiadó. Szabad György professzor kötete az irányadó Kossuthot idézi elénk (címe: Kossuth irányadása). Hogyan akarta, s mennyire tudta befolyásolni nézeteivel, tetteivel a magyarság és Magyarország sorsát, fejlődését? Korai korszakától töre­kedett arra, hogy amit fölismert, azt leírja, s ezzel irányt szabjon. Reformpolitikus volt, aki fokozatosan határozta meg a he­lyes utat: Magyarország akkor marad meg, ha a polgári demokrácia követelmé­nyeinek megfelel; ha a reformok során el­jut oda, hogy felzárkózik Európához. Kossuth óva intett egész életében: a nagyhatalmak nem védenek meg bennün­ket,. Magyarország pré­da lesz! „A múltnak va­gyok embere” - idézi je­les történészünk, Szabad György, aki kitűnő, gon­dos munkájában a jövő­nek tartozó kötelessé­gekre is figyelmeztet: „a haza örök, s nemcsak aziránt tartozunk köte­lességgel, amely van, hanem aziránt is, amely lehet, s lesz”. A másik kötet az is­mert írónak és sajtótör­ténésznek, Kása Csa­bának a munkája: Kossuth, a hírlapíró. A kézzel írt országgyűlési laptól kezdve egészen az emigráció üzenetéig nézte végig a szerző a megsárgult lapokat, hogy próbálja megfejteni a Kossuth-írá- sok titkát. Sok új ismeretet is megtudunk a nagyszerű könyvből: csodálatos tollú újságíró volt, a legnagyobb skót lapba írt vezércikkeket, amerikai útján 5 órás ra­gyogó beszéddel köszöntötte a tisztele­tére megjelent több mint ezer publi­cistát... „Fél esztendő Kossuth Lajossal - olvashatjuk a kötet végén. - Életem egyik legboldogabb időszaka, míg vele lehettem: a hírlapíróval, az ékesszólás fe­jedelmével, míg bejárhattam a Pesti Hír­lap, a Hetilap redakciójába, s a Negyvenkilencz című lap kézirata fölé hajolhattam Turinban. Eget-földet rázó erő van a tollában, moraj ló zúgás a vezér­cikkeiben. Még mindig zeng a fülemben a hatalmas kossuthi orgona: egyenlő jo­gok, sajtószabadság, a magyarság halha­tatlan szabadságvágya. Elmondom e kö­tetben, milyennek láttam őt. A szív és az ész emberének. Géniusznak. Csodának. Akinek neve előtt - ha máskor nem, most, 200. születésnapján - meglelve a közös édesanyát, hazát, kezet nyújthatná­nak egymásnak a vitatkozó testvérek.” Fenyvesi Félix Lajos V 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents