Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-09-22 / 38. szám

Evangélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 22. 5. oldal A kéz Hálaadás és reménység Születésnapi beszélgetés dr. Nagy Gyula ny. püspökkel Hármas évforduló előtt állunk: dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök szeptem­ber 22-én ünnepli püspöki és budavári lelkészi beiktatásának húszéves évfor­dulóját, valamint 84. születésnapját. Jókívánságaink átadása mellett azért keres­tük fel, hogy elbeszélgessünk vele eseményekben és tapasztalatokban gazdag életútjáról, az egyház múltjáról, jelenéről és jövőjéről.- Az ünnepek az ember életében álta­lában egyrészt az összegzés, másrészt az előretekintés pillanatai. Püspök úr ho­gyan látja életének elmúlt 84 esztende­jét?- A 20. század egy nehéz és véres korszak volt általában és egyháztörténeti szem­pontból nézve is. 1918. szeptember 22-én, tehát az első világháború után születtem, ezt követte Tri­anon, a második világhá­ború, majd az 1948 utáni nehéz időszak. Számomra meghatározó volt a csalá­di, szülői és iskolai háttér. Kemenesaljáról, régi evangélikus családból származom, tanulmányai­mat pedig Győrben és Sopronban végeztem. Eb­ből az időből hálával em­lékszem vissza többek kö­zött az engem konfirmáló Kapi Bélára püspökre, Túróczy Zoltán püspök igehirdetéseire, egykori vallástanáromra - Ittzés János püspök édesapjára -, Ittzés Mihályra, Szabó Józsefre, valamint soproni teológiai professzoraimra is. Később pedig Ordass Lajos volt az, akinek sze­mélye és barátsága na­gyon sokat jelentett ne­kem.- A most említett ne­vek, de akár az 1982-től 1990 elejéig tartó évek, püspöki szolgálatának ideje is a fiatal generáció számára már történelem. Püspök úr véleménye sze­rint - a személyes vonatkozásúak mel­lett - melyek azok a fontos egyháztörté­neti események, amelyeket mindenképp meg kell említenünk ezzel az időszakkal kapcsolatban?- Sok minden történt ezekben az években, a teljesség igénye nélkül pró­bálok meg egy rövid, felsorolásszerü át­tekintést adni. Nemzetközi szempontból döntő jelentőségű volt a Lutheránus Vi­lágszövetség budapesti VII. világgyűlé­se 1984-ben. A külföldi résztvevők jó­nak ítélték meg a teológiai tematikát (Krisztus a világ reménysége), valamint azt is, hogy 114 gyülekezetbe látogathat­tak el, és így lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék a vasfüggöny mögött élő evangélikusság életét és mindennapjait. Emellett persze voltak fontos hazai ese­mények is. Az egyszemélyi vezetést fel­váltotta a közösségi, a felügyelők bevo­násával. Ezúton szeretném itt meg­említeni a már elhunyt dr. Fekete Zoltán országos és dr. Mihályi Dezső kerületi felügyelő nevét, akikre nagy szeretettel gondolok vissza. Egy másik fontos dá­tum 1987. június 16-a, amikor tizenhá­rom lelkésznőt avattam fel a Deák téri templomban. Innentől kezdve a nők is teljes jogú lelkésznek számítottak. (Az első lelkésznőt 1983-ban avattákfel. Nők azonban csak akkor kerülhettek gyüle­kezeti szolgálatba, ha meghívták és megválasztották őket. - A Szerk.) Bu­dán felújították a súlyosan sérült gyer­mekek otthonát és a háborús károkat szenvedett soproni templomot is. Az 1989-es esztendő kétszeresen is fontos! egyrészt, mert hosszas tárgyalások után az országban elsőként a Fasori Evangé­likus Gimnáziumban indult újra az egy­házi oktatás, másrészt mert megnyitotta kapuit az új, kibővített teológiai akadé­mia.-A külföldi egyházak anyagi segítsé­ge nélkül mindez elképzelhetetlen lett volna. Püspök úr minden bizonnyal nagy hasznát vette külhoni kapcsolatai­nak, melyekre még a Lutheránus Világ- szövetség genfi központjában eltöltött évek alatt tett szert.- Igen, így van. Munkám során - az 1971 -tői 1980-ig terjedő időszakban - öt világrész 52 országát járhattam be. Ez természetesen számtalan találkozást ho­zott magával, nemcsak evangélikusok­kal, de más egyházak képviselőivel is.- Ez azért is fontos, mert Püspök úr- számos elfoglaltsága mellett - még ta­nított is. 1950 és 1982 között a rendsze­res teológia professzora volt, ahol az evangélikus tanítás megismertetése mellett hangsúlyt helyezett az ökumené kérdésére is.- Azzal, hogy az evangélikus tanítás­ról és az ökumenéről beszélünk, kettőt is érintünk azok közül a témák közül, ame­lyeket jobban előtérbe kellene helyez­nünk igehirdetéseinkben és társadalmi szolgálatunkban.- Ez konkrétan mit je­lent?- Egyházunk tanítása szempontjából nagyon fon­tos az egyedüli alap, vagyis a teljes Szentírás hangsúlyozá­sa. A többi egyházhoz való viszonyban pedig lényeges­nek érzem, hogy a már meg­lévő, széles körű egységet vegyük észre, és ne a fönn­maradt különbözőségeket hangsúlyozzuk. Tanuljuk meg, mit is jelent az igazi ökumené: nem szerkezeti egybeolvadást, hanem lelki és szolgálati egységet. Még valamit szeretnék ki­emelni, mégpedig a szeretet által munkálkodó hit jelentő­ségét. Sajnos napjainkban egyre nagyobb teret nyer az erőszak, ennek nem ritkán az az oka, hogy nem szentelünk egymásra elég időt, figyel­met és szeretetet. Pedig nagy szükség lenne erre, kisebb és nagyobb közösségek vonat­kozásában, családban, gyü­lekezetben, de a társada­lomra, a népre és az embe­riségre nézve is.- Az utolsó magyar nyel­vű evangélikus dogmatika 1948-ban jelent meg. Ötven­két esztendő elteltével Püs­pök úr vállalkozott arra, hogy megpró­bálja megfogalmazni egyházunk mai igehirdetésének, tanításának és szolgá­latának teológiai alapjait. „Az egyház mai tanitása/Dogmatika I. ” című köny­ve 2000 karácsonyán jelent meg. Mikor vehetjük kézbe a következő kötetet?- A „Dogmatika 11.” fő részei először külön kötetekben, sorozat formájában jelennek meg. Reményeim szerint még ez év végéig elkészül a bűnről szóló ta­nítást ismertető fejezet, amit még to­vábbi négy fő rész követ majd. Ezt a munkát hátralévő éveim egyetlen nagy feladatának tekintem, és végzem is mindaddig, amíg életem Ura időt és erőt ad hozzá.- Végezetül egy személyes kérdés. Melyik szentírási ige az, amely különö­sen kedves Püspök úr számára?- Egy vers János evangéliumának 14. fejezetéből: „Én vagyok az út, az igaz­ság és az élet" (Jn 14,6). Jézus az út, az­az a földi élet, Jézus az igazság, vagyis az igei igazság, és O az élet, tehát az örök élet reménysége. Gazdag Zsuzsanna Súlyos veszélyben is így hagyatkozott teremtőjére a zsoltárszerző Dávid (31,16): „Kezedben van sorsom. " Ez a fordítás jogosult értelmezése a héber ere­deti két szavának: „időm kezedben”, ol­dottabb tolmácsolásban: „Kezedben van, mi lesz velem/belőlem.” Beleérthető eb­be életünk hossza, lefolyása, de elsősor­ban a formálódása az isteni kézben. A kéz: a cselekvés, alkotás, sőt a teremtés és a hatalom ősi jelképe. Akit Isten kéz­be vesz, azt nyilván alakítani akarja, esz­közévé formálni, munkatársává avatni. A kovács sem játékból ragad meg egy- egy vasdarabot. Teremtőnk alapszándéka, hogy integ­ráljon,- azaz szervesen bevonjon bennün­ket terveinek megvalósításába. S ez amo­lyan munkaterápia-féle, mert akkor jár át minket igazi élet, amikor egy ütemre dob­ban a szívünk az Égi Szándék lüktetésé­vel. Igaz: eközben olykor recsegnek-ro- pognák „lelki csontjaink” is, ám ez valójában üdvös fájdalom, avagy keserű orvosság: meglesznek az áldásos követ­kezményei. (Aki nem hiszi, próbálja ki!) Ha ettől folyton elbújunk, az olyan, mint­ha betegen is aggályosán kerülnénk az or­vosokat, szinte félve az egészségtől - mert annak kötelező velejárói vannak? Ha Istent kemény kezűnek érezzük, tekintsük azt edzésnek: későbbi próbatételekre ké­szít fel sorsunk Ura, aki Jézus átszegezett kezével „kezeskedett” szeretetéről. Utolsó órámon ez legyen fohászom (Zsolt 31,6): „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem. Uram, igaz Isten.” Dr. Bodrog Miklós Megjelent Sárkányné Horváth Erzsébet - Trajtlerné Koppányi Ágnes: Krisz­tus tanúi a változó világban c. tan­könyvéhez tartozó Tanári kézikönyv. A kézikönyvben nemcsak a hitoktató számára hasznos háttéranyag és tan­anyag-feldolgozási tanácsok szerepel­nek, hanem a tanulóknak szánt felada­tok, összefoglaló vázlatok, csoport- és egyéni feldolgozásra alkalmas forrás­szemelvények és a tanulók tudásszint­jének felmérésére használható téma­záró dolgozatok is. A kiadvány floppymellékletén (rtf formátumban) kigyűjtve megtalálható minden olyan, a kézikönyvben szereplő feladat, amely segítséget ad a tananyag jobb megértéséhez, elmélyítéséhez - és ezek felhasználását is megkönnyíti. A4-es méret • 268 old. • floppymel- léklet • Ára: 2400 Ft Megrendelhető: Luther Kiadó - 1085 Budapest, Üllői út 24. • Fax: 486-1229 • E-mail: kiado@lutheran.hu Heinz Zahrnt: Mire jó a kereszténység? „Ez a könyv sem érne semmit, ha húsz év múlva is érvényes lenne” - Heinz Zahrnt 1972-ben ezzel kijelentéssel indította útjára gondolatait és töprengéseit, amelyekkel választ próbált keresni arra a kérdésre, hogy mire is jó a kereszténység. A hitét megélni és küldetését betölteni igyekvő keresztény ember ma sem spórol­hatja meg elkötelezettségének állandó megújítását és a világ felé való nyitottságát. Újra és újra vállalnia kell a szem­besülést, akár belülről, önmagából, akár kívülről, szűkebb vagy tágabb környezetéből hallja a kérdést. A kérdés elhallgatása vagy korábban elhangzott válaszok kritikátlan átvétele önmaga emberré válását veszélyeztet­heti. Ilyen módon a kinyilatkoz­tatáshoz igazodó és a világhoz való nyitottságában emberré válni igyekvő keresztény egyén teszi maga aktuális­sá mindazokat a gondolatokat, ame­lyekkel a szerző is foglalkozik. 260 old. • 110x180 mm • ragasztókötött • 1180 Ft Megrendelhető: Luther Kiadó - 1085 Budapest, Üllői út 24. • Fax: 486-1229 - • E-mail: kiado@lutheran.hu I 2 r~ MIRE JÓ A yjmm KERESZTÉNYSÉG? Kiadó WM Sárkányné Horváth Erzsébet Trajtlerné Koppányi Agnes KRISZTUS TANÚI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN Tanárt kézikönyv uro«*WAt>' Démász elhagyott engem gy átmeneti búcsú is szomorúság azoknak, akik szeretik egymást. Hát még a végleges. Valljuk be: még azok a természetes elválások is okoznak némi bá­natot, amelyek - mint például gyermeke­ink házassága - örömmel is járnak. Szülő elvesztését is csak túlélni lehet, kiheverni nem, hiába ismételgetik, hogy ez az élet rendje, hogy halandók vagyunk. Gyermek távozása - kis koporsó a házban - olyan fájdalom, írja Mikszáth Kálmán, amit más nem ismer, csak akit a veszteség ért. De barátként, szerelmesként is nagyon rossz megélni, hogy elhagytak, ha van is mindig újrakezdés. Sajátos veszteség, ha kedves munkatár­sunk hagy cserben. Akivel ismertük még egymás gondolatait is. Pál apostol a Timóteushoz írt második levelében (2Tim 4,10) egy ilyen veszteségről számol be a rá jellemző egyszerűséggel: „ Démász el­hagyott engem. ” Nem minősíti Démászt, nem panaszkodik, nem sorolja fel, hogy ő mit tett ezért az emberért, azt sem, mi min­dent tettek együtt. Tájékoztat munkatársa­iról, és az információk között található a Démászra vonatkozó, a negatív hír: Démász elhagyott engem. Mégsem elégszik meg ennyivel az apostol, hozzáteszi, „mivel ehhez a vi­lághoz ragaszkodott". Ötven éve kísér ez az ige. Adós vagyok még az akkori Deák téri ifjúság ébredésbeli történetének a megírásával. Kiemelkedő alkalom volt, éppen ötven éve, 1952. augusztus utolsó napjaiban egy háromnapos konferencia. Ezen Hafenscher Károly tartotta az esti áhítatokat. „Aki megjárta az utat, Timóteus” - „Aki megtántorodott, Démász” - „Akinek a szenvedés kegyel­me jutott, István vértanú" - kerültek elénk a három estén. Gyönyörű volt a ré­gi fordítás is: „Démász engem elhagyott, a jelen való világhoz ragaszkodván. ” Ez figyelmeztetett, az elmúlt fél évszá­zadban mindig arra, hogy vigyáznunk kell egymásra. És hogy ma sincs másról szó: ha valaki elhagyja az Isten ügyét, el­hagyja a közösséget, elhagyja az egyhá­zat. Ragaszkodás valamihez, ami elvá­laszt az Úrtól. Nem tudjuk meg, miről volt szó Démász esetében. Mit jelentett a jelen világhoz ragaszkodás? Pénzt, mert megunta azt az értékrendet, amiben az apostol és köre élt? Félt talán az üldöz­tetéstől? Más közösségbe csábították, ahol hírnevet, dicsőséget remélhetett? Asszony volt a dolog mögött? A páli üzenet azt fejezi ki, hogy a lélek­ben dőlnek el a dolgok. Nem önmagában a pénz, a hírnév, a szerelem a probléma, ez mind megférhet a maga helyén a szol­gálat mellett. A szívben van a hiba, ami­kor gond van. A jelen világ prioritása tán­torít el. Ezért sem kellett az apostolnak kitérnie a részletekre. Nem a konkrét ügy a lényeges, hanem az eltávolodás Istentől. Más értékek elsőbbsége az Isten ügyének szolgálata helyett. Lehet, hogy Démászt, aki - mint még kiderül az igéből Thesszalonikába ment, ott megszólította egy régi ismerős, hívő testvér, érdeklődve Pál apostol iránt. Mit válaszolhatott Démász? - Éppen most hagytam el Pált, az örök élet reménységét felcseréltem konkrét evilági értékekkel?! Nem hiszek már! - Szomorú vallomás. Hasonló hangzott el ugyancsak az öt­venes évek elején Foton. Az otthon vezető­je, Kiss János, konferenciák fáradhatat­lan szervezője, valamennyire mind­nyájunk példaképe, Pesten összetalálko­zott régi kedves testvérével, egy fiatal íróval, akit már régen nem látott: Na­gyon megörült neki, és a rá jellemző elokvenciával invitálta: jöjjön már ki, tegyen bizonyságot az éppen zajló kon­ferencián. Az illető szabódott, de János bácsinál nem volt pardon, így hát ígére­tet tett. Ki is ment, de megdöbbentő csat­tanóval, negatív bizonyságtétellel zárult a történet. Elmondta a konferencián, hogy igen, hitben járt, családi háttere is erre predestinálta, de elvesztette hitét, más értékek irányítják az életét. Nem akart eljönni, de hát megígérte, mivel va­lóban régi barátok, testvérek Kiss János­sal. Nem akar senkit eltántorítani a hit­től, de neki csak más életvezetési tanácsokra van indíttatása. Nem bánja, ha okulnak a történtekből, de ő amúgy jól érzi magát. Démász járt akkor Fotón. Talán más is emlékszik még erre az akkor némi vihart kavaró történetre. Többen biztatták János bácsit, ne keseredjen el, ha nem is erre számított, talán mégsem volt haszontalan ez az epizód. Ma már tudjuk, hogy egy f olyamatot jelzett. A következő évtizedekben sokan hagyták el a hitet, ragaszkodva a jelen világhoz. Ma bonyolultabbnak látjuk mindezt, mint volt kétezer évvel ezelőtt. Hiszen olyanok is vannak, akik mondják, hogy Uram, Uram, de nem élik ezt. Am ez is ősi magatartás. 1 Démász megtántorodásának üzenete örök. Vigyáznunk kell egymásra! Az Is­ten ügyét elhagyók motivációja ma is a ragaszkodás a jelen világhoz, az örök ér­tékekkel szemben. Frenkl Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents