Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-22 / 38. szám
Evangélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 22. 5. oldal A kéz Hálaadás és reménység Születésnapi beszélgetés dr. Nagy Gyula ny. püspökkel Hármas évforduló előtt állunk: dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök szeptember 22-én ünnepli püspöki és budavári lelkészi beiktatásának húszéves évfordulóját, valamint 84. születésnapját. Jókívánságaink átadása mellett azért kerestük fel, hogy elbeszélgessünk vele eseményekben és tapasztalatokban gazdag életútjáról, az egyház múltjáról, jelenéről és jövőjéről.- Az ünnepek az ember életében általában egyrészt az összegzés, másrészt az előretekintés pillanatai. Püspök úr hogyan látja életének elmúlt 84 esztendejét?- A 20. század egy nehéz és véres korszak volt általában és egyháztörténeti szempontból nézve is. 1918. szeptember 22-én, tehát az első világháború után születtem, ezt követte Trianon, a második világháború, majd az 1948 utáni nehéz időszak. Számomra meghatározó volt a családi, szülői és iskolai háttér. Kemenesaljáról, régi evangélikus családból származom, tanulmányaimat pedig Győrben és Sopronban végeztem. Ebből az időből hálával emlékszem vissza többek között az engem konfirmáló Kapi Bélára püspökre, Túróczy Zoltán püspök igehirdetéseire, egykori vallástanáromra - Ittzés János püspök édesapjára -, Ittzés Mihályra, Szabó Józsefre, valamint soproni teológiai professzoraimra is. Később pedig Ordass Lajos volt az, akinek személye és barátsága nagyon sokat jelentett nekem.- A most említett nevek, de akár az 1982-től 1990 elejéig tartó évek, püspöki szolgálatának ideje is a fiatal generáció számára már történelem. Püspök úr véleménye szerint - a személyes vonatkozásúak mellett - melyek azok a fontos egyháztörténeti események, amelyeket mindenképp meg kell említenünk ezzel az időszakkal kapcsolatban?- Sok minden történt ezekben az években, a teljesség igénye nélkül próbálok meg egy rövid, felsorolásszerü áttekintést adni. Nemzetközi szempontból döntő jelentőségű volt a Lutheránus Világszövetség budapesti VII. világgyűlése 1984-ben. A külföldi résztvevők jónak ítélték meg a teológiai tematikát (Krisztus a világ reménysége), valamint azt is, hogy 114 gyülekezetbe látogathattak el, és így lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék a vasfüggöny mögött élő evangélikusság életét és mindennapjait. Emellett persze voltak fontos hazai események is. Az egyszemélyi vezetést felváltotta a közösségi, a felügyelők bevonásával. Ezúton szeretném itt megemlíteni a már elhunyt dr. Fekete Zoltán országos és dr. Mihályi Dezső kerületi felügyelő nevét, akikre nagy szeretettel gondolok vissza. Egy másik fontos dátum 1987. június 16-a, amikor tizenhárom lelkésznőt avattam fel a Deák téri templomban. Innentől kezdve a nők is teljes jogú lelkésznek számítottak. (Az első lelkésznőt 1983-ban avattákfel. Nők azonban csak akkor kerülhettek gyülekezeti szolgálatba, ha meghívták és megválasztották őket. - A Szerk.) Budán felújították a súlyosan sérült gyermekek otthonát és a háborús károkat szenvedett soproni templomot is. Az 1989-es esztendő kétszeresen is fontos! egyrészt, mert hosszas tárgyalások után az országban elsőként a Fasori Evangélikus Gimnáziumban indult újra az egyházi oktatás, másrészt mert megnyitotta kapuit az új, kibővített teológiai akadémia.-A külföldi egyházak anyagi segítsége nélkül mindez elképzelhetetlen lett volna. Püspök úr minden bizonnyal nagy hasznát vette külhoni kapcsolatainak, melyekre még a Lutheránus Világ- szövetség genfi központjában eltöltött évek alatt tett szert.- Igen, így van. Munkám során - az 1971 -tői 1980-ig terjedő időszakban - öt világrész 52 országát járhattam be. Ez természetesen számtalan találkozást hozott magával, nemcsak evangélikusokkal, de más egyházak képviselőivel is.- Ez azért is fontos, mert Püspök úr- számos elfoglaltsága mellett - még tanított is. 1950 és 1982 között a rendszeres teológia professzora volt, ahol az evangélikus tanítás megismertetése mellett hangsúlyt helyezett az ökumené kérdésére is.- Azzal, hogy az evangélikus tanításról és az ökumenéről beszélünk, kettőt is érintünk azok közül a témák közül, amelyeket jobban előtérbe kellene helyeznünk igehirdetéseinkben és társadalmi szolgálatunkban.- Ez konkrétan mit jelent?- Egyházunk tanítása szempontjából nagyon fontos az egyedüli alap, vagyis a teljes Szentírás hangsúlyozása. A többi egyházhoz való viszonyban pedig lényegesnek érzem, hogy a már meglévő, széles körű egységet vegyük észre, és ne a fönnmaradt különbözőségeket hangsúlyozzuk. Tanuljuk meg, mit is jelent az igazi ökumené: nem szerkezeti egybeolvadást, hanem lelki és szolgálati egységet. Még valamit szeretnék kiemelni, mégpedig a szeretet által munkálkodó hit jelentőségét. Sajnos napjainkban egyre nagyobb teret nyer az erőszak, ennek nem ritkán az az oka, hogy nem szentelünk egymásra elég időt, figyelmet és szeretetet. Pedig nagy szükség lenne erre, kisebb és nagyobb közösségek vonatkozásában, családban, gyülekezetben, de a társadalomra, a népre és az emberiségre nézve is.- Az utolsó magyar nyelvű evangélikus dogmatika 1948-ban jelent meg. Ötvenkét esztendő elteltével Püspök úr vállalkozott arra, hogy megpróbálja megfogalmazni egyházunk mai igehirdetésének, tanításának és szolgálatának teológiai alapjait. „Az egyház mai tanitása/Dogmatika I. ” című könyve 2000 karácsonyán jelent meg. Mikor vehetjük kézbe a következő kötetet?- A „Dogmatika 11.” fő részei először külön kötetekben, sorozat formájában jelennek meg. Reményeim szerint még ez év végéig elkészül a bűnről szóló tanítást ismertető fejezet, amit még további négy fő rész követ majd. Ezt a munkát hátralévő éveim egyetlen nagy feladatának tekintem, és végzem is mindaddig, amíg életem Ura időt és erőt ad hozzá.- Végezetül egy személyes kérdés. Melyik szentírási ige az, amely különösen kedves Püspök úr számára?- Egy vers János evangéliumának 14. fejezetéből: „Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). Jézus az út, azaz a földi élet, Jézus az igazság, vagyis az igei igazság, és O az élet, tehát az örök élet reménysége. Gazdag Zsuzsanna Súlyos veszélyben is így hagyatkozott teremtőjére a zsoltárszerző Dávid (31,16): „Kezedben van sorsom. " Ez a fordítás jogosult értelmezése a héber eredeti két szavának: „időm kezedben”, oldottabb tolmácsolásban: „Kezedben van, mi lesz velem/belőlem.” Beleérthető ebbe életünk hossza, lefolyása, de elsősorban a formálódása az isteni kézben. A kéz: a cselekvés, alkotás, sőt a teremtés és a hatalom ősi jelképe. Akit Isten kézbe vesz, azt nyilván alakítani akarja, eszközévé formálni, munkatársává avatni. A kovács sem játékból ragad meg egy- egy vasdarabot. Teremtőnk alapszándéka, hogy integráljon,- azaz szervesen bevonjon bennünket terveinek megvalósításába. S ez amolyan munkaterápia-féle, mert akkor jár át minket igazi élet, amikor egy ütemre dobban a szívünk az Égi Szándék lüktetésével. Igaz: eközben olykor recsegnek-ro- pognák „lelki csontjaink” is, ám ez valójában üdvös fájdalom, avagy keserű orvosság: meglesznek az áldásos következményei. (Aki nem hiszi, próbálja ki!) Ha ettől folyton elbújunk, az olyan, mintha betegen is aggályosán kerülnénk az orvosokat, szinte félve az egészségtől - mert annak kötelező velejárói vannak? Ha Istent kemény kezűnek érezzük, tekintsük azt edzésnek: későbbi próbatételekre készít fel sorsunk Ura, aki Jézus átszegezett kezével „kezeskedett” szeretetéről. Utolsó órámon ez legyen fohászom (Zsolt 31,6): „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem. Uram, igaz Isten.” Dr. Bodrog Miklós Megjelent Sárkányné Horváth Erzsébet - Trajtlerné Koppányi Ágnes: Krisztus tanúi a változó világban c. tankönyvéhez tartozó Tanári kézikönyv. A kézikönyvben nemcsak a hitoktató számára hasznos háttéranyag és tananyag-feldolgozási tanácsok szerepelnek, hanem a tanulóknak szánt feladatok, összefoglaló vázlatok, csoport- és egyéni feldolgozásra alkalmas forrásszemelvények és a tanulók tudásszintjének felmérésére használható témazáró dolgozatok is. A kiadvány floppymellékletén (rtf formátumban) kigyűjtve megtalálható minden olyan, a kézikönyvben szereplő feladat, amely segítséget ad a tananyag jobb megértéséhez, elmélyítéséhez - és ezek felhasználását is megkönnyíti. A4-es méret • 268 old. • floppymel- léklet • Ára: 2400 Ft Megrendelhető: Luther Kiadó - 1085 Budapest, Üllői út 24. • Fax: 486-1229 • E-mail: kiado@lutheran.hu Heinz Zahrnt: Mire jó a kereszténység? „Ez a könyv sem érne semmit, ha húsz év múlva is érvényes lenne” - Heinz Zahrnt 1972-ben ezzel kijelentéssel indította útjára gondolatait és töprengéseit, amelyekkel választ próbált keresni arra a kérdésre, hogy mire is jó a kereszténység. A hitét megélni és küldetését betölteni igyekvő keresztény ember ma sem spórolhatja meg elkötelezettségének állandó megújítását és a világ felé való nyitottságát. Újra és újra vállalnia kell a szembesülést, akár belülről, önmagából, akár kívülről, szűkebb vagy tágabb környezetéből hallja a kérdést. A kérdés elhallgatása vagy korábban elhangzott válaszok kritikátlan átvétele önmaga emberré válását veszélyeztetheti. Ilyen módon a kinyilatkoztatáshoz igazodó és a világhoz való nyitottságában emberré válni igyekvő keresztény egyén teszi maga aktuálissá mindazokat a gondolatokat, amelyekkel a szerző is foglalkozik. 260 old. • 110x180 mm • ragasztókötött • 1180 Ft Megrendelhető: Luther Kiadó - 1085 Budapest, Üllői út 24. • Fax: 486-1229 - • E-mail: kiado@lutheran.hu I 2 r~ MIRE JÓ A yjmm KERESZTÉNYSÉG? Kiadó WM Sárkányné Horváth Erzsébet Trajtlerné Koppányi Agnes KRISZTUS TANÚI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN Tanárt kézikönyv uro«*WAt>' Démász elhagyott engem gy átmeneti búcsú is szomorúság azoknak, akik szeretik egymást. Hát még a végleges. Valljuk be: még azok a természetes elválások is okoznak némi bánatot, amelyek - mint például gyermekeink házassága - örömmel is járnak. Szülő elvesztését is csak túlélni lehet, kiheverni nem, hiába ismételgetik, hogy ez az élet rendje, hogy halandók vagyunk. Gyermek távozása - kis koporsó a házban - olyan fájdalom, írja Mikszáth Kálmán, amit más nem ismer, csak akit a veszteség ért. De barátként, szerelmesként is nagyon rossz megélni, hogy elhagytak, ha van is mindig újrakezdés. Sajátos veszteség, ha kedves munkatársunk hagy cserben. Akivel ismertük még egymás gondolatait is. Pál apostol a Timóteushoz írt második levelében (2Tim 4,10) egy ilyen veszteségről számol be a rá jellemző egyszerűséggel: „ Démász elhagyott engem. ” Nem minősíti Démászt, nem panaszkodik, nem sorolja fel, hogy ő mit tett ezért az emberért, azt sem, mi mindent tettek együtt. Tájékoztat munkatársairól, és az információk között található a Démászra vonatkozó, a negatív hír: Démász elhagyott engem. Mégsem elégszik meg ennyivel az apostol, hozzáteszi, „mivel ehhez a világhoz ragaszkodott". Ötven éve kísér ez az ige. Adós vagyok még az akkori Deák téri ifjúság ébredésbeli történetének a megírásával. Kiemelkedő alkalom volt, éppen ötven éve, 1952. augusztus utolsó napjaiban egy háromnapos konferencia. Ezen Hafenscher Károly tartotta az esti áhítatokat. „Aki megjárta az utat, Timóteus” - „Aki megtántorodott, Démász” - „Akinek a szenvedés kegyelme jutott, István vértanú" - kerültek elénk a három estén. Gyönyörű volt a régi fordítás is: „Démász engem elhagyott, a jelen való világhoz ragaszkodván. ” Ez figyelmeztetett, az elmúlt fél évszázadban mindig arra, hogy vigyáznunk kell egymásra. És hogy ma sincs másról szó: ha valaki elhagyja az Isten ügyét, elhagyja a közösséget, elhagyja az egyházat. Ragaszkodás valamihez, ami elválaszt az Úrtól. Nem tudjuk meg, miről volt szó Démász esetében. Mit jelentett a jelen világhoz ragaszkodás? Pénzt, mert megunta azt az értékrendet, amiben az apostol és köre élt? Félt talán az üldöztetéstől? Más közösségbe csábították, ahol hírnevet, dicsőséget remélhetett? Asszony volt a dolog mögött? A páli üzenet azt fejezi ki, hogy a lélekben dőlnek el a dolgok. Nem önmagában a pénz, a hírnév, a szerelem a probléma, ez mind megférhet a maga helyén a szolgálat mellett. A szívben van a hiba, amikor gond van. A jelen világ prioritása tántorít el. Ezért sem kellett az apostolnak kitérnie a részletekre. Nem a konkrét ügy a lényeges, hanem az eltávolodás Istentől. Más értékek elsőbbsége az Isten ügyének szolgálata helyett. Lehet, hogy Démászt, aki - mint még kiderül az igéből Thesszalonikába ment, ott megszólította egy régi ismerős, hívő testvér, érdeklődve Pál apostol iránt. Mit válaszolhatott Démász? - Éppen most hagytam el Pált, az örök élet reménységét felcseréltem konkrét evilági értékekkel?! Nem hiszek már! - Szomorú vallomás. Hasonló hangzott el ugyancsak az ötvenes évek elején Foton. Az otthon vezetője, Kiss János, konferenciák fáradhatatlan szervezője, valamennyire mindnyájunk példaképe, Pesten összetalálkozott régi kedves testvérével, egy fiatal íróval, akit már régen nem látott: Nagyon megörült neki, és a rá jellemző elokvenciával invitálta: jöjjön már ki, tegyen bizonyságot az éppen zajló konferencián. Az illető szabódott, de János bácsinál nem volt pardon, így hát ígéretet tett. Ki is ment, de megdöbbentő csattanóval, negatív bizonyságtétellel zárult a történet. Elmondta a konferencián, hogy igen, hitben járt, családi háttere is erre predestinálta, de elvesztette hitét, más értékek irányítják az életét. Nem akart eljönni, de hát megígérte, mivel valóban régi barátok, testvérek Kiss Jánossal. Nem akar senkit eltántorítani a hittől, de neki csak más életvezetési tanácsokra van indíttatása. Nem bánja, ha okulnak a történtekből, de ő amúgy jól érzi magát. Démász járt akkor Fotón. Talán más is emlékszik még erre az akkor némi vihart kavaró történetre. Többen biztatták János bácsit, ne keseredjen el, ha nem is erre számított, talán mégsem volt haszontalan ez az epizód. Ma már tudjuk, hogy egy f olyamatot jelzett. A következő évtizedekben sokan hagyták el a hitet, ragaszkodva a jelen világhoz. Ma bonyolultabbnak látjuk mindezt, mint volt kétezer évvel ezelőtt. Hiszen olyanok is vannak, akik mondják, hogy Uram, Uram, de nem élik ezt. Am ez is ősi magatartás. 1 Démász megtántorodásának üzenete örök. Vigyáznunk kell egymásra! Az Isten ügyét elhagyók motivációja ma is a ragaszkodás a jelen világhoz, az örök értékekkel szemben. Frenkl Róbert
