Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-09-22 / 38. szám

Evangélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 22. 3. oldal Zsinati ülésszak után - a további teendők előtt Kisebb szakaszhatárhoz érkezett a zsinat szeptember 13-án. A részletekről: elfo­gadták a nyugdíjkorhatárt elért lelkészek további szolgálatáról szóló javaslatot. Ennek értelmében a 65 éves kort elért, lelkészek - a gyülekezet és az illetékes püspök egyetértésével - két évig gyüle­kezeti lelkészként szolgálhatnak tovább, s csak ezt követően lesznek (nyugdíjas) helyettes lelkészek. Kimondtuk azt is, hogy a nyugdíjas lelkész gyülekezeti lel- készi szolgálathoz kötött választott tiszt­sége megszűnik. Tárgyaltunk a hatodéves lelkészjelöl­tek segédlelkészi státuszáról is. A javas­lat arról szólt, hogy a végzett lelkészek­nek egy évet segédlelkészi szolgálatban kell eltölteniük. mielőtt gyülekezeti lel­készek lennének. A zsinat tagjai a javas­lattal egyetértettek ugyan, a döntést mégis a következő ülésünkre halasztot- tuk. Ennek az volt az oka, hogy esetleg más tekintetben is hozzá kell nyúlnunk a lelkésszé válást szabályozó törvényhe­lyekhez, ezért megvárjuk, amíg egyetér­tés alakul ki az érintettek (az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem, püspökeink és a lelkészképesítő bizottságok) között a lelkészképzés teljes folyamatával kap­csolatban. Korábban sok felvetés érkezett a vá­lasztási szabályokkal kapcsolatosan. Most elfogadtuk a választásokról és sza­vazásokról szóló törvény alapos átdolgo­zását. Úgy érezzük, pontosabbak, szabá- lyozottabbak lettek az eljárások, útmutatást adva a legtöbb helyzetben. Igaz, ez nem tűnik fel rögtön első látás­ra. A szabályok esetében nem elegendő, hogy tökéletesek legyenek, lehetőleg al­kalmazni is tudni kell őket, ezért re­ménységünk szerint a közeljövőben el­készül egy kommentár is a törvényhez, ami példákkal illusztrálva ad eligazítást a választások és a szavazások menetéről. Ennek áttanulmányozását minden testü­leti vezetőnek ajánlom. Először jelentkezett előterjesztéssel a plenáris ülésen a bírósági törvény átdol­gozásán munkálkodó ideiglenes bízott? ÚJULJATOK MEG! Az EBBE első csendesnapja Az egyház megújulásának vágyával fél éve alakult Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület szeptember 14-én tar­totta első evangélizációs csendesnapját Kelenföldön, az „ Újuljatok meg telke­tekben és elmétekben ” (Ef 4,23) mottó jegyében. A napot úrvacsorái istentisztelet nyi­totta, melyen Győri Gábor pestszentlő­rinci lelkész hirdette a megújulás igéjét Ezékiel próféta iránymutatásával (Ez 18,3lkk.), miszerint a megújulás első lépése a bűnbánat és a bűn útjától való elfordulás. Mivel a létszám még éppen lehetővé tette, az úrvacsora után meghittebb kör­nyezetben, a tanácsteremben folytattuk csendesnapunkat. Balikó Zoltán, volt pé­csi lelkész korát meghazudtoló fiatalos­sággal és a tőle megszokott szenvedé­lyességgel beszélt a megújulás alapjáról. Az igazi megtérés nem az, hogy megfor­dulunk a téves úton, hanem az, hogy Is­ten maga fordul vissza hozzánk! Sok visszásság - papok mulasztása, egyház­tagok tudatlansága - együttesen jelzi, hogy egyházunkban is új értelemre és lé­lekre van szükség - hangoztatta, hozzáté­ve, hogy az igazi ébredés Európában mindenütt a papok megtérésével kezdő­dött és kezdődik. Előadása után lehetőség volt hozzászólásokra, kérdésekre is. Ebéd után fórumbeszélgetés követke­zett, amely ezúttal élénk vitát jelentett egyházi sajtónk kérdéseivel, szerkesztői munkájával kapcsolatban. Eleget téve az előző esti meghívásnak, a Luther Ki­adó képviseletében Kendeh K. Péter igazgató, illetve T. Pintér Károly, az Evangélikus Elet főszerkesztője jött kö­zénk, vállalva a kérdések kereszttüzét. Már a záróáhítatra való ráhangolást szolgálta Pecznyik Pál, aki néhány versét szavalta el. Az áhítatot Smidéliusz Zoltán gyékényesi és nemespátrói lelkész tartot­ta Ez 37,1-14 alapján. Miközben az el­száradt csontok teljes reménytelenséget kelthetnek az emberben, mégis van lehe­tőség arra, hogy megtörténjen a lehetet­len: Isten halott csontjainkra inakat és húst építhet, sőt végül a Lélek erejével életet lehelhet a hústestbe. Szakács Tamás ságunk. Ebben is hasonló célkitűzés je­lent meg, mint az előbb említett esetben: egyszerűsíteni, formalizálni, hatéko­nyabbá s - ami a bíróságok tekintetében különösen fontos - gyorsabbá tenni az eljárásokat. A zsinat tagjai egyetértettek néhány alapelvben, most kezdődik a munka nehezebb része: a konkrét szöve­ges javaslat kidolgozása. A következő ülésen folytatjuk egy már megkezdett hatalmas feladat to­vábbgondolását: az „egyházi munkajogi törvény” kidolgozását. Ennek keretében elsősorban a lelkészek sokrétű szolgálati viszonyának pontosabb behatárolását igyekszünk megadni, lehetőség szerint úgy, hogy kellő rugalmasság is maradjon a szabályozásban. A kialakult irányok közül kieprelhető a lelkészek - szolgála­ti időhöz kapcsolódó - minimális fizeté­sének törvénybe iktatása. Jelentős válto­zás lehet a szolgálati viszonyban álló lelkészek központi foglalkoztatásának bevezetése - erről még folynak a hatás- vizsgálatok. Lehetséges olyan megoldás is, ami a jelenlegi gyakorlathoz képest nem sok változást jelent, de elképzelhe­tőek nagyobb léptékű módosítások is. Mindenesetre több mozgástér kínálkozik a munkaerő-gazdálkodás terén, a fegyel­mi ügyek kezelésében, s talán a feladat- ellátás „minőségbiztosításában” is. Szükségesnek látszik nyugdíjrendsze­rünk törvényi megalapozása is, mivel er­re vonatkozóan nem találunk utalást a törvényekben. Fontos szempontként ke­zeljük ugyanakkor a gyülekezetek nagy­fokú önállóságának megtartását is, a fel­adat nehézsége éppen ezen - gyakran egymásnak is ellentmondó - célok ösz- szehangolásában rejlik. Mindenképpen szeretnénk széles körű támogatáshoz jut­ni a legjobbnak ítélt rendszer bevezeté­séhez, ezért tervezzük még a következő zsinati ülés előtt a bizottság által kidol­gozott javaslat megismertetését, közzé­tételét, majd - várhatóan november ele­jén - közös megvitatását egy nyilvános fórum keretében. Kérek mindenkit, .használjuk' ki a lehetőséget,, s vitassuk A maglódi evangélikus temp­lomban szeptember 14-én idő­sek és fiatalok gyűltek össze, hogy együtt ünnepeljenek egy rendha­gyó istentiszteleten és szeretetvendég- ségen. Az alkalom a „Múlt és jövő ta­lálkozója” nevet kapta. A találkozó gondolatát az indította el, hogy vannak olyan idős emberek, akik korábban a gyülekezet tevékeny tagjai voltak ugyan, de mostanra már, egészsé­gi állapotuknál fogva nem tudnak velünk együtt lenni az istentiszteleteken. Pedig nagyon vágyódnak erre, hiszen többsé­gük még nem is látta a nemrégiben fel­újított szép templombelsőt. A mozgásukban korlátozott idős embe­rek istentiszteletre szállítását gyermekeik, unokáik és a gyülekezet presbiterei végez­ték. Megható volt látni, hogy idős és fia­tal, kicsi és nagy együtt énekli a jól ismert énekeket, és együtt járul az úrvacsorához. Sokak számára különösen is emlékezetes marad a gyülekezet iljúságának éneke, melyet a Vermesy Péter Művészeti Iskola két művész-tanára - Kostyák Attila és Tóth István - tett még színesebbé hege­dű-, illetve orgonajátékával. A gyülekezet lelkésze, Péter Attila hir­dette az igét a 90. zsoltár első verse alapján: meg közösen a mindannyiunkat érintő kérdéseket! Szintén a közeljövő feladata az ügyé­szek szerepének kibontása, konkretizálá­sa. Sokunk szerint ők a jelenlegi jogtaná­csosi szerepkörnél több feladattal is megbízhatóak lennének. A világi életben is alkalmazott gyakorlat szerint részt ve­hetnének a törvényesség fenntartásában, elősegítésében is. Az erre vonatkozó el­képzeléseket mindenképpen össze kell vetnünk mind a bíráskodás átalakításá­val, mind a fegyelmi jogkörök újrasza­bályozására vonatkozó javaslatokkal. Lassacskán elindul a rendszerváltás után kialakított rendszerek teljes körű - az eddigieken kívüli elemeket is számba vevő - átgondolása is. Ez a munka nem a változtatás feltétlen szándékával fo­lyik, hanem azzal a céllal, hogy tudato­san nézzük meg, hogyan működnek az egyház különböző alrendszerei, az ele­mek a helyükön vannak-e, van-e szükség változtatásra, kiegészítésre. Néhány esetben - a napi gyakorlat ismeretében - már érezhető ennek szükségessége. Ilyen például az egyházközségek részei közötti viszony részletesebb megfogal­mazása, a különböző testületek (elnök­ségek, presbitériumok, közgyűlések, bi­zottságok, zsinat stb.) szerepének, feladatkörének újragondolása. Az 1991- ben munkához látott zsinat az akkori koncepciónak megfelelően szabályozta a kompetenciákat, azóta ezen a területen is történtek változások, új alapelvek ki­mondása nélkül. A zsinat elnöksége úgy érzi, hogy a további módosítások előtt célszerű lenne általános érvényű irányel­vet kidolgozni, hogy a módosítások egy­séges rendszerben illeszkedhessenek ezekhez. Továbbra is törekszünk arra, hogy a zsinat munkája minél többek számára látható, érthető, sőt formálható legyen. Eddig minden beérkezett javaslatot kiad­tunk bizottságainknak, melyek érdem­ben vizsgálták meg őket. Várjuk, kérjük a további előterjesztéseket is. , Bárdossy Tamás „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre". Többek között ezt mondta: „Sok hajlék van, amely nagyon a szívünk­höz nő. De kevés olyan hajlék van, ami oly sokak szívéhez áll közel, mint ez a templom. Olyan lelki otthon ez, ahol miközben Isten­nel találkozunk, egymáshoz is közelebb ke­rülünk. Jó lenne, ha a mai ünnepi napból mindennapi gyakorlatot teremtenénk: ha mindig hívogatnánk, és mindig elhoznánk magunkkal valakit az istentiszteletre!" Az istentiszteletet követően terített asztalok vártak mindenkit a parókián és annak kertjében. Itt köszöntöttük fel a gyülekezet legidősebb tagját. Az időseb­bek részéről egy vers hangzott el, a fia­talok részéről pedig egy ének furulya­szóval. A Maglódi Evangélikus Egyházközségért Alapítvány kis aján­dékcsomaggal kedveskedett a meghívot­taknak. Ám mindennél nagyobb ajándék volt az, hogy találkozhattunk, és együtt lehettünk. Ezen a napon Maglódon valóban ta­lálkozott a múlt és a jövő, és nagyon széppé tette a jelent. Elsősorban Isten­nek tartozunk érte hálával és köszönet­tel, hiszen Ő a mi hajlékunk nemzedék­ről nemzedékre. Péterné Benedek Ágnes Egyeztetett ünnepségek „Szomorúak az angyalok a mennyben, mert nem jön visszhang a földről. ” Eredetileg egymástól függetlenül kezdett ünnepséget szervezni Homokbödögén - szeptember harmadik vasárnapjára - az önkormányzat és az evangélikus gyü­lekezet. Az előbbi Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóját kívánta köszön­teni, az utóbbi pedig templomának megújult orgonájáért készült hálát adni. Az ünnep előtt néhány nappal egyeztettek, így mindkét eseményt az egész falu ün­nepévé sikerült emelni. A római katolikus templom kerítésé­nek kapujára egy kis táblát tett ki a helyi plébános, aki így hívta fel a hívek figyel­mét, hogy ezúttal az evangélikus temp­lomba jöjjenek istentiszteletre. Itt kezdő­dött az ünnepségsorozat, amelynek első alkalmaként Ittzés János püspök felszen­telte a templom megújult orgonáját. Ige­hirdetését Lk 19,37-40 alapján tartotta, amelyben azt olvassuk, hogy a tanítvá­nyok Istent magasztaló énekét nem tűrik a farizeusok. Erre az Jézus válasza, hogy amennyiben ők elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. A püspök kiemelte, hogy orgonaszentelés alkalmával külö­nösen szépen zeng az ének temploma­inkban. De valóban mindig ilyen őszin­tén hangzik közöttünk Isten dicsérete? Nem hatott-e ránk a világ, ahol az éheket is csak fogyasztani, hallgatni kell? Ma egyházi iskolában is csak hallgatjuk a Himnuszt. A gyülekezetben is sokan csak hallgatják az énekeket, még ha tud­ják is. Régen a családi áhítatokon ke­resztül begyakorolták az énekeket, és így szerettették meg. Ma miért nincs így? Mert amivel tele van az ember szí­ve, azt szólja a szája. Gyenge a hitünk. Az hallgat, akinek a lelkében nincsenek túláradó érzések. A kövek szomorúságáról is szólt a püs­pök, mert ezek siránkozva énekelnek ki­ürült templomainkban. Valóban átenged­jük az éneket lélektelen fémsípoknak, gyalult deszkáknak, élettelen köveknek, temetői síroknak? Legyen bátor Isten né­pe a mai korszellemmel szemben. Az or- gonaépítő-mester harmóniára tette alkal­massá a sípokat. így akaija Mesterünk a mi szívünk sípjait is megtisztítani. Hogy örömöt' szerezzünk a Mesternek, az an­gyaloknak és egymásnak is. Az istentisztelet utáni rövid közgyűlé­sen Görög Zoltán lelkész köszöntötte'a megjelenteket, köztük a lelkészeket, akik Pintér Mihály esperessel vettek részt a szentelési liturgiában. Az orgonát Förhénc László újította fel, és Szelényi Pál szólaltatta meg. A közel félmillió fo­rint értékű felújítás költségét teljes egé­szében a gyülekezet vállalta. Istentisztelet után a gyülekezet ebédre hívta a megjelenteket, majd közösen za­rándokoltak el a Kossuth Lajos és az 1848-as honvédek emlékére a falu teme­tőjével szemben emelt emlékműhöz, amely Banai Endre evangélikus gyüleke- zetifelügyelő-helyettes alkotása. A Ba- kony-ér Természetjáró Egyesülettel közö­sen szervezett ünnepségen fiatalok tánccsoportja egykori verbunkos táncot elevenített meg, majd az egyházak képvi­selői megáldották az emlékoszlopokat. A nap további részében a pápai Allegro zeneiskola növendékei adtak koncertet a templom megújult orgoná­ján, a helyi iskolában pedig egy falutör­téneti és kézműves-kiállítás megnyitója vonzott sokakat. Menyes Gyula Az egyházak képviselői megálldották az emlékoszlopokat. (Előtérben Ittzés János püspök) „Élek. Élek? Élek!” A Keresztyén Ifjúsági Egyesület (K1E) immáron sokadszor rendezte meg ha­gyománnyá vált ifjúsági csendeshét­végéjét Velencén, a Timóteus Házban. Minden év szeptemberének harmadik hétvégéjén találkoznak református és evangélikus fiatalok, hogy együtt ke­ressék a csendet, és befelé figyelve hallják meg Isten hangját. így volt ez most is. Szeptember 13. és 15. között a fenti cim alapján a mintegy ötven résztvevővel, tinikkel és huszon­évesekkel arról beszélgettünk: mivégre vagyunk a világon? Megszülettünk, itt vagyunk, élünk, szeretünk, harcolunk, építünk, vagy kudarcokat élünk át, mély­ségekbe zuhanunk. Mégis: valamit kez­denünk kell az életünkkel. Az öt igehirdetésből, két csoportbeszél­getésből és több imaközösségből álló „so­rozatot” Pál apostol szavaival zártuk: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszít­ve: többé tehát nem én élek, hanem Krisz­tus él bennem" (Gál 2,20). Életünk célja Krisztus. Azért lettünk, hogy Krisztusban Istennel éljünk teljes életet. A tóparti csöndben - mint annak idején a Mester és tanítványai -, mi is együtt lehettünk Vele, hallhattuk hangját, s Ő lehajolt hozzánk. LGy EKE-csendesnap Pestszentlőrincen Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) hagyományos országos csendesnapját rendezték meg szeptember 14-én szombaton 10 és 16 óra között a pest­szentlőrinci evangélikus templomban. Ekkor tartották az EKE Bibliaiskolájának tanévnyitó és -záró alkalmát, ahol kibo­csátották a végzősöket, és köszöntötték az újakat. A rendezvényt három igeszolgálat tette „színesebbé”. Pintér Győző egyházi építész, bibliaiskolai tanár a 147. zsoltár 10 és 11. verse, Bojtos Attila sárbogárdi gyülekezeti munkatárs és Adámi László nyíregy­házi lelkész pedig a zsidókhoz írt levél alapján hirdette Isten igéjét (Zsid 10,38-39, illetve Zsid 13,14-16). g. zs. I á i * A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents