Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-22 / 38. szám
4. oldal 2002. SZEPTEMBER 22. Evangélikus Élet Két nap „jelek” között „Jelek, jelek. Ember embernek adhat egyebet? S a jelek mögött egy egész világ van. Mindentől elrekesztve, önmagában. ” (Reményik Sándor) A tihanyi bencés apátságban a már hagyományossá vált Tetőtéri esték őszi sorozata pénteken Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester előadásával .kezdődött. „Az erdélyi magyarság egy székelyföldi polgármester szemével” címmel hirdetett előadása - ahogy száznál több hallgató közül többen megjegyezték - messze túlhaladta a szabványos előadásokat: csodálatos történelemóra volt fiataloknak és időseknek. Emlékeztető és továbbmutató! Gazdag szókincse, szép magyar beszéde, történelem- és múltismerete tiszteletre méltó (33 éves). Jól, érthetően beszélt arról, hogy Erdélyben, Székelyföldön milyen regionális építkezési modellt kellene követni, amely kivitelezhető és ugyanakkor hiteles. Például a régiók kialakításánál fontos - Székelyföld, Erdély gazdasági feltérképezése révén - a gazdasági együvé tartozás; nem hanyagolható el a sajátos szellemiség kérdésköre, a régiók kialakításában az ön- kormányzati típusú szervezési minta a megvalósíthatóságot jelentené. Örömmel beszélt a keresztény magyar egyházak közötti jó kapcsolatról. A székelyek történetével foglalkozva hangsúlyozta, hogy a székelyek magyarul beszélnek, magyarnak vallják magukat, de jobban tudatosítani kell, kik is a székelyek, miért olyan különös, amit ők műveltek, ami tőlük ered: varrottas, faragás, zene, dialektus, humor... Beszédében sok történelmi jellegű tájékozatlanságra mutatott rá, holott a Kárpátok kanyarulatának védelmében a Székelyföld és a székelység egy területi, népi és érdekközösséget képezett. így „a legújabb korok viszontagságai közepette is képes volt megőrizni népi és csoportsajátosságait, képes volt tömbként megmaradni Erdélyben, melynek demográfiai viszonyai az újkorban a magyarság számára mind kedvezőtlenebbül alakultak. Ez a körülmény kell, hogy képezze jövőképének alapjait is” - mondta a fiatal polgármester erős hittel, meggyőződéssel ismertetve még a székely jövőkép alapjait és a rájuk váró sok szép feladatot, erős munkát. Elgondolkoztató, tartalmas előadása és a vendéglátó házigazda, dr. Korzenszky Richard OSB kérdéseire adott válasza szép előkészítése lett a szombat délutáni ökumenikus találkozásnak, együtt imádkozásnak az apátság templomában... * „Könyörögjünk együtt azért, hogy akik ‘utánunk élnek majd, magyarok és keresztények lehessenek ezen a vidéken!” - olvassuk a már hagyományossá vált meghívón. Először 1996. május 18-án hívta közös imádságra az apátság a Balaton- felvidék katolikus és protestáns keresztény közösségeit. Azóta a katolikus, az evangélikus, a református egyházak papjai, lelkészeinek, énekkarainak szolgálatával hagyománnyá vált a szeptemberi együtt imádkozás, a „Könyörgés a magyarságért”, melyen mind többen és többen vesznek részt a fővárosból és az ország számos városából, sőt a határon túlról is. Most, szeptember második szombatján az igehirdetés szolgálatát dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke végezte. Feledhetetlen pillanat, amikor a három történelmi keresztény egyház híveinek ajkán egyszerre hangzik fel az Úr imádsága, a Mi Atyánk, és együtt éneklik a Tebenned bíztunk..., Erős vár a mi Istenünk..., Boldogasszony Anyánk... ősi dallamát. A közreműködő kitűnő helyi és vendégénekkarokat hallva sok arra sétáló külföldi is beült a templomba. Az ökumenikus imádság történelmi emlékezéssel ért véget: a résztvevők egy szál virággal levonultak a monostort alapító I. András sírjához, kinek a kriptában nyugvását ősi népi rigmusok is megörökitik: „ Tihanynak bérc tetején a Balaton felett Sötéten és magán áll egy régi épület Alatta mély üregben nyolcszázados sír áll, Hol álmait alussza András magyar király, A sír felett két tornyon a kereszt, Két imádkozó kéz a mennyekbe fölesd. ’’ Két csendes őszi délután, hittel teli jelekkel... Sebeiken Pálma Püspökiktatás Petrőcön Szeptember első vasárnapján ritka ünne- választott püspököt. Ezt követően az új pi esemény helye volt Bacsky Petrovac, azaz Petrőc. Ezen a napon iktatták be tisztségébe a Jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egyház új püspökét, Samuel Vrboskyt. püspök mondotta el beköszöntő beszédét, amelyben megköszönte az őt választók bizalmát, röviden vázolta terveit, s kérte, hogy támogassák őt felelősségteljes munkájában. Az Újvidék közelében fekvő Petrőcön több ezer evangélikus szlovák él. Az ottani evangélikus egyházközség az egyházkerület legnagyobb, legerősebb gyülekezete. Samuel Vrbosky hosszabb ideje ebben a gyülekezetben szolgált esperes-lelkészként. A püspökiktató istentiszteleten a Jugoszláviai Evangélikus Egyház tagjai mellett jelen voltak a vajdasági testvéregyházak, a világi hatóságok képviselői, a szomszédos országokból érkező hivatalos egyházi vezetők, Magyarországi Evangélikus Egyházunk képviseletében pedig e sorok írója. A zsúfolásig megtelt templomban hatalmas erővel zengett az ének a hívek és az énekkar ajkán. Az ünnepi szertartást a vajdasági lelkészek közreműködésével dr. Julius Filo, a Szlovák Evangélikus Egyház elnök-püspöke végezte. Ő hirdette az igét, és iktatta be hivatalába az újonnan megA püspökiktató ünnepi istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen és az azt követő ebéden sok köszöntés hangzott el. A szomszédos Déli Egyházkerület püspökének megbízása alapján e sorok írója köszöntötte az új püspököt, emlékeztetve őt a Németországban együtt eltöltött tanulmányi időre. Samuel Vrbosky örömmel vette a személyes hangú testvéri köszöntést. A Bácskában és Békés megyében élő evangélikusok a múlt századokban testvéri kapcsolatban voltak egymással. A békéscsabai gyülekezet lelkészei közül többen is hosszabb-rövidebb ideig szolgáltak a bácskai gyülekezetekben. Az új püspök kifejezte reményét, hogy a testvéri kapcsolat elmélyül a két egyház között, s ennek gyümölcseként a jövőben, sor kerül kölcsönös látogatásokra is. Adja Isten, hogy így legyen! Táborszky László Bor szentelés? Avagy: hogyan viszonyulnak a magyar történelmi egyházak tárgyak megszenteléséhez... Az egyházak térnyerésével — mert a legsötétebben látók sem tagadhatják, hogy az egyházi szolgálatot egyre több hivatalos helyen és rendezvényen kérik a rendszerváltás óta — sűrűbben ütik fel lelkészeink az Agendát olyan oldalakon, melyekre hosszú évtizedeken át nem volt szükség. Megnőtt a társadalmi szereplések száma, mert (csaknem) minden település vezetése igyekszik jó kapcsolatot kiépíteni az ott élő papokkal, illetve vallásos emberekkel. A falunapok, nemzeti ünnepek vagy egyes évfordulók kapcsán kémek szolgálatot a lelkésztől, gyakran nagy plénum előtt és több felekezet képviselőjével közösen. Ezzel együtt jár a meghívók megfogalmazása és a rendezvény programjának összeállítása, melynek kapcsán a teológiailag képzettebb emberek alig győzik helyretenni az olyan furcsa fogalmakat, mint „ökumenikus szentmise”, „protestáns bérmálás”, esetleg „evangélikus plébános”. Úgy is mondhatnánk: a nép jót akar, csak győzzük megérteni — és udvariasan helyre tenni az elképzeléseket. Miután a szó- használatot rendeztük, és minden titulus a helyére került, összedugják fejüket a szertartás levezetői, és „kitalálják”, ki mit mond vagy mondhat. Itt jön a szertartáskönyv, az Agenda vagy az egyhá- zi/gyülekezeti hagyományok. A lelké- 'szek dicséretére legyen mondva, eddig nagyon ritkán maradt el ökumenikus szertartás a párbeszéd hiánya miatt. (Sajnos sokkal inkább a nagy ünnepek alatti túlterheltség és a paphiány játszott közre a meghiúsult eseteknél...) A továbbiakban vegyünk egy konkrét példát: borszentelés. A római katolikus és az ortodox egyházak egyaránt rendszeresen végeznek terméhyáldást, melyet korunkban egyes településeken népünnepéllyé fejlesztettek. Soltvadkerten idén tartották az első „ökumenikus borszentelést”. Ennek szervezője a helyi Krümmer Fülöp Borlovagrend volt. A következőkben lássuk, melyik egyház lelkésze mit vallott erről a jól sikerült ceremónia után. Burányi Roland katolikus káplán: A katolikus egyházban igen gyakori, hogy különböző termesztett dolgokra kérjük Isten áldását. Azért is fontos ez, hogy az embert emlékeztesse arra, hogy nem csak az ő erőlködése és fontoskodása az, amin munkájának sikere múlik. Ahogy a Szentírásban olvashatjuk: „Hasztalan fárad az építő, ha az építőmester nem áll mellette". Tehát itt bizony Isten áldása kell. Ha megáldunk vagy szentelt vízzel megszentelünk egy tárgyat, akkor Istent kérjük, hogy álljon meg mellettünk, és az a munka, amit ezzel a munkaeszközzel végzünk, az ő dicsőségére és az emberek javára szolgáljon. • Sípos Ajtony Levente református lelkész: A református egyház hagyományai szerint mi nem szentelünk bort, és nem is áldjuk meg, hiszen ez egy tárgy. A református teológia szerint Isten megáldja az embert, és így megszenteli munkáját. Jelen esetben tehát ennek gyümölcsét látjuk a palackban. Az áldásnak fontos előfeltétele, hogy az emberek óhajtsák azt. Az egyházi személy, azaz a pap mondja ki az áldást. Amit itt nem tudunk garantálni, csak remélünk, az az, hogy Isten megáldja rajtunk keresztül ezeket a termelőket. Ehhez azonban nekik meg kell tartaniuk az Úr törvényeit. Káposzta Lajos evangélikus espereslelkész: Az evangélikus felfogás szerint, sem áldanak meg tárgyakat és termést, de., létezik az aratási hálaadó istentisztelet, 5 ahol az egész termésért adunk hálát. Ekkor ■ megköszönjük, hogy elvégezhettük ezt a munkát. Ahol én gyerek voltam, ott úgy- kezdődött a tavaszi munka, hogy a szőlő nyitásánál a papi földön a lelkész is jelen t volt, és istentiszteletet tartott az egybegyűlt gazdáknak. A Bibliában a gazdagság egyik kifejezője a bőven termő szőlőtőke. Megrázó azonban az a kép, amikor a vereséget és a nép széthullását az őszi tőkéről lehulló levelek példájával illusztrálják. Az abszolút pusztulás képe is a szőlőhöz kötődik: a legnagyobb ínség az, amikor a szőlő is kiszárad. Hiszen annak gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, és ha már ott sincs víz, akkor az embernek sem jut. Az őszi hálaadások az idei rossz termés miatt nem fajulhatnak sem panasznappá, sem pedig politikai gyűléssé. A nép ugyanis vigasztalást és biztatást vár papjaitól, akik ezt - hitbéli tanulmányaik és hitük birtokában - kétezer éve végzik. Ifj. Káposzta Lajos Mi, a Nádasdladányban 2002. augusztus 30-31-én a Nádasdy Akadémia és a Védegylet által rendezett „Ökológia és egyház” konferencia résztvevői, különböző egyházak hívei, teológusok, papok és lelkészek, valamint különböző tudományágak szakértői, tudatában annak, hogy napjaink ökológiai válságának leküzdése az emberiség egyik legnagyobb kihívása, annak megoldásán munkálkodva az egyházak vezetői I és a többi ember közti párbeszéd megerősítése érdekében az alábbi nyilatkozatot fogalmazzuk meg. Arra vállalkoztunk, hogy összekössük az ember földi létének újragondolá- j sát a gyakorlati cselekvéssel, és igye- I kezzünk segítséget nyújtani olyan f javaslatok formájában, amelyek a ma- I gyarországi egyházak vezetőinek épp- j úgy, mint a híveknek segíthetnek a val- i lás és az ökológia összekapcsolásában. Fontosnak tartanánk, hogy az egyhá- j zak tanítási gyakorlatában nagyobb :: hangsúlyt kapjanak azon alapelvek, I amelyekre a környezeti válság megol- I dásában a társadalom támaszkodhat. I Tudjuk, hogy ezek az elvek jelen van- I nak az egyházak tanításában, fontossá- j guk tudatában azonban fel kellene hív- \ ni rájuk mind a hívek, mind pedig a I kívülállók figyelmét. • Ki kellene emelni, és erőteljeseb- I ben hangsúlyozni embertársaink és utó- ! daink iránti feltétlen felelősségünket. • Az ember intelligenciája révén kü- I lönös és megkülönböztetett szereppel I bír. Ez a szabadság azonban nem jogosítja fel a világ pusztítására, hanem kötelességeket ró rá élőlénytársai és az egész ökoszisztéma megőrzésében. Tekintetbe kellene vennie a többi létforma méltóságát is, elismerve, hogy azok az embertől függetlenül is értékek hordozói, és eleve létük által tiszteletre méltók - ennek a tiszteletnek tükröződnie kell á velük való érintkezés minden esetében. • Éppen ezért elkerülhetetlen feladat, j hogy ráirányítsuk a figyelmet a természeti rendszerek sokféleségének, stabili- ; tásának és szépségének csorbítására irá- I nyúló cselekedetek bűnös voltára. • El kellene fogadni, hogy a világ Nyilatkozat egészére irányuló szeretet és irgalom, csakúgy mint az ebből fakadó cselekedetek éppúgy jók, mint az embertársaink iránt tanúsítottak. Ebből fakadóan igyekeznünk kellene gátat szabni elsősorban az embertársainkkal, de emellett a természettel szembeni erőszaknak is. • A környezeti válsághoz vezető fogyasztói magatartás az emberi lélek céltalanságából fakad. Az egyházaknak fontos feladata az anyagi javak birtoklásával szemben a szellemi és lelki ki- teljesedést állítani az emberi lét középpontjába. Ezekből az alapelvekből kiindulva az egyházak számára fontos gyakorlati feladatok származnak, amelyek hozzájárulhatnak egy hosszú távon fenntartható és igazságosabb világ kialakításához. Ezen feladatokat illetően az alábbi területeket tartjuk kiemelkedően fontosnak.- Elengedhetetlenül szükségesnek látjuk az egyházakon belül a lelkipásztorok (papok, lelkészek, rabbik) felkészítését a vallás és az ökológia kapcsolatát illetően mind teológiai, mind pedig gyakorlati értelemben. A lelkipásztorok képzésében csakúgy, mint az egyházi oktatási intézményekben az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig még hangsúlyosabban jelenjenek meg ökológia, környezetvédelmi ismeretek is.- Elsődleges feladat a hívek minél részletesebb tájékoztatása ezen kérdésekről, hogy ráébredjenek, hitükkel nem egyeztethető össze semmilyen olyan magatartásforma, amely az ökoszisztéma létét veszélyezteti. Kérjük, hogy a tanításban nagyobb súllyal jelenjenek meg a teremtett világ védelmének szempontjai..- Kívánatosnak tartanánk, hogy a magyarországi egyházak hivatalosan (pl. a templomokban felolvasandó körlevelek formájában), foglalkozzanak az ökológiai válság témakörével, különösen olyan időszakokba# (mint a most lezajlott johannesburgi Főld-csúcs apropóján), amikor a közfigyelem egyébként is erre irányul. Ennek részeként az egyházak tegyék széles körben hozzáférhetővé és közismertté az ökológiai válságról való hivatalba egyliázi megnyilatkozásokat. ' k_‘- Az egyházak használják hatéko-íi nyabban a tömegtájékoztatást arra, hogy | az ökológiai gondolat és az ezzel kap- | csolatos egyházi kezdeményezések mi- I nél szélesebb körben ismertté váljanak. 1 Az egyházi médiában igyekezzenek mi- 1 nél gyakrabban foglalkozni a témával, I akár külön műsorok formájában - ahogy I arra már vannak pozitív példák is.- A civil szféra környezetvédő cső- 1 portjai és a helyi egyházi közösségek I törekedjenek minél szorosabb kapeso- I latra és együttműködésre. A civil szer- | vezetéknek segíteniük kell az egyháza- | kát, hitközségeket, hogy hozzájussanak 1 a környezetvédelemmel kapcsolatos in- I formációkhoz, és vegyenek részt az I egyházakkal közös gyakorlati progra- I mok kidolgozásában. Jó példa lehet er- 1 re a templomtornyokban élő állatok I (gyöngybagoly, denevérfajok) védel- I mére kidolgozandó program.- Helyi környezetvédelmi népszava- 1 zások esetében biztassák híveiket a sza- 1 vazáson való felelős részvételre.- Az egyházi építkezéseknél, felújításoknál, beruházásoknál és az intézmények működtetése során kapjon külön hangsúlyt a környezetbarát technológiák, alternatív energiaforrások alkalmazása, az energiatakarékosság, a minimális papírhasználat, a környezetbarát szerek és anyagok használata, a víztakarékosság, a meglévő élővilág védelme és I egyéb környezetvédelmi szempontok.- Javasoljuk végül környezetvédők- I bői, teológusokból, az egyházak szak- I referenseiből. és hívekből álló közös | munkacsoportok felállítását, melyek támogatást nyújthatnak az*egyházaknak a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések megválaszolásában. A konferencia résztvevői felajánlják segítségüket a fentiek megvalósításához. A munka előhaladását és a további lehetséges célokat a mostani szimpóziumot követően évente megrendezett találkozón vitatjuk meg. Reméljük, hogy a mostani összejövetelen hosszas munkafolyamat indult el, amelynek végeredménye az egyházaknak mint kovásznak a jelenlétével egy harmonikus, igazságos és fenntartható világ kialakulása lesz. Nádasdladány, 2002. augusztus 31. k É * 1 I
