Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-15 / 37. szám
8. oldal 2002. SZEPTEMBER 15. Evangélikus Élet KOSSUTH LAJOS EMLÉKEZETE Részlet D. Szebik Imre püspöknek a tállyai evangélikus templomban 2002. augusztus 31-én elhangzott előadásából. Ki volt Magyarország számára Kossuth Lajos? Már életében is gyakran lehetett hallani egymással szögesen ellentétes, egyoldalú véleményeket. Sokak szemében ő a XIX. századi magyar nemzeti és polgári törekvések legjobb képviselője. Mások viszont a nagy légvárépítőt látják benne, aki 1848-ban a magyar népet felelőtlenül vitte bele egy eleve kudarcra ítélt küzdelembe. Szeretik szembeállítani Széchenyi Istvánnal, akit éppen ő nevezett a legnagyobb magyarnak. Az 1867-es kiegyezéskor pedig nem tudott egyetérteni Deák Ferenccel. önökön 1802 szeptember 19- én született. Tállyán az evangélikus templomban keresztelték. (1810 őszén a nagy tállyai tűzvészkor sajnos az egyház anyakönyvei is elpusztultak.) Édesapja, Kossuth László az Andrássy-uradalom intézője volt, édesanyja a szepességi német Weber Sarolta, akinek egyik őse az epeijési vértörvényszék áldozata lett. Kitűnő nevelést kapott. A sátoraljaújhelyi piarista gimnázium után a híres Eperjesi Evangélikus Kollégiumba iratkozott be, majd a sárospataki református főiskolán tanult. Itt Kövy Sándor, híres jogászprofesszor azt mondta róla, hogy jobban tudja a magyar közjogot - a Corpus Juris Hungaricit mint az ítélőtábla. A későbbi államférfit mindvégig meghatározta a protestantizmus szellemi öröksége. Híres iskoláiban megtanult fegyelmezetten gondolkodni és tanulni. Egyik híres eperjesi tanára holta napjáig úgy emlegette, mint páratlan szorgalmú diákját. 1821-24-ben Pesten volt jurátus. 1823-ban szerzett ügyvédi oklevelével a kancelláriánál kívánt elhelyezkedni. Ez nem sikerült, s hazatérve Zemplén vármegye táblabírója lett. Mint sátoraljaújhelyi ügyvédbojtár engedett evangélikus egyháza hívásának, s előbb presbiter, majd jegyző, utóbb egyházmegyei ügyész lett. A Hegyaljai Evangélikus Egyházmegye több ízben küldte őt delegátusként az egyházkerületi és egyetemes közgyűlésekre. 1832-36-ban a pozsonyi országgyűlésen távol lévő főrendek képviselője volt, szerkesztette az országgyűlési Tudósításokat. 1836-ban ő maga és családja: szülei és húgai is Pesten telepedtek le, lakásuk a mai József Attila u. 3. számú házban volt. 1836. május 29-én a Dorottya utcai Kaszinóban találkozott először személyesen Széchenyi Istvánnal. Megindította a Törvényhatósági Tudósításokat, a lapot azonban 1837-ben betiltották, és Kossuthot a május 4-ről 5-re virradó éjjel a zugligeti Istenszeme nyaralóban elfogták, és hazaárulás vádjával négyévi börtönre ítélték. 1840. május 10-én kegyelemmel szabadult. budai várbörtönben magyar és angol nyelvű Bibliában nyert vigasztalást, szótár segítségével tanult meg angolul, majd később az angol kiejtést is elsajátította, és emigrációjában - Angliában és Amerikában - mint angolul szépen beszélő szónokot ünnepelték. Börtönbüntetéséről így ír: „Fogságomnak magányában tanultam meg meditáció által, amire az élet oktatott. Annyi jogunk lesz eredményeinkhez, amennyi helyet foglal el szívünkben a hit tüze! ” 1841. január 9-én a Budapest- belvárosi római katolikus templom sekrestyéjében házasságot kötött Meszlényi Terézzel. Két fiát a Deák téri evangélikus templomban keresztelték, amelyet emléktábla is megörökít a templom falán. Új lakásuk a Szép utcában volt. Ott szerkesztette 1841—44 között a Pesti Hírlapot. Egyre inkább az ellenzék vezetőjének számított, kiemelkedő szerepe volt a Védegylet, a Kereskedelmi Társaság és a Gyáralapító Társaság megszervezésében. M int Szakács József pesti evangélikus lelkész jó barátja szorosan bekapcsolódott az egyházi életbe. Abban a kérdésben, amit a két lelkes jó barát, Székács József pesti evangélikus és Török Pál református lelkész vetett fel, hogy a testvér protestáns egyházak lépjenek unióra, - Kossuth a Pesti Hírlapban egész cikksorozatban foglalt állást. Sajnálta, hogy az unió mégsem valósult meg. 1846 novemberében a politikai ellenzék egységes párttá alakult, első nagy próbája az 1847-es követválasztás volt. Nagy választási kampány után, Batthyány Lajos és Podmaniczky Frigyes támogatásával október 18-án Kossuthot választották Pest vármegye országgyűlési követévé. A pozsonyi országgyűlésben elismert vezéralak pártharcok és személyeskedések kereszttüzében dolgozott. 1848. március 17-én Batthyány-kor- mány a pénzügyminisztere lett. Mint felelősen gondolkodó államférfi látta, hogy Magyarországot a felemelkedés útjára, a feudális viszonyok felszámolása és a tőkés rend kialakulásának a segítsége vezetheti el. Döntő része volt az 1848. évi XX. törvénycikk megalkotásában, amely kimondta a bevett vallásfelekezetek egyenlőségét, valamint azok egyházi és iskolai szükségleteinek államköltségből való fedezését. Az országgyűlés törvénybe iktatta a legterhesebb jobbágyi szolgáltatások azonnali eltörlését. 1848 szeptemberében a Habsburgok fegyveres támadást indítottak Magyarország ellen. Kossuthot októberben a Honvédelmi Bizottmány elnökévé választották. Toborzókörútján alig tíz nap alatt kereken ötvenezer parasztot tudott fegyverfogásra bírni. Ekkor még úgy látta, hogy a forradalom tábora elég erős lesz á harc megvívására. 1849. január elején az Országos Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés Debrecenbe költözött. 1849. április 14- én a népgyűléssé bővült országgyűlés a református Nagytemplomban kimondta Magyarország függetlenségét, a Habs- burg-ház trónfosztását, és Kossuthot Magyarország kormányzó-elnökévé választotta. 1849 nyarán már látszott, hogy az orosz cár seregeivel, a sokszoros túlerővel szemben a magyar szabadságharc vereséget szenved. Kossuth augusztus 11 -én lemondott, és külföldre emigrált, de külföldön sem szűnt meg nemzete ügyéért harcolni. Amerikában és Angliában, majd Olaszországban letelepedve agitált a magyar függetlenség mellett. 1889-ben megfosztották állampolgárságától, ekkor számos magyar törvényhatóság díszpolgárává választotta, Budapest 1892-ben. r urinban (Torinóban) letelepedve a valdensek templomát látogatta. A magyar gyülekezetek több ízben fordultak hozzá. A Nógrád megyei Sámsonháza lelkésze, Vladár János, akihez régi barátság fűzte, 1871-ben felkérte: vállalja el a világi főfelügyelői tisztet. A felkérést Kossuth meleg hangú levélben köszönte meg, és többször is hangsúlyozta, hogy ez az egyetlen magyarországi tisztség, amit elvállal, éspedig egyházának a szolgálatokért és iránta való hálája jeléül. Ugyanakkor távol állt tőle bármiféle vallási bigottság. „Evangélikus szülőktől születtem, evangélikus vallásban nevelkedtem, s lelkemben jól érzem magamat Luthernek ama tana mellett, mely a lelkiismeretet emancipálta, midőn a keresztyén vallás kútfejének a Szentírást, az edénynek pedig, mellyel azon kútfőből meríteni kell, nem bármi néven nevezett tekintély dic- tátorságát, hanem az észt, az egyéni szabad ítéletet jelölte ki, melynek nincs megtiltva semmi syllabusok által... ” éső öregségében, 1894. márc. 20-án száműzetésben halt meg. Az egész nemzet gyászolta. A legelső gyászistentiszteleten a valdensek templomában Veres József orosházi evangélikus lelkész tolmácsolta a haza és egyháza gyászát. A hamvait szállító vonat március 30-án érkezett meg a Budapest-Déli pályaudvarra. Útközben az állomásokon százezrek tisztelegtek koporsójá előtt. Temetését Budapest főváros rendezte 1894. április 1-jén. A Nemzeti Múzeum csarnokában a ravatalnál Sárkány Sámuel bányakerületi evangélikus püspök méltatta érdemeit, és kísérte lelkészek seregével és közel félmillió ember részvételével a Kerepesi úti temetőbe. A simái Horváth Sándor Deák téri evangélikus lelkész imádkozott. 1903-06-ban épült sírja fölé mauzóleum. Emlékére halála évében nevezték el a Hatvani utcát Kossuth Lajos utcának. Nagy Budapest minden településén van róla elnevezett út, utca vagy tér. Alakja már életében legendássá vált a magyar nép szemében, legnagyobb hősét tisztelte „Kossuth apánk”-ban. Kossuth Lajos a hitről és egyházáról Emlékszem az aranyozott rézcsattos nagy családi Bibliára, melyből szokás volt atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet felolvasni, s egy-egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én és nővéreim születés napjaink a keresztelés adataival ősi szokás szerint be voltak jegyezve. A szüleim emléke iránti kegyeletnél fogva ereklyéül becsülném a rézcsattos Bibliát. Ha meg volna. De nincs. Elpusztult ez is viharos életem fergete- geiben, mint sok egyéb, mire az epedő honszeretet s az emberi érzelem, mire ész és szív becset helyeztek. (1874) ® Epeijesen virradóit fel lelkemben azoknak az elveknek világossága, amelyek vezéreltek viharos életemben a hazám és felebarátaim iránti kötelességek ösvényén, amelyek adtak, és meg vagyok győződve, adni fognak halálom órájáig mind akaratot, mind elszántságot és erőt, feláldozni életemet és vagyonomat hazám eltörölhe- tetlen jogainak megvédésére, és polgári nemzetem és vallásom szabadsága szolgálatában. (1827) ® Én, szülőim, kivált édesanyám vezérlete alatt, protestáns szellemi irányú gyermek valék, bár oktatóim szerzetesek voltak. (1888) ® A Prédikátió mindéig és egyedül magyar nyelven tartasson, az Úr vatsorája mindazonáltal magyar, német és tót nyelven szolgáltasson ki, mely kiszolgáltatásnak rendje a Prédikátió végeztével tudtára adasson az Isteni tiszteletre egybegyűlt közönségnek (1827) ® Annyi jogunk lehet a sikerhez, amennyi helyet foglal el szívünkben a hit tüze. (1838) ® Ha legyőzzük azon kevélységet, mely ön individualitásunkat czélul tűzte ki, ha eléggé megaláztuk szívünket magunkat csak eszközöknek tekinteni az emberiség összes nagy ügyét vezérlő bölcs gondviselés kezében, — megadja az Isten, hogy édes szüleim is elég erősek lesznek átkot nem említeni, hanem legkérlelhetetlenebb ellenségünkről is azt mondani: Uram, bocsáss meg neki! (1839) ® A Dunántúli superintendentia megmenthet bennünket a veszélytől, s kértem, ily nagy ügy mellellett felejtse és felejtesse a boldogtalan szakadás okait, S jöjjön, és jöjjenek el igen számosán a Conventre, velünk kezet fogva érdemesíteni egyházunkat a magyar törvény oltalmára. (1842) ® Az 1841-ben az örök Isten színe előtt s nevében történt békülés magasztos jelenete után a viszály démonaival és alaptalan panaszokkal kellett a konventnek szembenéznie. A fondorkodást és az izgatást az ész és az értelem törvénye sem tudta legyőzni. (1842) ® Protestáns 'vagyok nemcsak születésemtől fogva, hanem meggyőződésből. Hű tagja vagyok többségében római katolikus nemzetemnek, és büszke vagyok, hogy mindig küzdöttünk és véreztünk a szabad vallásgyakorlatért. (1851) ® Amint tudják, protestáns vagyok, de nemcsak születésemtől és neveltetésemtől fogva, hanem meggyőződéses protestáns: És most mégis kijelentem, hogy egyforma lelkesedéssel harcolnék azért, hogy katolikusok és protestánsok egyaránt vallásszabadságot nyerjenek, és hogy minden ember szabadon gyakorolhassa vallását. Az a véleményem, hogy az egyház ne avatkozzon be a politikába, és az állam se avatkozzon be a vallásügybe. Ez az én hitvallásom. (1851) Úgy vélem, a vallás lelkiismeret dolga, melyet minden embernek önmagával és Istennel kell elintéznie. Én ezért tisztelem mindenki vallási meggyőződését. Megkövetelem a vallásszabadságot önmagámnak és nemzetemnek, és ezért természetesen tisztelnem kell másoknak azt a jogát, amelyet magam számára megkövetek. Nincs a világon semmi, ami ily nagy felháborodást okoz lelkemnek, mint a vallási elnyomás. Ahol Üdvözítőnk bölcsője állott, ahol isteni tana vette eredetét, ott most az övétől eltérő vallás uralkodik, s egész Európának keresztes hadai nem voltak képesek e szent helyet a sorstól megóvni, s az izlám rohamos árját a bizánci császárságban megakasztani. S mi megakasztottuk e rohamos árt, nemzetem melle lett a Nyugat védgátja, mi óvtuk meg a kereszténységet, hogy a Lutherek és Kálvinok azt reformálhassák. (1851) ® Van gondviselés, igazságos, jóságos gondviselés, és ebben bízom én a vallás teljes lelkesedésével. Sámsonháza választását megtiszteltetésnek tekintem, s teljes készséggel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, melyre Hazánk politikai viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, hogy az egyház javának előmozdításához oly hatályosan hozzájárulhassak, mint azt tehetni óhajtanám. De amit és amennyit a körülményekhez képest tennem lehetend, azt teljes készséggel felajánlom, amiért is lekötelezve érzen- dem magamat Tisztelendő Uraságodnak, ha engem híveinek egyházi és iskolai ügyei és szükségei felől időnkint felvilágosítani méltóztatandik. (1871) ® ’Tekintsétek meg és lássátok, ha va- gyon-e oly bánat, mint az én bánatom?’ A próféta siralmának e szívreható felkiáltása hangzik a hazához, hangzik az emberiséghez, Szegednek és sorsa osztályosainak leírhatatlan pusztulásából. Pompeji eltemetése óta alig tud a történelem egynél több ily mérvű pusztulásról. — Bizony-bizony nincsen olyan bánat, mint az elpusztult Szeged elszórt népének bánata. Rezgésbe is hozta nemcsak saját nemzetünk, hanem az emberiség szívének is részvéthúrjait, még távoli országokban is. Az iszonyú szerencsétlenség nyilatkozványra idézte az emberiség családias solidaritásának, a testvériségnek érzetét, mely embert emberhez fűz, keresztül minden elkülönítő határokon. (1879) ® Nevem emlékezetének az üggyel kapcsolatba hozása akadálynak bizonyult a mozgalomnál, melyet a tállyai romtemplomnak az enyészettől megmentésére megindítottak. Óhajtanám, hogy az ínségre jutott tállyai egyházat kárpótolhassam a vesztségért, melyet neki nevem okozott, nincsen módomban, de esedezem Önöknek, tisztelt Uraim, engedjenek meg nekem annyit, hogy a ’kunyhó és iparmühely’ becsületes munkával keresett filléreihez én is csatlakozhassam hasonló módon keresett filléreimmel, melynek Radványi István egyházmegyei felügyelő úrra szóló postautalvánnyal elküldése felől a vényt ide rekesztem. (1892) Összeállította Fabiny Tibor ny. teológiai tanár
