Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-11 / 32. szám

2. oldal 2002. AUGUSZTUS 11. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM VASÁRNAP Jézus ezt mondta a tanítványoknak: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok! - Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Jn 21,6 (IKrón 28,20; Ef 2,4-10; Zsolt 148) Ahogyan Jézus tanítványai kivetették a hálót, és Isten bőségesen megáldotta őket, úgy ves­sük ki mi is életünk nagy hálóját. Merjünk kérni az Úrtól! Üres a háló? Imádkozz! Ma mivel töltötte meg életedet? HÉTFŐ Jézus Krisztus mondja: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Jn 17,15 (Jer 32,19; Ez 17,1-6.22-24; Jn 10,11-21) Sokan itt fordítanak hátat Neked, Uram. Valami baj éri őket és rögtön letagadják, hogy vagy. Pedig ilyenkor jössz csak igazán teljes bedo­bással, mert vagy. Az Úr fölegyenesíti a görnyetjezőket. Zsolt 146,8 (Jel 22,17; lMóz 19,15-26; Jn 10,22-30) Az utcán gyakran látok egy embert gömyedezve menni, szinte derékszögben hajol le a felső teste a lábaira. Mikor megpróbál kiegye­nesedni, szemei reménykedve feléd néznek, Uram. Tudom, hogy nem hagyod el. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jn 11,21-22 (Zsolt 147,5; Mk 7,24—30; Jn 10,31-42) Ha hisszük, hogy Isten szívünk kéréseire figyel és meg tudja adni, miért nem kérünk? Miért csak egyszer kérünk? Miért csak ezerszer? Valamiért hat éve imádkozom. Hi­szem és tudom, hogy megkapom. Márta tudja, hogy amit csak kér Istentől, megad­ja az Ő bölcsessége és kegyelme szerint. í'síÜTÖBTnK Folyamodjatok az Úthoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját *^*"*"®^*™ szüntelen! Zsolt 105,4 (ApCsel 17,26.27; lPt 5,1-5; ÍJn 1,1-4) Szüntelenül. Elgondolkoztál-e már, Testvérem, ezen a szón: szüntelenül? Benne van az egész életed. Te és az Isten szüntelenül. K Jaj a pásztoroknak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak'.’ Ez 34.2 (Jn 10,12.14; I.k 22,54-62: ÍJn 1,5-10) Jaj annak, aki a szívét megtölti szeretettel és nem ad a másiknak. Önzőség- gel a szeretet is megposhad. A szeretet attól él, hogy tovább adjuk. SZOMBAT ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük! Istenetek, az Úr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek. 5 Móz 1,29.30 (Jn 16,33; Ézs 26,1-6; Un 2,1-6) Nem attól félek, Uram, hogy elhagysz. Inkább azért remegek a félelemtől, mert kiveszem kezedből a kardot, és helyetted cselekszem. De sokszor rajta vesz­tek, pedig ma is megígéred, hogy harcolni fogsz értem. Börönte Márta SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 11. VASARNAP Van Szószólónk! ÍJn 2,1-2 Az első évszázad végén az apostolok igehirdetése nyomán már kialakultak a gyülekezetek. Elkezdődött az .egyház élete, vándorútja a Krisztustól kapott küldetéssel, az ígéret reménységében, de ezen a földön... Ezen a földön, evilági keretek között, jelen és jövő, hit és látás, lelki és anyagi meghatározottság, imma­nens és transcendens feszültségében. János apostol, a mélység teológusa, akit a levelek írójának tekintenek felelős tisztséget töltött be a kisázsiai gyülekeze­tek körében. Jól látta a feszültséggel járó nehézségeket. Mintha előre látta volna a visszahúzó erőket az egyház jövendő tör­ténetében. Minduntalan a kiindulási pont­hoz, az alfához akarja visszaterelgetni a gyülekezetei: a Szeretethez, amely megje­lent Krisztusban, és amit a gyülekezetnek képviselnie kell a világban. János tudta, hogy Jézus akarata a gyülekezet, ahol az emberek megélik az Ő szava által a közösséget Vele és egy­mással. Jézus is tanítványokat hívott el, nyájról beszélt és az úrvacsorában a Vele való közösség megmaradását ígérte az övéinek. Jézus a gyülekezeteket, az egy­házat tanúskodásra hívta el, hogy jel le­gyen a múlandóság alá vetett világban. János atyai szeretettel fordult az övé­ihez. „Fiacskáimnak, gyermekecskéim- nek” szólította őket, akiknek evilágban kell élniük, meg kell élniük azt a parado­xont, hogy mégsem egészen evilágból valók. Tudunk-e így tekinteni az ide-oda tántorgó, hányódó híveinkre? Megért­jük-e őket a kor kihívásaival való szem­besülésükben, együtt küzdünk-e velük kísértéseikben, hitük, hitetlenségük har­cában? Kimondatlanul is fogjuk-e gon­dolataikat, amelyekre választ várnak és segítséget keresnek. Átérezzük-e az ifjú­ság fájó sebeit, szenvedését, csalódását, a nagykorúvá válás kínjait, a kiábrándu­lás gyötrelmeit, amelyek között gyakran nem tudnak megkapaszkodni. Egyszer egy fiatal arra a kérdésre, hogy mit keres az iijúsági órán, azt válaszolta: meggyőződést. Sok embernek egyre ma­gasabb a képzettsége, sok a többdiplomás a társadalomban, sokan tanítanak és ad­nak át tudást, de a fiatalok gyakran a meg­győződést keresik, azt a nehezéket, amitől talpra áll a megbillentett vagy felfordított bábfigura. János Jézus tekintetével nézett az emberekre (Mt 9,36). János azt is nagyon józanul látta, hogy a hívek, a gyülekezetek minden Istentől kapott elhívásuk ellenére nem tévedhe­tetlenek, nem hibátlanok, sőt... Látta, hogy vannak és lesznek kétségbeejtő helyzetek, hitbeli válságok. Lesz lelki ki­merülés, elfáradás, lesznek civódások, ellentétek, amelyek sokakat elkedvetle­níthetnek. Lesznek, aki feladják, leülnek vagy csalódottan elvonulnak. A 2. feje­zet további verseiben teljes mélységében tárja fel János a lelki bajokat és azok ere­dőit. Jó. ha szembesülünk ezzel a tény­nyel, mert az egész egyház földi történe­te ilyen kinlódások közepette haladt előre, bármely korba mélyedünk el. Lu­ther is átment ezen a csalódáson. A meg­oldás azonban nem a kétségbeesés: az egyház és a világ bűnei miatt. János kérleli a rábízottakat: „Ne vét­kezzetek!" Ma ezt így is mondhatnánk: a világ kaotikussá vált, a zűrzavar egyre nő. Ne növeljétek a káoszt, a szenvedést, ne ejtsetek senkit kétségbe, ne a fogat­fogért érvelés legyen a megoldás. Éppen ellenkezőleg, Jézus bolond útja legyen érvényes a számotokra: „ ne álljatok elle­ne a gonosznak, hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsdfeléje a másik arcodat is... ” (Mt 5,39) Világi vonalon is vannak ma példák e gyengeség vállalására. János biztatja a kiúttalannak tűnő helyzetben az övéit: „ Van Szószólónk (Segítőnk)... Ő a vétkek eltörlése, de nemcsak a mieinké, hanem az egész vilá­gé is. ” Ő - Jézus - nem a bűnre talál mentséget, de a bonyolult ügyben - mint jó ügyvéd - a megmenekülésre talál megoldást. János, a mélység teológusa világosan látja, hogy a konfliktusok megoldása nagyban, világviszonylatban és kicsiben: Jézus halála, áldozata. Ő tehát kozmikus jelentőséget tulajdonít annak, amit ő is átélt nagypénteken és húsvétkor - Jézus halálának és feltámadásának. Ma egyre világosabbá válik - egy esetleges nukle­áris háború árnyékában hogy a nagy útkeresők, akármennyire is tiszteljük őket, nem mutatnak kiutat. Kiutat csak Jézus mutat, aki maga az Út! Jézus kereszthalála feltárja és bemu­tatja az emberiség teljes elveszettségét és csődjét, mert az mindenkit megtűr soraiban, csak az Igazat nem. A kereszt azonban rámutat arra is, hogy a világ egy másik dimenziónak is a részese: a Szereteté,' és a Szeretet nem múlik el soha! (lKor 13,8) Kinczler Irén • •••SAROK 3 £ 5 O' 3 3 Egy istentisztelet-közvetítés margójára (1) Július 28-án egyenes adásban közvetítette a Ma­gyar Televizió 1. csatornája a IV. Országos Evan­gélikus Ifjúsági Találkozó, a »Szélrózsa« záró-is- tentiszteletét. Amint ez Magyarországon megszokott (én ugyan ebben a formában nem tudom megszokni), rögvest formálódtak a vélemények, többnyire emocionális alapon, kevésbé higgadt szakmaisággal, vagy objek­tív hozzáállással, jobbító szándékkal. Mivel a hoz­zám érkezett, sok helyről összegyűjtött vélemények jobbra is, balra is a legszélsőségesebb határokig el­mentek, úgy éreztem, néhány mondatban jó össze­foglalni az istentisztelet felépitésének és közvetíté­sének főbb szempontjait, majd konkrétan ki kell térni a legfontosabb kérdések megtárgyalására (jövő heti számunkban). Hatalmas dilemmába kerül az a lelkész, aki fele­lős egy ilyen alkalom összeállításáért, liturgikus - dramaturgikus megformálásáért. Ha a nagy találko­zó záró-istentiszteletére koncentrálunk, csupán egy zárt körnek (akkor is, ha az közel ezer ember) szól az alkalom. Öt nap intenzíven együtt töltött idő után egy befejező istentisztelet úgy szólal meg, hogy kí­vülállók sem a hangulatát, sem pedig az egyes utalá­sokat nem értik (hiszen a Szélrózsa végére „fél sza­vakból értjük egymást”). így azután a néző néző marad, és nem egy istentisztelet részese. Az isten- tisztelet műfaja és a kívülálló nézelődés és „bámész- kodás” pedig nem fér meg egymással. Ha azonban a tévés adásra koncentrálunk, akkor a nagy mozgás, („felhajtás” - közel félszáz televízi­ós munkatárs) miatt elvész a jelenlévők meghitt kö­zössége, előadássá válik minden, produkcióvá deg­radálódik az alkalom a találkozó résztvevőinek. A két elvárást tehát egyszerre kellett figyelembe ven­ni: gyülekezetszerü és tv-szerű legyen az istentiszte­let. Liturgiát közvetítünk, de a közvetítés nem ma­radhat egyszerűen egy sajátos gyülekezet találkozá­sának bemutatása, hanem istentiszteletté kell, hogy váljék a képernyő előtt ülő számára isr. A szabad té­ren ünneplő fiataloknak is meg kellett éreznie, hogy több százezer emberrel együtt zajlik az alkalom, a tv-nézőknek is át kellett élniük, hogy Isten szabad ege alatt templomban vannak, és egy közösségbe kapcsolódnak bele. Nyitott, befogadó, természetes közösségbe. Egymásra tekintettel lenni - minden kapcsolatban - kompromisszumok sorát jelenti. Ha azonban egymásért hozunk áldozatot, amikor isten- tiszteleti gyakorlatunkban a másikra figyelve szol­gálunk, akkor nem lemondunk valamiről, hanem megvalósítjuk Urunk szándékát. Ezért volt külön bevezető kö­szöntés (szép vágóképekkel, in­formációkat összefoglaló üd­vözlő szavakkal), ezért került sor a rendkívüli „tévés áldás”-ra (az ott jelenlévők ezt nem hal­lották, csak a nézők), ezért mu­tattunk a hosszú úrvacsoraosztás alatt bibliai körtáncot, ezért(is) volt túlnyomó többségében tradi­cionális elem és ének az isten- tisztelet menetében, ezért nem volt (egy ilyen eseményen egyébként indokolhatóan) több eltérés az átlag ünnepi gyakorlat­tól. Ezért kellett a „zártkörű” tá­bori istentiszteletből minden mozzanatában missziói lelküle­tűre tervezett alkalmat formálni, amely ökumenikus beállítottság­gal, a szekuláris környezetet is fi­gyelembe véve nyitott egyház és világ felé. Érdemes egy hét múlva kis időt szentelni annak, hogy mindezt konkrét elemekben, bizonyos eseményekben is meg­vizsgáljuk. A fontos azonban az, hogy ezt a rendkívü­li alkalmat éppen úgy, mint a megszokott vasárnapi istentiszteleteinket nyitottan, előítélet nélkül, az Isten­találkozás igényével (és ne a mindent jobban tudó, „hogy lehetett volna” kritikai hanggal) fogadjuk és befogadjuk. Mert igaza van a zsoltárosnak ide vonat­kozóan is: ahol egyetértés van, oda küld áldást az Úr. Márpedig az istentisztelet azért volt és azért zajlik to­vábbra is, hogy áldássá legyen mindannyiunk számá­ra: templomban, szabadtéren, tv előtt egyaránt. Hafenscher Károly ISTENTISZTELETI REND _________________ Bu dapesten, 2002. augusztus 11. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Péter Zoltán; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Péter Zol­tán; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; 11., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pest­hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fo­dor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városli­geti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57A), de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Kertész Géza; VHI„ Vajda P. u. 33. de. 9. Bolla Árpád; IX., Gát utcai római kato­likus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Ár­pád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Johann Gyula; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. dr. Reuss András; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lő­csei út 32. de. 11. (úrv.) Johann Gyula; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Johann Gyula; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Honti Irén; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabad­ság út 57. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 11. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 7.1- 5; az igehirdetés alapigéje: ÍJn 2.1- 2. HETI ÉNEKEK: 456,402. Összeállította: tszm ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján á Alsódörgicse: de. 11; Balaton-akali: du. 3; Balatonaliga: (Club Aliga) du. 6; Balatonalmádi: du. 4; Balatonboglár: de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonföldvár (Városhá­za): du. 2; Balatonfüred: de. 9; Balatonszárszó: du. 3; Balaton- szemes: du. 2; Hévíz: du. fél 5; Keszt­hely: de. fél 11; Kővágó-örs: de. fél 12.; Mencsehely: de. 11; Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: de. 10;^ Siófok: de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: de. fél 9. Német nyelvű istentisztelet: Balaton­boglár: du. 6; Balatonfüred: du. 7; Sió­fok: de. fél 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents