Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-04 / 31. szám

8. oldal 2002. AUGUSZTUS 4. Nikodémusok órája A programsorozat műfaját illetően ön­magáért beszél a cím, hiszen hajnalig tartó beszélgetéssorozaton vehetett részt mindenki, aki az esti áhítatok után eljött a Fórumsátorba. A „Nikodémusok óráin” estéről esté­re nyitott, őszinte vallomások, kérdések hangzottak el a Karrier, a Szerelem és a Család témakörében. A beszélgetéseket vezető Lénárt Viktor és Hegedűs Attila segítségével több oldalról közelítettünk az adott témához. Álljon itt néhány az el­hangzott kérdésekből: Mi is a karrier? Lehet-e karriert építe­ni ma Magyarországon anélkül, hogy ne gázolnánk át embereken? Van-e az evan­gélikus egyházban karrier? Mi a különb­ség az egyházi és a világi karrier között? Vállalható-e keresztyén ember számára karrier egy multinacionális cégnél, ismer­ve az ahhoz szükséges - sokszor „keresz­tyénieden” - viselkedésformát? Lehet-e pozitívan értékelni a karrieristát? Megfogalmazható-e, hogy mi a szere­lem? Miben különbözik más érzéstől? Érzés-e egyáltalán? Van-e mindenkinek rendelt páija? Van-e egész életen át tartó szerelem? Mi alapján választunk társat? Van-e ideálkép, illetve vannak-e olyan prioritást élvező igények, amiket a má­sikkal szemben támasztunk? Mennyire jellemző az „adok-kapok piaci szemlé­let” a szerelemben? A szerelem-e a leg­fontosabb a házasságkötésnél? Létezik-e szerelem testi vágy nélkül? Bün-e a há­zasság előtti szexuális élet? Hitoktató­ként hogyan kezeljük a kamaszok kihívó öltözködését, magatartását? A család-téma tárgyalásának alkal­mával három fő irányba ágazott el a be­szélgetés: szülők, a szülői tisztelet; a nagyszülők és a velük kapcsolatban oly gyakran felmerülő szeretetotthonok problematikája; illetőleg gyerekvál- lalás/gyerekáldás/nevelés. Az egymást erősítő, építő beszélgeté­sek során olykor a bünbánat szavai, más­kor a vívódó őszinteség vagy az egyszerű mondatokban megfogalmazott bizony­ságtételek töltötték ki az összegyűlt Nikodémusok tartalmas éjszakai óráit. Boda Zsuzsa Isten csöndes sátora Isten sátora az emberekkel van - hirdeti az Ószövetség. AIV. Szélrózsán ez a ré­gi hitvallás fogalmazódott meg bennem is, látva a rendezvények sátrait és a lakó­sátrakat, amelyek bár csupán négy napig, mégis az otthonunkat, a Szélrózsafalut jelentették. Hiszem, hogy sokunk számá­ra vált egészen bizonyossá és átélhetővé: Isten együtt sátorozik velünk. A négy nap alatt mindvégig közel érezhettük Öt, jelen volt beszélgetéseinkben, játékaink­ban, a zenében, táncban - és jelen volt a csendben. A patakon átívelő híd vezetett a csendsátorhoz, ahol az erdő fái alatt egy kis templom várt mindenkit. Faágakból összerótt kereszt, mezei virágok, gyer­tyák, mécsesek. Padok helyett imazsá­molyok és polifoam matracok. Néhány imádságoskönyv, versek, imafal, ahová személyes imánkat felírhattuk. A nyüzsgő szélrózsafalu forgatagából kiléphettünk pár percre a csöndbe. A kö­zelben egy másik sátorban teológusok várták azokat, akik személyes beszélge­tésre vágytak, vigasztalásra, meghallga­tásra, vagy talán csak egy másik ember közelségére, megértésére volt szüksé­gük. A csend megcsendül: Ő közel lép, és igazi Találkozás születik. Átélhetjük újra és újra, hogy Ő a legfontosabb, és nyug­talan életünkre ráteríti békessége, szere- tete sátorát. Az erdőben, fákon kifüggesztve szép gondolatok, idézetek kísérték a vándoro­kat, akik egy séta erejéig csendre, egye­düllétre vágytak. Felejthetetlen volt az immár hagyo­mányossá vált éjszakai csendséta, ame­lyen mécsesek fénye világította meg az erdei utat, és a fák mögül innen-onnan zsoltárversek, Márai- idézetek hangoztak fel. Sokan két órán át is türelmesen vártak sorukra, míg elin­dulhattak egyenként az ösvényen. Az esti áhítatokon együtt magasztal­tuk Őt, és figyeltünk szavára. Erdélyből jött lelkészek szolgáltak közöttünk. Felemelő volt együtt énekelni órákon át taize-i énekeket, az éjszaka csendjé­ben, gyertyák fényénél, és megélni, meg­érteni azt, hogy gyönyörű, ha Neki éne­kelhetünk. Isten sátora velünk lakozott. Hiszem, hogy igazi, mély találkozások születtek a csend sátorában is, és mindenekelőtt a szívünk mélyén. Hiszem, hogy sok-sok imádság ért fel hozzá a csendben, ame­lyek közül - e rövid beszámoló végén - szeretnék most egyet megosztani az ol­vasóval. Terítsd fiilém békességed sátorát, nyugtalan életem benned akar csöndjére találni ­hadd járjon át egészen teljességed. Lakozz velem, élj bennem, hiszen Te vagy a legfontosabb. Már nem akarok semmi mást ­figyelj szavamra Istenem! Terítsd filém szereteted sátorát, mindig Jelenlévő, add, hogy észrevegyelek magamban és önmagam kis világán túl is. Add, hogy higgyem teljes szívemből: ünneppé érik veled minden találkozás, erőd és áldásod kísér utamon, hétköznapi csodák és nekem készített meglepetések várnak nap, mint nap. És jó élni úgy, hogy Te vagy az Úr! Varga Gyöngyi Evangélikus Élet Buday Barnabás I ■ I ■ I i i i i i ■ I i i i ■ I ■ Bence Imre I I i i i i ■ I i i i ■ I i I i i A TÍZEK. ŐK NEM VALAMILYEN SZEKTA TAGJAI, HANEM AZ A KIS CSAPAT, AKIK A SZÉLRÓZSA TALÁLKO­ZÓ SZERVEZÉSÉBEN ÉS LEBONYOLÍTÁSÁBAN OROSZLÁNRÉSZT VÁLLALTAK. A TALÁLKOZÓ UTOLSÓ ES­TÉJÉN A TÍZEK KÖZÜL „NÉGYET” KÉRTÜNK MEG ARRA, HOGY ÉRTÉKELJÉK AZ EGYÜTT TÖLTÖTT ESE­MÉNYDÚS NAPOKAT. Lénárt Viktor Marton Tamás I Lénárt Viktor: Úgy érzem, hogy ez a Szélrózsa találkozó va­lóban kinyílt a szélrózsa minden irányába: nem csak földrajzi, hanem szellemi értelemben is. A párbeszédre helyeztük a hang­súlyt, leginkább arról volt szó, hogy az egyház hogyan képes dia­lógust folytatni a fiatalokkal, hogyan képes azokra a kérdésekre választ adni, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják. Amiért a fia­talok az egyházhoz jönnek, az egy nagyon mély és őszinte spiri­tuális keresés, és az egyház ritkán tud ennyire nyitott lenni ezek­re a kérdésekre. A Szélrózsában azt találom fantasztikusnak, hogy ez megtörtént, ez a nyitás, ez a dialógus, és ez folytatódhat. Az előadásokon nem varrtuk el a témákat, sokszor nyitva marad­tak a kérdések, de nagyon világos irányokat adtunk. Én azt gondolom, hogy ez segítheti a fiatalokat abban, hogy tovább­gondolják ezeket a kérdéseket a saját életükben. Az egyház tud-e választ adni a mái, érdeklődő fiatalság számára? Én egy érdeklődő fiatal voltam, és az egyház képes volt nekem valódi válaszokat adni. Pontosabban nem az egyház, hanem az Egy­ház Ura. Nem az intézményesült egyház, hanem Jézus Krisz­tus. Ő a válaszok teljességét adta nekem, és remélem minden fiatal számára ezt a választ. Ezért dolgozunk. Hiszszük, hogy merhetünk kinyílni valódi kérdéseik előtt, hogy válaszokat ke­ressünk: együtt. Bence Imre: Amit nyújtani tudtunk a fiatalok számára, az mind izgalmas és tartalmas, kedves és közösséget építő volt. Az áhítatok, igehirdetések tartalmasak voltak, sokan csillogó szemmel figyeltek, öröm volt ezt látni. Azt is látjuk persze, hogy a szervezésben mindig lehet újat hozni, sőt, mindent le­hetne jobban csinálni. Marton Tamás: Hosszú évek után már van viszonyítási alap, van mihez hasonlítanunk. Én is azt gondolom, hogy a szervezés szempontjából ez az egyik legjobban sikerült találkozó. Át tud­tuk gondolni azt, hogy mit szeretnénk elérni: azt, hogy a fiatalok egymással találkozzanak, hitükben megerősödjenek; és úgy menjenek haza, hogy érezzék azt, hogy szükség van rájuk a gyü­lekezetben. Hogy célkitűzéseinkből mi valósult meg, ezt még nagyon nehéz megfogalmazni. Sokkal gazdagabbak voltak a programok, mint bármikor, és ami számomra nagyon fontos volt ebben a gazdagságban, hogy sok olyan kis közösség akadt, amely vállalta azt, hogy egy-egy programformát megszervez ön­magától, és nagyon kevés központi segítséget kért hozzá. Még egy dolgot szeretnék kiemelni: egyre több család van itt együtt, * olyan fiatalok, akik' visszatérnek ezekre a találkozókra. Buday Barnabás: Nagyon jó volt megérezni, hogy olyan em­berekkel lehetek együtt, akik ugyanazokat a célokat követik az életükben, és ugyanazokat a kérdéseket igyekeznek megvála­szolni, amelyekre én is keresem a választ. Hatalmas dolognak tartom, hogy több mint kétezer ember gyűlt itt össze. Olyan nagy dolognak, amely nem csak rajtunk múlott, és ezt nagyon jó tudni. Ugyanilyen nagy öröm megérezni azt is, amikor a kö­zösségben megjelenik a szentség csodája. Bence Imre: Én elég nehezen barátkoztam meg a találkozó mot­tójával, hiszen ez a mottó elsősorban mai fiataloknak a szójárása, és a korábbi találkozóknak a mottója mindig egy bibliai ige volt. Megerősödött bennem, hogy hívásunk, feladatunk van: el kell hívni a fiatalokat. Nem egyszerűen csak a kellemes érzést, a jó hangulatot kell biztosítanunk számukra, hanem az ige megszóla­lását, azt, hogy az Isten szavára is tudjanak figyelni, az Ő igazi hí­vó szavára. Talán elmondhatom, hogy az a vágyam a találkozó vége felé közeledve, hogy meghallják azok, akik itt vannak együtt, azt a marasztaló szót, amit Jézus mond nekünk, mert nem csak hívása van, hanem marasztalása is. Erről szól az úrvacsorái istentisztelet: maradjatok énbennem\ Ez a marasztaló szó nagyon fontos, hiszem, hogy az életünk, egyházunk szolgálata akkor lesz boldog és gazdag, ha a hívó Jézus marasztaló szavát is meghalljuk. Marton Tamás: Nagyon fontos, hogy ez a találkozó úgy jöhe­tett létre, hogy lelkészek és nem lelkészek tudtak együtt dol­gozni. Egymásban a keresztyén embert látták, akik együtt munkálkodnak egy közös ügy érdekében. Itt mindenki úgy lép­hetett a színpadra, a mikrofon elé, hogy tudhatta: az alapján fogják őket megítélni, amit mondanak. Sikerült egy közös han­got megtalálni a fiatalokkal, akik bátran fel mertek tenni kérdé­seket, és ezt én nagyon fontosnak érzem. Buday Barnabás: Tegnap éjjel sétáltam a táborban, és egy társa­ságra bukkantam, akik tűz mellett ültek. Nem egy gyülekezetből jöttek, hanem akik észrevették, hogy lobog a tábortűz, azok oda­léptek és letelepedtek. Ezt tartom az egyik legnagyobb dolognak: apró közösségek alakulhattak, és rengeteg barátság szövődött. Szabó Szilárd r - Van okunk a -í I A záró istentisztelet előtt kértünk rövid * értékelést Ittzés János püspöktől, aki I végig részt vett a találkozón, és aki — az ’ Országos Elnökségen belüli munka- I megosztás szerint - egyházunk ifjúsági j és missziói szolgálatát felügyeli ■ Van okunk a hálaadásra. Isten olyan I módon hallgatta meg sokak imádságát, ■ hogy sokan, sokféléi, kis hazánkból és a I határon túlról is meghallották a hívást. ■ Erős a reménységünk, hogy az emberi I hívó szó meghallásán túl, a konferencia . témáját jelentő „Hívásod van!” mondat I elmélyül, és távlatot kap az itt ünneplők . szívében. Úgy, hogy meghallották a fe- I lülről jövő hívást, az Isten hívását. . Lesz majd alkalom, ahol kiértékelhet- I jük a konferencia tapasztalatait. Én most . először inkább a pozitívumokat hangsú­lyoznám. Nagyon nagy ügynek tartom, hogy egy­házunkban van egy ko­moly szervező munkára, hadra fogható fiatal közös­ség. Az Ifjúsági Osztály munkatársai erőt és időt nem kímélve készültek er­re a találkozóra. De köszö­nettel gondolhatunk az előadókra is, akik azt hoz­ták, ami szívükben kincs. Van egy-két kritikus észrevételem is. Az ifjúsá­gi programok szervezésé­nél tekintettel kell lennünk a fiatalok elvá­rásaira, ízlésvilágára. De én magam úgy érzem, hogy a zenei kínálat bizonyos ele­meiben talán jobban ellene kellett volna állni a fiatalok elvárásainak. Ha maradt valakiben hiányérzet, akkor remé­lem, hogy a záró istentisz­teletben megérint majd minket, szolgálókat épp­úgy, mint a több száz fia­talt és a többszázezer tele­víziónézőt valami abból, ami kereszténységünk lé­nyege: meghalljuk Jézus Krisztus szavát, hívására megmozdul a lábunk, fi­gyelünk igéjére, és elfo­gadjuk ajándékait. Ő így tesz igazzá, szabaddá, Is­ten gyermekévé, Isten gyermekei közös­ségének tagjává. Ha ez a csoda megtör­ténik velünk, akkor az én szívemben semmi hiányérzet ném marad. G. P. ■nat a KÜK ■ mmmm ■ msmmm a ■Mimin s Gyarmati Anikó (23) békéscsabai egyetemista — Most vagyok először Szélrózsán, és nagyon kellemes meglepetés volt számomra, mert nem számítottam ennyire jól megszervezett rendezvényre, ahol ilyen sok program van, és mindenki talál kedvére valót. Szinte az az ember érzése, hogy itt van „mindenki ” az egyházból, legalábbis kisiskolástól püspökig sokan, ez tényleg egy hatalmas találkozó. Több előadás nagyon tetszett, például amikor Ittzés püspök úr megvédte az egyház ál­láspontját a világi érvekkel érkező tudóssal szemben. Jók voltak a táncházak, a kézmű­vesség, a játéksátor. Az Égigérő fellépése is tetszett. Az a legjobb a Szélrózsában, hogy érződik, fontos az egyházi vezetőknek a fiatalság, akik pedig szeretnek egymással közösségben lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents