Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-04 / 31. szám

8. oldal 2002. AUGUSZTUS 4.

Nikodémusok órája

A programsorozat műfaját illetően önmagáért beszél a cím, hiszen hajnalig tartó beszélgetéssorozaton vehetett részt mindenki, aki az esti áhítatok után eljött a Fórumsátorba.

A „Nikodémusok óráin” estéről estére nyitott, őszinte vallomások, kérdések hangzottak el a Karrier, a Szerelem és a Család témakörében. A beszélgetéseket vezető Lénárt Viktor és Hegedűs Attila segítségével több oldalról közelítettünk az adott témához. Álljon itt néhány az elhangzott kérdésekből:

Mi is a karrier? Lehet-e karriert építeni ma Magyarországon anélkül, hogy ne gázolnánk át embereken? Van-e az evangélikus egyházban karrier? Mi a különbség az egyházi és a világi karrier között? Vállalható-e keresztyén ember számára karrier egy multinacionális cégnél, ismerve az ahhoz szükséges - sokszor „keresztyénieden” - viselkedésformát? Lehet-e pozitívan értékelni a karrieristát?

Megfogalmazható-e, hogy mi a szerelem? Miben különbözik más érzéstől? Érzés-e egyáltalán? Van-e mindenkinek

rendelt páija? Van-e egész életen át tartó szerelem? Mi alapján választunk társat? Van-e ideálkép, illetve vannak-e olyan prioritást élvező igények, amiket a másikkal szemben támasztunk? Mennyire jellemző az „adok-kapok piaci szemlélet” a szerelemben? A szerelem-e a legfontosabb a házasságkötésnél? Létezik-e szerelem testi vágy nélkül? Bün-e a házasság előtti szexuális élet? Hitoktatóként hogyan kezeljük a kamaszok kihívó öltözködését, magatartását?

A család-téma tárgyalásának alkalmával három fő irányba ágazott el a beszélgetés: szülők, a szülői tisztelet; a nagyszülők és a velük kapcsolatban oly gyakran felmerülő szeretetotthonok problematikája; illetőleg gyerekvál- lalás/gyerekáldás/nevelés.

Az egymást erősítő, építő beszélgetések során olykor a bünbánat szavai, máskor a vívódó őszinteség vagy az egyszerű mondatokban megfogalmazott bizonyságtételek töltötték ki az összegyűlt Nikodémusok tartalmas éjszakai óráit.

Boda Zsuzsa

Isten csöndes sátora

Isten sátora az emberekkel van - hirdeti az Ószövetség. AIV. Szélrózsán ez a régi hitvallás fogalmazódott meg bennem is, látva a rendezvények sátrait és a lakósátrakat, amelyek bár csupán négy napig, mégis az otthonunkat, a Szélrózsafalut jelentették. Hiszem, hogy sokunk számára vált egészen bizonyossá és átélhetővé: Isten együtt sátorozik velünk. A négy nap alatt mindvégig közel érezhettük Öt, jelen volt beszélgetéseinkben, játékainkban, a zenében, táncban - és jelen volt a csendben.

A patakon átívelő híd vezetett a csendsátorhoz, ahol az erdő fái alatt egy kis templom várt mindenkit. Faágakból összerótt kereszt, mezei virágok, gyertyák, mécsesek. Padok helyett imazsámolyok és polifoam matracok. Néhány imádságoskönyv, versek, imafal, ahová személyes imánkat felírhattuk.

A nyüzsgő szélrózsafalu forgatagából kiléphettünk pár percre a csöndbe. A közelben egy másik sátorban teológusok várták azokat, akik személyes beszélgetésre vágytak, vigasztalásra, meghallgatásra, vagy talán csak egy másik ember közelségére, megértésére volt szükségük.

A csend megcsendül: Ő közel lép, és igazi Találkozás születik. Átélhetjük újra és újra, hogy Ő a legfontosabb, és nyugtalan életünkre ráteríti békessége, szere- tete sátorát.

Az erdőben, fákon kifüggesztve szép gondolatok, idézetek kísérték a vándorokat, akik egy séta erejéig csendre, egyedüllétre vágytak.

Felejthetetlen volt az immár hagyományossá vált éjszakai csendséta, amelyen mécsesek fénye világította meg az erdei utat, és a fák mögül

innen-onnan zsoltárversek, Márai- idézetek hangoztak fel. Sokan két órán át is türelmesen vártak sorukra, míg elindulhattak egyenként az ösvényen.

Az esti áhítatokon együtt magasztaltuk Őt, és figyeltünk szavára. Erdélyből jött lelkészek szolgáltak közöttünk.

Felemelő volt együtt énekelni órákon át taize-i énekeket, az éjszaka csendjében, gyertyák fényénél, és megélni, megérteni azt, hogy gyönyörű, ha Neki énekelhetünk.

Isten sátora velünk lakozott. Hiszem, hogy igazi, mély találkozások születtek a csend sátorában is, és mindenekelőtt a szívünk mélyén. Hiszem, hogy sok-sok imádság ért fel hozzá a csendben, amelyek közül - e rövid beszámoló végén - szeretnék most egyet megosztani az olvasóval.

Terítsd fiilém békességed sátorát, nyugtalan életem benned akar csöndjére találni hadd járjon át egészen teljességed. Lakozz velem, élj bennem, hiszen Te vagy a legfontosabb.

Már nem akarok semmi mást figyelj szavamra Istenem!

Terítsd filém szereteted sátorát, mindig Jelenlévő, add, hogy észrevegyelek magamban és önmagam kis világán túl is. Add, hogy higgyem teljes szívemből: ünneppé érik veled minden találkozás, erőd és áldásod kísér utamon,

hétköznapi csodák és nekem készített

meglepetések

várnak nap, mint nap.

És jó élni úgy, hogy Te vagy az Úr!

Varga Gyöngyi

Evangélikus Élet

Buday Barnabás

I

■

I

■

I

i

i

i

i

i ■

I

i

i

i ■

I

■ Bence Imre

I

I

i

i

i

i

■

I

i

i

i

■

I

i

I

i

i

A TÍZEK. ŐK NEM VALAMILYEN SZEKTA TAGJAI, HANEM AZ A KIS CSAPAT, AKIK A SZÉLRÓZSA TALÁLKOZÓ SZERVEZÉSÉBEN ÉS LEBONYOLÍTÁSÁBAN OROSZLÁNRÉSZT VÁLLALTAK. A TALÁLKOZÓ UTOLSÓ ESTÉJÉN A TÍZEK KÖZÜL „NÉGYET” KÉRTÜNK MEG ARRA, HOGY ÉRTÉKELJÉK AZ EGYÜTT TÖLTÖTT ESEMÉNYDÚS NAPOKAT.

Lénárt Viktor Marton Tamás

I

Lénárt Viktor: Úgy érzem, hogy ez a Szélrózsa találkozó valóban kinyílt a szélrózsa minden irányába: nem csak földrajzi, hanem szellemi értelemben is. A párbeszédre helyeztük a hangsúlyt, leginkább arról volt szó, hogy az egyház hogyan képes dialógust folytatni a fiatalokkal, hogyan képes azokra a kérdésekre választ adni, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják. Amiért a fiatalok az egyházhoz jönnek, az egy nagyon mély és őszinte spirituális keresés, és az egyház ritkán tud ennyire nyitott lenni ezekre a kérdésekre. A Szélrózsában azt találom fantasztikusnak, hogy ez megtörtént, ez a nyitás, ez a dialógus, és ez folytatódhat. Az előadásokon nem varrtuk el a témákat, sokszor nyitva maradtak a kérdések, de nagyon világos irányokat adtunk. Én azt gondolom, hogy ez segítheti a fiatalokat abban, hogy továbbgondolják ezeket a kérdéseket a saját életükben. Az egyház tud-e választ adni a mái, érdeklődő fiatalság számára? Én egy érdeklődő fiatal voltam, és az egyház képes volt nekem valódi válaszokat adni. Pontosabban nem az egyház, hanem az Egyház Ura. Nem az intézményesült egyház, hanem Jézus Krisztus. Ő a válaszok teljességét adta nekem, és remélem minden fiatal számára ezt a választ. Ezért dolgozunk. Hiszszük, hogy merhetünk kinyílni valódi kérdéseik előtt, hogy válaszokat keressünk: együtt.

Bence Imre: Amit nyújtani tudtunk a fiatalok számára, az mind izgalmas és tartalmas, kedves és közösséget építő volt. Az áhítatok, igehirdetések tartalmasak voltak, sokan csillogó szemmel figyeltek, öröm volt ezt látni. Azt is látjuk persze, hogy a szervezésben mindig lehet újat hozni, sőt, mindent lehetne jobban csinálni.

Marton Tamás: Hosszú évek után már van viszonyítási alap, van mihez hasonlítanunk. Én is azt gondolom, hogy a szervezés szempontjából ez az egyik legjobban sikerült találkozó. Át tudtuk gondolni azt, hogy mit szeretnénk elérni: azt, hogy a fiatalok egymással találkozzanak, hitükben megerősödjenek; és úgy menjenek haza, hogy érezzék azt, hogy szükség van rájuk a gyülekezetben. Hogy célkitűzéseinkből mi valósult meg, ezt még nagyon nehéz megfogalmazni. Sokkal gazdagabbak voltak a programok, mint bármikor, és ami számomra nagyon fontos volt ebben a gazdagságban, hogy sok olyan kis közösség akadt, amely vállalta azt, hogy egy-egy programformát megszervez önmagától, és nagyon kevés központi segítséget kért hozzá. Még

egy dolgot szeretnék kiemelni: egyre több család van itt együtt, * olyan fiatalok, akik' visszatérnek ezekre a találkozókra.

Buday Barnabás: Nagyon jó volt megérezni, hogy olyan emberekkel lehetek együtt, akik ugyanazokat a célokat követik az életükben, és ugyanazokat a kérdéseket igyekeznek megválaszolni, amelyekre én is keresem a választ. Hatalmas dolognak tartom, hogy több mint kétezer ember gyűlt itt össze. Olyan nagy dolognak, amely nem csak rajtunk múlott, és ezt nagyon jó tudni. Ugyanilyen nagy öröm megérezni azt is, amikor a közösségben megjelenik a szentség csodája.

Bence Imre: Én elég nehezen barátkoztam meg a találkozó mottójával, hiszen ez a mottó elsősorban mai fiataloknak a szójárása, és a korábbi találkozóknak a mottója mindig egy bibliai ige volt. Megerősödött bennem, hogy hívásunk, feladatunk van: el kell hívni a fiatalokat. Nem egyszerűen csak a kellemes érzést, a jó hangulatot kell biztosítanunk számukra, hanem az ige megszólalását, azt, hogy az Isten szavára is tudjanak figyelni, az Ő igazi hívó szavára. Talán elmondhatom, hogy az a vágyam a találkozó vége felé közeledve, hogy meghallják azok, akik itt vannak együtt, azt a marasztaló szót, amit Jézus mond nekünk, mert nem csak hívása van, hanem marasztalása is. Erről szól az úrvacsorái istentisztelet: maradjatok énbennem\ Ez a marasztaló szó nagyon fontos, hiszem, hogy az életünk, egyházunk szolgálata akkor lesz boldog és gazdag, ha a hívó Jézus marasztaló szavát is meghalljuk.

Marton Tamás: Nagyon fontos, hogy ez a találkozó úgy jöhetett létre, hogy lelkészek és nem lelkészek tudtak együtt dolgozni. Egymásban a keresztyén embert látták, akik együtt munkálkodnak egy közös ügy érdekében. Itt mindenki úgy léphetett a színpadra, a mikrofon elé, hogy tudhatta: az alapján fogják őket megítélni, amit mondanak. Sikerült egy közös hangot megtalálni a fiatalokkal, akik bátran fel mertek tenni kérdéseket, és ezt én nagyon fontosnak érzem.

Buday Barnabás: Tegnap éjjel sétáltam a táborban, és egy társaságra bukkantam, akik tűz mellett ültek. Nem egy gyülekezetből jöttek, hanem akik észrevették, hogy lobog a tábortűz, azok odaléptek és letelepedtek. Ezt tartom az egyik legnagyobb dolognak: apró közösségek alakulhattak, és rengeteg barátság szövődött.

Szabó Szilárd

r - Van okunk a -í

I A záró istentisztelet előtt kértünk rövid * értékelést Ittzés János püspöktől, aki I végig részt vett a találkozón, és aki — az ’ Országos Elnökségen belüli munka- I megosztás szerint - egyházunk ifjúsági j és missziói szolgálatát felügyeli

■ Van okunk a hálaadásra. Isten olyan I módon hallgatta meg sokak imádságát,

■ hogy sokan, sokféléi, kis hazánkból és a I határon túlról is meghallották a hívást.

■ Erős a reménységünk, hogy az emberi I hívó szó meghallásán túl, a konferencia . témáját jelentő „Hívásod van!” mondat I elmélyül, és távlatot kap az itt ünneplők . szívében. Úgy, hogy meghallották a fe- I lülről jövő hívást, az Isten hívását.

. Lesz majd alkalom, ahol kiértékelhet- I jük a konferencia tapasztalatait. Én most . először inkább a pozitívumokat hangsúlyoznám. Nagyon nagy ügynek tartom, hogy egyházunkban van egy komoly szervező munkára, hadra fogható fiatal közösség. Az Ifjúsági Osztály munkatársai erőt és időt nem kímélve készültek erre a találkozóra. De köszönettel gondolhatunk az előadókra is, akik azt hozták, ami szívükben kincs.

Van egy-két kritikus észrevételem is. Az ifjúsági programok szervezésénél tekintettel kell lennünk a fiatalok elvárásaira, ízlésvilágára. De én magam úgy érzem, hogy a zenei kínálat bizonyos elemeiben talán jobban ellene kellett volna állni a fiatalok elvárásainak.

Ha maradt valakiben hiányérzet, akkor remélem, hogy a záró istentiszteletben megérint majd minket, szolgálókat éppúgy, mint a több száz fiatalt és a többszázezer televíziónézőt valami abból, ami kereszténységünk lényege: meghalljuk Jézus Krisztus szavát, hívására megmozdul a lábunk, figyelünk igéjére, és elfogadjuk ajándékait. Ő így tesz igazzá, szabaddá, Isten gyermekévé, Isten gyermekei közösségének tagjává. Ha ez a csoda megtörténik velünk, akkor az én szívemben semmi hiányérzet ném marad.

G. P.

■nat a KÜK ■ mmmm ■ msmmm a ■Mimin s

Gyarmati Anikó (23) békéscsabai egyetemista

— Most vagyok először Szélrózsán, és nagyon kellemes meglepetés volt számomra, mert nem számítottam ennyire jól megszervezett rendezvényre, ahol ilyen sok program van, és mindenki talál kedvére valót. Szinte az az ember érzése, hogy itt van „mindenki ” az egyházból, legalábbis kisiskolástól püspökig sokan, ez tényleg egy hatalmas találkozó. Több előadás nagyon tetszett, például amikor Ittzés püspök úr megvédte az egyház álláspontját a világi érvekkel érkező tudóssal szemben. Jók voltak a táncházak, a kézművesség, a játéksátor. Az Égigérő fellépése is tetszett. Az a legjobb a Szélrózsában, hogy érződik, fontos az egyházi vezetőknek a fiatalság, akik pedig szeretnek egymással közösségben lenni.