Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-01-27 / 4. szám

2. oldal 2002. JANUÁR 27. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM 's „ Minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig IstenélKor 3,22-23 (lMóz 1,28; lKor 9,24-27; Zsolt 119,73-80) „Pedig mindene megvolt, mindent megkapott, amit csak kért!” - így szomorkodik sok szülő, amikor csalódnia kell gyermekében. Lehet, hogy mindene megvolt, de nem volt senkije, aki megtanította volna: mi az ára a mindennek, és mit lehet vele kezdeni. Igénk első mondata önmagában nem örömhír. Az teszi értékes­sé, hogy mi viszont Krisztuséi lehetünk. Ő az, aki felnyitja szemünket a Minden­nek, vagyis Isten szeretetének észrevételére és értékelésére. Krisztus maga fizetett életével mindezért és O vezet abban is, hogy ezt a Mindent ne játsszuk el, ne éljünk vissza vele és ne is unjuk meg, hanem mindig új maradhasson. HÉTfltl lr^ü e^S° vétkezésem alkalmával senki sem volt mellettem. De * az [jr mellém állt és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését. " 2Tim 4,16-17 (lSám 17,47a; Lk 19,1-10; 5Móz 7,6-15) Amikor Istennél találko­zunk, arra van szükségünk, hogy Jézus elénk álljon. Ezzel elfedezi, magára veszi életünk mindazon rútságát, amelyek miatt elviselhetetlen számunkra Isten tekinte­te. Amikor ellenséges támadás indul ellenünk és fnegijedünk, akkor arra van szük­ségünk, hogy Jézus mögénk álljon, felfogja a ,,nyilakat”, hiszen az isteni fegyver­zetbe öltözve éppen a hátunk marad védtelen. Amikor emberek előtt kell számot adnunk hitünkről, akkor Jézus mellénk áll. Azonosul velünk, bátorságot ad, támo­gat. Szavainknak azért lehet ereje, mert ha emberileg magányosan állunk is, Jézus mellettünk marad. : ‘ ’ „Megvetett volt és emberektől elhagyott, fájdalmak férfia, betegség is­merője. " Ézs 53,3a (Jn 19,1; Zsid 12,12-17; 5Móz 8,1-20) Ahol tűzvész pusztít, onnan mindenki menekül. Lehet, hogy a közelben maradnak, figyelik: mi történik, meddig terjednek a lángok. Perzselő közelségbe azonban senki sem me­részkedik, ha nem muszáj. Jézus egyedül maradt Isten ítéletének tűzvészében. Rá­adásul megvetettem hiszen a bámészkodók nagy része meg volt győződve arról, hogy Istent káromolta, tehát méltán szenved. Miután azonban elhamvadtak a lán­gok, a Golgota lett az egyetlen biztonságos hely a világon. Akik - lélekben - oda menekülnek, védettek lesznek a világméretű ítélet idején. Jézusban minden bűnünk megítéltetett, az áldozat helyén már nincs, ami lángot foghatna. vésbé szeretne. Ismered-e ezt az állandó, „vegytiszta” szeretetet? Ha nem, bizonyára rossz helyen keresed. Talán körülményeid alakulásában, a történelem, vagy szemé­lyes történelmed fordulataiban, esetleg Isten „reakcióidejében”: milyen gyorsan vála­szol imádságaidra. Pedig Isten megrendíthetetlen és fokozhatatlan szeretete a keresz­ten mutatkozik meg, amikor a lehető legnagyobb áldozatot sem sokallta, hogy visszanyerjen, mint gyermekét. Ne nyugodj, amíg meg nem ismered ezt a szeretetet. CSÜTÖRTÖK »Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. ” 2Kir 20,5a (ÍJn 5,14; 2Kir 20,5; 5Móz 10,1-22) Isten hallgat - mondják sokan. Pedig a Biblia forgatása ennek az ellenkezőjéről győzhetné meg őket. Isten elhallgat - gondolják szintén sokan. Elhallgat olyan információkat, ame­lyekre az ember kíváncsi lenne. S mert mégis tudni akarja, képes okkult úton-mó- don hozzáférkőzni. Isten meghallgat - tanúskodnak ismét sokan. Ők ismerik jól Is­tent. Atyánk ugyanis sosem fojtja belénk a szót. Sosem tesz úgy, mintha figyelne, de közben mással van elfoglalva. Minden szavunk, sóhajunk, életjelünk fontos szá­mára. Isten meghallgat, és cselekszik is, valahányszor természetfeletti bölcsessége és előrelátása ezt megengedi. KEDD PÉNTEK "tjjön el Q te országod!” Lk 11,2 (Jer 13,16; Mai 3,13-18; 5Móz 12,1-12) Felfogtuk-e. mit kérünk? Ha Isten országát hívjuk és vár­juk, akkor a miénknek mennie kell. Amikor Isten hívjuk uralkodónak, akkor a mi uralmunknak vége kell, hogy legyen. Isten már régen komolyan vette ezt a kérést és közénk bocsátotta országát. Szabad hozzá igazodni, be lehet tagolódni. Bár a Földön élünk, Isten országának „kedvezménytörvényeif ’ teljes körűen élvezhetjük. Amikor'majd ez az uralom kiteljesedik és minden szem meglátja Őt, csak azok fog­nak emelt fejjel állni, akiknek régi ismerősük a Király, mindig is az ő szava szerint igyekeztek élni. SZERDA 'J^a volohi vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, öpedig Is­tenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. ” ÍJn 4,15-16 (Ézs 11,9; Mt 10,40-42; 5Móz 9,7-29) Semmit nem tehetsz azért, hogy Isten jobban szeressen, és semmit nem követhetsz el, ami miatt Isten ke­SZOMBAT "Amikor az ötezer ember jóllakott, Jézus így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kár­ba. ” Jn 6,12 (3Móz 26,5b; lKor 1,26-31; 5Móz 15,1-15) Mi ez ennyinek? - kérdez­tek a tanítványok az öt kenyér és két hal láttán. Jézus finom pedagógiájának jele, hogy éppen velük szedeti össze a maradékot. Isten munkájának természete, hogy bősége­sebben ad, mintsem gondolnánk. Fantáziánkat próbára tévő eszközöket, fordulatokat használ, hogy gazdagíthasson. Amikor pedig mi hajlandók vagyunk továbbosztani, amit kaptunk Istentől, a „maradék” bőségesen elegendő és boldogító lesz számunkra. A maradék ugyanis nem hulladék, hanem teljes értékű táplálék. Bálint Józsefné HETVENED VASARNAP A kincs Mt 13,44-46 ISTENTISZTELETI REND _________________ Bu dapesten, 2002. január 27. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Véghelyi Antal; II., Hűvösvöl­gyi út 193. Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. II. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonazenés) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Gé­za; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. II. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Bu- dagy öngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgo­lyó u. 17. de. 10. dr. Nagy Gyula; du. fél 7. (imaheti) Mindszentek temploma, Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Kis- templom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök te­re 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Kalandom Istennel - ezt a meghökkentő címet adta hitéről valló könyvének egy népszerű német keresztyén író. A profán megfogalmazáson azért nem kell megüt­köznünk,Thert a 17. század egyik legke­gyesebb, máig világhírű hitmélyítő írása (Bunyan: Zarándok útja) a maga szerény címével ugyanezt a látást propagálja. Azt, hogy a hit nem elvont gondolkodás, hanem lüktető élet, izgalmas út, előre el nem képzelhető kaland-történések sora - a mindenség Urával. A mai vasárnap igéje, Jézus két példá­zata, a kezdetről szól, az elindulásról. Arról, a szavakkal alig kifejezhető ese­ményről, ami akkor történik, amikor ke­resztezi egymást az ember útja és az Is­ten útja. Hogyan megy végbe ez a mennyei találkozás? Úgy gondolom Jé­zus azért mond el két hasonlatot, hogy két oldalról közelítse meg a csodát. Az ember oldaláról és az Istenéről. De elöljáróban még valamit. Amikor Jézus, az embernek az Istennel való össze­kapcsolódásáról beszél, példázatai elején nem a maga vagy az Atya nevét említi, ha­nem - a próféták nyomán - egy olyan ki­fejezést használ, amely azonnal utal a ta­lálkozással járó következményekre. Hogy tudniillik; elérkezik hozzánk „Isten orszá­ga”. Mert, amint Jézust hitünkkel megra­gadjuk, Ő mindjárt átad nekünk mindent, ami az övé. Belehelyez a maga tulajdonába, örökségébe. Miénk a menny, az örök élet, az Atya szeretete, Isten királyságának vé­delme, ereje. „Minden a tiétek...” - írja Pál apostol. A Jézussal - és általa az Istennel - való hitbeli találkozás egyszersmind jelen­ti a belépést, a polgárjogot abba az örökké­való országba, amelynek „alapjai nem inognak meg soha”. A hitre jutott ember először nem veszi észre, mit kapott. Annyira lenyűgözi Jé­zus személye, valóságos jelenléte, bűn­bocsátó szeretete, bűnt eltörlő hatalma, vigasztalása, s a mennyei Atya végtelen irgalma. De Jézus szóhasználatával min­dig visszaigazolja a próféciákat, hogy a Megváltó érkezésével a bűnös ember számára az elérhető legnagyobb „teljes­ség” jön el: az Isten országa. És most a két példázat. Az első a ta­lálkozás „földi oldala”. - „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrej­tett kincshez, amelyet az ember amint megtalál elrejt, örömében elmegy és el­adja mindenét, amije van és megveszi azt a szántóföldet". Az embert úgy éri a Krisztussal való ta­lálkozás, a Krisztus valóságáról való meg­győződés, mint a földjét túró szegény em­bert a váratlan kincsre találás. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ez az a nagy fordulat, nagy lehetőség, amire vágyott egész életében. Az sem kérdés, hogy meg nem érdemelten jutott hozzá, csak úgy ta­lálta. De azt is tudja, hogy nem mondhat le róla többé. Mindent megtesz, hogy bizto­sítsa magának. A nagy öröm, a nagy ka­land izzása felforgatja eddigi életét, de semmit sem bán. Végül odaad érte min­dent. Kezdődik a csodálatos új kaland. Jézusnak ezt a példázatát minden hívő vallomása és bizonyságtétele - egy az egyben igazolja. Legszebb énekeink erről szólnak: „így lettem gazdag én szegény... ” - „Jézus Krisztus drága kincsem, Nálad drágább kincsem nincsen... ”. A második történet a „mennyei ol­dal”. „Hasonló a mennyek országa a ke­reskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, Missziói pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói Bizottsága pályázatot ír ki az evangélikus gyülekezetek és egyházmegyék missziói munkájának támogatására. Az ifjúsági munka támogatására külön pályázat kerül kiírásra. Pályázni lehet missziói programok szervezésének és missziói kiadványok megjelentetésének a támogatására. A benyújtott pályázatokat a fent említett bi­zottság delegált tagjai bírálják el. A bizottság döntéséről írásos értesítést küldünk, a támogatottak listája az Evangélikus Életben is megjelenik.- A szétosztható összeg: 2 millió forint- A pályázatok beérkezési határideje: 2002. március 1. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amelyet a Missziói Iroda címén lehet kérni telefonon, vagy levélben: 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: (06-1) 317-5567/129 A határidőn túl érkezett pályázatokat nem fogad­juk el. Járadékban részesülő gyülekezetek nem pályázhatnak. Ha a pályázó a kapott összegről nem számol el a megadott határidőn belül, a következő évben nem pályázhat. elmegy, eladja mindenét, amije van és megvásárolja azt”. Ezt a példázatot akkor értjük jól, ha belelátjuk az egész Szentírás Krisztusról szóló kinyilatkoztatását. Ez a történet ugyanis nem sikertörténet, mint az előző, mert van benne egy megrendítő vonás. Ez inkább szenvedély - pontosabban -, szenvedés történet. Ugyanis Isten (a ke­reskedő) gazdag. Nem a szegénységét, hanem a gazdagságát számolja fel egy, talán csak az ő szemében nagyértékű gyöngyért. Maga nem lett tőle gazda­gabb, nem nyert vele semmit. Csak a szenvedélyes szeretet késztethette a cse­rére. Azért nem engedte, hogy másnál le­gyen a gyöngy, mert tudta, hogy nála van jó helyen. O vette észre a becsét, ő ismer­te fel az „eszmei értékét”. (Számomra ez a példázat-értelmezés mindig is fontos volt, sokat mondott, örömmel hallottam, , hogy az elismert teológus, Emil Brunner is hasonlóképpen következtetett.) A kereskedő - Isten - nem találta a gyöngyöt, hanem kereste. Kereste, mint a pásztor az elveszett bárányt. Várta a talál­kozást türelmetlenül, mint az apa a tékozló fiú megpillantását... - S, ha Isten a keres­kedő, akkor tudjuk, hogy mit adott azért, hogy megvásárolhassa a szemében „gyön­gyöt” - az embert. Egyszülött Fiát adta. S mit hagyott ott Krisztus, aki egy az Atyával? Mindent: a mennyet, az Orszá­got, hogy Övéi legyünk, s miénk legyen az Ország. Amikor keresztezi egymást Isten útja és az ember útja - összeér a menny és a föld - dicsőséges zarándoklat, dicsősé­ges „kaland” veszi kezdetét. Valami, amit az ember szíve soha el nem gondol­hatott, ki nem találhatott. P. Nagy Erzsébet Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoscsa­ba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út UJ. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákó­czi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. HETVENED VASÁRNAPON a litur­gikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: lKor 3,1-8; az igehirdetési alapige: Mt 13,44-46. HETI ÉNEKEK: 320, 363. Összeállította: tszm ••• SAROK £ O 3 3 A bevezető ige Ágendánk istentiszteleti rendjei között, az egyházi év sze­rint változó szövegekben az istentisztelet bevezetésében a zsoltár után minden esetben egy bevezető ige olvasható. Nem egy alkalmon elhangzik a gyülekezet által énekelt énekvers után, pedig nem ez a funkciója. Nem arra szol­gál, hogy a zsoltárt kiegészítse, magyarázza. A kis glória után az a gondolat is megfogalmazódhat a gyülekezetben, hogy a bűnvallást hivatott előkészíteni. A bevezető ige egy olyan vezérgondolat, „heti ige”, ami az Útmutató ün­nepeket, heteket bevezető igéihez hasonlítható. Liturgikus feladata, hogy a rövid istentiszteleteken, áhítatokon introitusként szolgáljon, teológiai jelentősége pedig ab­ban áll, hogy az ünnep általános mondanivalójának egy bizonyos irányát is megjelöli. Egyházunk sokféle gyülekezetében különböző okok­ból nem csak teljes, vagy rövidített liturgiájú istentisztele­teket tartanak. Szórványainkban családi otthonokban, kórházakban betegágy mellett, vagy más, sajátos helyzet­ben áhítatokkal kapcsolódunk az egyház istentiszteleti ün­neplésébe. A helyszín gyakran nem templom, a gyüleke­zet a legtöbb esetben néhány tagból áll, előfordul, hogy a lelkész egyetlen ember számára végzi a szolgálatot. Az is­tentisztelet azonban ettől még teljes értékű, s hogy minél jobban ott tudja magát az egyház közös szívdobbanásában az ilyen helyzetben szolgáló és a résztvevő, ezért fontos a bevezető ige. Mert az egyház liturgiájában való elhelyez­kedése, az Ágendában való megjelenése ezt az összetarto­zást erősíti. Az adott ünnep istentiszteletén egy nagy gyü­lekezetben énekelve csendül fel a nap introitus zsoltára, de ugyanabban az időben másutt egy szórvány-család áhí­tatán a bevezető ige fordítja az Istenre figyelő embereket az üdvösség történetének aznapi üzenete felé. Nagy ajándék az is, hogy az igehirdető számára az egyházi év adott szakaszában a fö üzenet fényének szí­nekre bontásában is segítséget jelent a bevezető ige. Sok­szor fenyeget ugyanis az a veszély, hogy az egyházi év té­mája nagyon leszűkíti az igehirdetés adott helyzetben való megszólalásának gondolatmenetét. Nézzünk meg egy időszakot, a rövid terjedelmi keretek miatt az ádventi vasárnapokat. Fő gondolatunk, nyilván a készülődés, a felkészültség, a testté lett Ige befogadása és méltó ünnep­lése. A bevezető igék nyomán azonban több minden is ki­bontakozhat üzenetként: igazi útkészítés - a történelem ádventje - az ígéretek beteljesülése Jézusban - a keresz­tyén várakozás öröme. Messze nem az összes lehetőséget kiaknázó gondolatsor ez, de mutatja a változatosság, a színgazdagság esélyét. Nyilván nem a bevezető ige válik alapigévé, de az ünnepi vagy évközi időszak lelki beállí­tottságát segíthet meghatározni. Nem a zsoltárhoz hozzáolvasandó toldalék, nem az adott év perikópájának szüntelen kiegészítése: áhítatok, kisebb alkalmak gyülekezetének közössége az egyház tel­jességében folyó istentiszteleti élettel - gazdagító útmuta­tás az igehirdetés számára. E kettő együtt az Agenda be­vezető igéje. • Ördög Endre 4 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents