Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-27 / 4. szám
Evangélikus Elet 2002. JANUÁR 27. 3. oldal A Mester fönt dolgozik A keresztény egyház III. évezredben betöltött szerepéről tartott előadást az Enesei Népfőiskolán a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. Ittzés János először az ősi hitvallásokba foglalt „drága örökség”-ről beszélt, amelyben az egy, szent, egyetemes és apostoli anya- szentegyházról teszünk bizonyságot. Ennek tükrében megállapította, hogy az egyház lényege szerint láthatatlan és emberi mérték- egységekkel meghatározhatatlan valóság. „Az egyház, még ha szétdarabolt Krisztustestben is, de mindenhol ott van, ahol Jézus tanítását tisztán hirdetik és a szentségeket - az evangélikus teológia szerint ezek a ke- resztség és az úrvacsora - az ő rendelése szerint szolgáltatják ki. O az egyház feje, mi pedig testének tagjai vagyunk. Hisszük és valljuk, hogy aki közel van Jézus Krisztushoz, az van közel a másik Krisztus-hívőhöz is, még ha az más felekezet tagja is.” Ittzés János előadásában arra is kitért, hogy sokan sokféleképpen ítélik meg az egyház szerepét. Egyesek a kultúra letéteményesét, mások erkölcsi bástyát látnak benne, vagy éppen aktuálpolitikai tényezőt. Megint mások egyszerűen kétségbe vonják az egyház létjogosultságát. A püspök hangsúlyozta: „az egyház szerepét nem nekünk kell kitalálni, hanem az jelöli ki feladatát, aki életre hívta: Jézus Krisztus. O határozta meg az egyház küldetését, mandátumát. Ezért mondhatjuk, hogy van »szerepe«, feladata az egyháznak a III. évezredben is. (...) Jézus Krisztus az egyházra bízta, hogy általa az emberek megismerjék Isten bűnbocsátó szeretetét és így visszataláljanak a vele való örök közösségbe. Az egyháznak ezt a küldetését semmiféle képzelt, emberek által elgondolt szereppel sem lehet kiváltani, helyettesíteni.” Ittzés János szerint ismerni kell a világot, amiben élünk, mert csak az egyház környezete változik, a „mandátuma”, azaz megbízatása örök. Ennek igazolására történelmi példákat említett. Úgy vélekedett, hogy nem csak a sokat ostorozott közelmúlt, az „átkos” negyven-ötven év tette tönkre a világot, hanem amikor az ember évszázadokkal ezelőtt „beképzeltté” vált. A 20. század csak elmélyítette és kiteljesítette az évszázadokkal korábban elindult folyamatokat. És azt is hozzá kell ehhez tennünk, hogy az ember Isten elleni lázadása az az ősbűn, amelyik a bibliai tanítás, de a történelmi és személyes tapasztalatok szerint is végigkíséri az emberiség életét. „Az emberek egyre inkább úgy élnek, mintha Isten nem létezne, pedig az O tekintete elől nem bújhat el senki. A felelősséget nem háríthatjuk át másokra: ha Isten törvénye, a tízparancsolat tükrébe tekintve vizsgáljuk meg magunkat, lelepleződünk. Nekünk csak ennyire telik. Tudnunk kell: a hit Isten ajándéka, és így ébredhet szívünkben felelősség küldetésünk iránt is.” Előadása záró részében a püspök „üzeneteket” fogalmazott meg. Először azt hangsúlyozta: „vegyük nagyon komolyan, hogy életünk minden kérdésében az első parancsolat iránti engedelmességünk forog kockán: »Ne legyen más istened!« Lehet ez ellen lázadozni is, de ez nem változtat a tényen, hogy Isten szeretete jogán rendelkezik velünk.” Másodszor: „senki se higgye, hogy az egyházat megmentheti. Az nem is a mi dolgunk, mi az Isten akarata iránti engedelmességre vagyunk elhívva. Ha neki úgy tetszik, engedelmességünket felhasználhatja az egész közösség javára is. ” Harmadszor: „érzékenyen figyeljünk a »váltóállító« helyzetekre, mert, ha rossz irányba tértünk, akkor nagyon nehéz visszatalálni a »váltó«-hoz”. Negyedszer: „könnyű elveszíteni, de gyötrelme- sen nehéz visszaszerezni a bizalmat, ezért minden cselekedetünkért és szavunkért felelősséggel tartozunk.” Ötödször a családok szerepét hangsúlyozta. A szülők példája neveli a gyermekeket. A vallásos nevelés területén is áldott a nagyszülők szolgálata, de a gyermekek modelljei mégis csak a szülők maradnak. Végezetül egy történetet mondott el: „A második világháború után a háborús károkat szenvedett és felállványozott oslói székesegyházban több ezer fiatal gyülekezett össze egy konferencia alkalmából. Az igehirdető Berggrav püspök így szólt hozzájuk: »Bár a látvány lehangoló, pusztítás nyomai és állványerdő vesznek körül bennünket, de ne felejtsék el, hogy ott font - és az állványzatra mutatott - a Mester dolgozik.« Ez fontos bíztatás és bátorítás lehet azoknak is, akik ma keresik helyüket az egyházban és az egyházért végzett szolgálatban. A ma küldetését kereső, és időnként elbizonytalanodó keresztyének számára szép, útbaigazító tanács lehet a katolikus művész, Simon András négysorosa: Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel" - fejezte be előadását Ittzés János püspök. Gülch Csaba Női erőfeszítések az erőszak megfékezésére Az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) Női Bizottságának elnöke, Joanne Chadwick járt hazánkban az elmúlt napokban. A 28 tagú kabinet tagjaként, Mark Hammer elnök-püspök szívélyes köszöntését hozta magával. Az Amerikai Evangélikus Egyháznak 5,2 millió tagja van, a 65 egyházkerület 11 ezer gyülekezetében több mint 17 ezer lelkész munkálkodik, akiknek 10%-a női szolgálattevő. Külön örömük, hogy öt női püspököt is számon tarthatnak. Az asszonyok körében végzett szolgálat kiemelten fontos az ELCA számára. A Női Bizottság kezdeményezésére, 1989- ben, a legmagasabb döntéshozó testület, a Közgyűlés határozatot hozott, amelyben elítélte az erőszak minden formáját, és meghirdette az egyház egészét átfogó programját: „Arra hívattunk, hogy oltalom legyünk!" címmel. Chadwick asszony erről tartott ismertetést január 19-én, a Női Klub rendkívüli alkalmán.- Ha az erőszak kifejezést az Amerikai Egyesült Államokkal kapcsolatban halljuk, a terrorista akciók, az iskolai lövöldözések, a tengerentúlról érkezett akciófilmek durva képei jelennek meg előttünk. Ez az a terjedő agresszió, amelynek megfékezéséért emelnek szót az ELCA gyülekezetei. Nem bizonyul erőtlennek a gonoszság ilyen árjával szemben az evangélikus egyház törekvése?- Tudni kell, hogy az erőszak több arcú. Budapesti együttlétünkön az egyik magyar testvémő például nagyon helyesen hívta fel arra a figyelmet, hogy az agresszivitás már kisgyermekkorban kezdődhet, a durva, trágár beszéddel, a pajtás, a testvér becsmérlésével. Ekkor kell gátat szabni a gonosz indulatoknak, mert később a kiteljesedett erőszak helyrehozhatatlan károkat okoz, a családi közösségekben, a társadalomban, sőt az egyházban is! A 12 évvel ezelőtt elindított programunknak éppen ez volt egyik célkitűzése, hogy megvizsgáljuk először önmagunkat. Családi kötelékeinket, a gyülekezeteink közösségét. Le kell lepleznünk az erőszaknak minden formáját a saját környezetünkben is. Felméréseink kimutatták, hogy az ELCA gyülekezeteiben sok vezető visszaél hatalmával, amikor szó szerint terrorizálja a rábízott híveket. Az előadásomban pedig részletesen szóltam a családon belüli erőszakról, a szexuális bántalmazásokról, a munkahelyi zaklatásokról. Az FBI legutóbbi statisztikája megdöbbentett valamennyiünket. Eszerint minden negyedik amerikai asszony - lehet, hogy életében csak egy alkalommal, de - találkozik az erőszak valamely brutális formájával.- Előadásában említette, hogy az Egyháznak, s benne a különböző gyülekezeteknek az oltalom, a védelem helyévé kellene válnia. Hogyan lehetséges ez?- A legfontosabb, hogy nyitottak legyünk az erőszak áldozatainak befogadására. Érezniük kell, hogy hiszünk nekik, hogy mellettük állunk, bizalommal elmondhatják mindazt, ami velük történt. Tudtukra kell adni, hogy nálunk biztonságban lehetnek.... De talán a legfontosabb, hogy kimondjuk: az agresszivitást, a durva, bántalmazó, másikat megalázó magatartást semmi sem igazolhatja. Az erőszak bűn. Isten teremtési rendjét, a harmóniát teszi tönkre.-Az ELCA-ben bizonyára több anyagi forrás is rendelkezésükre áll. Mit tudna tanácsolni nekünk, szerény pénzügyi keretek közt munkálkodó magyar evangélikusoknak? Hogyan válhatnának a gyülekezeteink az „ oltalom helyévé ”?- Mindazok a dolgok, amiket az előbb említettem nem kerülnek pénzbe, de annál több időbe. Ez a szolgálat inkább odaszánást igényel a hívektől, mintsem anyagi teherhordozást. Még a mi pénzügyi lehetőségeink is korlátozottak Amerikában. De felismertük, hogy ezt a szolgálatot másokkal együtt kell végeznünk. Megkerestük azokat a civil szervezeteket, amelyek a bajbajutott nőket és gyermekeket segítik. Velük együtt, egymást segítve munkálkodunk az erőszak megfékezésén. Magyarországon is ezt az összefogást látom megvalósíthatónak. Tudom, hogy a Női Missziói Osztályuk számos segítő, civil szervezettel felvette már a kapcsolatot. Személy szerint pedig azért érkeztem Magyarországra, hogy kiderítsem, miben támogathatná egyházam az itt élő asszonyok szolgálatát. Közös a feladatunk. Addig nem nyugodhatunk, amíg az erőszak terjedésének gátat nem vetettünk, hiszen erre hívattunk el! B. P. M. A Magyar Kultúra Napja Békásmegyeren Minden hónap harmadik vasárnapján, az ún. Összegyülekezés napján szeretetven- dégségre jönnek össze a békásmegyeri gyülekezet tagjai. Az általános szokásoktól eltérően ez az alkalom nem teadélután, hanem az istentiszteletet követő közös ebéd, amelyet kultuszt és kultúrát összekapcsoló előadás, műsor, beszélgetés követ. Az együtt töltött nap esti áhítattal fejeződik be. A januári alkalom éppen a magyar kultúra ünnepének, a Himnusz születése évfordulójának (január 22.) hetére esett, így kétszeresen is kimagasló eseményt jelentett, melyre a három éve elhunyt hegedűművész, Tátrai Vilmos családját hívta meg a gyülekezet. Tátrai Vilmos az eredetileg Reiss nevet viselő, magyarrá lett felvidéki cipszer család leszármazottja volt. Életútját veje, Fülöp Attila operaénekes, az Operaház főtitkára mutatta be, Tátrai Zsuzsa pedig apja nemrég megjelent emlékezéseiből olvasott föl. Tátrai Zsuzsa néprajzkutatóként munkálkodik, s hogy ebből is kostolót adjon, megismertette hallgatóit a magyar tájaknak a vízkereszt ünnepével kapcsolatos szokásaival. Ifjabb Tátrai Vilmos művészettörténész édesapja képzőművészeti vonzódásáról beszélt. A művész, jóllehet teljes lényével muzsikus volt, s már hat esztendősen dobogón állott, 15 évesen pedig - családja anyagi gondjait enyhítendő - elszegődött katonazenésznek, megőrizte sokoldalú érdeklődését. Könyvet írt a festészetről, mégpedig eredeti nézőpontból: hogyan változik az azonos témák ábrázolása a különböző korszakok érzés- és gondolatvilága szerint. Fényképező szenvedélyét bizonyító képeiből pedig a gyülekezeti terem előcsarnokában láthattak kiállítást az érdeklődők. Ha az egykor oly nagy hírű Tátrai-vonósnégyes tagjait már nem is lehetett összegyűjteni, ezen a délutánon a tanítványokból alakult Budapest triónak (Kis Ferenc, Papp Sándor, Kántor Balázs) és a mester unokájának, Fülöp Zsuzsa operaénekesnek templomi hangversenye gyönyörködtette a híveket és a meghívott vendégeket. A gyülekezeti közösséget építő és mind erősebben összekapcsoló agapé-nap délelőtti istentiszteletét Donáth László tartotta, az énekes liturgiájú záró áhítaton pedig ifj. Fülöp Attila prédikált. Bozóky Éva Egyházkerületi testvérszerződés megújítása A Déli Egyházkerület és a Svéd Evangélikus Egyház Linköping egyházmegyéje 1996- ban kötött együttműködési szerződést öt évre. Az elmúlt időszakban számos - gyülekezeti, egyházkerületi vezetői, intézmények közötti - kölcsönös látogatásra került sor. Január 22-25. között Martin Lind püspök meghívására D. dr. Harmati Béla püspök Linköpingbe és Vadstenába látogatott, hogy közösen értékeljék az elmúlt évek kapcsolatait és előkészítsék a testvéregyházi szerződés meghosszabbítását. Spirituális területen lényeges elem, hogy a testvér-egyházkerületek gyülekezeti istentiszteleteiken rendszeresen imádkoznak egymásért, és kölcsönösen tájékoztatják egymást életükről. Gimnáziumi felvétel Győrött-Új lehetőség: Kollégium! j A győri Evangélikus Iskolaközpont szeretettel várja a 8 osztályos gimnázium iránt érdeklődő tanulókat. Idén először mód nyílt korlátozott számban fiúgyer- ■ mekek kollégiumi elhelyezésére is, így a várostól távolabb élő evangélikus gyer- j mekek jelentkezését is várjuk. Érdeklődni: Hallgatóné Hajnal Judit igazgatónál a 96/329-987-es telefonon, j vagy személyesen az iskolában: Győr, Péterfy S. u. 2. Az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészei számára lelkészkonferenciát tartunk 2002. január 30-án, szerdán, de. 10 órakor, Albertiben, az evangélikus általános iskola tornatermében. (2730 Albertirsa, Pesti u. 110.) Erre a konferenciára minden kedves Lelkész Testvérünket szeretettel hívjuk és várjuk. A részvételi szándékot, az ebédmegrendelés érdekében, kérjük szíveskedjenek jelezni január 23-ig a lelkészi hivatalban, Szmolár Attila lelkész testvérünknél. (Cím: 2730 Albertirsa, Pesti u. 106, tel.: 06-53-370-179) Bottá Dénes felvételei Jo anne Chadwick az Evangélikus Nők Klubjában
