Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-07-28 / 30. szám

2. oldal 2002. JÚLIUS 28. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. (Lk 12,48b) A VASÁRNAP „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. ” Jn 8,7 (Fii 3,7-11; Zsolt 41,2; 2Tim 2,19-21) Vigyázzunk! Itt nem arról van szó, hogy a bűnre nem jön büntetés, hogy Isten nem ítéli meg a bűnt. Jézus szava­ival nem arra bíztat, hogy a házasságtörő nő maradjon nyugodtan a bűnében. A megkövezés csak azért maradhat el, mert helyette Jézust „kövezték” meg, azaz ment a keresztre. A ránk vonatkozó gyakorlati üzenet az, hogy többé ne vétkez­zünk! ._ä „Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám. nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hama­rosan. " Ézs 51,4 (Jn 3,17; lKir 3,16-28; Jn 7,40-52) A tanítás azt mondja meg ne­künk, hogy milyen életet is vár tőlünk Isten. De aki megpróbálja komolyan betölte­ni Isten akaratát, az tapasztalja azt, amit Pál mond, hogy nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Más szóval az ember képtelen magától betölteni Isten akaratát. Az új élethez tanulásnál többre van szükség - az újjászüle­tésre, amit Jézus Nikodémusnak világosan megmond Jn 3,5-6-ban. ixprjn „Alázzuk meg magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle. ” Ezsd 8,21 (Jn 6,19-20; Ez 3,16-21; Jn 7,53-8,11) A jó utat szívesen kérjük, sőt el is várjuk Istentől. De az ige első felét, hogy megalázzuk magunkat Isten előtt - ezt nem szeretjük. Ez ellen tiltakozunk. Ez ránk nem vonatkozhat. Pedig, hogy számunkra mi a jó, azt csak Isten tudja -, a mi részünk alázattal elfogadni az O útját. „Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr o&CtiUA elő(t!„ Zso]t 95 6 (Ef 4)23_24; Mt 19,3-12; Jn 8,12-20) Ahhoz, hogy meghajoljunk, leboruljunk és térdre essünk Isten előtt, először is el kell ismer­nünk, hogy Ő Alkotónk és Urunk\ Ez a teljes alázat és alárendelés útja - ez ellen tiltakozik az óemberünk. De másképpen Istennel élő kapcsolatba nem kerülhetünk. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja ” Jk 4,6 Qgy „Jézus Krisztus mondja: Az én Atyám mind ez ideig munkálko­dik, én is munkálkodom. " Jn 5,17 (Ézs 63,16/b; lKir 3,16-28; Jn 8,21-30) Ismert szép énekünk azt mondja: „Az Úr csodásán működik, de útja rejtve van”. De vessük fel a kérdést, mi az Ö munkája? Lehetne sorolni a teremtés, a gondviselés, a megváltás dolgait. Most csak arra a munkájára gondoljunk, ami a legfontosabb, hogy lelkünket, szívünket gyógyítja, átformálja, érleli. Úgy is mond­hatnánk, hogy Isten végzi nevelő munkáját. Ezt kell vállalnunk és hálaadással elfo­gadnunk. pp|^-j-g|/!Í „Ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amitke- zedből kaptunk” 1 Krón 29,14 (2Kor 9,8; Ez 3,16-21; Jn 8,31 -36) Ez a csodálatos szép imádság Dávid hálaimájából való, amit a templomépítéskor mondott. Jó lenne kikeres­ni és elolvasni az egész imát, akkor megértjük, hogy nincs miért dicsekednünk, ha a perselybe teszünk vagy adakozunk. Úgy van, ahogyan Pál apostol is mondja: „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?" lKor 4,7. Istené ugyanis minden gazdagság és dicsőség, mi csak megköszönhetjük, hogy elfogadja, amit visszaadunk. SZOMBAT te izémben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. ” IKrón 29.12 b (ApCsel 3,16; Lk 12,42—48; Jn 8.37 45) Milyen kijózanító ige ez. Amire vágyik a legtöbb ember, amiben a boldog, sikeres élet titkát véli megtalálni, amiért harcol, ügyeskedik: az erő, a nagyság, a hatalom Isten kezében van, Ő adja - Ő veszi el. Attól függ, miből mennyire van szükségem. Legyen ez a függőség boldogító, tudva, hogy Isten szeret, azt adja, ami nekem jó, ami Őhozzá visz közelebb. Gáncs Aladár SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP Az Isten által vetett szilárd alap megáll 2Tim 2,19-21 Timóteus Pál apostol munkatársa volt, akit az apostol gyakran bízott meg azzal, hogy meglátogassa az általa alapított fia­tal gyülekezeteket. A neki írott két levél megírásának idején valamelyik gyüleke­zet vezetője, ma úgy mondjuk lelkésze volt. A gyülekezet tévtanítók befolyása alá került, akik olyan tanítást képvisel­tek, amely a görög gondolkodású keresz­tyének párnára elfogadhatóbbá próbálta tenni az evangélium üzenetét. Pál a tanít­ványához írt második levelében abban nyújt neki és gyülekezetének útmutatást, hogyan védekezzenek az ilyen tév- tanítókkal szemben. Mivel napjainkban is előfordulnak gyülekezeteinkben ilyen kívülről jövő, vagy már a gyülekezetek­ben meghonosodott tévtanítások, azért a mi számunkra is aktuálisak a mai igénk­ben található útmutatások. Az apostol igénkben mindenek előtt bátorítást nyújt. Bár nem jó, hogy tév­tanítások vannak, vagy tévtanítók működ­nek, de nem kell kétségbe esni emiatt. A kifejezés, hogy „az Isten által vetett szi­lárd alap megáll”, azt jelenti, hogy nem csak a tévtanítók működnek, az Isten is munkálkodik Jézus Krisztus által. A szilárd alap maga Jézus Krisztus (lKor 3,11), aki nem csak alapítója, ha­nem fenntartója és védelmezője is egyhá­zának. Kétezer év alatt sok tévtanító pró­bálta meggyengíteni, elpusztítani az egyházat. Nem csoda, hiszen ő maga ígér­te meg Péternek, hogy „egyházamon a pokol kapui sem fognak diadalmaskod­ni". Sokszor ma is megfeledkezünk Urunknak erről az ígéretéről. De hát miért kellene aggódnunk az egyház jövőjéért? Ha eddig beteljesedett Krisztus Urunk ígérete, benne továbbra is bízhatunk. Persze mindez nem jelenti azt, hogy Urunknak ebben az egyházát erősítő és védő munkájában nekünk, az egyház ve­zetőinek és tagjainak semmi szerepünk ne lenne. Azonban mindenek előtt tud­nunk kell azt, hogy mi csak eszközök le­hetünk Urunk kezében. Ezért van az, hogy ha mindenáron mi akarunk tenni, az csak olyan erőlködés, amely nem se­gít, csak ront az egyház helyzetén. Nem hiába mondja igénk, hogy „ismeri az Úr az övéit". Ez azt jelenti, hogy O tudja igazán, mi igaz és mi a hamis tanítás, és ő ismeri igazán, hogy ki a hívő és a nem hívő. Mi sokszor, ha valami nem egyezik a mi véleményünkkel, hamis tanításnak deklaráljuk, és ha valakinek a hite nem olyan, mint a miénk, hitetlennek tartjuk. Nem gondolunk arra, hogy a keresztyén- ség többszínűbb, mint ahogy mi gondol­junk. Az Újszövetség evangélistái, az apostoli levelek írói között is mennyi az eltérés, mégis benne vannak a Szentírás­ban. Még ha a Szentírás alapján meg is vagyunk győződve igazunkról, „akkor se folytassunk haszontalan szóharcot a hallgatók romlására”. A teológiai vitá­kat bízzuk a szakember teológusokra. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térjünk ki, mert ilyeneket meggyőzni egyszerűen lehetetlen. Az apostol igénkben azt is megmond­ja, hogy milyen pozitívumot tehetünk az ügy érdekében. Ezt egy képpel fejezi ki: Isten edényei vagyunk. Ahogy egy ház­tartásban lenni szokott, különböző edé­nyek vagyunk. Igénk azonban - több írásmagyarázó véleménye szerint - nem az edények anyagára (arany, ezüst, fa, cserép) teszi a hangsúlyt, hanem az edé­nyek funkciójára. A funkciónk, vagy szolgálatunk pedig az, hogy mint az Is­ten szeretetének örömhírével megtöltött edények, az evangélium táplálékával etessük vagy itassuk a körülöttünk élő embereket, még a tévtanítókat is. Jézus is ezt tette. Jól tudta, hogy a zsidó főpapok és farizeusok tévtantók, mert személyé­vel kapcsolatban nem ismerték az igaz­ságot, mégis vállalta értük is a keresztha­lált. Sajnos az egyházban hosszú időn keresztül a tévtanítókat vagy azokat, aki­ket annak hittek, kirekesztették, üldözték vagy máglyán égették el. Gondoljunk csak az előreformátorokra Vald Péterre, Wiclif Jánosra vagy Húsz Jánosra, vagy evangélikus őseink üldözésére. Hogy Jézus kezében az ő akarata sze­rinti edények legyünk, azt csak az ő se­gítségével tudjuk megtenni. Ő láttatja meg velünk, hogy életünk tele van ha­missággal, és hogy ne csak felismerjük, hanem el is hagyjuk a gonoszságainkat, s engedjük, hogy ő töltsön meg bennünket az ő szeretetével. így tud bennünket fel­használni eszközeiként, hogy elvigyük a róla szóló örömhírt mindenfelé, s ezáltal már itt a földön megszülessen és növe­kedjen az ő országa. Áldjuk az Egyház Urát azért, hogy a múlt század elejétől kezdve az egyház különböző csoport­jaiban egyre növekszik azoknak a száma, akik az ellenségeskedés helyett a meg­békélést keresik. Végül az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy az egyház ezen a földön soha nem lesz az igazán hívők és tiszták gyülekezete, azaz mindig lesznek benne hitetlenek, képmutatók és bűnösök. Jézusnak a búzáról és a konkolyról szóló példázata is ezt mutatja. A gazda megtiltja a szolgáknak, hogy a búzával együtt kikelt, és vele együtt, növekedő konkolyt kigyomlálják. Ezt a feladatot az aratáskor angyalaira bízza. Kérjük az Egyház Urát, hogy adjon nekünk felis­merést és erőt arra, hogy még az aratás előtt megszentelt, és az ő számára hasznos, és minden jócselekedetre alkal­mas edények lehessünk. Selmeczi János • •••SAROK ........................................................... • A keresztelés liturgiája 3 £ O Oá 3 3 Korunkban természetes, hogy a keresztelés időpontját családi szempontok figyelembevételével jelöljük ki. Nem gondolunk arra, hogy az egyházi esztendő litur­gikus naptárában vannak keresztelésre kifejezetten al­kalmas, alkalmas és kevésbé alkalmas időszakok. Dogmatikai szempontból ugyan, minden idő megfelel de az őskeresztyének - ha csak életveszély nem tette sürgetővé -, keresztelést csak a húsvét ün­nepe utáni vasárnapon végeztek. A keresztséget az újjászületés fiirdőjének tartották, és a megkeresztel­teket - életkoruktól függetlenül - lelki értelemben újszülöttnek tekintették, akik lélekben Jézussal együtt meghaltak önmaguk és a bűn számára, és Jé­zussal együtt feltámadtak, hogy ezután vele együtt Istennek éljenek. A keresztelés idejét ezért tűzték ki a Jézus megváltó halálának és fóltámadásának misz­tériumát megelevenítő ünnepekhez legközelebb eső vasárnapra, melyet - a keresztelésre felvonulók fe­hér ruhájára utalva - fehér vasárnapnak neveztek. A Quasimodo geniti nevet is viseli ez a vasárnap, az introitus újszövetségi antifonájának kezdőszavai nyomán: „Mint újszülött csecsemők, a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üd­vösségre! " (1 Péter 2,2) A keresztelés ezen a vasár­napon szervesen simul bele az istentisztelet liturgi­ájába. A középkorban már az egyházi esztendő bűnbá­nati időszakai - ádvent, böjt - kivételével bármikor végeznek keresztelést. Ezzel megkezdődik a liturgi­kus szempontok - és vele együtt a teológiai megfon­tolások - háttérbe szorulása. A keresztelés az egyház és a gyülekezet ünnepéből egyre inkább családi ese­ménnyé lesz. Kikerül az istentisztelet keretéből, és alkalmi szertartássá (kazuálé) válik, amin - ha temp­lomban végzik is - csak a család és meghívott ven­dégei vannak jelen. Már nem a Krisztussal való meghalás és a vele való lelki újjászületés misztériu­mán van a hangsúly, hanem a testi születésért, mint a teremtő Isten ajándékáért való hálaadáson. Emel­lett Istennek köszönik meg az édesanya gyermek­ágyból való felgyógyulását is. Ez a hangsúlyeltoló­dás teológiailag nem helyeselhető, de - az élve születések, ill. a szülő nők gyermekágyi halálozásá­nak akkori arányát tekintve - emberileg érthető. A reformáció egyházai megkíséreltek egyensúlyt teremteni az ősi biblikus és az újabb keletű emberi szempontok között. Ha különleges ok nem szólt el­lene, a keresztelést újra istentiszteleti keretben vé­gezték. Ennek gyakorlatában - liturgikai szempont­ból - számos következetlenséget tapasztalhatunk. Milyen legyen az optimális gyakorlat, amely mindenekelőtt megfelel a keresztség biblikus teoló­giai alapjainak, de - amennyire lehetséges az idők során kialakult egyéb szempontokra is tekintettel van? Szerencsés lenne, ha a Hiszekegy - a keresztelés nélkülözhetetlen eleme - minél előbb visszakerülne ősi helyére az istentisztelet szerkezetében, vagyis az igehirdetést követő második oltári szolgálat elején mondanánk el. így nem lenne szükség külön kereszte­lési beszédre, hanem a szószéki igehirdetés keretében lehetne megszólítani a keresztelendőket, ill. csecse­mők esetén szüleiket, keresztszüleiket. Majd a meg- keresztelendők - amennyiben felnőttek - maguk mondhatnák el az Apostoli hitvallást, aminek nyomán a lelkész - Jézus Krisztus rendelése szerint -, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében megkereszteli őket. Csecsemő keresztelése esetén esetleg sor kerül­het az édesanyának és gyermekének, vagy a család­nak megáldására is, de ez se teológiai, se liturgikai értelemben nem része a keresztelésnek. Véghelyi Antal ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2002. július 28. I .. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Ba licza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Péter Zoltán; du. 6. Véghelyi Antal; II,, Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Hbt, Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- mcgyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth Lász­ló; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Gé­za; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai ró­mai katolikus templom de. 11. Szabó Julian­na; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Péter Zoltán; Budahegyvidék, XII., Kék­golyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Ani­kó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Temp­lom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV. , Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hő­sök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky Já­nos; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Kulcsár Zsuzsanna. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 12,42-48; az igehirdetés alapigéje: 2Tim 2,19-21. HETI ÉNEKEK: 395,439. Összeállította: tszm ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján Alsódörgicse: de. 11.; Bala- tonakali: du. 3.: Balatonaliga á (Club Aliga): du. 6.; Balaton­almádi: du. 4.; Balatonbog- lár: de. 11.; Balatonfenyves: du. 6.; Balatonföldvár (Város­háza): du. 2.: Balatonfűred: de. 9.; Balatonszárszó: du. 3.; Balatonszemes: du. 2.; Fo­nyód: du. 4.; Hévíz: du. fél 5.; Keszthely: de. fél 11.; Kővágóörs: de. fél 12.; Mencshely: de. 11.; Nagyvázsony: du. 2.; Révfülöp: de. 10,; Siófok: de. 11.; Szentantalfa: de. háromnegyed 10.; Veszp­rém: de. 10.; Zánka: de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK: Balatonboglár: de. 11.; Balatonfűred: este 7.; Siófok: de. fél 10. Középiskolás Evangélikus Kollégium férfi nevelőtanárt keres szeptemberi alkalmazással. Fizetés a közalkalma­zotti bértáblának megfelelően törté­nik. Vidéki tanár esetében tanári bentlakást tudunk biztosítani. Alkal­mazás feltételei: főiskolai vagy egyetemi tanári végzettség; elsősor­ban evangélikus, más felekezetű ese­tén keresztyén elkötelezettség. Gyü­lekezeti hovatartozásról igazolás szükséges; erkölcsi bizonyítvány. A pályázatokat (szakmai életrajz, pedagógiai elképzelések) Evangéli­kus Kollégium 1077 Budapest, Ró­zsák tere 1. sz. Gaál Jánosné igazga­tó címre kérjük. Érdeklődni szerdánként munkaidő­ben a 351-0522 telefonon lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents