Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-28 / 30. szám
Evangélikus Élet 2002. JÚLIUS 28. 3. oldal „Az egyház nagyon sokat nyújthat a magyar népnek...” A piliscsabai médiamissziós konferencia vendégelőadói között köszönthettük Martin Birkedalt, a Norvég Rádiómisszió (NOREA) szerkesztőjét, valamint Juha Auvinent, a Finn Rádiómisszió (Sanansaattajat) igazgató- helyettesét. A konferenciát követően a cinkotai Rádiómissziós Központban kértünk tőlük rövid értékelő interjút Martin Birkedal: - Nagyon jó volt, hogy körülbelül hetvenen gyűltünk ösz- sze. Öröm volt látni, hogy fiatalok is voltak a konferencián, ami ígéretes a jövőt tekintve. Hasznos volt együtt lenni pár napig, és megosztani egymással tapasztalatainkat a missziós munkát illetően. Juhä Auvinen: - Értékeltem a konferencia jó hangulatát és a programok változatosságát is. A bibliakörök, köztük az angol-nyelvű, melynek tagja voltam, lehetőséget adtak a találkozásra. Nagyon élveztem a sok éneklést, különösen is magyar énekeket énekelni magyar nyelven. Jó volt megtapasztalni a keresztény testvérek barátságát, az emberek vendégszeretetét.- Hogyan látják a misszió helyzetét Magyarországon ? M. B.: - Mint annyi országban, így Magyarországon is, csökken a keresztények arányszáma. Ezért az a feladatunk, hogy hirdessük az igét minden lehetséges eszközzel, hogy az emberek hallják és megtérjenek. Mivel ez egy médiamissziós konferencia volt, szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire fontos kihasználni minden lehetőséget az ige hirdetésére a rádión keresztül is, elérve annyi embert, amennyit csak lehet. J. A.: - Meggyőződésem, hogy az egyház nagyon sokat nyújthat a magyar népnek. Különösen a fiataloknak, akik keresnek valami biztos alapot az életükben. Ebből a szempontból nagyon fontos a média-misszió: elérni az embereket a rádió, a televízió és az újság segítségével. Elmondani nekik, hogy Jézus szereti őket, törődik velük, és szükség van rájuk az egyházban.- Miben tér el az északi rádiómisszió szolgálata a Magyarországitól? M. B.: - Azt hiszem nagyon sok a hasonlóság a munkánk között. Akárcsak önök, mi is jelen vagyunk a helyi rádiókban és az országos, közszolgálati rádióban is, annak érdekében, hogy az evangéliumot hirdessük. Itt Magyarországon ugyanezek a lehetőségek adottak, ezért úgy érzem, hogy valamikképpen egy cipőben járunk. Tanulhatunk egymástól, hogy fejlesszük a missziónak ezt a területét, annak érdekében, hogy minél hatékonyabbak legyünk. Ennek ellenére Magyarország nem Norvégia és viszont. Ebből adódóan vannak a munkánkban bizonyos területek, amelyek különböznek. J. A.: - Finnországban is adottak a lehetőségek az egyház számára, hogy hirdesse az evangéliumot, de tudom, hogy az egyház nem mindig él ezekkel a lehetőségekkel. Ezért van szükség a médiában végzett missziói munkára. Jobban kellene hangsúlyozni, hogy milyen fontos ez embereknek a Jézus Krisztussal való találkozás. Ez különböző módon lehetséges, és a média mindebben nagy szerepet játszhat. De emellett döntő jelentősége van a személyes találkozásoknak is. Szeretnénk megértetni az emberekkel, hogy az Isten-hit nem különít- hető el a mindennapi élettől. Sőt, a hit a mindennapi élet fontos része. Szabó Szilárd Szikra A harapós kutya nem „rossz" kutya, csak harapós kutya. Kicsi korában arra tanították, hogy harapjon. Megjutalmazták, amikor parancsszóra harapott, és megbüntették, amikor nem volt hajlandó harapni. Ha tehát később valamit megharapott, nem lehetett felelősségre vonni, hiszen azt tette, amire tanították. Nem ,,bűne", nem erkölcsi fogyatékossága az, hogy harap. „Erkölcse" csak az embernek van (vagy nincs). De mi az „ erkölcs ”, hiszen az ember is azt teszi felnőtt korában, amire gyermekkorában tanították, vagy éppen nem tanították. Ez utóbbi esetben valójában állati módon viselkedik: vak ösztönei és a környező világ (társadalom) dirigálja a cselekedeteit. Erkölcsről a szó szoros értelmében csak ott beszélhetünk, ahol tudatos mérlegelés és döntés történik. A harapós kutya példájánál maradva: mi is vagyunk gyakran „ harapós " kedvünkben. Szeretnénk az asztalra csapni, szeretnénk nagyot ordítani. De nem tesszük. Azért nem tesszük, mert felmértük a helyzetet. Elgondoljuk, milyen következményei lennének annak, ha a másik emberbe „beleharapnánk". Nem valami magasrendű ez az „ erkölcs ", de a mai világra tekintve, azt kell mondanunk, hogy már az is eredmény lenne, ha az emberek (népek, világhatalmak) legalább ezen az erkölcsi szinten állnának, viselkednének. De ne tévesszük szem elől: ennél jóval magasabb rendű etikát hirdetett Jézus. Mi keresztyének, általában nem csapkodunk, nem ordítunk. De, vajon ez már „keresztyén " erkölcs? Lehet, hogy az, lehet, hogy még nem az. Mi a különbség? Hosszú lenne a felsorolás. Legyen elég most két gondolat. Egyik az, hogy a külső világ többet foglalkozik a „ rosszal ”, mint a „jóval A keresztyének küldetésének hangsúlya viszont inkább a jóra és nem a rosszra esik. A külső világ azt vallja, hogy a bűnöket le kell leplezni, üldözni, büntetni kell. Igazságot kell szolgáltatni. Ha a bűnös nem kapja meg bűnének méltó büntetését, összeomlik a társadalom egész épülete. Mi nem vitatjuk ennek a gondolatrendszernek a létjogosultságát. Csak azt hangoztatjuk, hogy mi nem erre küldettünk. Nem az a dolgunk, hogy a „konkolyt” tépdessük, hanem az, hogy a „búzát" vessük. „Imé, a magvető kiméne vetni.” A vetés a jó mag hintése: ez Isten országának jellegzetes létritmusa. Kép nélkül szólva: nem a gonosz ellen kell vagdalkoznunk, inkább a jót kell egyre több erővel beleárasztani a világba. „Ne győzettessél meg gonosszal, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róm 12,21). A másik gondolat arra a kérdésre felel, hogy mi módon kell jóval meggyőzni a gonoszt. A jó dolgot is lehet rosszul csinálni. Rosszul csinálják azok, akik úgy gondolják, hogy a velejéig romlott bűnös embert addig kell „kívülről” ostromolni nagy és még nagyobb szeretettel, míg végül térdre kényszerül a romlottságnál nagyobb, erősebb isteni szeretet hatására. Mi nem így gondolkodunk. Jézustól ennél merészebb hitet és reménységet nyertünk. Nevezetesen valljuk - és tapasztaljuk is - hogy valahol mélyen a rárakódott világ-szenny alatt, kihűlt csillagok hamuja alatt a leggonoszabb emberben is egy „istenarc van eltemetve" (Reményik Sándor). Az igaz emberlétnek valami kis szikrája ott rejtőzik minden ember lelke legmélyén. Ezt a „szikrát” lángra lehet lobbantam. De ehhez kevés az emberi tudomány, erkölcsi oktatás, a büntetés vagy akár a puszta emberi szeretet is. Ehhez Jézus Krisztus szelídsége, reménysége, szeretete, Szentlelke szükséges. Ahol az élő Jézus Krisztusból táplálkozó hit, reménység és szeretet munkálkodik, igazában csak ott beszélhetünk „keresztyén " erkölcsről. A „harapós ” indulatainkat elnyeli, szeretetne váltja át Jézus Krisztusnak bennünk munkálkodó Szentlelke. Ferenczy Zoltán Szeretet-injekció - kockázatok és mellékhatások nélkül Vasárnapi Közösségi Iskola Salamonbokorban Közös Pont sátor a Sziget Fesztiválon Idén nyáron harmadik alkalommal nyitjuk meg a Közös Pont Sátrat - képviselve a katolikus, a református és az evangélikus egyház ifjúsági munkáját - a „Pepsi- Szigeten”. A közvetlenség és nyíltság szellemében szeretnénk a szigetlakokhoz fordulni: ezt sugallja az egyszerű díszlet, a beszélgetésre hívó feliratok és a teaházas jelleg. Sokszínű programot kínálunk július 31. és augusztus 7. között a Közös Pont Sátorban. Akik már jártak a Civil faluban, azoknak ismerős lehet az Alkosssarok, ahol festhetnek, rajzolhatnak vendégeink, alkalmanként képzőművészek társaságában. Előadások, teaház, mély bizalommal teli éjjeli beszélgetések és meditációk egészítik ki programunkat. Kerekasztal-beszélgetéseink aktuális társadalmi-spirituális témákat érintenek, sátrunk vendégeiként keresztény zenekarok is bemutatkoznak. Mindehhez lelki hátteret biztosítanak az állandóan jelenlévő papok, illetve lelkészek, akik felkészült fiatalokkal együtt beszélgetésre, meghallgatásra, vitára várják a sátorba betérőket. Ferentzi Anna (Ökumenikus Ifjúsági Iroda) Betörtek a gyulai templomba Két gyertyatartó, egy kereszt a tolvaj zsákmánya- Mi voltunk a Laborczi-Family a vetélkedőn - újságolja kipirult arccal Moravcsik Nikoletta, mikor az élményeiről faggatom. Nagyon nem lep meg, mert láttam, amikor a gyülekezet lelkészével pusmogott, majd rohanva szaladt vissza a válasszal csapatához. Laborczi Géza is beszállt ugyanis a vetélkedőbe, de a helyes válaszokat inkább csak megüzenni van módja, hiszen házigazdaként nemigen engedheti meg magának, hogy egyhelyben időzzön hosszasan. - S miről szólt az a vetélkedő? -Listyán Krisztina veszi át a szót:- Volt váltóverseny, le kellett rajzolni a csoportokat, volt „aktiviti”, talicskázó, kanálban kellett tojást szállítani. Mindenféle mókás, vidám feladat... - Volt szellemi totó is, amiben Biblia-ismereti kérdések szerepeltek. A Nyíregyházához tartozó, Salamon- bokor gyülekezeti házában, Soltész István néhai evangélikus lelkész egykori birodalmában, a hajdani tanyasi iskolában - „Vasárnapi Közösségi Iskola” elnevezéssel - hirdettek rendezvénysorozatot. A program mindenképpen újdonság, hisz a Nyíregyháza Kertvárosi Evangélikus Egyházközség és a város Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatának együttműködésére most van először példa. A kezdeményezés jó fogadtatásra talált, az első alkalomra mindjárt benépesült a gyülekezeti ház kertje-udvara. A legtöbb gyerek és fiatal, s néhány vállalkozó kedvű édesanya a vetélkedő sátornál csoportosul, a nagyszülők korosztálya csoportokba verődve beszélget, de oda-oda szólnak a versengőknek, szóval figyelemmel követik az eseményeket. A férfiakat meg érdekes módon az üst tömöríti, jóval többen vannak, mint ahánynak fakanál jut a kezébe... Sok kisgyereket látni. Az egészen aprók anyjuk-apjuk mutatóujjába csimpaszkodva indulnak világot látni a kertben, az óvodásformák együtt indulnak kalandra. Nagyváti Pál feleségével és fiával érkezett: - ...De ezt az egészet a családomnak érzem! A gyülekezet felügyelője voltam az elmúlt évig, a környezet kialakításában, a programok szervezésében is sok szerepem volt. Most meg egyszerűen szívügyemnek tartom, hogy támogassam az itt megszülető jó kezdeményezéseket. És ez azért nem előzmény nélküli. Amikor a Pünkösd hétfője bekerült a piros betűs ünnepek sorába - munkaszüneti nap lett -, még az előző lelkészünkkel szántuk ezt a napot arra, hogy a szülők- kel-gyerekekkel együtt legyünk. Örülök, hogy az akkori gondolat most ebben a formában folytatható. Térjék Katalin, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat családgondozója épp befejezettnek nyilvánítja a vetélkedőt, módunk van szót váltani, amíg Dede Zoltán magyar néptáncot tanít a vállalkozó ked- vűeknek. Edzőcipős, szandálos lábak tapossák a zöld gyepet, keresik a ritmust, a mozdulatot, harsány nevetéssel kedvet ébresztve a bátortalanabbakban is.- Új kezdeményezés ez a Családsegítő Központ részéről. A családsegítést sokan úgy képzelik el, hogy megyünk ruhát osztani, segélyt intézni az embereknek, de hála Istennek, már nem csak erről szól a dolgunk, hanem arról is, hogy a középréteget megfogjuk. Azokat az embereket, akik elvesztették a hitüket valamiben. Hogy újra visszahozzuk emlékeiket, hogy bebizonyítsuk nekik; a közösségnek igenis éltető ereje van, és szüksége van mindenkinek a közösségre. Szükségük van az embereknek arra, hogy együtt legyenek, hogy közösen gondolkodjanak, hisz csak így tudnak egymáson segíteni. A Családsegítő ezért arra szánta el magát, hogy kimegy az emberekhez, a lakóhelyükre, a bokortanyákba. Pályázaton nyertünk pénzt arra, hogy Salamonbokorban megszervezzük a Vasárnapi Közösségi Iskolát Laborczi Gáza lelkész úrral együttműködve, az ő segítségével. így módunk van az embereket tájékoztatni a szolgáltatásainkról, miközben közösségi élményhez jutnak. Ugyanis a családon van a hangsúly, sőt, lehetőleg a többgenerációs családokon. Ismerős képlet: a fiatalok 50 négyzetméteren sínylődnek a város valamelyik lakótelepén, az öregek pedig magukra maradva tengődnek a bokortanyán, pedig szükségük van egymásra.- Több mindent jelent ez a sorozat - kezdi Laborczi Géza, a gyülekezet lelkésze, amikor a célokról kérdezem, de mintha a családgondozó szakember gondolatait folytatná. - Fő cél, hogy szeretnénk a családok közötti összetartást és kohéziót megerősítem. Dédunokával bezárólag vannak itt családok, tehát a családokon belüli, generációkon átívelő összetartozásra és szeretetélményre gondolok, de a családok közti kapcsolatok kiépítésére is. Ehhez a Családsegítő Szolgálat hozzáadja a maga szakértelmét, hogy itt minden korosztály külön- külön és együtt is jól érezhesse magát, tartalmasán töltse az idejét. Amit mi tudunk adni, az a hitünkből fakadó többlet. A hitnek, a bizalomnak és az ebből következő szeretetnek a légköre. Kicsit járatlan út ez nálunk, hogy éppen ilyen játékkal, a kreativitásnak teret engedő elfoglaltsággal, a családok összetartozását ilyenfajta közös programokban való részvételével is szeretnénk elősegíteni. Azért, hogy itt valamiféle szeretet-injekeiét vagy szeretet-terápiát kapjon az, aki ide eljön. Mert ne csak a világban tapasztalható sokféle rossz formáljon és esetleg tegyen tönkre személyiségeket, kapcsolatokat. Itt egy ilyen energia-felvétel történhet: közös éneklésben, imádságban, játékban... Azt gondolom, hogy itt a maga természetességében a komoly és vidám dolgok tartoznak össze, és alkotnak szerves egységet. Tánctanulás után sógyurmázással, gipszképek készítésével megy tovább a program, s aki a meghívó kérésének megfelelően hozott otthonról tisztára mosott, érdekes formájú üveget, az kipróbálhatja az üvegfestés fortélyait is. A Vasárnapi Közösségi Iskola további alkalmakkal folytatódik Salamonbokorban. A tervekről szólva a családgondozó a XXI. századra felkészítő ismereteket, az internethasználat megismertetésének fontosságát említi elsőként, de rögtön utána a népi kultúra közvetítésére alkalmas táncházakat. A gyülekezet lelkésze az augusztusra tervezett utolsó rendezvényt emeli ki, amikor az „igazi” iskolára szeretnék felkészíteni a családokat. Praktikus információkkal, például a hitoktatással összefüggő tudnivalókkal akkor már ugyanúgy törődni kell, mint a teljesítményorientált közegbe való visz- szatérés miatt a lelki felkészítéssel. Veszprémi Erzsébet Július 7-re virradóan ismeretlen tettes vagy tettesek betörtek a Gyula belvárosában fekvő evangélikus templomba. A főbejárat melletti, gyakorlatilag négy évtizede nem használt oldalajtót feszítették fel, így jutottak be a 75 éve felszentelt templomba, ahonnan az oltárról a két mozdítható gyertyatartót és egy szép kidolgozású feszületet vittek el. A rendőrség nyomoz az ügyben, de nem tagadják: a gyülekezet tagjai aligha kaphatják vissza ezeket az értékeket. Mint Jakab Béla, a gyulai egyház- község lelkésze az Evangélikus Életnek elmondta, az ellopott kegytárgyak ezüs- tözött fémek voltak, inkább eszmei értéket képviseltek. Az is elképzelhető, hogy a tolvajok, miután megtudják, hogy nem nemesfémtárgyakat szereztek, azokat egyszerűen a városon keresztül húzódó úgynevezett Élővíz-csatornába dobják, ahonnan szerencsés esetben - évek múlva - egy kotrás alkalmával előkerülhetnek. A gyulai kapitányság nyomoz ugyan az ügyben, de nem sok jóval bíztatja a gyülekezetét. Gyulán ez volt az első eset, hogy illetéktelenek jártak a templomban, ezért nem is voltak felkészülve rá. Van ugyan vagyonbiztosításuk, de az nem fedezi a lopási károkat. Ezekben a hetekben két feladat vár a gyulai evangélikusokra. Egyrészt pótolniuk kell az ellopott gyertyatartót és feszületet, másrészt a templom biztonságát kell növelni. Azt tervezik, mint mondta if Jakab Béla, hogy vásárolnak vagy készítettnek egy új készletet, amit ezentúl minden istentiszteletet követően elzárnak. A templom modem riasztórendszerének kiépítésére és fenntartására a kis lélekszámú gyülekezetnek nincsen anyagi lehetősége, ezért inkább azt vállalják, hogy minden ajtóra keresztvasat szerelnek fel, míg az utcára nyíló, alacsonyabb ablakokra belülről rácsokat. Szegfű Katalin __________________________________:___________:___..........................__________________________-Jl. Aki válaszol: Martin Birkedal, aki újabb kérdésre vár (balra) Juha Auvinen
