Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-07-21 / 29. szám

2. oldal 2002. JÚLIUS 21. Evangélikus Élet r UJ NAP - ÚJ KEGYELEM Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csu­pa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8b-9) VASÁRNAP „Jézus Krisztus mondja: Maradjatok énbennem, és én tibenne- tek." Jn 15,4 (Ef 5,8b—14; Zsolt 48; ÍJn 4,1-8). A Jézusban ma­radás legfőbb módja a napi igeolvasás. Valamit elkezdeni szalmaláng lelkesedéssel könnyű. De Jézus arra akar nevelni, hogy maradjunk Őbenne, vagyis a napi igeol­vasás ne legyen hangulat dolga. CSÜTÖRTÖK ” Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. ” lKor 3,7 (Lk 11,33-36; Jn 7,14-24). Életünk döntő eseménye az a pillanat, vagy az a nap, amikor végre elin­dulunk a hit útján. De igénk most arra figyelmeztet, hogy Isten világában ott van a növekedés törvénye. A hitben megállni nem lehet, mert ha nem növekedünk, akkor visszafejlődünk. Jó olykor visszanézni, és felvetni a kérdést, hogy konkrét ponto­kon hol is tartok pl. hitben, türelemben, alázatban. Ezek növekedtek-e, vagy éppen fogytak az életemben? ^£-|-pQ „Én élek, és ti is élni fogtok. " Jn 14,19 (Zsolt 31,16; Jak 2,14-26; Jn 6,60-65). Jézus nem a múlandó, biológiai éleiről beszél, hanem az Is­tennel való kapcsolatot nevezi életnek. Az igazi élet akkor kezdődik, amikor az el­pártolt ember visszatalál Istenhez. Ekkor valami új kezdődik, és a lélek végre nyu­galmat talál, ahogy Augustinus mondja: „...nyugtalan a mi szívünk Uram, amíg meg nem nyugszik Tebenned!” KEDD „Én, az Úr vagyok szabadítod és megváltód. " Ézs 60,16 (Jn 4,14-42; 2Kor 6,11-18; Jn 6,66-71). Ki neked Jézus? Csak tanító vagy példákép? Akkor még nem tudod, hogy ez kevés: nekünk Szabadító kell, aki önző énünktől megszabadít. Merjük-e kérni és várni ezt a többet? Ne érjük be kevesebbel, mint amit Isten adni akar. „Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsösé- mmiMmmm, ^ keresi, akj elküldte öt, az igaz, abban nincs hamisság ” Jn T18 (2Móz 4,11-12; Jak 3,13-18; Jn 7,1-13). Jézus azt mondja, hogy a szívnek teljes­ségéből szól a száj, vagyis amit mondunk, az elárulja, hogy mi van a szívünkben. Bizony sokszor akaratlanul is dicsekszünk, vagyis a magunk dicsőségét keressük. Az „én” szólal meg. Jó, ha ezt végre észrevesszük, és Jézustól kérünk szabadulást „én”-ünk zsarnoki uralma alól. PÉNTEK ” Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpár­toltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, Uram, a mi Is­tenünk. "Jer 3,22 (Róm 11,32; lPt 3,8-17; Jn 7,25-30) A bűn nem egy-két tévedés, botlás, hanem szívünk benső elfordulása Istentől a test, a világ és önmagunk felé. Minden egyes bűn egy újabb személyes döntés Isten ellen. Ezen az állapoton csak az segíthet, ha Jézustól új szívet kapunk, amelyben már nem a mi önző énünk ural­kodik, hanem Jézus. Ézs 29,13-ban olvasunk arról, hogy sokan csak szájjal köze­lednek Istenhez, miközben szívük távol van Tőle. Isten benső és nem külső életvál­tozást akar tőlünk! SZOMBAT „Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert kiragadja a sze- .iuuui..l.mmm^« gény ember életét a gonoszok hatalmából!” Jer 20,13 (Jak 5,13; Fii 2,12-18; Jn 7,31-39) Amikor a Biblia éneklésre bíztat, akkor nem akármilyen éneklésről van szó. Van „régi” ének és van „új” ének. A régi ének tartalma az em­ber dicsőítése, az ember természetes örömének vagy bánatának a kifejezése. A Bib­lia arra szólít fel, hogy énekeljetek új éneket! Az új ének nem az ember nagyságát, erejét dicsőíti, nem az ember cselekvéséről szól, hanem Jézus Krisztusról, aki eljö­vetelével valóban újat hozott, és aki Őbenne hisz, annak új célt, tartalmat és bol­dogságot tud adni. Gáncs Aladár SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP Mi irányítsa döntéseinket? ÍJn 4,1-8 Az elmúlt hónapokban megszoktuk, hogy rengeteget beszéltek a politikai vá­lasztás fontosságáról. A túlfűtött politi­kai hangok ellenére jól tudjuk, hogy akár jól, akár rosszul választunk, az a döntés csak átmeneti, legfeljebb 4 évre szól, no­ha hosszabb időre is lehet kihatása. Felelős döntésre azonban nemcsak a politikai életben, de hitünk dolgaiban is szükségünk van. A rendszerváltás előtti évek nagyon leegyszerűsítették gondol­kodásunkat, elkezdtünk fekete-fehérben gondolkodni. Ha valakit megláttunk ka­rácsonykor vagy más alkalomkor a templomban, azt már elkönyveltük vallá­sos-hívő embernek. Ha a fiatalok eljöttek a templomba esküdni, akkor azokat már keresztyén családnak gondoltuk. Igénk a hit dolgában az árnyaltabb döntésekre figyelmeztet, mert ez a dön­tés nem csak 4 évre érvényes. Életünkbe a politikai lehetőségekhez hasonlóan, a vallási sokszínűség is belépett. Mennyi jó egyházi műsor látható, hallható a TV- ben vagy a rádióban, de mennyi téves is­meretterjesztés is! Nem elég a keresz- tyénséghez, hogy valaki lelki dolgokkal is foglalkozik, Istent és a túlvilágot em­legeti, vagy a mai anyagias élet egyolda­lúságát és hiábavalóságát kritizálja! Pél­dául sokan már jó vallásos embernek gondolják magukat - és nem materialis­tának mert „figyelnek” az újságokban megjelenő horoszkópjukra, - pedig a „horoszkópozást” a Biblia határozottan tiltja. Van különbség a különféle vallási irányzatok között, nem mindegy, hogy melyiket választjuk! 1. Legyen saját gondolkodásunkban és ítéletalkotásukban döntő szempont, hogy kicsoda számunkra, illetve mások számára Jézus Krisztus. Igénk ezt említi elsőként. Nem a felekezeti különbségek a lényegesek, hanem az, hogy tekintély- e, döntéseinket meghatározza-e, hogy Jé­zus mit mond és mit vár tőlünk? Jézus nem egy vallásalapító a sok kö­zül, akire vagy hallgatunk vagy nem. Őbenne a valóságos Istent ismerhetjük meg. Üzenete, mondanivalója az élő Is­ten kijelentése, amire figyelnünk kell, ha keresztyénnek mondjuk magunkat. Eb­ből következik, hogy aki számára Jézus nem fontos, döntéseinél nem iránymuta­tó, annak tanácsát, életvitelét lelki éle­tünkben ne kövessük. 2. Igen elgondolkodtató, amikor igénk az antikrisztus leikéről beszél. Nem emleget kimagasló bűnöket vagy égbekiáltó tetteket, csak a Krisztus iránti közömbösséget. Sőt leírja, hogy ez igen népszerűvé vált, sokan követik, mert ez az idegen lélek tömegeket hitetett el. Itt érezhetjük igénk mondanivalójának súlyát. Eszünkbe jutnak olyan döntéseink - akár egyházi döntések is -, ahol nem számoltunk Jézus Krisztussal. Az ilyen hatást nevezik elvilágiasodásnak. Továb­bá, látunk olyan életvitelt - még egyházon belül is -, ami nem lehet példa a szá­munkra. Élesen vetődik fel a gondolat: ez az elvilágiasodás fog győzni egyházunk­ban és felettünk is? Ne fordítsunk-e akkor inkább hátat gyülekezetünknek, és ne ke- ressünk-e egy szentebb társaságot, egy kis közösséget? 3. A kiutat igénk nem az elvilágia­sodás (szekularizmus) elítélésében, má­sok életvitelének kritizálásában, vagy külön kis szent közösség keresésében látja, hanem abban, hogy vegyük komo­lyan, mélyedjünk el abban, hogy Jézus születésekor a szerető Isten lépett hoz­zánk. Ha ezen elkezdünk gondolkodni, eljutunk a belső csodálkozásig: kicsoda Isten? Ö a szeretet! A szerető Isten felismerése a megol­dás, mert ez imádásához vezet. Ezzel valljuk aztán Urunknak Jézust, mert raj­ta keresztül ismertük meg Istent. Ekkor imádságunkban, bűnvallásunkban le tud­juk tenni azokat a tetteinket, ahol rosszul döntöttünk. Most már tudjuk, Isten bűn­bocsátó kegyelme és helyreigazító szere- tete körülvesz bennünket. Észrevesszük, a keresztségünk is Isten elénk jövő szere- tetét mutatja. De azt is látjuk, hogy Isten szeretete másokat is körülvesz, ezért nem ítéletet, hanem kegyelmet kérhe­tünk azok számára, akik egyházunkban vagy másutt rosszul döntöttek, vagy rossz példát adnak. Mi így törekedjünk a szentségre. Az Egyház a szentek gyülekezete, vallja a Biblia és egyházunk hitvallása, az Ágostai Hitvallás is. Ezt nem úgy ért­jük, hogy az Egyház tökéletes, büntelen emberek csoportja. Az őskeresztyének is, akikre pedig felnézünk, bűnösöknek vallották magukat. Még Pál apostol is bűnösnek, sőt a bűnösök közt az elsőnek mondja magát. De mert Uruknak vallot­ták Jézust, aki megtisztította őket a bűne­iktől, vallhatták magukat egyben szen­teknek, Isten gyülekezetének. Legyünk mi is ilyen szentek, akik Urunknak és Megváltónknak valljuk Jé­zust, akik hallgatunk és építünk igéjére! Missura Tibor ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2002. július 21. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11 (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Nagy Ilona; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth Lász­ló; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) id. Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Orosz Gábor Viktor; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 1 k Orosz Gábor Viktor; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Missura Tibor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagvöngve, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék­golyó u. 17. de. 10. dr. Szabóné Mátrai Mari­anna; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestúj­hely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Pé­ter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszent­mihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Bajuszné Orodán Krisztina; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ief. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Kulcsár Zsuzsanna. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Jn 8,37-45; az igehirdetés alapigéje: ÍJn 4,1-8. HETI ENEKEK: 442, 238. Összeállította: tszm ISTENTISZTELETI REND (n 3 5 Q£ 3 H 2 SAROK ..................................................................... A keresztelés helye az istentiszteletben A címben rejtőző kérdés magyarországi evangélikus liturgiatörténeti léptékkel mérve egészen friss. Születésemkor, közel hét és fél évtizeddel ez­előtt, de még jó pár évtizeddel azután sem igen gon­doltak arra, hogy istentiszteleten kellene-e megke­resztelteim a kisgyermeket. Az magától értődött, hogy templomban keresztelnek. De ez valóban a templomot jelentette, nem az istentiszteletet. Negyednapos voltam, amikor megkereszteltek. Pedig ,úgy tudom - nem tartottak életképtelennek. Akkor még nem halogatták a keresztelést. A sietés­be talán nem is annyira hitbeli, teológiai meggondo­lások játszottak bele, hanem inkább az a gyakorlati­as gondolkodás, hogy minél előbb teljék el az „egyházkelésig” tartó hagyományos időszak, amely az édesanyát házhoz kötötte. Egészen teológus koromig nem láttam kereszte­lést. Az enyémen sem volt jelen a Krisztus rendelé­se szerint cselekvő lelkészen, a keresztanyámon és a bábaasszonyon kívül senki más. Eszébe se jutott senkinek, hogy ott legyen. Igazából a bábaasszony vitte a főszerepet. O jelentette a keresztelést a lel­késznek. A keresztelésén is ő vitte a szót. Sokszor a keresztanya szájába is ő adta a feleletet a keresztelő lelkész kérdéseire. Tehát nemcsak a gyülekezet, ha­nem a család maga is ki volt zárva e furcsa hagyo­mány erejével a keresztelés eseményéből. Ezt akko­riban nálunk senki nem furcsállotta. Az ellenkezőjén ütköztek volna meg. Nem gon­dolom, hogy ez a ma már szinte hihetetlennek tűnő gyakorlat csupán egy zárt, szűk környék sajátossága lett volna. Erre a keresztelési gyakorlatra visszagon­dolva hálát adhatunk Istennek, hogy mindez már história és hogy a keresztelés közösségi, családi és gyülekezeti összefüggései is helyet,kaptak a keresz­tény gondolkodásban. De bizonyára nagyon nagy szükség lesz a következő cikkekre, amelyek a jelzett összefüggésekkel tartalmilag foglalkoznak majd a liturgikus sarokban. Lelkészként már azt az Agendát használtam, amely így rendelkezik: „A keresztelést rendszerint gyülekezeti istentisztelet keretében végezzük, kivéte­lesen külön keresztelési istentiszteleten, háznál csak komoly szükség esetén.,, De hol és hogyan illeszkedik a keresztelés rendje a gyülekezeti istentisztelet rendjébe? A ma használt Agendánk három helyet jelöl meg: az általános kö­nyörgő imádság előtt, az óegyházi kollekta-imádság előtt vagy a hitvallás helyén. A három lehetőség közül az első vált általános­nak nevezhető gyakorlattá. Gondot az okoz, hogy a mai rendünk szerint akkor már elhangzott a hitval­lás, amely lényegében keresztelési hitvallás volt. Ha így van, furcsa és méltatlan „sűrítményként” hang­zik, amikor a keresztelő lelkész az istentiszteleten már elhangzott hitvallásra utalva teszi fel a ma már általában jelenlévő szülőknek és keresztszülőknek a hitükre vonatkozó kérdéseket. Újabban találkozunk azzal a gyakorlattal, amely szerint a lekció/k/ körül történik a keresztelés. Itt a helyén, ismétlés nélkül, teljes szövegében hangzik a gyülekezet és a keresztelésre érkezettek közös hitvallása. Idáig ez a megoldás tűnt ideálisnak litur­gikusán is, de praktikusan is, mert a kisgyermek nem mindig türelmes. Sírása, mocorgása feszélyezi a családot, akadályozza, hogy figyeljen a kereszte­lésre, és bizony a gyülekezetek sem mindig jeles­kednek gyermekbarátsággal és az örömmel való együttünneplés „erényében”. Egyházunk azonban foglalkozik azzal a gondolattal, hogy megváltoztat­ja a hitvallás helyét: nem a lekciót /lekciókat követ­né, hanem az igehirdetést, az evangélium élő, hir­detett formáját. Ebben az új helyzetben is a hitvallás közelében kerülhetne sor a keresztelésre. De itt is kérdés, hogy a legtöbb esetben a már egy­általán nem csecsemő-keresztelendő, és hozzátar­tozói, meg a gyülekezet birja-e türelemmel a vi­szonylag hosszú várakozást? Rokonszenvesnek tűnik a külön keresztelési is­tentisztelet gondolata. Itt a liturgia minden elemé­nek, különösen is az úgynevezett változó részeknek közvetlen vonatkozása lehetne a keresztelés esemé­nyére. Itt azonban gondolnunk kell egyházunk szór­vány-jellegére, a nem túl gyakori keresztelésekre. Arról nem is szólva, hogy komoly nevelőmunkára lenne szükség az érintett családok között, hogy az egyéni időpont felett győzzön a közösségi-gyüleke- zeti szempont. Vagy talán az időnkét, de bizonyos rendszerességgel kitűzött keresztelési istentisztelet is segíthetné a gyülekezetben és istentiszteletben va­ló gondolkodás erősödését? A végére talán kiderült, hogy egyáltalán nem pusztán technikai, szervezési kérdésekről van szó, amikor a keresztelés méltó, a szentséghez méltó he­lyét keressük az istentiszteletben. De ezzel csak megkezdtük kitenni magunkat annak, hogy a köve­tezőkben a keresztség és a keresztelés ajándékára és gyakorlatára való figyelésünk közben esetleg sarok­ba - nem csupán a liturgikus sarokba - szorítson bennünket keresztségünk áldott ténye és keresztelé­si gyakorlatunk vizsgálata. Fehér Károly a Balaton partján Alsódörgicse: de. 11; Balaton- aliga: /Club Aliga/ du. 6; Bala­tonalmádi: du. 4; Balaton- boglár: de. 11; Balatonfenyves: du. 6: Balatonfüredi de. 9; Hé­víz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11: Kisdörgicse: du. fél 2; Köt­ésé: de. 9; Mencsehely: de. 11; Nemesleányfalu: du. 2; Révfü­löp: de. 10; Siófok: de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Szólád: de. 8; Zánka: de. fél 9. Német nyelvű istentisztelet: Balatonboglár: du. 6: Balatonfüred: du. 7. Középiskolás Evangélikus Kollégium férfi nevelőtanárt keres szeptemberi alkalmazással. Fizetés a közalkalma­zotti bértáblának megfelelően törté­nik. Vidéki tanár esetében tanári bentlakást tudunk biztosítani. Alkal­mazás feltételei: főiskolai vagy egyetemi tanári végzettség; elsősor- , ban evangélikus, más felekezetű ese­tén keresztyén elkötelezettség. Gyü­lekezeti hovatartozásról igazolás szükséges; erkölcsi bizonyítvány. A pályázatokat (szakmai életrajz, pedagógiai elképzelések) Evangéli­kus Kollégium 1077 Budapest, Ró­zsák tere 1. sz. Gaál Jánosné igazga­tó címre kérjük. Érdeklődni szerdánként munkaidő­ben a 351-0522 telefonon lehet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents