Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-21 / 29. szám
Fotó: Végh Csaba 67 . ÉVFOLYAM 29. SZÁM 2002. JÚLIUS 21. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Lelkésszé lettek... Mi irányítsa döntéseinket? Hívásod van! Évfordulók tájéka Szeretetotthon Békéscsabán A kép előterében Sebestyén Márta és a Gryllus-fivérek. Az oltár előtt (balról jobbra) Veczán Pál, Szabó Sándor, Forrai Tamás és Laborczi Géza. MHMMMM s rnmmm m g mexuumam ..........."• riii''irnni;niniiiiniiiiiiiiiniiiinniinnnimiiiiiii)iniiiiHiniiniyiiwiiinniiiinpiipniiiiiiapfiiiiii)iiiifl^ Ev angélikus templom a „Krisna-völgy” kapujában Isten megújított hajlékának szentelése Somogyvámoson A Balaton déli partjától nem messze, a somogyi dombok között található egy világhírű kis település, Somogyvámos. Zsákfalunak mondják, innen nem vezet út tovább. Vagy talán mégis?... Hírnévre mindenesetre nem a történelmi egyházak által képviselt kultúra vitte, hanem egy távoli egzotikus világ „megvalósítása”: a mintegy 150 hektáros területen fekvő Krisna-völgy, az Indiai Kulturális Központ és Biofarm. Lapunk olvasói talán nem veszik rossz néven, hogy a magunk részéről egyáltalán nem vagyunk büszkék arra, hogy ez az Európában egyedülálló létesítmény éppen hazánkban található. Számunkra annál nagyobb öröm - és talán jelzés értékű is - az a körülmény, hogy a völgy bejáratánál immár egy megújult evangélikus templom áll. Július 13-án - renoválás utáni - templomszentelési istentiszteletre gyűltek össze a falu és a környék evangélikusai. Igehirdetésében Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke alkalomhoz, és a bevezetőben említett kulturális kettősséghez illő igét választott, amikor - Jn 4,21-24 alapján - Jézus szavait idézte az istenimádat helyének kérdéséről. Hangsúlyozta, hogy a helyhez- kötöttség rabságából nem tud szabadulni az ember. Ragaszkodunk ahhoz, hogy csak az általunk tisztelt helyen lehet Istent imádni. Úgy tűnik, Jézus elrontja örömünket, amikor egy megszépült templomban arról szól, hogy Isten tisztelete nincs helyhez kötve. Őt valóban mindenhol lehet imádni, akár a természetben meditálva is. Az igaz, hogy bárhol, de csak egyféleképpen! Nem a rítust köti meg Jézus (az nincs templomhoz vagy felekezetekhez kötve), de saját magához és a szentségekhez kötötte az igaz istentiszteletet. Sok fiatal nem kötődik ma hazánkban templomhoz. Katedrálisok között járva lelki szegények, akiknek nincs kedves templomuk. Igéjében és szentségeiben Jézus haza akar vezetni bennünket. Az istentisztelet keretében iktatta be a püspök igehirdetői szolgálatába Karin Weisswange német lelkésznőt, aki férjével együtt költözött Magyarországra, hogy nyugdíjas éveiket hazánkban töltsék. Önként vállalták azt a feladatot, hogy a környéken letelepedett német ajkú lakosságnak anyanyelvükön tartsanak istentiszteleteket a templomban. Az úrvacsorával egybekötött istentisztelet utáni közgyűlésen Aradi György lelkész ismertette a gyülekezet és a templom történetét, valamint a renoválás menetét. Kiemelte, hogy Somogyvámos első temploma 1938-ban összedőlt. Helyén - Schock Gyula lelkész vezetésével, Vízvári Miklós helyi mesterember tervei szerint - 1951-ben épült a jelenlegi templom, amit 1951. november 11-én Túróczy Zoltán püspök szentelt fel. Az eltelt fél évszázad alatt a fejlesztések és felújítások ellenére - nem kis mértékben a rossz beépített anyagok következményeként - erősen leromlott az épület állapota. Ennek ismeretében a gyülekezetben elindult a gyűjtés a felújítási munkákra. A feladat azonban meghaladta a 110 lelket számláló evangélikusság anyagi erejét. A 2000 nyarán benyújtott pályázatukat az Országos Egyház pozitívan bírálta el, ennek köszönhetően a 2001-es esztendőben megindult a kivitelezés terveinek előkészítése. 2001. májusában körlevelet adtak ki, amelyben megszólították a községből elszármazottakat. Megrendítően sok válasz és felajánlás érkezett. Az idei nagypénteken már a megújult templombelsőben tarthatták passiói úrvacsorás istentiszteletüket. Schiszler Imre gondnok irányításával, sokak önzetlen munkája, támogatása révén készülhetett el a több mint 11 millió forintos beruházás. A köszöntések sorában elősként Deme Dávid espereshelyettes és Madarász István nyugalmazott lelkész köszöntötte az ünnepet. Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelő szerint az elvégzett munkát látva ez közelebb áll a templomépítéshez, mint a renováláshoz. Herényi Károly országgyűlési képviselő megemlékezett az elődökről, akik 51 esztendővel ezelőtt építették a templomot, és utalt rá, hogy ezzel ők István király ezer éves utasítását követték. Akkor, amikor papokat zártak börtönbe vagy végeztek ki, akkor, amikor nem volt ajánlatos gyülekezethez tartozni, a somogyvámosiak - templomot építettek. Ezt a gondolatot egészítette ki Ittzés János püspöki aki felfigyelt arra, hogy a legerősebb pártállami diktatúrában feltűnően sok templom épült. Ez mindenekelőtt Túróczy Zoltán evangelizátor püspöknek volt köszönhető, akinek igehirdetései nyomán hatékonnyá válhatott az evangélium. Mert a templom és az evangélium összetartozik - templomot az evangélium építtet az emberrel! A templom nem ház, hanem lelki hajlék az Isten igéjét hallgató közösség számára. Adja Isten, hogy ebben a templomban - egy tőlünk idegen keleti kultúra völgyének kapujában - rendszeresen hangozzék az evangélium, amely által Jézus bennünket is - haza akar vezetni. Menyes Gyula „Énekeljetek az Úrnak örömujjongással..." XXIII. alkalommal rendezték meg a Diósgyőri várban a Kaláka Folkfesztivált. A július 11-15. között lezajlott koncertsorozat zárónapja - immár hagyományosan - ökumenikus istentisztelettel kezdődött a Belvárosi Evangélikus Templomban,- a fesztivál néhány résztvevőjének közreműködésével. Sokszínű és szokatlan az az alkalom, amely a miskolci Kaláka Fesztivál záró istentiszteletét jellemzi. Sokszínű, mert ökumenikus hármas értelemben is: különböző felekezetű lelkészek szolgálnak az istentiszteleten. Ebben az évben Forrai Tamás katolikus lelkész, a jezsuita gimnázium igazgatója, Szabó Sándor református lelkész, Veczán Pál evangélikus esperes és Laborczi Géza lelkész végezte a liturgiát. Minden esztendőben más felekezet lelkésze hirdeti az igét: tavaly Korzenszky Richárd, bencés atya szólaltatta meg az öröm üzenetét, ebben az évben Laborczi Géza tolmácsolta az evangéliumot. Ökumenikus ez az alkalom abban az értelemben is, hogy különböző felekezethez tartoznak azok a művészek, akik az istentiszteletet muzsikájukkal, énekükkel gazdagítják. És természetesen különböző felekezetű emberekből áll a „közönség”, a gyülekezet is. (A miskolci evangélikusok évek óta készségesen bocsátják rendelkezésre templomukat és vasárnapi istentiszteletüket erre a célra.) Sokszínű az alkalom, mert különböző helyekről érkeznek a résztvevők. Szokatlan, mert az istentiszteleten szolgálnak a fesztiválon részt vevő művészek, így hallhattunk a Kaláka együttes, Sebestyén Márta és Sebő Ferenc tolmácsolásában vers- és zsoltárfeldolgozást, míg a Nigun zenekar régi zsidó énekeket adott elő. A békéscsabai Pravo, illetőleg a kolozsvári Fűszál együttes őszinteségével, Paya Bea gyönyörű énekhangjával, Vázsonyi János szaxofonjátékával, Fasang László pedig az orgona sokszínű megszólaltatásával tette emlékezetessé az alkalmat. E sokszínűség és szokatlanság azonban harmonikusan belesimult - a közös istendicséretbe. Laborezi Géza Az egyházi kapcsolatokért felelős államtitkár látogatása az Országos Egyháznál Fedor Tibor, Ravasz Levente, Schanda Balázs főosztályvezetők és Platthy Iván kormány- főtanácsos társaságában július 10-én látogatást tett a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Központjában Szalay István, akit lapzártánk után neveztek ki a Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokkal foglalkozó hivatalának címzetes államtitkárává. Vendégeinket Szebik Imre elnök-püspök, Hafenscher Károly országos irodaigazgató, Benczúr László felügyelő, Szemerei Zoltán gazdasági igazgató, valamint Benkő Ingrid jogtanácsos fogadta. A nyílt légkörű ismerkedő-bemutatkozó megbeszélésen a felek kölcsönösen tájékozódtak a közös feladatok jövőbeni kereteiről, az egyház közéleti szerepéről, az egyház finanszírozási kérdéseiről, valamint a hitéleti és kulturális tevékenységek bővítésének lehetőségeiről. OI Déli (evangélikus) harangszó Ezen a héten minden délben a Celldömölki Evangélikus Templom nagyharangja szól a Kossuth rádióban. Celldömölk a Marcal folyó partján, a Ság-hegy tövében fekvő város. Három kisebb település, Párdömölk, Nemesdömölk és Kiscell összeépülésé- ből, 1903-tól hívják a helységet Celldömölknek. A reformációtól kezdve a kemenesaljai, a magyar nyelvű evangélikusok nyugatmagyarországi központja. 1681-ben a soproni országgyűlésen törvénybe iktatták, hogy a vármegyékben hány protestáns templom működhet. Vas vármegyében a 96- ból a nemesdömölkin kívül még két helyen hagyták meg az Istenházát. Ezt a nehéz helyzetet tetőzte a török uralom, és amikor a szultán 250 ezres serege Bécs ellen indult, Kemenesalja lakói is az erdőkbe és a mocsarakba menekültek. Az így elnéptelenedett falvakat a török felperzselte. Celldömölk első templomát 1744-ben építették, a tornyát csak 1796-ban emelték. A ma is látható második templomot Stetka Péter építész tervei szerint a régi templom helyén, 1897-ben építettek fel. Az eklektikus stílusú celldömölki evangélikus templomot Gyurátz Ferenc püspök szentelte fel. 35 méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló 25 mázsás nagyharangot, 1925-ben Sopronban öntötték, Seltenhofer Frigyes és Fiai ha- rangöntö gyárában. tum ' .I „Krisztus is ... búcsúzóul nem ad más parancsot, egyedül a szeretetét, Erről ismerik meg tanítványait és a jámbor hívőket. Mert ahol a cselekedetek és a szeretet nem törnek ki, ott a hit sem valóságos, ott nem fogadták még be az Evangéliumot, és Krisztust sem ismerik igazán.” . Luther Márton, Előszó az Újtestamentumhoz (Szita Szilvia fordítása) Bizonyos értelemben rendkívüli lapszámot tart kezében az olvasó, jóllehet valójában nem az újság, hanem az a múlt vasárnappal zárult hét mondható rendkívülinek, amelynek főbb egyházi eseményeit követni igyekeztünk. A Magyarországi Evangélikus Egyház e századi történetében mindenesetre kétségkívül az elmúlt hétvége volt a legeseménydúsabb. A szentelésekről, lelkész-avatásokokról, -iktatásokról, konferenciákról tudósító beszámolók műfajilag ugyan nem túl változatos lapszámot eredményeztek, de annyira azért nem vagyunk nagy felekezet, hogy jelentősebb hitéleti-közéleti ünnepeink dokumentálásának vonatkozásában lemondhatnánk a teljesség igényéről. Amíg az Ev. Elet oldalszámát nem növelhetjük, addig a jövőben a tudósítások terjedelmét leszünk kénytelenek csökkenteni. Feltéve és remélve, hogy nem csupán egy-egy hét(vége) igazolja; ha nem is „ nagy ”, de élő egyház vagyunk. T. Pintér Károly * t
