Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-07-14 / 28. szám

Evangélikus Élet 2002. JÚLIUS 14. 7. oldal Veszélyes árnyékunk Személyes és közösségi tökéletlensé­günk a téma, melyet olyan gyakran fe­dezünk fel másokon. Talán mert a sze­münk kifelé néz, „befelé” viszont legfeljebb hunyorog? - amiből aztán „csak a szépre emlékezem”... Senki sem tudja átugrani a saját árnyékát, tartja a közmondás. Árnyék csak sö­tétségben nincs, vagy ködben. Viszont minél élesebb a fény, annál jobban ki­rajzolódik az árnyék. Mindez lelki ér­telemben is érvényes. A közkeletű ki­fejezés is valaki vagy valami árnyoldaláról beszél. Erről elmélked­ni akár kényelmes is lehet, ám nyom­ban ijesztő lesz, ha önnön „árnyékun­kat” kell felismernünk, mert annak semmibe vétele okozott komoly bajt, vagy idézett föl súlyos veszélyt. Kisebb-nagyobb közösségeknek, milliós nagyságrendű kollektivumoknak is megvan a jellegzetes árnyékuk, amelyről még kevésbé hajlandók tudni - akár egy nemzetről, akár például vallási csoportosulásról, egyházról, társadalmi szervezetről, pártról stb. van szó. Minél elvakultabb és önzőbb, sőt agresszívabb egy ideológiailag és/vagy földrajzilag meghatározott nagy egység, annál hajla­mosabb imád(tat)ni önmagát, másokat pedig megvetni, bűnbakként kezelni. A nagyközösségi felfuvalkodottság és uralomvágy a véres tömegerőszakig sö­tét felhőként vonul végig a történelmen mind e mai napig. Népi-nemzeti múl­tunkból meggondolkoztató, hogy po­gány őseink nyugati „beszerző” hadjára­tait kalandozásként könyveltük el, bezzeg miután egykor hasonló jelleggel jöttek el hozzánk távol-keleti hadak, őket himnuszunk koszorús költője „rab­ló mongolként” emlegette. Hogy eltalál­juk a valós kifejezést, ha rajtunk csattan az ostor! A „mieink” talán turistákként látogattak el hajdan nyugati tájakra? Azt se felejtsük el, hogy jó száz éve nem utolsósorban azért bukott el szabadság- harcunk, mert a vezetők csak végzetes késéssel biztosították nyelvi-népi ki­sebbségeinknek azt, amit magunknak oly igaz hévvel követeltünk: a szabadsá­got. Miként személyes életünkben, a családi körtől az egyre tágabb közössé­gekig igen fontos a józan önértékelés. Az önlebecsülő elássa tálentumait, az öntúlbecsülő pedig mások fölé igyekszik feltolni magát. Éppen önmagunk meg­ítélésében tévedhetünk azonban a leg­könnyebben. Minél tökéletlenebbek vagyunk, an­nál több tökéletlenséget „ veszünk észre ” másokban, s ezeket annál nagyobb hév­vel bíráljuk, már csak azért is, mert aki másokat nagy buzgón korhol, sőt osto­roz, az jóval különbnek látszik náluk. Ez kissé hasonlít a francia idegenlégió elvé­re: mindig te lőj elsőnek! A társadalmi életben, főként pedig a politikában a leg- fölényeskedőbben, legélesebben s máni­ákusan „lövöldözők” lehetnek a leggya- núsabbak, vallási téren pedig az önigaz, jaj-de-magabiztos és hü-de-kegyes „Fa- ri-Zeusz", közösségének csaknem szent­té avatott kiválósága. Minél kizárólago- sabban igaznak s bármely más vallási mozgalom oktatására magát elhivatott­nak vélő csoportosulás azt árulja el a mélyebbre látónak, hogy „suba alatt” jócskán lehet takargatni valója, amiről talán maga sem óhajt tudni! Mindemel­lett ajánlatos óvatosnak lennünk, mert a kitanult képmutató imája módosult: „Hálát adok neked, Uram, hogy én nem vagyok farizeus, mint például stb.” A „hívő” beképzeltséget ugyanis önma­gunkban és a saját közösségünkben a legkínosabb tetten érnünk. A kollektív önámítás talán a legcsábosabb, mert hat­hatósan segítünk egymásnak különbnek képzelni magunkat. Egynémely szektoid vagy jellegzetesen szektás vita mintha arról szólna, hogy két lelki kaloda közül melyik a gyönyörűbb. „Mindent vizsgáljatok meg, a jót tart­sátok meg ” (1 Thessz 5,21), azaz igyekez­zünk mindazt eltanulni, megszívlelni, ami üdvös számunkra és javítja szolgálatké- pességünket, tisztítja-erősíti hitünket, szeretetünket. Ebben egyéni különbségek is lehetnek felfogóképességtől, lelki al­kattól, környezettől, élettapasztalatoktól stb. függően, vagyis ne gondoljuk, hogy csakis a mi látásmódunk és gyakorlatunk lehet helyes. Életünk minősége, hatása erősen függ attól, hogy mennyire nézünk szembe „árnyékunkkal” - a Kegyelem je­gyében. Egyébként az a héber, illetve görög szó, amelyet jobbára „tökéletes”-nek fordít magyar Bibliánk, elég kiterjedt je­lentésű. Ha például áldozati állatra vo­natkozik, akkor az épkézláb, nem selej­tes; ha életkorra, akkor az érett felnőttet jelenti, a gyermekkel szemben. Ha tárgyra mondják, akkor az befejezett, nem félbehagyott; ha bármi dologra, ak­kor az nem hiányos-töredékes, hanem kerek egész, nem elnagyolt, hanem komplett, befejezett; ha szertartásra, ak­kor az megfelel az előírásnak. Az em­berre vonatkoztatva az Isten iránti teljes odaadást jelenti - a maradéktalan tökéle­tesség egyedül a Mindenhatóé. Magya­rázatos új bibliafordításunk Mt 5,48-cal kapcsolatban nagyon szépen világítja meg a görög szöveg hátterét; „Tökéle­tesnek lenni a héberben azt jelenti: egész, teljes szívvel lenni, illetve tenni valamit. - Nem az egyéni feddhetetlen­ségről van szó, hanem arról, hogy az em­ber »egészen« nyílt, fogékony legyen Is­tennel és a felebaráttal szemben.” Csak embertelenül szigorú, köz- és önveszélyes álmodozók (perfek- cionisták) követelnek már e földön totá­lis tökéletességet, amivel kétségbeesés­be, sőt öngyilkosságba kergethetnek lelki hatalmukba került embereket. Épp elég tökéletlenek vagyunk mi e nélkül is. Isten irgalma tanít minket olyan hitre- hűségre - a görög pisztisz szó mindket­tőt jelent(het)i - amely Jézus Krisztus ál­tal hálás szeretetté „kerekedik ki" magatartásunkban. Dr. Bodrog Miklós / .................. ... l Úg y szeretlek- Anyukám, én úgy szeretlek benneteket az apával, mintha két Úr Jézus lennétek - ez most a nagylányunk szavajá- rása. Különösen akkor han­goztatja, ha aznap sok volt a rovásán. Érdekes, megható mondata az ötévesek őszinte­ségével mindig megmelengeti a szívemet. Gyakran nehéz kordában tartani az estére ki­merült kis csapatot, de ilyen­kor tisztázzuk mi együtt, hogy bármi történt, azért a szerete­tünk a régi. És benne érzem azt is ebben a mondatkában, hogy „tudom, és jó nekem, te is úgy szeretsz engem, mint az Úr Jézus”. Ez persze így merész összehasonlítás, de a mögötte megbújó bizalom nagy örömmel tölt el. Ha este van és ott állok az Úr előtt, kérdőn néz rám: ' szeretsz te engem? És akkor azt mondhatom csak, amit a kis Noncsi: Rossz voltam, meg engedetlen, talán kicsit harsány és türelmetlen is, és mégis: tudom, Uram, hogy Te most is szeretsz, és tudod, hogy én is szeretlek. így megy csak, de szeretlek, és Te magadhoz ölelsz így, ahogy vagyok: mégis. És ezt a „mégist” köszönöm most én is. Füller Tímea ................... —r PO BE RÉS Az egészséges emberért Béres-bű rkochba- Játsszunk valamit? ■ - Mit?- Barkochbázzunk!- Jó, gondoljak, vagy te gondolsz?- Én már gondoltam is.- Élőlény?- Dehogy!- Tárgy?- Igen.- Használati tárgy?- Hát, valamire végül is használjuk...- Megesszük?- Nem, de jó helyen jársz!- Megisszuk?- Igen!- Finom?- Mi az, hogy! Isteni az íze.- Ezek szerint te nagyon szereted!- A kedvencem.- Gyümölcsízű?- Iqen, de nem eqyféle.- Kétféle?- Nem.- Háromféle?- Igen!- Citromos, narancsos és málnás?- Pontosan!- És a narancsos való a felnőtteknek, a málnás a gyere­keknek, a citromos pedig a C-vitaminos?- Igen!- Hű, asszem, már sejtem!- Nem ér rákérdezni!- Jó, akkor még folytatom. Pezseg?- Hát, ha vízbe dobják, akkor igen.- És mondd, egészséges ez az innivaló?- Nagyon! Sőt! Mindenkinek innia kéne! Még cukorbe­tegeknek is, mert ők is fogyaszthatják, nincs benne cukor.- Akkor már biztos vagyok benne, hogy tudom! Ha egy innivaló jóízű, pezseg és egészséges is, akkor nem lehet más, mint az új Vitaiin pezsgőtabletta a Bérestől.- Kitaláltad! Tényleg a Vitaiinra gondoltam.- Akkor kérek valami jutalmat!- Jutalmat? És mégis miféle jutalmat szeretnél?- Például szívesen innék egy Vitaiint!- Hát azt el is hiszem! És melyik ízt választod a három kö­zül: a fantasztikusát, a nagyon finomat vagy a nagyszerűt?- Teljesen mindegy! De talán most hozz egy citromosat. Az pont olyan, mint egy hűsítő limonádé. Nincs is jobb eb­ben a melegben!- Egy perc és már kész is. Nagyon gyorsan feloldódik!- Köszönöm! De qzt tudod, hogy egy kérdésemre viszont rosszul válaszoltál a barkochba alatt?- Igen? És mit mondtam rosszul?- Azt mondtad, hogy a Vitaiin tárgy.- Miért? Szerinted micsoda?- Fogalom!- Igazad van! A Béres Vitaiin valóban fogalom a pezs­gőtabletták között. Pezsgőtabletták a Bérestől! Vitaiin narancsízű multivitamin pezsgőtabletta felnőttek részére, Vitaiin Junior málnaízű multivitamin kalciummal 4-14 éves gyerekeknek, Vitaiin C-vitamin citromízű pezsgőtabletta mindenkinek. + Vitaiin Junior rágótabletta gyerekeknek, egy dobozban ötféle finom ízben. EGÉSZSÉGÜKRE! evél&levél Tisztelt Szerkesztőség! Haboztam egy darabig, hogy papírra vessem-te gondolataimat, de végül mégiscsak az írás mellett döntöttem. Az Evangélikus Élet ez évi 25. számában megjelent „András” című cikkecske a levél inspirátora. Valóban bájos és szeretetreméltó a kis Andris, és dicséretes a buz­galma, ahogy a nagytakarításnál segédkezik. Nagyon meglepő viszont a buzgalom oka: ő a nagytakarítás során az Úristent akarta valahol a lakásban meglelni, megtalál­ni. „Neki itt kell lennie, biztos itt van, csak elbújt!” Az édesanyja kérdésére, hogy ezt miből gondolja, így válaszolt: „Hát nem hallottad vasárnap a templomban a Tiszte­lendő Bácsit? Azt mondta, hogy Isten mindig velünk van. Te ezt nem tudod? Bizto­san tudod, csak felnőtt vagy és titkod van előttem!” Nagyon csodálkoztam viszont az édesanya szavain: „Menjünk aludni - fáradt vagy kicsim!” Biztos, hogy a kisfiú na­gyon fáradt és nagyon álmos volt már, nem ez volt az alkalmas idő egy hosszabb, ko­moly eszmecserére. De nem lehetett volna azt mondani Andrisnak: ezt majd holnap megbeszéljük, vagy esetleg: kérdezzük meg a Tisztelendő Bácsit! Most a kisfiú nem kapott választ, bizonytalanság maradt benne. Andris valószínűleg újból és újból fel fogja tenni a kérdést, erre utal az elalvás előtti utolsó mondata is: „Ugye, ha felébre­dek, megkeressük?” És ha a kérdés egy reggeli órában hangzik el, az édesanya akkor mit fog válaszolni? Persze, mindebből nem következik, hogy igazam van, én csak a gondolataimat ír­tam le. Egyébként nagy élvezettel olvasom az újságot (ha nem is értek vele mindig mindenben egyet), de mindig találok benne elgondolkoznivalót. A nevemet nem mu­száj megjegyezni, de névtelen levelek írását nem találom etikusnak. Hittestvéri üd­vözlettel: Zurányi Berta (Budapest) Nyílt levél dr. Fabiny Tibor ny. professzor úrnak Tisztelt Professzor Úr! Tegnap délután egy csoporttal, vezetés mellett, a Terror Házában jártam. Nem kell részleteznem azokat a hatásokat, élményeket, melyeket átéltem a csoport tagjaival együtt. Egy fájó érzésemet azonban nyilvánosságra kell, hogy hozzak Professzor Úrnak - mint a Múzeum szervezésének egyik munkatársának - címezve. A Múzeum megnyitását követően az Ev. Életben is megjelent egy írás, mely be- . számolt arról, hogy evangélikus egyházunk ismert és elismert személyei közül kik szerepelnek a kiállításon. Telefonon jeleztem, kifogásolom, hogy - anyagkérés elle­nére - nem szerepel Édesapám neve, ügye a kiállításon. Professzor Úr akkor telefon­ban ígéretet tett arra nézve, hogy ezt a hiányosságot pótolják. Mai látogatásom meggyőzött arról, a hiányosság pótlása nem történt meg. Még egy negatív tapasztalatot is szereztem: Böröcz Sándor „elfelejtése”. Böröcz Sándor 1948—56-ig részben Vorkután (hat és fél évet), majd Magyarorszá­gon (másfél évet) töltött munkatáborokban. Az evangélikus lelkészek közül - nincs szándékomban mások megaláztatását, szenvedését kisebbíteni - az éveket is számol­va, fizikailag is próbára téve, talán nem állok messze az igazságtól, ha azt írom, hogy a legtöbbet szenvedők közt volt. A tárlókban ott a helye neki is. Engedje meg, Professzor Úr, hogy néhány adatot közöljek Édesapámmal kapcso­latban. 1951-ben letartóztatják (Andrássy út 60.). Megfosztják lelkészi állásától. Internál­ják (Kistarcsa). Kitelepítik (Kamut puszta). 1956. október 6-án rehabilitálják. 1961. október 31-én ismét elmozdítják lelkészi állásából. Kistarcsára kerül. (Hogy nem bör­tönbe, az egy másik történet.) Egyházi közéletben így szerepelt: Ordass, Kékén, Kendeh. Joggal várhatja el Kendeh György özvegye és az egész család, hogy a vele együtt súlyos megaláztatást szenvedett szolgatársak között Kendeh György neve és archivá­lásra átadott anyag méltó helyre kerüljön. Kedves Profeszor Úr! Tudom, hogy a kiállított anyagokkal kapcsolatban nem egyszemélyben dönt, de kérem, hogy a hitelesség érdekében tegyen meg mindent, hogy valóban helyére kerüljenek a tények, dolgok, személyek. Tisztelő szeretettel köszönöm: ifj. Kendeh György Budapest, 2002. június 28. Ifj. Kendeh György lelkész úrnak Kedves Barátom! Szóbeli, majd írásbeli észrevételeidre az alábbiakban válaszolok. 1. A Kendeh családtól kapott felvételeket - amint a többi anyagot is - a Magyar Nemzeti Múzeumban személyesen nyújtottam át az archiválást végző szakemberek­nek. Ok továbbították át a kiállítás rendezőinek. Felhasználásukba és elhelyezésükbe beleszólásom nem volt. Magam is észleltem, hogy hiányos az anyag, s kérdésemre azt válaszolta a rendező Szabó András történész, hogy a régi, kitelepítési képek igen rossz minőségűek, de utánajár, nem lehetne-e legalább egyet az „At- és kitelepítés" című teremben pótlólag kiállítani. Mint minden kép alá, ezekre is írtam feliratot: „Kendeh György és családja Kamut pusztán. " Sajnálom, hogy kérésemet eddig nem teljesítették. 2. A kiállítás tervezőinek kérésére még 2001. január 20-i kelettel Feljegyzést ké­szítettem. Ennek egy részét idézem: „Dr. Kékén András Deák téri lelkészt, Ordass püspök munkatársát és Kendeh György kelenföldi lelkészt az ÁVO letartóztatta, az Andrássy út 60.-ba szállította, majd Kistarcsán internálta. Kékén itt büntető ezredbe került, Kendeh Györgyöt pedig családjával együtt az Alföldre telepítették ki. ” 3. Tárgyi emléket sem a Kendeh, sem a Böröcz családtól nem kaptam. Mindkettő fényképe azonban egy mágneses érzékelő gépen kézi vezérléssel megkereshető. 4. Végül ami Böröcz Sándor „elfelejtését" illeti: kérésemre Enikő leánya hosszabb tv-interjút készített vele. Ennek (mint a többi meghurcolt hozzátartozójának is) rö­vid, 2-3 perces klippjét a felekezetek szorongattatásait bemutató terem bejáratának ajtószárnyaiba beépített filmkockákon lehet látni. 5. Egy Vorkutai szőnyegtérkép felvételét közöltem a Dunántúli Harangszó ez év áprilisi számában. Hittestvéri szeretettel köszönt Budapest, 2002. július 4. id. Fabiny Tibor Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió július 14-én, vasárnap az ml-en 15.05 órakor. HAJNALI GONDOLATOK címmel áhítatokat közvetít a Magyar Televízió mindkét csatornáján 5.42-kor. Július 14-én Bencéné Szabó Márta, július 21- én Balicza Iván mondja el gondolatait. EVANGÉLIKUS IFJÚSÁGI ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Tele­vízió mindkét csatornáján július 28-án, vasárnap Kismarosról. A Szélrózsa Or­szágos Evangélikus Ifjúsági találkozó záró istentiszteletének élő adása 11 óra­kor kezdődik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents