Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-07 / 27. szám
10. oldal 2002. JÚLIUS 7. Evangélikus Elet Gyónás A naptár még tavaszt mutatott, valóságban azonban már perzselt a nyár. Az izzó nap kíméletlenül záporozta forró sugarait. A szelíd halmok és hajlatok közé beékelt falunk tüzes katlanná vált. Mint mondani szokták, igazi „aratásra való” idő volt. De hol volt még akkor az aratás?! Messze! Hiszen a gabonák határ- szerte zöldek és éretlenek voltak. így hát aratásról egyelőre szó sem lehetett. Azért mégis volt aratás! Nem kinn a ringó gabonaföldeken, hanem benn a faluban. Benn Kovácsék házában. Annak is a tiszta szobájában. Ott, ahol Kovács Mári néni feküdt hónapok óta súlyos betegen. Nála jelent meg a nagy Kaszás, a Halál. Mivel az ő élete már valóban beérett a kasza alá. Hulltak, hulltak a kemény rögök... Bánatosan, fájón zuhogott alá a száraz föld és szivszaggatón dörömbölt a koporsó fedelén. Sírt maga a föld is. Gyászolta Mári nénit. Sírt a gyülekezet is, amely vastag gyűrűben vette körül a tátongó sírt, amelyben már nagy csendben, szótlanul ott pihent a mindenki által szeretett özvegy Kovács Jánosné, az áldott lelkű Mári néni. Csak egy valaki nem sírt. Egy valaki nem törölgette patakzó könnyeit. Csak egy... És ki ez az egy? Egy vadidegen, aki csak úgy véletlenül vetődött oda a sírhoz? Aki soha nem látta és soha nem ismerte Mári nénit? O nem! A tulajdon, az édes lánya, Rózsi volt az, aki hideg, részvéttelen közönnyel tekintett bele a sír mélységébe! Ilyen temetés ebben a faluban még nem volt, mondogatták az emberek. Hogy valakinek anyja temetésén ne lábadt volna könnybe a szeme? Ilyet még nem láttunk! De a temetésnek még nincsen vége. Sőt éppen most kezdődik. Most temetik be Mári néni koporsóját. Hullnak a hantok, dübörögve zúdul alá a föld. Fájdalmasan kopognak a kövek a koporsó fedelén. Ó milyen rettenetes hangszerré tud válni egy egyszerű deszka koporsó fedele! És milyen áldott eszközzé válhat Isten kezében az aláhulló hant, a lezúduló föld, az élesen koppanó kövek szíveket sajdító síri zenéje! Mert itt most erről van szó! Arról, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél! És arról, hogy mennyi jaj, mennyi könny, mennyi bánat és mennyi mélységes fájdalom sűrűsödhet össze az emberi szívekben a búcsúzásnak ezen a legvégsőbb, legdrámaibb aktusán! És mennyi, mennyi önvád! Önvád? Igen! Lelkiismeret-furdalás! Rózsi egyszerre úgy érezte, hogy minden, ami édesanyja koporsójára hull, a szívét is éri. Vágja, hasítja, mázsás súllyal terheli. De a vádoló lelkiismeret súlyát nem lehet mázsával lemérni! Nem! Még tonnákkal sem! Nincs az a súly, nincs az a mérleg, amely képes lenne erre! Hatvan mázsánál is több az a föld, amely most rázúdul édesanyja koporsójára, de mindez pehely ahhoz a súlyhoz képest, amely most az ő szívére nehezedik, s amely most, szívében elhordozhatatlan teherré sűrűsödik össze. Igen! Hálátlan, haragtartó, szeretetlen volt anyjával szemben. Most már látja, tudja. Megérti, hogy édesanyja nem rövidítette meg az apai juss szétosztásakor... ha kevesebbet is kapott valamivel, de nem kapott kevesebb értékűt nővérénél, akinek végeredményben családja volt, és.akinél maradt anyja is... Néhány darab bútorról volt szó csupán. , Azokat szerette volna... De anyja azt mondta, hogy azokat magának tartja meg, azok még kellenek neki is... Ö azonban ezt akkor nem hitte el. Azt gondolta, hogy anyja nővérének akarja átjátszani azokat. Azért nem engedte, hogy magával vigye őket, hogy az övéi legyenek... Hát elment azok nélkül. De megfogadta, hogy haza se megy többé. Még látni sem akarja testvérét, de még édesanyját sem! a sírnál Nem akarok lelkizni Anyja nem sokkal később súlyosan megbetegedett. Minél rosszabbul lett, annál sűrűbben jöttek a hívogató, kérlelő üzenetek. De szíve kemény és konok maradt. Megmakacsolta magát. Pedig belül, a szíve mélyén egy hang állandóan azt súgta, hogy menjen, siessen! De ezt a hangot egy másik, egy erősebb hang mindig elcsitította... Még az utolsó üzenetnél sem ült vonatra és még akkor sem sietett haldokló édesanyja betegágya mellé. Aztán jött a távirat, amelyben csak ez állt. Anyánk meghalt. Holnap temetjük. Szíven ütötte ez a hír, de nem törte meg. Kemény és konok maradt továbbra is. Anyját hibáztatta még akkor is. Nem tudott megbocsátani neki. Pedig akkor már kiterítve feküdt halotti ágyán. A temetésre végül is elment. Ezen a temetésen részt vett az egész falu. Apraja, nagyja ott tolongott a koporsó körül. Saját halottjukként kísérték a temetőbe, saját halottjukként állták körül frissen ásott sírját. Hullt a részvét, a bánat, a mély fájdalom és szomorúság könnye a szemekből... Csak az ő szeme maradt száraz... Csak ő nem tekintette az elhunytat saját halottjának! Aztán zuhogott a száraz föld, dörömböltek a kemény hantok s kopogtak az éles kődarabok a koporsó fedelén. S mindez oly panaszosan, fájón, vádolón emlékeztetett az anyai szív forró szeretetére! Igen! Mikor nyolcéves koromban csontvelőgyulladást kaptam, és nem tudtam lábra állni, anyám a karaiban cipelt egyik orvostól a másikhoz. Két hosszú év kellett, hogy megszabaduljak a kegyetlenül kínos szenvedéstől, és újra járni tudjak. S ez alatt a két esztendő alatt mennyit fáradt, mennyit virrasztóit betegágyam mellett. Kifogyhatatlan volt szeretete számomra. Anyám törékeny testében megsokszorozódott az erő ezekben az években. Sokszor tűnődtem azóta is: honnan az a sok figyelmesség, az a sok tapintat, az a türelmes jóság, amellyel fáradhatatlanul körülvett betegségem idején. Honnan ez a kifogyhatatlan bőségű szeretet? Aztán később is mennyit dolgozott az én magára maradt, özvegy édesanyám. Benn a lakásban és kint a mezőn egyaránt. Mindezt azért, hogy engem kíméljen, hogy szakmát tanulhassak, hogy kenyér legyen a kezemben. Mennyi önfeláldozó, önmagát emésztő szeretet is volt az én édesanyámban! Énbennem pedig mennyi irigység, harag, szeretetlen- ség féltékenység, hálátlanság anyám és testvérem iránt. S mindezek ellenére anyám még utolsó szavaival is csak engem hívott s a szeme utolsó fellob- banásával is csak engem keresett.... De most már késő. Nincs többé lehetőség a dolgok tisztázására, elrendezésére, jóvátételére, a bocsánatkérésre. Nincs! Az ajtót betette maga mögött a halál és ő most a maga marcangoló fájdalmában, hiába üti-veri ezt a bezárt ajtót, hiába a sikoly és hiába a jajveszékelés, a Halál nem indul meg szívet tépő panaszain sem. Kicsikarni kezéből a kapu kulcsait sem könnyel, sem erőszakkal nem lehet. S a hantok csak hulltak, egyre hullottak tovább. De ezt Rózsi már nem bírta. Nem hallgathatta ezt a szívét, agyát, idegeit ostromló, észbontó ritmusú melódiát. Előbb görcsös, egész testét megrázó zokogás, majd a szó jajongó áradása tört föl a terhét tovább hordozni nem tudó szívből: Anyám! Anyám! Kiáltotta. Hibás, vétkes, bűnös vagyok! Bocsáss meg, hogy nem enyhítettem fájdalmadat, hogy siettettem halálodat. Bocsáss meg! Mit tegyek, mit tegyek? Az Isten áldja meg tisztelendő úr, segítsen rajtam! Mondja meg, mit tegyek? Mondja, megbocsát nekem az én anyám? O már nem. Akkor hát, nincs bocsánat számomra? Ki segít rajtam? Hiszen én ezt a terhet egyedül elhordozni nem tudom. Mit csináljak? Mondja meg, mondja meg tisztelendő úr! Magának tudnia kell! Van bocsánat! - Istennél. Forduljon hozzá. Istenhez? Igen. Őhozzá. Ő nagyobb a mi szívünknél! Zoltán László Gyakran halljuk: Ne „lelkizzünk”! Ne beszéljünk Istenről, bűnről, megtérésről! Ne lelkizzünk! Ez ma már közhely. Olyan, mint az, hogy „nem tudom feldolgozni”, vagy az „adj neki még egy esélyt”. Ne lelkizzünk! Mit jelent ez? Azt, hogy test, világ, pénz,stb. lehet téma, de a lelkemről nem akarok beszélni. De miért nem? Egy nagy taszítás van ebben a mondatban: felesleges, nevetség, haszontalan a lelkizés. De vigyázzunk: a Biblia az a könyv, amely elsősorban éppen a lelkűnkről beszél. Tapasztaljuk, hogy főleg a férfiak restellnek a lelkűkről beszélni. Az Ördög is elhiteti, hogy valami szánalmas dolog - asszonyok általában közelebb vannak a lelkükhöz. A testi dolgokban nyitottak vagyunk. Talán még fitogtatjuk is, hogy nekünk nem tabu a testi élet bármely része. Öltözködés, beszélgetés sokszor ordítva jelzi, hogy már nincs szemérem. De menjünk mélyebbre. Miért ne lelkizzünk? Cselekedetek 24,25-ben olvasunk arról, hogy Félix helytartó is megrémült akkor, mikor Pál igazságról, önmegtagadásról és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni. Most menj el - mondta Pálnak -, majd alkalmas időben magamhoz hívatlak téged. - Nem akarta hallani, hogy egyszer számot kell adnia Isten előtt önző, gátlástalan életéről. Óriási hatással van ránk a divat, az emberek véleménye. Mit szólnak, ha „vallásos” leszek, ha olvasom, idézem a Bibliát? Ha gyermekem jár templomba, hittanra, konfirmációra... A Biblia arról szól, hogy minden ember Isten szeme előtt él. Istennek van szeme és lát minket. Isten látása, véleménye, ítélete, tetszése más, mint az embereké, az enyémé vagy a tiedé. „Nem az én gondolatom, a ti gondolataitok” (Ézs 55,8). Ha Isten számomra már élő valóság, akkor igenis beszélni fogok a lelki dolgokról. Akkor nem zavar, hogy „ma már” nem divat lelkizni. Tudjuk, és örömmel tapasztaljuk, hogy Isten Lelke ma is dolgozik! A szél fű, ahová akar (Jn 3)8). Ma is van olyan, amiről Cselekedetek 16-ban olvasunk, amikor az Úr megnyitotta Lídia szívét és ellentétben az említett Félixszel, Lídia figyelni kezdett arra, amit Pál mondott. Ma is sokan elmondják: Nem jártam templomba, majd elmentem, de eleinte unatkoztam, mert nem érintett az, amit hallottam. De egyszer elkezdődött valami... Észrevettem, hogy rólam, nekem szól, és akikor figyelni kezdtem. Rádöbbentem, hogy Isten eddig is keresett, szeret, meg akar menteni, mert célja van az én életemmel is. „Lelkizni” nem divat, de a depresszió, az élet céltalansága sokakat gyötör. Erről gyakran és szívesen beszélünk is. Minek egy, hogy minek nevezzük, de fel kell tárni életünk csődjét', és pedig olyan valaki előtt, aki már ismeri a szabadulás, a gyógyulás útját, aki nem szégyell beszélni az igazi Orvosról, Jézusról. Gáncs Aladár HÍREK • ESEMENYEK • KÖZLEMÉNYEK „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2002. július 8-án, hétfőn 13.30 órakor. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2002. július 21-én, Oroszlányból az evangélikus templomból. Igét hirdet: Molnár József lelkész. A Bakonyszombathelyi Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkészét, Vancsai Józsefet 2002. július 14-én du. 4 órakor ünnepi istentiszteleten iktatja be Bencze András esperes. Erre az alkalomra szeretettel hívja és várja a gyülekezet egykori tagjait és minden érdeklődőt az egyházközség presbitériuma. Bach kantáták a Bécsi kapu téren ’ Johann Sebastian Bach Első lipcsei kantátaévfolyama a Bécsi kapu téri evangélikus templomban első elhangzásuk eredeti sorrendjében minden vasár- és ünnepnap, az este 6 órás istentisztelet keretében, 2002. július 7. 18 óra J. S. Bach: Herz und Mund und Tat und Leben; BWV 147 kantáta Mária látogatásának ünnepére Előadják: Jani Gabi - szoprán, Lax Éva - alt, Kálmán László - tenor, Mizsei Zoltán - basszus. Ars Longa kamarazenekar korhű hangszereken, vezényel: Dinyés Soma. 2002. július 14. 18 óra J. S. Bach: Ärgre dich, o Seele, nicht; BWV 186 kantáta Szentháromság utáni 7. vasárnapra Előadják: Andrejszki Judit - szoprán, Nigel Heavey - kontratenor, Kutik Rezső - tenor, Ókovács Szilveszter - bariton Ars Longa kamarazenekar korhű hangszereken, vezényel: Dinyés Soma. A koncertekre a belépés díjtalan! CONTENT Digitális templomi orgonák Professzionális hangszerek minden kategóriában garantáltan a legjobb áron Az orgonákat bemutatótermünkben kipróbálhatják! Magyarországi képviselet: TUTTO HANGSZER 8300 Tapolca, Dobó tér 1. Tel.: 87/510-566 Mobil: 30/ 989-0760 Fax: 87/510-565 e-mail: tuttoinstruments@freemail.hu ....Mert az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok." (Róm 12,29) Szeretettel meghívom a Budapesti Fasori evangélikus templomban 2002. július 10-én 16 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletre, melyen D. dr. Harmati Béla püspök lelkésszé avat. Nagy Dorottya A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara diploma- osztó ünnepsége 2002. július 13-án, szombaton, 11 órai kezdettel a Ráday utca 28-ban kerül megrendezésre. Örömmel és Isten iránti hálával tudatjuk, hogy a Somogyvámosi Evangélikus Templom teljes körű felújítása befejeződött. Ez alkalomból szeretettel várunk mindenkit a 2002. július 13-án, szombaton 10 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletre, melyen Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szenteli újra templomunkat. Az egyházközség Presbitériuma A kirándulók missziói összejövetelén, 2002. július 14-én du. 16 órakor Hűvösvölgyben, a Hidegkúti út 64. sz. alatt levő református templomban dr. Baksay László orvos, a Lambaréne-i Lepra-kórház életéről tart vetítettképes előadást. Apróhirdetés kérészí%latt a templomtorony legszebb dísze a TORONYÓRA. Önnél működik? Toronyóra, harangjáték, haranglengető, vezérlőóra készítés, javítás. 5 év garancia. KONKOLY MŰVEK Toronyóra gyára. 1102 Budapest, Állomás u. 14. Tel.: 06-1/260-7065, 06-30/949-2915. Evangélikus lelkész lánya eltartási szerződést kötne idős emberrel. További információ „Remény” jeligére a Kiadóba. GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 Őrbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06/28-360-175 Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B. Telefon: 330-6394 Eladó! Új, 11 regiszteres, sípos, mechani- kus-csúszkaládás orgona. Irányár: 8 000 000 Ft. Érd.: (22) 408-136, vagy a 06 20 356 29 79-es telefonszámokon. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja evelet@lutheran.hu Felelős szerkesztő: T. Pintér Károly karoly.pinter@lutheran.hu Szerkesztőségi titkár: Bpda Zsuzsa zsuzsa.boda@lutheran.hu ; Tördelőszerkesztő: Rezessy Szabolcs szabolcs.rezessy@lutheran.hu j Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 317-1108 . Fax: 486-1195 Kiadja a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya sajto.osztaly @lutheran. h u 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 317-5478.486-1228 . Fax: 486-1229 Felelős kiadó: Kendeh K. Péter peter.kendeh@lutheran.hu Árusítja a Kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Balogh Ádám vezérigazgató Internet: vvww.szikralapnyomda.hu E-mail: szikra.kervigh@szikralapnyomda.hu Előfizethető közvetlenül a Kiadónál vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: negyedévre 1200 Ft • félévre 2300 Ft • egy évre 4600 Ft Előfizetési díj külföldön, egy évre: szomszédos országba: 15500 Ft (64 EUR) egyéb külföldre:. 18500 Ft (75 EUR) Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. é 4