Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-14 / 28. szám
67. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 2002. JÚLIUS 14. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL 2x2 lelkész avatása Női melléklet Kereszt a körforgalomban lll/EGYHÁZ Veszélyes árnyékunk A hévízgyörki templom újraszentelésének ünnepéről beszámolónk a 4. oldalon. Fotó: Lindák László Találkozó a bajor diakónia munkatársaival Vendégünk volt Karl-Heinz Ulrich és Sabine Wiegmann A közös gondolkodás, közös stratégia- készítés szándékával találkoztak az elmúlt héten egyházunk és a bajor egyház diakóniában szolgáló munkatársai. Négynapos látogatásra hazánkba érkezett Karl-Heinz Ulrich, a bajor diakónia második embere és munkatársa, Sabine Wiegmann. Egyiküket sem kell bemutatni Magyarországon. Ulrich úr lassan tíz éve fáradozik azért, hogy a bajor-magyar testvérkapcsolat a szeretetszolgálatban is valóság legyen, Sabine Wiegmann pedig négy évet szolgált Magyarországon - segédlelkészként. Munkája nyomán nem csak az Ökumenikus Szeretetszolgálat élvezte a testvéregyházi kapcsolat előnyeit, de induló és első lépéseiket tevő evangélikus óvodáink is sokat profitáltak: olyan kapcsolatot épített ki óvodáinkkal, amely anyagilag, pedagógiailag, lelkileg egyaránt gyümölcsözőnek bizonyult. Április óta a bajor egyház diakóniai szolgálatában - keleteurópai szakreferensként - a magyar ügyekkel foglalkozik. Öröm és nyereség ez egyházunk számára. Vendégeink az elmúlt hét szerdáján találkoztak egyházunk azon jeles személyeivel, akik hivatalból vagy önkéntesként elszánták magukat, hogy egyházunk diakóniai munkájának megújulását - tudatos tervezéssel - munkálják a következő években. Szeretetotthon-igazgatók és - vezetők, lelkészek, kórházi lelkigondozók, orvosok, bioetikusok ültek közös asztalhoz, hogy először is elemezzék a jelenlegi magyar helyzetet, majd végiggondolják, milyen bajor-magyar kölcsönös együttműködéssel lehetne gazdagítani egymás szolgálatát. Számba vették a közös és az eltérő területeket, lehetőségeket és feladatokat. A nem kis számú eltérés ellenére egyetértettek abban, hogy; az egyház diakónia nélkül nem egyház. A szeretetszolgálat nem egy „melléküzemág” az egyházban, hanem hitünk természetes velejárója, a cselekvő hit megnyilvánulása. A tárgyalások során alapvető (koncepcionális) kérdések kerültek elő azzal a célzattal, hogy hosszú távú tervek készülhessenek; miként újulhat, elevenedhet meg a magyar evangélikus diakónia. A vendégek megbeszélést folytattak D. Szebik Imre elnök-püspökkel, Hafenscher Károly országos irodaigazgatóval, dr. Szabó Lajossal, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorával, Lehel László ökumenikus szeretetszolgálati igazgatóval. Ellátogattak Nyíregyházára is, ahol a szeretetszolgálat többféle munkaágával ismerkedtek meg. A vendégek és vendéglátók előkészítették dr. Ludwig Markertnek, a Bajor Diakónia Elnökének szeptemberi látogatását, melynek során a most tárgyalt koncepcionális és stratégiai kérdések végső formát nyerhetnek. H. K. ** Evangélikus Pedagógus Konferencia Szarvas, 2002. július 1 A Magyarországi Evangélikus Egyház oktatási intézményeinek mintegy 800 pedagógusából több mint másfél száz vett részt Szarvason, Békés megye legpolgáribb városában a konferencián. Magas szintű előkészítő szervezést, kitűnő vendéglátást, figyelmes szeretetet tapasztalhatott meg a pedagógus vendég, aki nem sajnálta a nem régen befejezett tanév utáni 3 napot, s eljött a lelki gazdagodásnak erre az alkalmára. Csak gratulálni tudunk a szervezőknek, mind az Országos Egyház részéről, mind a helyi Benka Gyula Evangélikus Általános iskola részéről. Szükség van-e, s ha igen, miért, az ilyen konferenciákra? A kérdés első felére nyilvánvalóan igennel válaszolna a jelenvolt pedagógusok mindegyike, hiszen - 10 hónap után megfeszített munka után - ezért áldoztak fel szabadságukból három napot, s talán még a miért kérdésre is tudnának válaszolni a konferencia lefutása után. Ám kíváncsiak lehetnénk annak félezernél több pedagógusnak a válaszára is, akik sem most, sem máskor nem vesznek részt az Országos Egyház anyagi és szellemi áldozattal megszervezett konferenciáin. Volt olyan oktatási intézmény, ahonnan nagyon szép számmal voltak jelen Szarvason, de olyanok is voltak, amelyeket senki sem (!) képviselt. El kellene dönteni, szükség van-e ilyen konferenciákra, és azt is, hogy miért...? Harmadik kérdés: volt-e értelme részt vertni ezen a konferencián? Megint csak a résztvevőknek kellene nyilatkozniuk, de a kiadott program láttán és a meghallgatott előadások nyomán a válasz egyértelműen hangsúlyos, aláhúzott igen. A szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola vezetőségének köszönettel tartozunk a helyért, hiszen a hely szelleme is mintegy kötelezően hatott az előadókra; tartalmas, magas szintű, ugyanakkor nagyon élvezetes előadások hangzottak el. A hőség ellenére ébren maradt figyelem a legjobb dicséret. A teljesség igénye nélkül is érdemes említést tenni a témákról. A megérkezés utáni délutánon „az egyház és iskolái közéleti felessége” (ü. dr. Harmati Béla püspök), valamint „az egyházi iskolák és a keresztyén spiritualitása” (D. Szebik Imre elnök-püspök) volt a téma. A lassan induló beszélgetések mindig újabb és mélyebb szempontokat hoztak felszínre, s különösen is az utolsó nap utolsó előadása után jöttek lendületbe a témacentrikus beszélgetésben aktívan részt vevő pedagógusok. Nagymértékben hozzájárult a konferencia színvonalához és rangjához a konferencia két, országosan is legismertebb és legjelesebb tudósa. Időrendi sorrendben az első dr. Korzenszky Richard perjel (bencés szerzetes, Pannonhalma), aki államtitkári szinten - az első szabadon választott magyar kormány egyházi iskolák szervezésével és törvényi felügyeletével megbízott munkatársa volt (erről ír Paternoster című könyvében). Ugyanezen a napon a második előadó dr. Tőkéczky László történész, politológus volt, aki azonban tudományos felkészültsége és hazai szerepe mellett a Református Egyháznak is aktív tagja (presbiter az egyik fővárosi gyülekezetben). Tőkéczky tanár urat gyakran láthattuk, hallhattuk a polgári kormány idején a televízió egyik csatornáján, mint politológiai szakértőt. Első előadónk az ezredfordulón kirajzolódó és kirajzolandó „pedagógus képről” beszélt, délután pedig „az egyházi iskolák művelődési anyagának kérdései” kerültek elő, s elsősorban az iskolatípusok problémájáról hallhattunk (ame- rikanizálódjék-e a hazai egyházi oktatás, vagy sem?). Országos felügyelőnk, dr. Frenkl Róbert az egészséges életmód és a mozgás- kultúra gyakorlati fontosságáról beszélt élvezetes elméleti szinten, Hafenscher Károly irodaigazgató pedig gyülekezeti szemszögből közelítette meg az egyházi iskolák szerepét „az egyház építésében”. Egészségtelen életvitelünk (tv előtt, vagy tankönyv előtt görnyedő diákjaink) miatt még sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni a testnevelésnek, hiszen - az előadó kijelentése nyomán - a megfelelő testnevelés nélkül nincs megfelelő biológiai, következésképpen pszichológiai fejlődés. Említést érdemel a „személyiségfejlesztés - lelki formálódás” című előadás is, amelynek előadója Demeter László, a Keresztyén Iskolák Nemzetközi Szervezetének hazai képviselője volt. Az előadó továbbgondolásra késztető módon szólt a lelki fejlődés feltételeiről, valamint céljairól és irányvonalairól. Szerda délelőtt a házigazda főiskola főigazgatója, Szakács Mihályné dr. tartott előadást a pedagógusképzés új kihívásairól, s mint aki országos szintű ta-3. nácsban is részt vevő pedagógiai szakember, összefogott és magas színtű fejtegetéssel ajándékozta meg a hallgatóságot - „a pedagógusképzés, mint az értékközvetítés műhelye” témakörben. A jelenlévők talán ennél az előadásnál érintették leginkább a sajnálatos, négyévente bekövetkező kormányváltást, ami egyáltalán nem tesz jót a pedagógia gyakorlatban megvalósuló tudományának. A konferenciát befejező előadó - Lipcsei Imre főigazgató-helyettes - Tessedik Sámuel evangélikus lelkész szarvasi munkásságát, illetőleg a Békés megyei evangélikus oktatás történetének súlypontjait vázolta fel nagyon értő módon. S még mi egyéb történt? Volt hajóká- zás a Holt-Körösön, séta a városban, de érdemes volt látni a Ruzicskay Alkotóházat, és kellemes kikapcsolódást nyújtott a híres Szarvasi Arborétum is. Kár, hogy voltak olyan evangélikus iskolák, amelyek negligálták a konferenciát (senki sem, vagy csak egyetlen egy személy vett részt hírvivőként), de örülünk azoknak^ akik mégis megtisztelték a várost, az Otemplomi gyülekezetei, a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskolát, köztük is a minden esemény szív-motorját, Molnár Istvánná igazgatóasszonyt (illő volna önfeláldozó munkatársainak is felsorolni a nevét). A hőség nem szegte senki kedvét, még ha egy kicsit le is lassította előadásokra gyülekező mozgásunkat. Az Országos Egyház Oktatási Osztályának vezetője, Mihályi Zoltánná főosztályvezető minden támogatást megadott ennek a konferenciának. Áldott úrvacsorái istentisztelet, a bűnbocsánat evangéliumának lelket felemelő alkalma után (igét hirdetett a Déli Egyházkerület mindhárom napon jelenvolt püspöke) - lezártnak, de nem befejezettnek tekintettük a konferenciát. Miért éppen Szarvason volt mindez? A hajdani evangélikus oktatási központ jelenben élő érintettjei arról álmodnak, hogy Szarvas újra - minimum a régió számára - evangélikus oktatási központtá váljék. 200 évvel ezelőtt már volt gimnáziumi oktatás Szarvason. Megemlékeztünk tehát arról, ami 200 éves, de jelenleg nem létezik. A konferencia jelentős mértékben tudatosíthatta Szarvas evangélikus lehetőségeit. Álmodni pedig kötelező, mert csak álmaink ösztönözhetnek az alkotásra, a megvalósításra. R. J. (Lásd még; Frenkl Róbert jegyzete a 3. oldalon.) • •••••••••••••••••••••••■••••••••a* „A konferencián dr. Harmati Béla püspök az egyház és iskolái közéleti felelősségéről beszélt. Lapunk kérdésére dr. Harmati Béla elmondta, a téma a Tessedik Sámuel szellemiségét őrző Szarvason különösen mély tartalmat kap. Mára a közélet felelőssége jóval túlmutat a település, illetve a megye határán, elér az országgyűlésig, olykor egész Európára kihat. A közéleti demokráciát tanulni és tanítani kell. A püspök szólt arról is, a politika mindig a köz javát jelenti. Ekképpen nem sajátíthatják ki maguknak a pártok, hiszen a köz javát együttesen kell keresni. Az egyház tehát politizál, de nem pártpolitizál. Hozzátette, a közéleti felelősség az értékközvetítés felelősségét is jelenti. Tudni kell azonban, hogy az értékrendszer akkor ér valamit, ha testet ölt szóban és cselekedetben. ” (Békés Megyei Hírlap, július 2.) ••••••••••••••••••••••••••••••••••• » t It V i
