Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-07 / 27. szám
67. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 2002. JÚLIUS 7. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Új esperes Nógrádban Napos oldalak Egyházi oktatás Léleképítők Tiszteletes a Tisztelt Házban Vasegerszeg / Mezőberény > Kőbánya > India A címben jelzett útvonalra még a legmerészebb utazási irodák sem szerveznek kirándulást. Ez az útvonal egyedül Isten teremtő fantáziája nyomán válik realitássá. Egyedül ő képes arra, hogy az ország két sarkából - Vasegerszegről és Mezőberényből - egymáshoz vezessen két teológus fiatalt, majd otthont adjon nekik egy fővárosi gyülekezetben. Kőbányán, hogy aztán elhívja őket indiai szolgálatra... A püspöki tiszt nálunk és másutt Nem is gondolná az ember, hogy a püspöki tiszt értelmezése milyen sokat tárgyalt téma a különböző egyházakban. Ez a kérdés foglalkoztatta a Lutheránus Világszövetség által Budapesten, 2002. június 24-25-én rendezett tanácskozás 15 részvevőjét, akik Finnország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia és Ukrajna evangélikus egyházaiból érkeztek. EGY PÁRATLAN PÁROS így a nyár elején szinte már megszokottak a lelkészavatási tudósítások lapunkban. Az sem ritka, hogy egyszerre, egy ünnepi alkalmon, többeket küldhet szolgálatba a püspök. Arra viszont hosszú évtizedek óta nem akadt példa, hogy valaki a lelkész avatását követően, hitvesével együtt, a következő súlyos mondatokkal és kérdéssel szembesüljön:- „Testvéreim az Úrban, Mesterházy Andrea és Mesterházy Balázs! Isten az indiai Kodaikanal Nemzetközi Iskolában hitoktatói munkára hívott el titeket. Feladatotok sokrétű lesz, és minden bizonynyal megpróbáltatások, nehézségek is várnak rátok. De ne féljetek, Isten veletek lesz, ő hűséges. Kérdezem tőletek: Készek vagytok-e, hogy ezt a szolgálatot az Úr Jézus követeként vállaljátok?- Kész vagyok.” Ez az egyszerűnek tűnő válasz a fiatal házaspár ajkán nem kevesebbet jelent, minthogy napokon belül, több mint 6000 kilométeres útra indulnak, 3 éves kiküldetésbe, a dél-indiai Tamil-földre... Feltétlenül említést érdemel még, hogy a teológiai diploma mellett, Balázs angol tanári és könyvtárosi, Andrea pedig pszichológusi diplomával is „felfegyverkezve” vág neki a nagy kalandnak. AKIK ÉRTÜK IS IMÁDKOZNAK lttzés János püspök igehirdetésében azt a Jézust állította középpontba, aki imádkozik tanítványaiért, az egykori Péterért éppúgy, mint a mai Balázsért és Andreáért is, „hogy el ne fogyatkozzék a hitük... ” (Lk 22. 32) Igazán nem a trópusi betegségektől kell rettegni, hanem a mindannyiunkat fenyegető gyilkos kórtól, a hitetlenségtől... Jézus küldő és hordozó szeretete mellett erőt adhat majd az az iskolai közösség is, amely már várja a távoli Magyar- ország újabb küldötteit India földjén... Komoly segítség az is, hogy van kiktől átvenni a nem mindennapos szolgálatot. Ez a stafétaátadás hangsúlyosan kifejeződött Jó Angelika és András bátorító szavaiban, akik hároméves indiai szolgálatukról hazatérve tettek bizonyságot Isten határokon átívelő, megtartó szeretetéről. Nem természetes, hanem Isten csodája és ajándéka, ha van kitől átvenni, és van kinek átadni a küldetés terhét és örömét. A nélkülözhetetlen imádkozó háttér kapott hangot végül a köszöntésekben is, melynek során a Külmissziói Egyesület elnöke, Ihrig Dénes, a Teológia képviseletében, Fabiny Tamás docens, a helyi gyülekezet nevében pedig Smidéliusz András lelkész szóltak. MENJETEK - JÖJJETEK A keresztény élet alapvető lüktetése jól érzékelhető volt ezen az ünnepen. Az oltár- térítő piros színe is figyelmeztetett, „kis pünkösd”, igazi missziói esemény, küldő aktus tanúi lehettünk. Ugyanakkor számos alkalommal kifejezésre jutott a haza- és visszaváró szeretet hangja: Isten legyen veletek a távoli missziói tájakon, és 0 hozzon vissza épségben a hazai mezőkre, mert itthon is akad még bőven tennivaló... Mindezt humorosan illusztrálta az ünnepélyes bevonulás egy apró kis epizódjai A mintegy 25 tagú, Luther-kabátos „fekete sereghez” a templom kapuban odakiabált egy kedvesen pimasz, kis kőbányai utcagyerek: „Sziasztok, apácák... " Bizony, ma is aktuális a jézusi diagnózis és biztatás: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. ” Számos egyház, így a római katolikus és a keleti ortodox egyházak, de az anglikán, valamint több evangélikus egyház is vallja, hogy püspökei az első apostoloktól mind a mai napig a kézrátétellel személyesen kapott apostoli küldetés megszakítás nélküli láncolatában (latinul: successio apostolica) állnak. Ezt nevezzük történeti episzkopátusnak. Más egyházakban, így a reformáció egyházaiban a történelem viharai következtében megszakadt ez a láncolat. Az evangélikusok fájlalják, hogy a régi hagyomány látható volta, vagyis a megszakítatlan láncolat elveszett. Vallják azonban, velünk, magyarországi evangélikusokkal együtt, hogy ha formájában, külsőleg nem is, de lényeges tartalma szerint őrizzük és ápoljuk ezt az örökséget, amikor a Szentírás és az egyetemes hitvallások (Apostoli, Niceai, Athanasiusi Hitvallás) alapján az apostoli hithez ragaszkodunk. Az evangélikus egyházak a különböző ökumenikus párbeszédekben egyrészt találkoznak olyan felekezetek képviselőivel, akik ragaszkodnak a történeti episzkopá- tushoz és készek elismerni (mint például az anglikánok és az episzkopálisok), hogy az evangélikus egyházak is a történeti episzkopátusban benne állnak, amennyiben az evangélikusok is elfogadják azt. Másrészt párbeszédet folytatnak evangélikusok olyan egyházakkal, amelyek a történeti episzkopátust a római katolikus egyházhoz való megengedhetetlen közeledésnek, a reformáció megtagadásának tekintenék (így vélekedik számos presbiteriá- nus és református egyház). Mint ismeretes, a lutheri reformáció határozottan bírálta kora egyházát, de nem akarta elhagyni a püspöki tisztet. Talán szakadás sem következett volna be, ha az akkori püspökök legalább megtűrték és megengedték volna az evangéliumi hit hirdetését és az úrvacsora két szín alatti kiosztását. Az Ágostai Hitvallás VII. cikke szerint: „Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában.” Ha tehát az egyházat létrehozó evangélium és a szentségek dolgában egyetértés van, akkor elképzelhető, hogy sokféle különbözősége ellenére is egy legyen az egyház. Az evangélikus egyházak ezért tudnak egyetérteni az anglikánokkal, a reformátusokkal, sőt, mindkettőjükkel egyidejűleg is. A kérdés ebből a helyzetből következik: Nem jelent-e problémát, akár az evangélikus egyházakon belül, akár a többi egyházzal ápolt kapcsolatokban, akár a különböző dialógusokban, akár a Lutheránus Világszövetségen belül a szervezeti kérdésnek ez a nyitottsága és sokfélesége? A konferencia nem tisztázott minden kérdést, de egyetértés volt a következők felől: 1) A püspök feladata az egyházi élet és egyházi szolgálat felügyelete, megőrzése az evangéliumi hitben, a lelkészek szolgálatba küldése (ordinációja), az egyház növekedésének elősegítése. Ezt a feladatot nem bürokratikusán, hanem személyesen - nem magányosan, hanem az egyház népével közösségben -, és végül püspöktársaival együtt, kollegiálisán kell ellátnia. 2) A püspök feladata, hogy az evangéliumhoz ragaszkodva kifejezze és előmozdítsa az egyház egységét, annak jele és eszköze legyen. Emlékeztesse a rábízott nyájat, hogy nem önmagában és nem önmagának él, hanem - a hitvallásban megvallott - egyetemes anyaszent- egyházhoz tartozik. 3) A kézrátétellel továbbadott püspöki tiszt szüntelenül emlékeztet az egyház folytonosságára és tudatosítja a hívőkben: az egyház nem csak a jelen, hanem a Szentlélek pünkösdi kitöltésétől az idők végezetéig megmarad. 4) Ha egyszer az a roppant súlyos helyzet állna elő, hogy választani kell az evangéliumhoz való hűség és a püspöki tiszt, illetve a püspök személye között, akkor az evangélium mellett kell dönteni. Reuss András Gáncs Péter „...szükséges, hogy magunkon életünk végéig munkálkodjunk, megzabolázzuk testünket, gonosz kedvét megfékezzük és tagjait a léleknek kényszerítsük engedelmeskedni, eképpen váljunk hasonlatossá halálában és feltámadásában Krisztushoz s megkereszteltetésünket betöltsük, amely a bűnök halálát és a kegyelemből születő új életet jelenti, mígnem egészen megtisztulunk a vétkektől és testben is feltámadunk Krisztussal az örök életre.” Luther Márton. Előszó Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléhez (Szita Szilvia fordítása) „ÚJ IDŐSZÁMÍTÁSBAN ÉLÜNK!” Egyházzenei konferencia Foton Kétnapos egyházzenei konferenciát tartottunk Foton, az Országos Zenei Bizottság és a Kántorképző Intézet közös szervezésében június 28-29- én. A rendezvény címe szerényen csak ennyi volt: „A gyülekezeti ének az istentiszteleten”, de a szervezők szándéka szerint e téma alkalmat adott végiggondolni, mit tehetünk azért, hogy istentiszteleti alkalmaink több- szereplős közösségi alkalmak legyenek. Álmainknál is nagyobb ajándékot kaptunk végül. Fehér Károly ny. esperes záróáhítatában így fogalmazta meg közös élményünket Hős 13,1-14 alapján: „Az angyali üdvözlet óta új időszámításban élünk, amikor nem csak elmélkedni lehet az istentisztelet elemeiről, de ujjongó imádattal állhatunk közösen Isten elé. ” így voltunk együtt már a konferenciát megelőző kántortovábbképző- tanfolyam közös imádságain is: huszonkét hallgató és hat egyházzenész tanár zsoltározott és csöndesedett el az ige körül, Frankó Mátyás tatai lelkész vezetésével. (Folytatás az 5. oldalon.) i ! á 1 k
