Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-06-23 / 25. szám
Evangélikus Elet 2002. JÚNIUS 23. 5. oldal 13. Budapesti Bach-hét „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ö nevéti ” (Zsolt 34, 4) „Ahogy múlik az idő, úgy nő Bach muzsikájának súlya és jelentősége. És egészen bizonyos: senkinek idáig nem mondott annyit, mint a XX.-XXI. század emberének. Ez a barokk muzsikus napjaink legmodernebb szerzője lett. Örök és hypermodern egyszerre, pontosabban: rá van a legnagyobb szükségünk. Ebben a zenében, nincs semmi keresés: csupa találat! Semmi feleselés: csupán a centrum sodrása, a központ ereje, lüktetése. Mennyország-érv ez a zene, bizonyítéka annak, hogy ellentétek nélkül is van élet, sőt, az ellentétek nélküli életnek lendülete a leghatalmasabb, a „legizgalmasabb”. Klasszikus zene, s aki vonzásába kerül, annak Bach az egyetlen klasszikus, mindenki más romantikus keresőnek hat az ő közelében. Örökös megérkezés ez a muzsika, s ezért nincs benne semmi szorongás, ezért merészel örökké útra kelni. Ahogy Szent Ágoston gondolta az öröklétet: örök útbanlét Istenben. Bach zenéje is: amit elhagy, azt se veszítheti el. A „centrum-zenéje” örökös „birtoklás és dicsőséges szegénység egyszerre”. így ír Pilinszky János Johann Sebastian Bach zenéjéről egy János- passió hatása alatt 1963-ban. Jó okunk van feltételezni, hogy a költő e passióelőadást éppen a Deák téren hallhatta, hiszen évtizedekig evangélikus püspöki székhelyünk volt az egyetlen hely Magyarországon, ahol Johann Sebastian Bach H-moll miséje, Karácsonyi Oratóriuma, Magnificatja, motettái és kantátái felcsendültek. Nem túlzás, ha azt mondom, napjainkban a hivatásos zenei élet a Deák téren folyó zenei munkát a megtisztelő „Bach-centrum” kifejezéssel illeti. Ezt igazolja a számos rádió- és televíziófelvétel és közvetítés, a rendszeres szakmai értékelések, és olyan világhírű művészek Bach-heti részvétele, mint Helmuth Rilling és Gustav Leonhardt, akik korunk meghatározó Bach interpretátorai, Nem titkolom, hogy a Lutheránia Ének- és Zenekar karnagyaként mindez örömmel és büszkeséggel tölt el, hiszen egy olyan töretlen, közel száz éves zenei múltnak lehetek részese, melynek egyetlen célja a Teremtő Isten dicsőítése. Az „Isten dicsőítése” nem vallásos formula csupán, hanem igaz tartalom, amely mögött ének és zenekarunk tagjainak, nagy felkészültségű hazai és külföldi művészegyéniségek önzetlen áldozata, kivételes művészi teljesítménye és hűsége áll. A Magyarországon egyedülálló Deák téri Bach-kultuszra nem csupán az amerikai, svéd, holland, arab és német szak- folyóiratok figyeltek fel, hanem a lipcsei székhelyű Neue Bachgesellschaft is rendszeresen beszámol kiadványaiban a Budapesti Bach-hét eseményeiről. Idei Bach-hetünket a nemzetközi társaság elnöke prof. dr. Martin Petzoldt - aki a 10. Hét teológus professzoraként előadó vendégünk volt - levélben köszöntötte és üdvözölte. A világ Bach-társaságainak elnökei és képviselői között is nagy elismerést és feltűnést keltett az a tény, hogy a Budapesti Bach-hét törekvéseinek középpontjába Bach egyházzenei tevékenységét állítottuk, melyről a lipcsei zenetudományi konferencián számoltunk be. Június 3. és 9. között, immár 13. alkalommal került megrendezésre a Budapesti Bach-hét a Pesti Evangélikus Egyház Deák téri Egyházközsége és a Magyar Bach Társaság rendezésében. Célunk, hogy az évek során a teljes bachi életmű megszólaljon. Ezért idén is sor került orgona, hegedű, kamara és kantátaest lebonyolítására. A résztvevő művészek: Achim Erzsébet, Bodoky Gergely, Soltész Anikó, Ábra- hóm Márta, Dobozy Borbála, Lang Ildikó, Rácz Erzsébet, Tóth Balázs, Vályi Csilla, Sipos Csaba, Kállay Gábor, Kállay Katalin, Király Csaba, Zásikaliczky Tamás, Bogányi Tibor, Bogányi Gergely, Zádori Mária, Schöck Atala, Marosvári Péter, Moldvay József, Trajtler Gábor, a Lesták Bedö Eszter vezette Erkel Ferenc Kamarazenekar és a Kamp Salamon által irányított Lutheránia Énekkar volt. Külön köszönet illeti támogatóinkat és a rendezésben résztvevő valamennyi Lutheránia tagot. Hangversenyeinket istentiszteleti rangra D. dr. Harmati Béla püspök és Cselovszky Ferenc lelkész igehirdetései emelték. Templomunkat estéről estére zsúfolásig megtöltő közönség és valamennyiünk számára kézzelfogható realitássá vált, hogy a bachi életmű a Láthatatlan nagy képét magában tartja, ezért az egész világ hozzá seregük. Kamp Salamon a Lutheránia karnagya ígéretes dalok „Az ígéretek még a fülembe zúgnak...” - vallhatják magukénak a dalszöveget a gyönki evangélikus gyülekezet tagjai, hiszen június 8-án ellátogattak templomukba a Promise együttes tagjai. Promise angol szó, ígéretet jelent. Ahogy Baranyay Csaba, a zenekar gitárosa - köszöntő beszédében — elmondta: „Isten ígéretéről szeretnénk énekelni, ami Jézus Krisztusban válik valóra.” Beke Mátyás helyi lelkész új utakat szeretne keresni. A pilisi Izsóp együttes nagysikerű koncertje után, most keresztény könnyűzenét játszó lelkészbarátait hívta meg. (A Promise zenekar teljes létszámban sajnos nem tudott ellátogatni Gyönkre, de ez a koncert színvonalát szerencsére nem befolyásolta.) Az együttes már tíz éve zenél együtt. Ez idő alatt több nyáron is részt vettek a keszőhidekúti gitártáborban, ahol egyes gyülekezeti tagok már megismerhették őket. De nem ez az egyetlen kötődésük Gyönkhöz. Büszkén mondhatjuk, hogy talán innen indult ki ennek a zenekarnak a szolgálata. Hiszen Szárazdon, a szomszéd faluban vették fel az első kazettát, amikor Baranyay Csaba feleségével együtt Gyönkön és környékén végzett szolgálatot. Azóta már számos gyülekezetben adtak koncertet. Smidéliusz Gábor, a zenekar vezetője úgy véli: „Egy-egy koncert missziós alkalom is egyben. Sokkal meggyőzőbb, ha az embereknek ilyen módon továbbítjuk az örömhírt.” Kányádi Sándor, Dsida Jenő, Ratkó József megzenésített versei mellett az életről, a bűnről, a szeretetről és a keresztény mindennapokról énekeltek. A szívhez szóló, elgondolkodtató dalok között Aradi András, a zenekar csellósa egy igemagyarázat erejéig prózában is szólt a gyülekezethez. így az érdeklődők a dalok üzenetén kívül a rövid prédikáció tanításából is vihettek haza valamit. A vendégek nagy figyelemmel és csillogó szemekkel hallgatták a zenét. A fiatalok között ott voltak a már felbomlott helybéli ifi együttes tagjai is, akik pár éve hasonló zenét játszottak. Ok talán nosztalgiázva, de mindenesetre nagy átéléssel hallgatták a koncertet. Az érdeklődők felfedezhették a számok zenei szépségén túl a szövegek értékét is. „Ez a fajta zene értékes gyöngyszem, amiből kevés van. Az embernek szüksége van rá, hogy ezt megossza másokkal.” - mondja Huszák Zsolt (Maci), a zenekar basszus gitárosa. A koncert után alkalom nyílott az együttes kazettájának megvásárlására is. A gyülekezet életének folyamatos „mozgolódását” az is bizonyítja, hogy a koncertvendégek adományait az új parókia felépítésére fordítják. Ezzel nemcsak a gyülekezet vágya válik valóra, de hozzájárul az egyház Gyönk szépítéséhez is. Kemler Beáta Fénylő sugárözönben Rendhagyó születésnapi ünnepségnek adott otthont 2002. június 10-én a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum): Sütő András 75. születésnapját ünnepeltük. Az Erdélyhez hűséges írót a hűség városában köszöntötték művésztársak, pályatársak, soproni civil szervezetek és - az ország lakosságának nevében - Mád! Ferenc köztársasági elnök. A közönség közösséggé alakulása már a délelőtt folyamán elkezdődött. A Líceum mellett álló Perkovátz-ház teraszán a Sütő András könyveit, róla és munkásságáról szóló könyveket vásárlók érdeklődése, az irodalmat szerető, Sütő Andrást tisztelők várakozása valódi ünnepi hangulatot teremtett. Az irodalmi est előtt Sütő András megkoszorúzta a Hűségzászlót. Megköszönte Sopronnak azt a példát, amelyet a magyarságnak 1921-ben adott, egyben sajnálta azt, hogy ugyanerre a példaadásra Kolozsvárnak nem volt lehetősége. „A hűség szót Erdélyben nem ejtjük ki, hanem gyakoroljuk. A hűség erdélyi életforma. Hűség az anyanyelvhez, a hagyományhoz, a történelemhez és az anyaországhoz. Azt a jövőt őrizzük, amelyet Erdélynek megálmodtunk” - vallott az író arról, mit is jelent számára a hűség. „Uram, add vissza nekünk a hallgatás jogát! Vedd el tőlünk a kiáltás kényszerét!” - az ünnepség az Advent a Hargitán egyik részletének bejátszásával kezdődött. Megható volt Sinkovits Imre tolmácsolásában hallani és látni Bódi imáját. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr beszédének felolvasása előtt elmondta, hogy alázat és meghatottság érzése tölti el ezen az ünnepségen. Alázatot parancsoló az az üdvözlés, ahogy e közösség fogadta az ünnepeltet és az ünneplőt. Az egymás iránti szeretet és összetartás az, ami a jelenlevőket Sopronba hívta. Sütő András őrző a strázsán, állandó a mindig változóban, az anyanyelv felesküdött katonája. Családjában nem tartották számon a születésnapokat, úgy gondolván, hogy azok feldarabolják az időt, az életet. Mi most mégis szeretnénk megszelídíteni a rohanó időt, és ünnepet keríteni mindannak, amit ösztönösen, magától értetődően birtoklunk. Sütő András történetei önvizsgálatra késztetnek bennünket. Az író nem akar mást: Engedjétek hozzám jönni a szavakat! Mert a szó, az anyanyelv forrás, éltető közeg, szükséges eszköz, természetes szépség, a megmaradás záloga. Nincs külön határainkon túli magyar irodalom, határainkon túli magyar kultúra, csak magyar irodalom, kultúra van, amelyet a közös hagyományok, élmények táplálnak. Sütő András maradt, mert másként nem tehetett. A szemet szóért világában ez volt a legnehezebb: ottmaradni és megmaradni egyszerre. Hálát adhatunk az égnek, mely Sütő Andrást magyarnak születni engedé. Beszédét követően a köztársasági elnök ismertette azt a határozatot, amely „szeretetünket akarja elmondani a hivatalosság nyelvén”. E határozat szerint az egyetemes magyarságtudat elmélyítéséért, humanizmusáért, életművéért Sütő Andrásnak a köztársaság elnökének érdemrendjét adományozza. Müvésztársként köszöntötte Sütő Andrást Szokolay Sándor zeneszerző. Az író elbeszélése szerint, ha valaki útrakelt otthonából, öregjei megkérdezték tőle, hogy felkészült-e az útra. Jól felöltöztél- e? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal? Az ének, a szó túlmutat önmagán, reménységet hordoz. Szokolay Sándor születésnapi jókívánságként egy mondatot és egy kórusművet adott át Sütő Andrásnak. „Adassák néked a szavak bátorsága, és a kimondás joga!” - hangzott a kívánság, a „Ne hagyjátok az éneket!” kórusművet pedig a Fidelissima Vegyeskar adta elő. Csoóri Sándor megköszönte Sopronnak, hogy figyelemmel volt erre az évfordulóra, és lehetőséget teremtett arra, hogy helyben ünnepelje a jelenkori magyar irodalom nagy alakját, Illyés Gyula és Tamási Áron szellemi utódját. Sütő András Sopronba érkezett (az író életében először járt ebben a városban), pedig nekünk kellett volna elzarándokolnunk Erdélybe, hogy meglássuk, kicsoda is nekünk Sütő András. A szülőfaluba Pusztakamarásra, Nagyenyedre az ősi kollégiumba, Kolozsvárra, Farkaslakára, Marosvásárhelyre. Munkássága, helytállása példa arra, hogy amikor az írás élet- veszélyessé válik, bizonyosak lehetünk abban, hogy az irodalom a könnyű csábítás ellenére sem fog elzülleni. Görömbei András egyetemi tanár méltatta az ünnepelt munkásságát*. Az Anyám könnyű álmot ígér, Engedjétek hozzám jönni a szavakat, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Kain és Ábel, A szuzai menyegző, Advent a Hargitán, Ugató madár, Balkáni gerle, Heródes napjai, Szemet szóért. Erdélyi változatlanságok - című könyvek olyan álló- másai ennek az életműnek, amelyek gyertyatartóba tett lámpásként világítottak/világítanak sokak életében. Útmutatást és példát adnak, helytállásra, megmaradásra, hivatás felvállalására és elfogadására, az élet tiszteletére tanítanak. Az évforduló alkalmából bővített kiadásban ismét megjelent Ablonczy László: Nehéz álom - Sütő András 75 éve című kötete. Ezt a munkát adta át az író az ünnepeknek és feleségének, Éva asszonynak, a köztársasági elnök úrnak és feleségének, Dalma asszonynak, valamint Agárdy Gábornak, a nemzet színészének, aki az ünnepség során Sütő András írásaiból adott elő részleteket. Az ünnepelt megköszönte a meghívást és azt a közösséget, szeretetet, amelyet átélt. Megköszönte a köztársasági elnök úrnak mindazt, amit az erdélyiekért tett, igazolva, hogy 15 millió magyar elnöke lélekben. „Ez nem szóvirág, politikai divatszólás, hanem lényegre törő gondolatiság. Ez egy kapaszkodó, amely elegendő szellemi erőt ad arra az útra, amelyet az erdélyi magyarságnak meg kell járnia. Bíztató szó és szolidaritás. (...) Van, aki tizenegyedik parancsolatként szól ekképpen, és csakis önmagához: itt maradni kell, akkor is, hogyha nem lehet.” „Ha meghalok, gyújtsatok gyertyát a temetőben. Nem magam miatt, a ti arcotokat világítsa meg a gyertya fénye.” - Sütő András hősének kívánsága valóra vált Sopronban. Az ünnepség végén a Szózatot együtt éneklő közösség „meg- világítottnak” érezhette magát. Az író Sütő Andráson keresztül a magyar irodalmat és kultúrát is ünnepeltük. A szeretetteljes és méltóságos hangulat, az értékeket hordozó és továbbító tartalom valódi közösséggé kovácsolta a több száz megjelentet, épületen belül és kívül egyaránt. Éjfélig tartott a dedikáció. Az alkalom kezdetén Vladár Gábor soproni református lelkész imádság-áhítatában szólt arról, hogy fénylő sugárözönben él az, ki arcát az Úr felé fordíthatja. Megköszönjük annak lehetőségét, hogy lehetnek értékeink, amelyeket felismerhetünk. Megköszönjük annak lehetőségét, hogy a lényegtelen dolgokról valahogy mindig a lényegesre kerülhet a hangsúly. Megköszönjük annak lehetőségét, hogy vannak alkalmak, amelyek felhívják figyelmünket arra, hogy a gyertya fénye a mi arcunkat is megvilágítja. Solymár Mónika * Az előadás szerkesztett változata megjelent a Heti Válasz 24. számában (64—66. old.) Fotó: Basics Csaba Ha Egyszer Mégha' a Vörösbegy A múlt év novemberében, Kanadában elhunyt evangélikus lelkész, Turchányi Sándor (Balassagyarmat, 1935) összegyűjtött írásait jelentette meg a Püski Kiadó, a szerző özvegyének (képünkön) szerkesztésében. A kötetet június 15-én mutatták be a Magyar Kultúra Alapítvány budavári székházában, ahol - személyes emlékeiből táplálkozva - D. Szebik Imre idézte fel szolgatársa színes egyéniségét. A püspök 1957-ben még együtt kezdte meg teológiai tanulmányait Turchányi Sándorral, akinek - zömmel a 80-as évek közepén született - írásaiból Géczi Dorottya színművész olvasott fel ízelítőül néhányat. (A könyv Sajtóosztályunk Üllői úti könyvesboltjában is megvásárolható.) i Fotó: Bottá Dénes
