Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-06-16 / 24. szám

Evangélikus Elet 2002. JÚNIUS 16. 3. oldal [JClIÍ A KIÉ új konferencia központjának alapkőszentelése Balatongyörökön Budapest, Vas utca 2/C. Az Ódry Szín­pad épülete. A Rákóczi útról nyíló kis ut­cában álló impozáns épületről csak a „beavatottak” - volt és jelenlegi KIE-sek tudják, hogy a KIÉ (Keresztyén Ifjúsá­gi Egyesület) székháza volt. Annak is épült, közösen a Protestáns Tábori Püs­pökséggel: a jelenlegi színházterem volt a Tábori Püspökség temploma. Budapest, Horánszky utca 26. A bel­városi, aládúcolt épület a KIÉ tanoncott- hona volt. Bizonyítékául annak, hogy a KIÉ már annak idején kiemelt jelentősé­get tulajdonított az ipari tanulók között végzett missziónak. Az épület mai jogi helyzete tisztázatlan. De: egy zsebken- dőnyi területen itt működik ma a KIÉ or­szágos irodája. Balatongyörök, Petőfi utca I. Nos, jó lesz ezt az új címet megtanulni. A Bala- ton-parti település szívében fekvő ingat­lan 2001. szeptember 4-től a Magyaror­szági Keresztyén Ifjúsági Egyesület tulajdona. A villa Budapest hajdani főpol­gármesterének nyaralójaként épült, majd állami tulajdonba került. A Kincstári Va­gyoni Igazgatóság 2000 augusztusában írt ki egy pályázatot állami ingatlanok in­gyenes tulajdonba adására. Az akkori kormány ezzel a döntésével kifejezetten civil szervezeteket szándékozott a műkö­désükhöz szükséges ingatlanhoz juttatni. * Isten ránk mosolygott! A KIE-hez tarto­zó református és evangélikus csoportok és fiatalok régi vágya valósult meg. Isten megajándékozott minket egy épülettel, körülötte gyönyörű kerttel, ahol tovább folytathatjuk gyermek és ifjúsági mun­kánkat. A SÓVÁR nevet adtuk a háznak, mert ez kicsit illik a balatoni környezet­hez, reménységünk szerint itt majd so­kak Isten utáni sóvárgása a vele való ta­lálkozássá válhat, s innen majd sokan mennek el úgy, hogy magukkal viszik a biztatást: „Ti vagytok a föld sója...” Június 8-án, szombaton megilletődöt- ten gyülekeztünk: alapkőszentelésre hív­tuk barátainkat, támogatóinkat, a két nagy protestáns egyház vezetőit. Mert eldöntöttük, átépítjük s kicsit bővítjük a házat, hogy elegendő hely legyen benne 40-50 fiatalnak. Az alapkőszentelés szolgálatát Szebik Imre elnök-püspök és Tislér Gé­za. a Dunántúli Református Egyházke­rület püspökhelyettese végezték. Mar­ton Tamás, a MKIE nemzeti titkára olvasta fel az alapkő okirat szövegét, amely aztán illően bekerült az alapkő­be. Az átépítés terveit Kruppa Nándor építész ismertette. Jelen volt Király Lászlóné, Balatongyörök alpolgármes­ter asszonya, Dieter Reizner régi bará­tunk Ausztriából, református és evangé­likus lelkészek közelről s távolról. Levélben küldte el köszöntését Robert Riedl, volt világszövetségi titkár, a ma­gyar KIÉ nagy barátja Svájcból, Ulrich Parzany, a német KIÉ főtitkára, part­nerszervezetünk, a CVJM-Westbund vezetői, és még sokan mások, püspökök és egyházi vezetők. Az istentisztelet után még sokáig él­veztük együtt a Kiskőrös Ten Sing kon­certjét, s miközben elfogyasztottuk a ka- zalnyi szendvicset, beszélgettünk és álmokat szőttünk a nagy cseresznyefa alatt az udvaron. Sok-sok pénzre lesz szükségünk, hogy be tudjuk végezni azt, amit megkezdtünk. Örömünk, hogy már eddig is számosán segítettek. De ami mindennél fontosabb, Isten folyamato­san tanít minket imádkozni. Nem aggo­dalmaskodunk tehát, aki elkezdte velünk a munkát, a folytatásban és a befejezés­ben is velünk marad. S majd eljön a nap, amikor ezeken a hasábokon a balatongyöröki SÓVÁR Ke­resztyén Gyermek és Ifjúsági Képzési és Konferencia Központ avatásáról számol­hatunk be. Úgy legyen! Lupták György „ÚJONNAN KELL SZÜLETNETEK” Evangelizáció - lelkészek körében telettel fejeződött be a lelkészevangelizáció. Ittzés János püspök Nikodémus története alapján (Jn 3,1-16) hirdette Isten igéjét. Az ige­hirdetések, a testvéri és bensőséges beszélgetések azt erősítették meg ben­nünk, hogy Jézus Urunk egyházáért, egyházunkért minden pillanatban és min­den területen érezzük sze­mély szerinti felelősségün­ket. Akik ebben a néhány napban együtt voltak, azok­ban megfogalmazódott az az igény, hogy az esztendő másik felében - ősszel - is kellene ilyen alkalmat tarta­ni. Talán sikerül ezt is meg­szervezni, és reménységünk szerint arra is kimondhatjuk majd, hogy immár hagyo­mánnyá vált! Menyes Gyula A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület megalakulása óta több olyan kezdeményezésről is hírt adhattunk, melyek - megszervezve a második alkalmat is - hagyományteremtőnek mondhatók. A kerület havonta megjelenő újságja és a könyvkiadás támogatása mellett, többek között a cantate vasárnapi kórusta­lálkozókról és az egyházkerületi napról is úgy beszélhetünk, mint amelyek rend­szeressé válnak. Miként a nyár eleji lelkészevangelizáció, amelyet ebben az év­ben is a nagyvelegi kastélyba, a Fejér-Komáromi Egyházmegye Belmissziói Központjába hirdetett egyházkerületünk elnöksége június 2. és 4. között. Az ilyen jellegű találkozóra nehéz gálatunk nehézségeit, terheit megosztani mindenkinek megfelelő időpontot talál­ni. De az a több mint két tucat aktív és nyugdíjas lelkész, gyülekezeti munka­társ és diakonissza, aki alkalmat tudott teremteni a részvételre, igazi testvéri kö­zösségben lehetett együtt. Hiszen ennek a néhány napnak a célja - az intenzív igére figyelésen túl - a hivatásos szolgák lelki közösségének megélése is volt. Eh­hez pedig arra volt szükségünk, hogy ko­molyan vegyük a felszólítást: Beszélges­sünk őszintén közös dolgainkról! Nem a gondjainkat, bánatunkat, szol­mentünk Nagyvelegre (amit nehéz elke­rülni, ha lelkészek vannak együtt), hanem - az ige fényében - a lehetőségeket fel­mérve, a jövő felé nézni. Ehhez nyújtott segítséget a beszélgetéseknek medret sza­bó könyv, Klaus Douglass: Az új reformá­ció, 96 tétel az egyház jövőjéről című mű­ve. Az ebben megfogalmazott tételek és feladatok alapján gondolkodtunk és be­szélgettünk szolgálatunkról. A német író hazájában tapasztalt megfigyeléseit és következtetéseit nem lehet egyszerűen a magyar viszonyokra alkalmazni, de a megemlített témákból mi is le tudtunk vonni következtetéseket. Bár a programban csak egy vázlat­pontként szerepelt, mégis nagy jelentő­sége volt a hétfő délutáni beszélgetésnek- a hitoktatásról. Témáját egy megjele­nésre szánt - elsősorban szórványhely­zetünket figyelembe vevően alkalmaz­ható - hittankönyv adta meg. Érveket soroltak fel mellette és ellene. Akik fénymásolva már évek óta használják, tapasztalataikat osztották meg a jelenlé­vőkkel. Arról is hallhattunk, hogy fo­lyamatban van a tankönyv mellé egy munkafüzet készítése is, ami tovább ja­víthatja használhatóságát. Az azonban ma még kérdés, hogy lesz-e ebből egy­házunk hivatalos és elismert kiadványa, avagy továbbra is csak egy szűk kör fog­ja alkalmazni. A záró istentiszteleten a templomban- a gyülekezet megjelent tagjaival közö­sen - úrvacsorái istentisz­Uj pásztor mögé gyülekeztek Az egyházközség mintegy esztendőn át kereste új lelkészét. Június 9-én kicsi­nek bizonyult a Gödöllői Evangélikus Templom. Megtaláltatott a pásztor, s e napon ünnepélyes keretek között iktat­ták be hivatalába Albert Gábort. Az oltárnál három lelkésztárs más­más apropóból szólította meg a beikta­tott lelkészt. D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspökeként önmaga szá­mára is igen kedves ótestamentumi sza­kaszt (IKrón 28,20-21.) választott ige­hirdetésének alapjául. Hangsúlyozta, hogy különböző időkben különböző jel­legű nehézségek leküzdéséhez nyújthat erőt Dávid király Salamonnak mondott biztatása: „ Légy erős, légy bátor és cse­lekedj! Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed az ÜR háza szolgálatához szükséges valamennyi munkát... ” Detre János - mint az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese - az ara­tás Urától kért ,jó munkást”, hogy Albert Gábor ,jó aratóként” dolgozzon, s találjon sok aratótársat szolgálatának - Isten igéjén alapuló - végzéséhez. Blázy Árpád, aki korábban 10 éven keresztül volt a gyülekezet lelkésze, út- ravalók sokaságával látta el kollégáját. Felhívta figyelmét az ökumené helyi je­lentőségére is, miszerint a gödöllői re­formátus, római és görög katolikus, va­lamint az evangélikus lelkészek havonta egyszer kötetlen találkozón beszélik meg közös ügyüket, Isten igéjének hir­detését és szolgálatát, a hívek Istennek tetsző pásztorolását. Kérte az újonnan beiktatott lelkészt, vegyen részt ezeken a találkozókon, s törekedjen a szolgálat ilyen formában való végzésére is! Isten áldását így nem csak evangélikus lel­készkollégák, de a helyi, más felekezete­ket képviselő lelkészek is tolmácsolták, - mintegy harmincán. Albert Gábor szószékfoglaló igehirde­tésében, mely a 37. zsoltár 5. versén ala­pult („Hagyd az Úrra utadat, bízzál ben­ne, mert ő munkálkodik"), visszatekintett életének eddigi állomásaira, az Úrral való kapcsolatára. Azoknak az értékeknek a hordozására, melyeket az Úrtól kapott és eleve elrendelve hordozhatott. Elmondta, hogy tudja; addig szólhat, amíg azt Isten engedi, s olyan szólásra törekszik, mely az Úrnak tetsző, s hogy példaképe az a (lelki)pásztor, aki egy sokszínű gyüleke­zetben helytáll. Bevallotta, hogy az utat az Úrra hagyni sokszor bizony egyálta­lán nem könnyű, mert az gyakorta nem egyenes, nem úgy halad, ahogyan azt az ember akarja. Magyarán; nem egyszerű elfogadni azt, ahogyan Ő vezet. Megta­pasztalva azonban Isten munkálkodását, a választott zsoltár igeszakaszához mél­tóan és hűen kíván szolgálni, élni, az Úrra hagyatkozni. Az iktatást követő ünnepi díszköz­gyűlésen a szolgatársak mellett köszön­tőt mondott - többek között - az egyház- megyei felügyelő, Fischlné dr. Horváth Anna, a testvérgyülekezetek (Erdőkertes és Veresegyház) képviselői, valamint dr. Gémesi György, Gödöllő város polgár- mestere, aki támogatásáról biztosította a lelkészt. (Az oldott, baráti légkörben ha­mar kiderült, a polgármesternek és a lel­késznek közös a hobbija. Mindkettőjük vív, s e téren élért eredményeik sem le- becsülendőek! Albert Gábor rögtön vá­laszolt is egy megjegyzésre, s ígérte: do­bogós helyet szeretne szerezni gyülekeze­tének a mennyországban.) Végül, de nem utolsósorban, D. Szebik Imre püspök a lelkészfeleségre irányította a figyelmet, s arra, hogy ha az Úr rendeli a lelkész mellé a (segítő)társat, munkájuk gyümölcse a Teremtőnek tetszőén érlelődik. A gödöllői evangélikusok hitet tettek amel­lett, hogy készek pásztoruk segítői lenni. Györky Varga Mária Fotó: Bottá Dénes A tanévzáró istentiszteletet követően, hittanos gyermekek - bibliai témájú - rajzaiból nyílt kiállítás múlt vasárnap, a Budafoki Evangélikus Egyházközség gyülekezeti házában. A mintegy 30 munkát az előző évekhez hasonlóan most is szakember, ezúttal Tóth Sándorné, a Deák téri Evangélikus Gimnázium rajztanára (képünkön) értékelte. Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents