Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-06-09 / 23. szám
Bottá Dénes felvételei 6. oldal 2002. JÚNIUS 9. Evangélikus Élet Hit, remény, szeretet - és politika Május 27-én a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség értelmiségi fórumának vendége volt a kerület országgyűlési képviselője, Pokorni Zoltán, akit a hit, remény és szeretet politikai megvalósíthatóságáról kérdeztünk. A FIDESZ Magyar Polgári Párt parlamenti frakciójának vezetője elöljáróban megjegyezte, hogy nyilvánvalóan könnyebb lenne a reményről beszélnie akkor, ha a választási eredmények másként alakultak volna, de kétségkívül nagyobb - „emberibb” - feladat az értékek megőrzése kisebbségi helyzetben. Pokorni Zoltán legfontosabb feladatnak azt tartja, hogy rendszerré fűzzék az általuk vállalt értékeket, melyeket mindig csak önmagunkhoz mérten szabad meghatározni, és soha nem mások függvényében. Ez utóbbi ugyanis az értékek szubjektivizálódásához vezetne. Hozzátette, hogy a politikai életben talán ez a legnehezebb: igent mondani olyan célokra, amelyekben belső értékrendünk tükröződik, még akkor is, ha ez politikai ellenféltől származik. Nehéz feladat, mégsem szabad másként cselekedni. A politikus ezután megpróbálta nevesíteni az általuk legfőbbnek ítélt társadalmi kérdéseket. Olyan öt területet jelölt meg, amelyek véleménye szerint ma Magyar- országon nem tűnhetnek el a politika látóteréből, melyek támogatása, a hatalmi irányvonaltól függetlenül szükséges. Első ilyen kérdés Trianon. Kifejtette; bárhogyan is kerülgetjük, ma már kikerülhetetlen és szembe kell vele nézni. Keresni kell a reális és békés utat - amely természetszerűleg nem lesz konfliktusmentes -, hogy a magyar nemzet ne csak egy fikció legyen. Köztudott, hogy az elmúlt években a határon túl élő magyarok tömegével jöttek az anyaországba a jobb megélhetés reményében. Szembe kell nézni azzal, hogy az uniós csatlakozás gátszakadásszerűen gyorsíthatja föl ezt a folyamatot. Ezért kell minden eszközt megragadni, ami elősegíti a magyarok saját környezetükben maradását. A feladat nehéz és sok ellentmondást is hordoz magában. Olyanokat, amelyekkel, mint az oktatásügy irányítója politikusként is, de mint magánember is meg kellett küzdenie. Például, jó-e az - tette föl a kérdést - ha több évre szóló ösztöndíjjal jutalmazunk határon túli magyar diákokat. Ha egyéni sorsukat nézzük, boldogulásukat az életben mindenképpen támogatni kell. Ugyanakkor, ha hosszabb távú lehetőséget biztosítunk a magyarországi tartózkodásra, akkor valószínűsíthető, hogy fiatalként az anyaországban vernek gyökeret, itt alapítanak családot, s találnak munkát. így az általunk meghatározott fő cél, a magyarság születési helyén való megtartása ellen dolgozunk... Másik kardinális kérdéskörnek Pokorni a nemzetfogyást említette. Nem az a fontos, hogy számszerűen hányán vagyunk, hiszen számtalan példa van arra, hogy kis nemzetek is lehetnek meghatározóak Európában és a világban. A magyar nemzet akkor lehet erős, ha - szakszerűen kifejezve - reprodukálni tudja önmagát, hiszen akkor biztosított fennmaradásunk. Ha a társadalomban az eltartók és eltartottak egyensúlyát nem teremtjük meg, akkor ugyan ideig-óráig segélyezéssel biztosítani lehet a létfenntartást, de lassan eltűnik a fedezet, s nem termelődik újra. Az esélyteremtés a harmadik kiemelkedő feladat. A rendszerváltozás tizenkét éve alatt nem tudtuk még leküzdeni, sem magunkban feldolgozni azt a társadalmi széthúzást, ami a piacszerű világba való hirtelen belépés okaként egyesek fel- emelkedését, mások lecsúszását jelentette. A drasztikus változás ugyan megszüntette a mesterséges egyenlőséget, de á társadalmi csoportok között fennálló szakadékot tűrőképességünk határáig növelte. Pokorni szerint a kormány feladata ebben a helyzetben, hogy jó szülőként a gyámkodás mellett a társadalmat önálló életre nevelje. Nem abban tud igazán segíteni, hogy csökkenjen a különbség, hanem hogy mindenkinek - ha akar - legyen esélye a fölemelkedésre. A segélyezés nem lehet a társadalmi különbségek megszüntetésének fő eszköze, hiszen konzerválja a szegénységet, mert önmagában nem teremt társadalmi fel- emelkedést, csak létfenntartáshoz szükséges anyagiakat biztosít, amely megköti, az állam kiszolgáltatottjává teszi az egyes embert. Ötödik legfontosabb területnek Pokorni Zoltán az oktatást tartja. Mint említette, szakmája miatt talán legérzékenyebben ehhez a kérdéshez kötődik. A technológia hatványozott gyorsasággal fejlődik, amely állandó versenyhelyzetet teremt mindannyiunknak. Ezzel akkor tudunk lépést tartani, ha kvalifikált munkaerővel rendelkezünk. Hozzátette, hogy miközben látjuk a túlképzés problémáit, hogy sokan nem tudnak a diplomájuknak megfelelő munkakörben dolgozni, illetve a hosszú tanulóévek sem nyújtanak garanciát arra, hogy munkát találjanak, mégis mindennek ellenére vállalni kell a tudásalapú társadalom megteremtését. Az ország versenyképessége múlik ezen, s ez különösen fontos kérdés az európai egységesülés korszakában. Az előadás és az azt követő beszélgetés során egy olyan politikust ismerhettünk meg, aki hisz abban hogy immate- riális értékek is a politikai élet részévé tehetők. Beszélt a bizalomról, amely mind a politikus és a választók, mind a politikustársak közti kapcsolatban jelen kell, hogy legyen. Előbbihez elkerülhetetlen a folyamatos kapcsolattartás, hogy megismerjük egymás gondolatait. Másikhoz szükséges az a nyitottság, amely lehetővé teszi, hogy a döntéseket önmagúkban, s ne a döntéshozó személyén keresztül ítéljük meg. A bizalom nagy ajándék, melynek megőrzése komoly feladat. Pokorni Zoltán szerint ehhez egyetlen út az őszinteség. Kíméletlen őszinteség a partnerekkel, de saját magunkkal szemben is. Hibázni lehet, de hiteltelennek lenni soha! Egy egyszeri őszintétlen tett, örökre porlasztja szét a bizalmat. Borókay Réka Aszódi élet-kép Inerjú egy „építővel” Három év, három feladat, majd hármas ünnep. Hálát adott és áldást kapott az aszódi gyülekezet Szentháromság vasárnapján. Mint arról lapunk múlt heti számában röviden márt hírt adtunk, D. Szebik Imre püspök szentelte fel az egyházközség új gyülekezeti házát, a felújított lelkészlakot és a templom új padjait. Az ünnep apropójából az építkező gyülekezet lelkészével, Detre János esperessel beszélgettünk.-A munkálatok.kezdetekor esperes úr a Példabeszédek könyvéből választott mottót, melyet a meghívóban most olvashattunk (Péld 24,3-4). 1999-2001 között kicserélték a majd’ 300 éves templom padjait. Tavaly nekiláttak a gyülekezeti ház felépítésének és a lelkészlakás felújításának. „Bölcsesség építi a házat ” - ezzel kezdődik a mottóul választott igeszakasz. Tudtak-e bölcsen építkezni?- A munkálatokat Isten nevében kezdtük el és fejeztük be. Tudtuk, hogy ki tornyot épít, annak először le kell ülnie, és el kell gondolkodnia, hogy milyen tornyot épít, és miből építi fel azt? Nálunk is hosszú időt vett igénybe a tervezés. A most kicserélt padok mintegy 150 évig szolgáltak ülőhelyül, s cseréjükhöz az anyagiakon kívül a műemlékvédelmisek igényeit is figyelembe kellett vennünk. Összesen 12,5 millió forintba került a belső bútorzat cseréje, mely gyülekezeti adományokból (családonként 10 000 Ft), egyházi támogatásból (5,8 millió forint) és helsinki testvérgyülekezetünk 1 millió forintos adományából valósulhatott meg. A gyülekezeti ház építésével együtt belekezd- tünk a lelkészlakás felújításába is. Ezeknek a munkálatoknak az alaptőkéjét a volt elemi iskolánkért kapott állúhji kártalanítás .adta, ami mintegy 19,3 millió forint volt, s amit mindenképpen hitéleti célra kellett felhasználni. Azért végeztük egyszerre ezt a két munkát, mert az új gyülekezeti terem a régi, 1965-ben épült lakás L alakú „toldaléka” lett, össze kellett dolgozni az épületeket. így nem elszórtan, hanem egy helyen vannak az egyházi objektumok. Czibula Zoltán albertirsai mérnök munkáit már ismertük, tervezéssel kapcsolatban mellette döntöttünk. Könnyítette a helyzetet, hogy feleségemmel együtt 1965-ben kerültünk Aszódra, a parókiát mi építtettük, ismertük minden falát, az épület előnyeit, hátrányait, s hatékonyabban tudtunk segíteni a tervek elkészítésében és abban, hogy a minket követő lelkészek is funkcionális, lakályos épületet kapjanak. A tervező úr minden javaslatunkat meghallgatta, szegénynek a türelmét igen sokszor igénybe vettük. Bő félévnyi tervezgetés után megszületett a végeredmény: az igen tágas, új gyülekezeti terem egy hajóhoz, vagy talán egy komphajóhoz hasonlító belső tetőszerkezetet kapott faburkolattal, s elkészülte után kiderült, hogy ritka jó akusztikájú termet hoztunk létre. (Szerettünk volna vendégszobákat, padlásteret is, de a két épület szinteltolódása miatt ez nem volt kivitelezhető.) A lelkészlakásnak csupán a két íofala maradt a helyén, azonkívül teljesen átépítettük, nyílászáróit kicseréltük. Ez alatt a feleségemmel benne éltünk és minden úgy zajlott az egyházban (bibliaórák, hittanórák, konfirmációi előkészítő stb.), mintha mi sem történne... Közben felügyelőasszonyunk figyelemmel kísért minden árcsökkenést, akciót, így vásároltunk kedvezményesen a gyülekezeti terembe székeket, függönyt, a vendégváráshoz poharakat, tányérokat... Sok gyülekezeti tagunk társadalmi munkába jött kisebb és nagyobb feladatokat elvégezni, takarítani. A 32 millió forintba kerülő beruházást támogatta az egyház, finn testvérvárosaink gyülekezetei, és még sorolhatnám. A teljes befejezés áttevődött erre az évre. Szentháromság vasárnapján ünnepelhettünk. A délelőtti istentiszteleten - tolmács segítségével - a helsinki Dómtemplom lelkésznője, Marja Heltelö, hirdette Isten igéjét, de megtisztelt minket jelenlétével német testvérvárosunk, Obemburg evangélikus felügyelője és egy presbitere is. Eljöttek a gyülekezetünkből kikerült ifjú lelkészek is, a kezdő liturgiát ők végezték.- A mottóul választott bibliai idézet így folytatódik: „Értelem szilárdítja meg. ” Mit remélnek ettől az átalakulástól e téren? S mit, ha távlatokban gondolkodnak, hiszen elhangzott itt egy olyan mondat, hogy a jövendőbeli lakóknak, lelkészeknek is megfelelőre építtették a lelkészlakást. Milyen ezzel a tudattal építkezni, átalakítani, felújítani? Hogy lehet ezt szívvel és lélekkel tenni, értelemmel megszilárdítani?- Nézze! 40 éve szigorlatoztam a teológián, ez mutatja a koromat is, és azt is, hogy nyilván nem annyi szolgálati idő áll még előttem, mint amennyi már a hátam mögött. Sose úgy végeztem a munkámat, hogy azt én élvezzem igazán. Az ember mindent úgy csinál, ahogy Luther mondta: Ha tudom, hogy holnap meghalok, akkor ma este még ültetek egy diófát és tudom, hogy annak a diófának nem én fogom a gyümölcsét megenni. Én mindig úgy gondolkodtam - és ez az, amit az értelem szón értek -, hogy mindig tudtam, hol vagyok. Mindig tudtam azt, hogy az egyházban vagyok. Hogy az egyházban én egy láncszem vagyok. Előttem is voltak sokan és utánam is lesznek sokan - legalábbis ez a reménységem. Ha az én koromnak ez adatott lehetőségként, mi lett volna, ha elszalasztom? Talán kényelmesebben lehetett volna eltölteni az elmúlt időt. Azonban az Úristen azért adott értelmet az embernek, hogy az eszét ne csak a maga javára használja, mert akkor vétkes.- „Ismeret tölti meg a szobákat, mindenféle drága és kedves értékekkel” - zárul az idézet.- Ha végigjárná a szobákat és végignézné a könyvespolcaimat, jó sok Bibliát találna. Különféléket. És Bibliával kapcsolatos könyveket. Gondolkodásomat soha nem a divatok határozták meg. Soha nem a korszellem döntötte el, hogy én most miként gondolkodjam? Nekem mindig Isten igéje volt a fontos, minden tekintetben. Ez az én ismeretem. Könyvespolcainkon sokféle könyv megtalálható, de minden más a Biblia mellett van, kiegészítő ismeretként. Meg vagyok győződve arról, hogy a hit mellett az ismeret rendkívül fontos dolog. Mert nem mindent ismer az ember, de egyre több mindent kell ismernie. Mert, ahogy az idő múlik, úgy jelentkezik az egyre több ismeret. Viszont bár minden változik, de Isten igéje semmiféleképpen sem. Érdekes módon minden visszahajol hozzá. Az ünnepi közgyűlés résztvevőinek köszöntése- A mottóul választott rész, a Példabeszédek könyvének 24. fejezetének címe ez: „A meggondolatlanság és a restség romlásba dönt. " Az eltelt 3 év alatt, pontosabban az eltelt 40 év lelkészi szolgálat alatt Ön mindig építkezett, hol lelki, hol szellemi, hol fizikai, értelemben. Van-e ellentét? .-A Példabeszédek könyvének van egy nagyon érdekes szerkesztési metodikája. Ez abban mutatkozik meg, hogy egymás mellé állítja a bölcsességet és a butaságot, a szorgalmat és a restséget stb. Az élet realitása abban mutatkozik meg, hogy mindig több a negatívum. Én a Példabeszédek könyvének a pozitívumait szerettem, amelyek mindig bele voltak rejtve a negatívumok közé. S az volt az a kincs, amely nekem példát mutatott arra, hogy a sok negatívum között valami pozitívumot kell képviselni. Ezt képviselem makacsul. Minden negatívum rombolja az egyházat, és én rajongásig szeretem az egyházat! Mindent ezért teszek. Hála Istennek, O olyan feleséget és családot adott, akik ezt mindig akceptálták... (... mint ahogy gyülekezete is! Az ünnepi alkalom végeztével egy arany pecsétgyűrűt adtak lelkészüknek - ajándékba - „Az építőnek" felirattal.) Györky Varga Mária Gyülekezeti ház szentelő papok a papiak teraszán
