Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-06-09 / 23. szám

2002. JÚNIUS 9. 7. oldal ' ............-— Evangélikus Élet Go ndolatok és könnyek tesztelése A rabság előnyei, avagy a szeretet varsájában Negyven körüli tanárnő, születése óta még sohasem volt néhány hétnél tovább távol az édesanyjától. Apja rég meghalt, testvére nincs. Anyja a lelkét is kitette, hogy egykéje semmi­ben hiányt ne lásson. „Kislányom, itthon mindened megvan, hol lehetne jobb dolgod? " — ez a jelszó jó húsz éve. Udvar ló, férjhez menés? A ma­ma az Ezeregy Nappal „ igaz ’’ rém­történeteit regéli a mai férfiakról, természetesen csakis féltő szerétéi­ből és jóindulatból. Ha valamelyik­nek már-már mégis kezét nyújtaná a lánya, az anyuka sorvad, sápad, sze­me olyan túlvilági függőleges búra nyílik, hogy elmehetne El Greco va­lamelyik festményére fájdalomtün­dérnek. Nem, az ilyen anyát nem le­het elhagyni. Rabul ejti lányát - mellesleg az­zal is, hogy otthon helyette mindent elvégez. A lebilincselő szeretetű anya engedelmes lánya most, élete delén már nemcsak sejti, de tudja is, hogy mindez immár korántsem egy­szerűen áldozatkészség és harmónia, anya-gyermek románc és csipkefi- nom tökély, inkább hallgatólagos, elfogadott megvesztegetés, megpe­csételt szimbiózis, kényelmi üzlet. „ Tudod- mondta legjobb barátnőjé­nek -, érzem én, hogy fűrészpor is van ebben a pogácsában, de negy­ven évesen lépjek ki a megbízható penzióból a bizonytalanságba? (Ön hogyan folytatná?) Dr. Bodrog Miklós Gondolatok Vannak termékenyek, és vannak mérgezők. Vannak gyötrelmesek, van­nak megnyugtatók. Vannak hasznosak, előbbre vivők, és károsak, bénítok, elke- serítőek. Azaz vannak jó és rossz gondo­latok. Könnyek Van könnye a bánatnak, de könnye van az örömnek is. Van, amikor tehetet­lenségtől szökik szemünkbe a könny, van, amikor a hála érzetétől. Van könny, melynek hullása olyan, mint a nyári zá­por, megtisztul, felfrissül tőle a lélek, nyomásától szabadulunk általa. És van könny, ami ahhoz hasonló, mint amikor egy tartályban tárolt állott vízből kilocs- csan valamennyi. Azaz van hasznos és haszontalan sírás. Gondolatok és könnyek nélkül nincs tartalmas, igazi emberi élet. Csak az nem mindegy, hogy ezeket mi táplálja. Mivel a mi tanítónk Jézus, Őrá kell figyelnünk. Szerinte a gondolatok elsekélyesed- hetnek, bepiszkolódhatnak, lemereved­hetnek. Nem maradhatunk beleragadva a régibe, mert akkor nem tudunk haladni. A keresztény élet pedig állandó mozgásban levő élet. Vagy az ég felé halad, vagy csú­szik lefelé, és akkor Jézus keresztjébe kell kapaszkodnia. Urunk ezért biztat: gondolkodásotoknak meg kell újulnia! Másként az új gondolatot, amit én hoz­tam közétek, nem tudhatjátok befogadni. Régi posztóra hiába raknak új foltot, attól az nem lesz használhatóbb. „Újuljatok hát meg a ti elmétek megújulása által.” Jézus szerint a sírás, a könny, út a bol­dogság felé. Hogy melyik fajtája, azt ne­künk kell kikövetkeztetnünk, akár megta­pasztalnunk. Tekintsünk hát végig a könnyek választékán. A bánat könnye az Ő közelében felszárad, mint napsugár­tól a reggeli harmat. Az Ő közelsége pe­dig boldoggá teszi az embert. Az öröm könnye hálát indít el a szívben, és a hálás szív boldog szív. Felszáradhat a tehetet­lenség könnye is, ha tehetetlenségünkben megadjuk magunkat, és kimondjuk: rád bízom magam, vezess Te, Uram! így lehetnek boldogok, akik sírnak. Még kétféle könnyről nem esett szó a korábban említettek közül. Az egyik az, amelyik nyári záporhoz hasonló, ám ez magáért beszél. Ez a felszabadulás, a megkönnyebbü­lés könnye, a bűnbánat után érkező és el­fogadott bűnbocsánaté. A másiknak vi­szont, a sokféle közül ennek az egynek nincs köze a boldogsághoz, csak a bol­dogtalansághoz. Ez az, amikor az állott, poshadt vízzel telt tartályból időről időre valamennyi kiloccsan. Mégpedig azért nincs köze, mert utána minden marad a régi. Régi tömlőre pedig hiába is akarná­nak új foltot vetni. A tartályt tehát ki kell üríteni, a tömlőt ki kell cserélni; a meddő könnyel az áldott Orvoshoz kell menni, hogy boldoggá tevő sírás lehessen belőle. Azt már, testvérem, te magad döntsd el, mi illik rád e meghatározásokból. Gondolataid a szeretet és a békesség irá­nyába vézetnek-e, vagy csak áltatod ez­zel magad? S közben engeded, hogy rossz gondolatok gyötörjenek, mérgez­zenek. Könnyeid hulltával tisztábbá lesz-e látásod, megértőbbé tudsz-e válni a másik ember iránt, vagy keserű, en­gesztelhetetlen maradsz? Régi énedre próbálsz-e az evangéliumból foltokat rakni, vagy ki tudod mondani: nincs én- bennem semmi jó, végy munkába Iste­nem, átengedem magam! Szántó Vilmosné A szokásos havi orvosi ellenőrzésre ké­szültem. A rendelő előtt egy mentőautó állt. A mentős éppen akkor csukta be az ajtót, amikor odaértem. Az orvosi szobába lépve két orvos és a nővér beszélgetésének lettem - akarat­lanul - a tanúja. A nővér mondotta: , - Szólni kellene a családnak. A beteg meg is halhat! A két orvos kórusban válaszolta:- Nem fog meghalni! Nem volt módom közölni a gondola­taimat. Ezért leírom. Az egy perces novelláiról híressé lett Örkény István szavaira gondoltam. Meg­kérdezték tőle, miért írt regényt közel­gőnek tudott haláláról. így válaszolt:- Mi, emberek, gondosan kerüljük az életünk lezárását jelentő szó kimondását. Már sorolta is, hogyan próbáljuk körülír­ni azt, ami reánk vár. - Kellemetlen helyzet az - folytatta - amikor a gyer­mek megkérdezi: Apa, te is meg fogsz halni? Azért írtam utolsó könyvemet ­Rendelőben mondotta az író -, mert föl akarom ké­szíteni az embereket a halállal történő őszinte, igaz szembenézésre. Igazán, he­lyesen az tud csak élni, aki számol a ha­lálával. Földi léte lezárásával. Olyan világban élünk, amelyikben egészen közelünkbe jött a halál. Aki reg­gel elindult otthonából, nem biztos, hogy este hazaér. Valóban szembe kell nézni mindenkinek a halállal. Nemcsak avval, hogy az emberek halandók, hanem a sa­ját halálával is. Nekünk, megváltott keresztyéneknek kevés csak a halálra gondolni. Az elmú­lással szembenézni. Mi a halált legyőző Krisztusra tekinthetünk. Számunkra a halál elveszítette félelmetes hatalmát. Életünk nem a haláltól való rettegésben telik. A Szentírásból jól tudjuk, hogy a halál nem véletlenül ront rá az életünkre. Bűneink következménye az, hogy meg kell halnunk. De abban is bizonyosak le­hetünk, hogy Krisztus halála miatt szá­munkra a bűn elveszítette félelmetes ha­talmát. Nem ura, irányítója, meghatáro­zója életünknek. Krisztus halálával és halálában legyőzte a bűnt is. Megsemmi­sítette mindazt, aminek kárhozat, lehet a következménye. Miért állíthatjuk bizonyossággal, hogy számunkra a halál nem földi létünk befejezése csupán, hanem kapu, amin át­lépve a láthatóból a láthatatlan világba érkezünk? Azért, mert megkeresztelé- sünk alkalmával Krisztus Urunk arra tett ígéretet, hogy velünk lesz a világ vége­zetéig. Velünk lesz a halál pillanatában is! O vezet át a földiből a mennyei világ­ba. Elindít egy csodálatos átváltozást az életünkben. Újjáteremt minket azért, hogy Mennyei Atyánk terve valóság le­gyen életünkben. Örök dicsőségének ré­szesei lehessünk. Ferenczy Zoltán AMIT ISTEN EGYBESZERKESZTETT... Együtt a síron túl is Kicsiny, gyászkeretes hirdetés tudatta a közelmúltban, hogy Sárkány Dezső és Sárkány Dezsőné, volt mosonmagyaró­vári lakosok rövid szenvedés után el­hunytak. Először a feleség, Juliska néni halt meg, majd rövidesen utána halt De­zső bácsi. Hogyan is van ez? Akik együtt, egymás mellett álltak egy életen át, ebben az esetben 55 éven át, azok egymás nélkül már élni sem tudnak? Mi­csoda kötelékek fűznek össze bennünket itt a földön, hogy ezeket még a halál sem képes elszaggatni. így is lehet szeretni. Isten azért terem­tette a házasságot, hogy a házasfelek egy­más segítői, támaszai legyenek egészség­ben, betegségben, örömben, bánatban. És bár az ember bűne megrontotta Isten ere­deti teremtő akaratát, ezért nem mind­egyik házasság funkcionál így, lám mégis lehet példát lelni arra, hogy egy házassá­got Isten akarata szerint is lehet élni. A Sárkány házaspár élete és halála ilyen példa mindazok számára, akik a közös életút során jelentkező problémák egyet­len megoldását a válásban látják. Az idős házaspár lakótársai egyönte­tűen vallják: olyan erős volt a két ember között az összetartozás érzése és az egy­másrautaltság tudata, hogy Dezső bácsi felesége halálhíre hallatán egy csapásra elveszítette minden életkedvét és erejét. Vagyis a szeretet, fogai közt tartva éle­tünket, „átvihet a túlsó partra”. Neuberger Magdolna egy lépcsőház­ban, de egy emelettel lejjebb lakik, mint a néhai Sárkány házaspár. - Nagyon jól megvoltak egymással, szerették egymást. Hangos szót nem lehetett hallani közöt­tük. Juliska néni már nagyon hosszú ideje lelkiismeretesen ápolta a beteg Dezső bá­csit. Nagyon is valószínűnek tartom, hogy Dezső bácsi nem tudta elképzelni életét felesége nélkül és utánament. Az egyik emeleti szomszéd, Varga Ka­talin maga is tanúja volt többször annak, milyen szeretetben élt együtt a két idős ember. - Dezső bácsi nagyon nehezen járt, ezért mindent Juliska néni intézett. Többször előfordult, hogy a férj éjszaka leesett az ágyáról, és szegény Juliska néni húzta-vonta, amíg vissza nem tette őt az ágyba. Mindenki azt gondolta, hogy De­zső bácsi fog előbb elmenni, hiszen ő volt a betegebb, de éppen fordítva történt. Mondják, hogy Dezső bácsi, aki egyéb­ként igen jó étvágyú ember volt, amikor a kórházban megtudta, hogy a felesége meghalt, viszszautasította az ételt. Sze­gény, a felesége után halt. A szemben lakó szomszéd, Bertalan Róbertné gyakran járt át segíteni a két idős embernek. - Hihetetlen volt, hogy milyen szeretettel viselte gondját a férjé­nek Juliska néni. Pedig nem volt könnyű dolga vele, mert a bácsi nagyon nehezen mozgott. Úgy tudom, hogy Juliska néni szeretett volna egy otthonba menni, de a férje miatt letett erről a szándékáról. De­zső bácsi még akár tíz évig is élhetett volna, hiszen csak a lába volt beteg, de miután megtudta felesége halálát, látni lehetett az arcán, hogy feladta, tovább már ő sem akar élni. Az egyik közeli faluban élő Juhász Gyulának egykor esküvői násznagya volt Sárkány Dezső. - Nagyon szépen éltek ötvenöt éven át, hiszen 1947-ben házasodtak össze. Juliska néni még idős korában is nagyon céltudatos és végtele­nül energikus asszony volt, aki a biztos hátteret és támaszt jelentette Dezső bá­csinak és minden körülmények között a gondját viselte. Pedig nem volt könnyű életük. Dezső bácsi sokat dolgozott és szükségét érezte annak, hogy egy ilyen biztos hátországa legyen. Azt hiszem, nem tudta feldolgozni, hogy elveszítette ezt az idős asszonyt. Kiss Miklós (Kisalföld) evél&Ievél&evél&levél Egyházi Felsőoktatási Kollégiumok III. Konferenciája Győrben 2002. május 31-én az Oktatási Minisztérium (OM) szervezésében zajlott az Egy­házi Felsőoktatási Kollégiumok III. Konferenciája Győrött, a Szent László Ka­tolikus Szakkollégium gyönyörű épületében. A Luther Otthon Evangélikus Szakkollégium képviseletében Gaál Jánosné igazgatónővel vettünk részt a ren­dezvényen. Délelőtt Réffy József főosztályvezető (OM) a magyar felsőoktatás helyzetéről adott rövid áttekintést, majd Hunya Balázs (OM) a 2002-ben megjelent egyházi kol­légiumokat érintő jogszabályokról tájékoztatta a résztvevőket. Ezután Ringhofer Er­vin, a Nemzeti Kollégiumi Közalapítvány igazgatóhelyettese számolt be az Alapít­vány eddigi munkájáról. Kiemelte, hogy óriási fejlesztésekre lenne szükség a felsőoktatási kollégiumokban, amely egyre sürgetőbb a megnövekedett hallgatói lét­szám miatt. Délután Nemeshegyi Péter S.J. tartott gondolatébresztő előadást a szak- kollégiumok szellemi elődjeiről: a középkori „Universitas”-ok és a jezsuita iskolák „teljes embert” képző iskolai rendszere ma is példaként állhat előttünk. A nap során lehetőségünk volt rövid vita keretében a jogszabályok alkalmazása során felvetődő problémák megbeszélésére is. Végül egy Nyilatkozat megfogalma­zására került sor, amely egyrészt az egyházi felsőoktatási kollégiumok igen alacsony állami támogatására hívja fel a figyelmet (hiszen egyetlen felsőoktatási intézmény­hez sem tartoznak), valamint az egyházi/szerzetesrendi kollégiumok alapításának jo­gi szabályozásának megoldatlanságára. A tervek szerint a Kollégiumok 2003-ban is találkozni fognak - bár fontolgattuk a jövő évi házigazdái feladatok elvállalását, lát­ván az eddigi rendezők (Szent Ignác, Szent Vince, Szent László Szakkollégiumok) épületeinek, berendezéseinek magas színvonalát, lehetőségeink számbavétele után egyelőre nem vállaltuk el a feladatot. Reméljük, e kiemelkedő találkozót mihamarabb vendégül láthatja a Luther Otthon. Fintha Attila mentor (Luther Otthon) Kettős ünnep Kondoroson Kettős ünnepet ünnepeltek azok a hívek, akik május 19-én a kondorosi evangé­likus templomban részt vettek az istentiszteleten. Pünkösd vasárnapján ünne­pelte ugyanis - immár hetedik - „születésnapját” Nyugdíjasházunk. A nagy eseményhez jó idő volt rendelve, így nem csoda, hogy sokan eleget tettek a meghívásnak vidékről, sőt külföldről is. A Kürten-Dellingből érkezett német testvérgyü­lekezet mellett részt vett a gyomai kis-, de annál lelkesebb gyülekezet és - szolgálatuk végeztével - az egyházmegye néhány lelkésze is. A kondorosi baptista és katolikus test­vérek is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepséget, így mintegy 350 fő hallhatta Ralph Knapp német, és a helyi lelkésztől - mindkét nyelven - az igéket. Tuska Tibor a prédiká­cióban kiemelte: egy kettős világban élünk. Egyfelől egy mérhető, látható világban, me­lyet a pénz, hatalom, és az erő diktál, míg ezen felül álló a Szentlélek által vezérelt és erő­sített szellemi világ, melynek hatására alakult meg az első gyülekezet, s gyarapodott tovább évszázadokon át. Minket, mai keresztyéneket is ez a Lélek akar megérinteni, megtartani és gyarapítani. Az istentisztelet emelkedettségét fokozták a német gyülekezet kórusának, valamint a kondorosi gyülekezet Ten-Sing csoportjának énekei is. Hármas ünneppé bővült az ünnep azon családok számára, akiknek gyermekei e napon részesültek a keresztség áldásában. (Az úrvacsora közösségében 119-en vettek rész, mely szolgálatot a német és magyar lelkész közösen végezte.) Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte, melyen köszöntőt mondott Domokos László, a megyei közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő, valamint Medvegy Zsuzsan­na, aki a Sarepta Budai Szeretetotthon, ill. Sztojanovics Ancffás alapító-lelkész jókívánsá­gait tolmácsolta. Ralph Knapp és Dorothea Huch presbiter-asszony a német testvérgyüle­kezet nevében ajándékozta meg a Nyugdíjasházat egy saját fáragású kereszttel, hogy az mindig emlékeztessen a legnagyobb áldozatra, és sarkalljon bennünket is a másokért való munkára. A köszöntők után Frdlné Pljesovszki Anita otthonvezető számolt be a Nyugdíjas­ház mindennapjairól, az elvégzett és elvégzendő munkákról. Zuberecz Tibor felügyelő Pünkösd után... Az első Pünkösd ünnepén a tűz, a láng jelenléte átformáló, életet megváltoztató jelenség volt a tanítványok körében. Péter és a többi tanítvány tanúságtétele folytán hangzott el a kérdés: „Mit cselekedjünk atyánkfiái, férfiak?” Péter buz­gón inti vala őket: „Szakítsátok el magatokat e gonosz nemzetségtől.” „Akik azért örömmel vevék a beszédet megkeresztelkedtek, mintegy háromezren. Különböző tartományok lakói, akik mind más-más nyelven beszéltek, megértették Péter apostol prédikációját - és a többi apostolokét -, mert a Lélek adta nékik szól- niok.” Csodálatos ez az első pünkösdi, apostoli prédikáció! Tanúságtétel! A megígért és elküldött Szentlélek - a tüzes nyelv - munkája ma is szükséges, de nem is szünetel. Míg Bábelben a dicsőség, hírnév utáni vágy miatt összekavarodott az emberek nyelve annyira, hogy nem értették meg egymást anyanyelvükön sem, ad­dig Jeruzsálemben Isten Lelke által szóló bizonyságtétel következtében közösséggé, látható, élő gyülekezetté, egyházzá formálódnak az emberek és ígéret szerint: a po­kol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” Pünkösd után is mint sokszor emberi gyengeségünk, hogy sokat beszélünk, fölös­legesen is. Sértődötten és sértegetőn. Ezért naponként nő, magasodik egy máglya bű­neinkből, a világ bűneiből. Tudatosan és akaratlanul terebélyesedik... Önvizsgálat, bünbánat alapján szeretnénk, ha ez az összegyűlt bűnrakás megsemmi­sülne. De mi ne akarjuk alágyújtani ezt a bűnmáglyát! Se lelkiismeret, sem tisztesség vagy emberi méltóság nem elegendő ehhez. Mégis tehetünk valamit: imádkozzunk! Csak a könyörgés útján történik valami. „Mert aki kér, mind kap” és minden megoldás Isten akaratával válik érvényessé. Amaz első Pünkösd idején annyira életformáló tüzet engedjük ma is, ezen a nyáron is, hogy Krisztus ígérete szerint: Vigasztaljon, tanítson és védelmezzen, segítsen minket. Sepsiszentgyörgy, 2002. májusa Bajka Katalin (Sepsiszentgyörgy) Van még szabad hely a nyári Országos Evangélikus Ifjúsági Konferenciákra 2002 nyarán az alábbi ifjúsági konferenciákra lehet még jelentkezni: KÖZÉPISKOLÁSOKNAK: • 2002. július 8-13. Gyenesdiásra, a Rihay Szabolcs és barátai által vezetett kon­ferenciára • 2002. július 8-14. A Hortobágyi Nemzeti Parkba, (Püspökladány) az első evan­gélikus Természetismereti és Környezetvédelmi Táborba. A tábor programjá­ból: kerékpártúra a Hortobágyon, kirándulás a Hortobágy folyó partján, ismerke­dés a Hortobágy madárvilágával, lovaglás, kézművesség, csillag-megfigyelés, főzés a szabadban A FELNŐTT IFJÚSÁG RÉSZÉRE: • 2002. augusztus 19-25., az Öregedő Ifjak gyenesdiási konferenciájára • 2002. augusztus 12—18-ig Révfülöpre, a Nagy Zoltán és barátai által vezetett Fel­nőtt Ifjúsági Konferenciára A jelentkezési határidőt meghosszabbítottuk: 2002. június 9-ig. Jelentkezési lap letölthető a http://church.lutheran.hu/ifusag honlapról. 1 v.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents