Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-06-09 / 23. szám
2002. JÚNIUS 9. 5. oldal Evangélikus Élet Hamlet és Don Quijote Corvinák között Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban Mintha szentélybe lépne az ember: félhomály és hűvös csend fogadja a Széchényi Könyvtár emeleti termeiben, ahol Mátyás király egykori híres budai könyvtárának, a Corvinának - magyar, olasz, osztrák és német gyűjteményekben őrzött — anyagából látható együtt mintegy félszáz válogatott darab. A kiállítás legnagyobb szenzációja a 19 firenzei kézirat. Róluk most derűit ki, hogy nagy királyunk megrendelésére készültek, de váratlan halála miatt már nem kerültek magyar földre. Állítólagos „tartozás” fejében a Mediciek tulajdonába vándorolt. Több mint 500 év elteltével bebizonyosodott, hogy a lapok valóban corvináknak tekinthetők, és a többi csodálatos, ritka darabokat még teljesebbé teszik. Milyen üzenetet hordoz a corvinakönyvtár a mai ember számára? Valahai egysége és széthullása, s most, az összekapcsolódása Magyarország sorsát is példázza. Őrizte a hagyományokat, újra feldolgozta, az írott kultúra egységességét mondta el a szavak és képek gyönyörű harmóniájával! Milyen szerencse, hogy legimitációs problémái Mátyás királyt az olasz minták - a kultúra, a művészet, a tudomány, a műpártolás és a könyvgyűj- tés - felkarolására ösztönözte. E nagy, közös gondolat megjelenési formája volt a studiolo, ahol legkedvesebb műtárgyait és könyveit tartotta. A tárlat jelzésszerűen felsorakoztatja azokat a tárgyakat, amelyek szinte kötelező tartozékai voltak az intim dolgozószobának: homokóra, csillagászati eszközök, finoman míves hangszerek, remek festmények. „Meghalt Mátyás, olcsóbbak lesznek a könyvek” - állítólag így sóhajtottak föl a Mediciek a gyász napján. Mátyás király udvarában a könyv lassan megszűnt importáru lenni, mert a Budára telepedett műhelyekben is remekbe szabott munkák készültek. A három hónapig nyitva tartó kiállításon látható legtöbb corvina gazdagon díszített, magas színvonalú, számos mi- niatúrával és pompás iniciáléval ékes luxuskézirat. Aranyozott bőrkötésük kopott, szakadozott, de így, töredezetten is különös, fenséges sugárzással vannak a látogatók felé. Néma tanúk a középkori Magyarországról, akiket királyok, fejedelmek, hercegnők, humanisták érintettek kezükkel, akikkel életről és halálról beszélgettek esti gyertyafényben. Fenyvesi Félix Lajos Ismert alkotók és ismert művek: Shakespeare és Cervantes, ugyanabban az évben adta ki mindkettő egy-egy művét: a Hamletet és a Don Quijote-t. A két irodalmi alakban megtestesült világlátás két különböző formáját, emberi világszemléletek, viselkedésmódok két szélsőségét - amelyek között kis önismerettel minden ember magára lelhet - mutatta be Gabnai Sándor evangélikus lelkész, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Soproni Szervezetének májusi rendezvényén, a soproni Wrenkh .Ede Közösségi Ház Jezsuita térmében. A többnyire római katolikusokból álló hallgatóság előtt az evangélikus lelkész színvonalas előadása ökumenikus jellegét nem elsősorban az adta, hogy részletes elemzésében Ravasz László református teológus tanulmányára támaszkodott, hanem sokkal inkább az, hogy az ismert irodalmi alakokban mesteri vonásokkal megrajzolt emberi viselkedési minták, Istenhez, önönmagához és embertársakhoz való viszonyulások - tudomást veszünk róla, vagy sem - egyetemesek. Hamlet és Don Quijote Kik ők? Királyi vér csörgedez Hamlet ereiben, különös kiváltságokkal rendelkező személy, viszonyulásaiban cinikus lélek, tele gőggel iróniával, feszült, depresszív, ideges természet, a középpontba való kerülés kényszerétől űzött. A jövőt szemléli, abban él. Don Quijote a múltban él, képzelt világban, életében a tapasztalat jelentőségét veszti. Mindkét szereplő életében alapvető a valóságra eszmélés metamorfózisa keltette változás. Hamlet, amint a „díszletek mögé lát” arra eszmél, hogy az egész világ romlott, Don Quijote a múltba menekül, eszményei realitásukat vesztik. Az egyik depresszív, valamint a másik skizoid, különös pszichológiai jelenségeit adják az irodalomnak és teológiának. Környezetükre, pedig, az emberi természetük által különböző módon «hatnak: Hamlet a ráeszmélő típus, aki felveszi a harcot a világ ellen, de csak a folyamatosan meddő „tenni akarassál”, aki a lehetetlennek és menthetetlennek tartott világ kérdéseire, végül is csak a bosszú eszközét találja; Don Quijote, a folyamatosan ideálokat kergető, 'túltengő önbizalmában, impulzív és azonnal, túlbuzgó cselekvő ember. így rajzolódik ki a tettek nélküli meggondolások és a meggondolások nélküli tettek embere: a két szélsőséges embertípus. Hamlet, aki mindent tudott, mindent ismert, minden hatalommal rendelkezett csak szeretet nem volt őbenne, ezért alkotni sem tudott, és Don Quijote, a valóságtól elszakadt, eszményeken túli - mindennapok realitásaitól elszakadt - hit, álomvilágba menekülő figurája, aki a ma gondjaitól menekülve, annak lehetőségeit nem tudja használni. Mi az előadás tanulsága és mi a dolgunk? Ravasz László szerint: „Látni a valóság poklait, de mégis igyekezni megjavítani azt; ismerni az emberi alapvető bűnt, és mégis hinni az emberekben; megragadni az eszményt és a lelkiség rezdüléseit, és azokat életté és gyakorlattá változtatni: íme ezek azok a dolgok, földi szabályok, itteni boldogságunk titkai, amelyeket sem a dán királyfi, sem a búsképű lovag nem ismert fel és nem tudott. Ezért állnak ők ketten az élet útjának szélsőjobb és szélsőbal felén, mint két hallgatag, de sokat jelentő édenkerti tilalomfa. Ezért lett Shakespeare és Cervantes az elrettentés két legkitűnőbb igehirdetője.” té (CyberPress, Sopron) Meghívó A Váci Püspökség és a Gregorián Társaság 2002. július 4—7-ig rendezi meg a II. VÁCI NEMZETKÖZI GREGORIÁN FESZTIVÁLT. A Fesztivál fő célja, hogy a résztvevők a gregorián éneket ott ismerjék meg és éljék át, ahol az keletkezett - a liturgiában. Ezért a rendezvény gerincét a liturgikus alkalmak alkotják, mivel ott tapasztalható meg a gregorián ének imádságos lelkülete és művészi értéke. A liturgiában és a hangversenyeken 8 ország 16 szkólája mutatja be a különböző interpretációs stílusokat az érdeklődőknek. A Fesztivál másik célja, hogy a Nyugat-Európában folyó gregorián kutatásokba betekintést nyújtson. A Gregorián Társaság nemzetközileg elismert kutatókat hívott meg, akik ebben a témakörben tartják majd előadásaikat. A gregorián ének történetét pedig egy kiállítás fogja bemutatni. Várjuk az ének- és zenetanárokat, karnagyokat, egyházzenészeket, énekkari tagokat és más érdeklődőket. Részletes tájékoztató, jelentkezési lap és csekk kérhető telefonon az információtól, illetve levélben az alábbi címen. Cím: Ruthner Judith 1015 Budapest, Batthyány u. 67. IV. 1. Információ: 1 /213 7715. www.tar.hu/gregorian_tarsasag A jelentkezés határideje: 2002. június 15. A kisebbségben, szórványban élő' európai protestánsoknak - akik nem egyszer megmaradásukért küzdöttek - erős történelmi tudatuk, és ezzel együtt egymás iránt érzett határozott szolidaritás-érzésük alakult ki. Ennek egyik megnyilvánulása az Európai Protestáns Gyűjtemények találkozója, melyet 17 éve francia protestánsok kezdtek szervezni. A rendezvény fokozatosan bővült ki európai méretűvé, kezdetben a francia nyelvű hugenotta-diaszpóra angliai, németországi emlékhelyeit őrző egyesületekkel. Hozzájuk csatlakoztak további nyugat-európai kisebb protestáns egyházak, mint pl. a belgiumi protestánsok vagy az olaszországi valdensek képviselői, ill. két neves német reformációtörténeti emlékhely munkatársai (a wittenbergi Luther-Múzeum (Lutherhaus), illetve a bretteni Melanchthonhaus). A gyűjtemények találkozóit a kialakult szokásnak megfelelően egyik évben Franciaországban, a másikban egy másik európai országban tartják. Az összejövetelek helyszíne gyakran az ismert turista- célpontoktól távol eső, eldugott, hangulatos tájak, kisvárosok, melyek azonban a francia és európai protestantizmus szempontjából jelentős szerepet játszanak. Kelet-európai (volt szocialista országokbeli) protestánsok (magyarok, csehek, lengyelek, erdélyiek) 1997 óta vesznek részt - a Gustav-Adolf-Werk támogatásával - az összejöveteleken. Az első kelet-közép-európai találkozót 1999-ben a magyar református és evangélikus egyházi gyűjtemények közösen szervezték Debrecen és Budapest helyszínnel. Célunk a franciák és más nyugat-európaiak számára meglehetősen ismeretlen magyar protestáns történelem megismertetése volt. A magyaros vendégszeretettel körített rendezvényt nagy érdeklődés kísérte, és azóta is lelkesedéssel beszélnek róla, mint az egyik legsikerültebb összejövetelről. A francia protestánsok sokat szenvedtek a történelem során. Drámai fordulatot jelentett 1572-ben Párizsban a Szent-Ber- talan éji mészárlás, melynek sok ezer hugenotta esett áldozatul. Végzetes fordulat következett be, mikor a kompromisszumot jelentő 1598-as nantes-i ediktumot 1685-ben a Napkirály, XIV. Lajos visszavonta, betiltva evvel a protestánsok valAz európai protestáns gyűjtemények találkozója Franciaországban lásgyakorlatát. Több tízezer francia protestáns (főleg hugenotta, kisebb számú valdens) kényszerült ekkor az ország elhagyására: ekkor jött létre a jelentős hugenotta diaszpóra Európában (köztük a legjelentősebb Poroszországban, Berlinben). A Franciaországban maradtak osztályrésze sok évtizedes kíméletlen üldözés lett, a protestánsok csak titokban tartott összejöveteleken ápolhatták hitüket. A protestánsok számára a felvilágosodás eszméi és az 1789-es francia forradalom hozta meg a vallási egyenjogúságot. Evvel is magyarázható, hogy a gyakran polgári középréteghez tartozó francia protestánsok körében a polgári haladásnak, a felvilágosodott eszméknek, a haladásnak hagyományosan sok követője volt (a filozófus Rousseau, a politikus-történetíró sál, egyházi oktatási intézményekkel. Az egyházat a hívők saját maguk tartják fenn: szerény anyagi keretek közt működnek. Ez alól az elzászi evangélikusok jelentik a kivételt: ők állami támogatást kapnak. A francia protestánsok körében hagyományosan sok republikánus és baloldali érzelmű, az utóbbi évtizedekben is több protestáns hátterű miniszterelnök volt (Rocard, Jospin). A mai Franciaország lakosságának kb. 2%-át kitevő, 900 ezernyi francia protestáns szövetségbe tömörülve él (Fédération Protestante de France), melynek a francia reformátusokon kívül az elzászi evangélikusok és más kisebb protestáns csoportok a tagjai. Az idei kollokvium Kálvin szülőhelyén, az észak-franciaországi Pikárdia tartományban fekvő Noyon városában A noyon-i káptalan könyvtára. Az 1506-ban emelt épület Franciaország egyik legrégibb bibliotékája Guizot). Elsősorban a katolikus egyház hatalmát visszaszorító 1905-ös következetes (nekünk talán túl szigorúnak tűnő) állam és egyház szétválasztása következtében a francia protestánsok nem rendelkeznek a nálunk ismert állami támogatásvolt április 26-tól május 1-jéig. Kálvin János (Jean Calvin) - a francia reformáció meghatározó alakja - 1509-ben született Noyonban módos polgárcsalád fiaként, és változatos életút után Genfben halt meg 1564-ben. Kálvin a helvét hitvallású reformáció fó képviselőjévé és névadójává vált (kálvinizmus). A konferencia gazdag programja keretében Noyonban megnéztük a Kálvin János-emlékmúzeu- mot, illetve a régi katolikus püspöki székhelyen épült gótikus katedrálist és az európai unikumnak számító régi káptalani könyvtárat. Az idei találkozóra különös alkalmat adott a Francia Protestáns Történeti Társaság (Société de l’Histoire du Protestantisme Francois, SHPF) 1852-es alapításának 150. évfordulója, melyről ünnepi összejövetelen emlékeztünk meg. A társaság párizsi székhelyén létrehozott könyvtárban szép kiállítást rendeztek a francia protestantizmus szerepéről, majd ezt-követően a Louvre mellett épült protestáns templomban (Oratoire de Louvre) volt istentisztelet. E templom oldalában található Coligny admirális emlékműve, aki a hugenották vezetőjeként sok ezer protestánssal együtt esett áldozatul a Szt. Bertalan-éji vérengzésnek. A kollokvium franciásan érdekes és kellemes légkörű volt: a tudományos előadásokon kívül számos alkalom nyílt gondolatébresztő kerekasztal-beszélge- tésre. Különféle gyűjteményi (múzeumi, könyvtári) témakörök megtárgyalására alakult munkacsoportokban ismerkedtünk meg a különféle protestáns gyűjtemények munkájával. Meg kell jegyezni, hogy a francia protestánsoknál az ország különféle helyein fenntartott emlékhelyek és múzeumok fenntartói nem államilag támogatott intézmények, hanem az egyes hívek összefogásán alapuló egyesületek. Ebből is fakad, hogy a francia protestánsok körében a múlt nem csupán múzeumi téma, hanem a hívek körében élő hagyomány. Bőséges alkalom nyílt ezen túl baráti beszélgetésekre, pl. a két választási forduló közötti franciaországi politikai helyzet is gyakran szóba került. Az európai protestáns gyűjtemények találkozójára magyar részről négyen utaztunk ki: az Evangélikus Múzeumot Harmati Béla László, a levéltárat Czenthe Miklós, míg a református gyűjteményeket G. Szabó Botond, a debreceni ref. gyűjtemények vezetője és Kovács Teofll könyvtáros képviselte. Külön öröm volt számunkra, hogy Franciaországban csatlakozott hozzánk az evangélikus könyvtár munkatársa, Hubert Gabriella, aki családjával egy évet tölt Párizsban. Gabi beszámolt párizsi tapasztalatairól, élményeiről, sőt négyünket vendégül látott egy igazi francia-magyar ebédre.Vendéglátóink jóvoltából a konferenciát követően másfél napot tölthettünk Párizsban, az újonnan létesült protestáns vendégházban (Le Pont). Örömmel fedeztük fel újra Párizs nevezetességeit, nem utolsósorban az Ady- versben megörökített Latin negyedbeli Szt. Mihály utat (Boulevard St. Michel), illetve „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” költőjének, Batsányi János emléktábláját. Illyés Gyula verse, a Hunok Párizsban utal arra a sok magyar íróra, költőre, művészre, tudósra, gondolkodóra, akik Párizsba jöttek, a művészetek és a szabadság fővárosába. Az évszázados magyar-francia kapcsolatok egyik háttere a Rét nép történelmi-földrajzi helyzetében érzékelhető több hasonlóság: az észak, dél, kelet, nyugat közti átmenetet képező „középhelyzet”, mely magával hozza a mozgalmas történelmet, a sokszínű és nyitott kultúrát. Czenthe Miklós —■ i i _____i__i , i Tm__i_ Co ligny admirális szobra Párizsban
